1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


455. Persona - 1966

2022. november 28. 00:36 - moodPedro

mv5bymflotcxmwutztmzmi00nwiyltkwotetnjixnmvinzc2yzc1xkeyxkfqcgdeqxvymjuzoty1ntc_v1.jpgSvédország (Svensk), 85 perc, ff., svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Ingmar Bergman

Bergman az a fajta rendező volt, aki hajlamos beleszeretni női szereplőibe. Szerette őket bevonni az alkotói folymatba is. Úgy sejtem, hogy Bergman fejében valamennyire összemosódott a színésznő és az általa megalkotott szerep. Kicsit talán saját teremtményeiként tekintett rájuk. 

Ilyesfajta kapcsolata lehetett Bergmannak Bibi Andressonnal is, akivel többször forgatott már korábban. 1964-ben Bergman összefutott Andressonnal, aki éppen Liv Ullmann társaságában volt. A két színésznő nagyon közeli barát volt, illetve valószínűleg egy kicsit még ennél is több. Andresson szerint Bergman részese szeretett volna lenni a hölgyek kapcsolatának, olyan mértékig, hogy egy filmet kerekített ennek apropójául: így keletkezett a Persona.

Ha nyitott szemmel nézzük a film forgatási képeit, szinte vaknak kell lennnünk ahhoz, hogy ne vegyük észre: a rendező elképzelése valóra vált: láthatóan nagyon jól érzi magát a két hölgy társaságában.

mv5bogfmntdjngmtzjq4nc00mtbmlthmmmetytyzotg2njlhnjcwxkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Enélkül a háttértörténet nélkül a film számomra szinte értelmezhetetlen. A filmmel - pusztán annak megtekintése után - egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Se nem értettem, se nem tudtam élvezni. (ez a kettő nem feltétlenül következik egymásból - élveztem én már olyan filmet, amit nem különösebben értettem, és természetesen nem minden film nézése töltött el jóeső érzéssel, amit amúgy értettem. Valószínűleg egész más hatást vált ki belőlem ez a film, ha nem csak utólag ismerem meg a rendezőt ezúttal mozgató "erőket". 

mv5byzywmdhlnjytzgjjms00oguwlwjkndytzmjkzmnkmwnknda3xkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Az Egy Nyári Éj Mosolya (1955) barokkosan játékos látványvilágától szép fokozatosan eljutottunk oda, hogy ennek a filmnek a legtöbb jelenetében vagy nincsen díszlet a puszta hideg falak előtt, vagy olyan közeli felvételeket látunk, ahol a kamerába néző arcon kívül amúgy sem látunk semmit.

A hideg üresség az elmegyógyintézetben játszodó jeleneteknél a legszembetűnőbb. A képszerkesztés kifejezetten a tér ürességét hivatott alátámasztani. A szobában elhelyezett kórházi ágyon kívül egyetlen tévéből áll a szoba berendezése. 
mv5bmtgymzmxmjq0mf5bml5banbnxkftztcwotm2mjm2nq_v1.jpg

"Élőerő" tekintetében sem túl gazdag a film (legalábbis mennyiségi tekintetben) - Liv Ullmannon (jobb) és Bibi Anderssonon (bal) kívül más színész szinte csak másodpercekre tűnik föl egy-egy jelenetben.

mv5bmtcyndu3mzmzof5bml5banbnxkftztcwmdq2mjm2nq_v1.jpg

Egy Elisabeth Vogler nevő színésznő (Liv Ullmann) egyik színpadi előadása közben elhallgat, és többet nem szólal meg. Elmegyógyintézetbe kerül, és a vizsgálat megállapítja, hogy az elméje tökéletesen egészséges, semmilyen szervi betegsége nincsen. Nyilván ez egy teoretikus megállapítás, hiszen tudomásom szerint a pszichiátria nem tart olyan fejlettségi szinten, hogy az elmét fizikai eszközökkel mindenre kiterjedően vizsgálni tudja. Mindenesetre most fogadjuk el, hogy színésznőnk elméje tökéletes, ám valamilyen okból mégsem hajlandó megszólalni. (Nem ígérem, hogy az okot végül feltárja a film)

mv5bmtuynjy3otawof5bml5banbnxkftztcwmtq2mjm2nq_v1.jpgA fenti paradoxon kimondására valószínűleg azért volt szüksége a filmnek, hogy így lehetőséget adjon Almának, az intézet egyik ápolónőjének, hogy a "nem-beteg" színésznőt egy szigeten álló nyaralóban kezeljen tovább.

A film nagy része ebben a tengerparti nyaralóban, és annak környékén zajlik. A mi szemszögünkből ketten vannak csak ezen a szigeten, kezelt és ápolója. Ha vannak is mások, velük soha nem találkozunk. (Még mindig csak forgatási képekkel ábrázolom a rendező és két múzsája közelségét)

Eszményibb helyszínt alig lehetne elképzelni egy ilyesfajta kezeléshez. Tökéletes nyugalom: ha a hölgyek kilépnek a nyaralóból, szinte a tengerparton találják magukat. Ez az igazi kikapcsolódás! Bárcsak életem egy részét egyszer egy ilyen tengerparti (lehetőleg mediterrán) lakhelyen élhetném. Érdekes ellentmondás ez is: A tenger számomra a végtelenséget jelképezi, holott pont a tengerpart képezi a szárazföld végét. Mégis egy nyugágyba kiülve ugyanazt a végtelenséget érzem a horizontra tekintve, mint az éjszakai égboltat kutatva a világegyetemmel kapcsolatban.

mv5bngy3zjg4yzktnjzmmc00owq1lwi2nmetyjhimmu3mdvjnwy4xkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Az ápolónő által nyújtott kezelés látszólag nem hoz semmilyen javulást Elisabeth állapotában, ellenben Alma mintha kezdene egyre furcsábban viselkedni.

Elisabeth továbbra sem szólal meg, Alma viszont csak beszél, beszél és beszél... Beszámol korábbi szexuális kalandjairól, és annak következményeként végrehajtott abortuszáról...

mv5bmtcwmzu5ntmznf5bml5banbnxkftztcwndq2mjm2nq_v1.jpg

A színésznő szeretettel, kedvesen hallgatja az ápolónő helyenként megrázó beszámolóját, reagál is rá, csak éppen megszólalni nem hajlandó. 

Az ápolónő elméje viszont mintha kezdene megbomlani. Könyörög Elisabethnek, hogy szólaljon már meg, sőt, a hiábavaló kérlelést követően végül még neki is támad.

A szigeten való tartózkodásuk vége felé már a mondatok helyes képzése is mintha problémát okozna az ápolónőnek.... 

mv5bmjizndy4ndu5m15bml5banbnxkftztcwmzq2mjm2nq_v1.jpg

A két nő egyre közelebb kerül egymáshoz érzelmileg, lelkileg, ezért okoz az ápolónőben mély traumát, amikor etikátlan módon beleolvas az Elisabeth által annak férjének írt levelekbe... az abban olvasható mondatok fájdalmasan érintik.
mv5bmmfmnjqxzjktzti3ms00n2zjltgxmdqtmzdmmju2mznlzwfixkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Többféleképpen próbálták interpretálni a filmet, ezek közül engem egyik sem győzött meg különösebben. Be kell vallanom, én semmi mélyebb (valós) tartalmat nem találok benne, mint, hogy Bergman személyesen is el akart merülni a két színésznő kapcsolatában, és ehhez egy ilyen film létrehozása volt a legkézenfekvőbb apropó.

Maga Bergman is elismerte, hogy Liv Ullmannba beleszeretett a forgatás alatt, nem véletlen, hogy ezután számtalan filmjében szerepeltette. 

1 komment

404. Úrvacsora (Nattvardsgästerna) - 1963

2021. április 20. 00:16 - moodPedro

mv5bmjcyyjk1zjgtodaxys00njg2lwe4ytktnta3mzvlmdaznjdjxkeyxkfqcgdeqxvymzuxnjawmtg_v1.jpgSvédország (Svenks Filmindustri), 81 perc, ff., svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Allan Ekelund

Bergman Csend-trilógiájának második filmjeként aposztrofálják a legtöbb helyen ezt a filmet. Eme trilógia első filmje lenne a Tükör által homályosan, harmadik filmje pedig maga a Csend.

Ahogy a Filmvilág egyik cikkében most felfedeztem, ez a trilógia ötlet nem is Bergmané volt, hanem kollégája és barátja Vilgot Sjöman találta ki valamilyen marketing okból. A "csend" Isten csendjére utalna, annak az Istennek, a csendjére, akit annyian keresnek, de aki nem hajlandó hozzánk beszélni. Bergmannak  tetszett ezt a trilógia-ötletet, a három film elkészülte után maga is gyakran utald ilyen módon ezekre a filmekre, a kilencvenes években azonban tulajdonképpen már baromságnak tartotta az egészet. Szó szerint "se füle, se farka gondolatnak" nevezte....

az alábbi képen Bergman az Úrvacsora forgatás közben...

mv5bnjnlzjningytotmzyi00mdm3ltgxyjqtzwriyjqwnzlkmgnlxkeyxkfqcgdeqxvymzuxnjawmtg_v1.jpg

A Csend című filmet jómagam még nem láttam, állítólag az lesz amelyik igazi kakukktojása ennek a trilógia elméletnek. Az Úrvacsorában újra az élet értelmét keresi, illetve Isten létezését (vagy nem létezését) járja körbe. Bergman apja egyébként lelkész volt, ő maga viszont tudomásunk szerint egyáltalán nem hitt istenben, sokkal inkább foglalkoztatta a szeretet problematikája: Miért van az, hogy sokan nem tudnak úgy szeretni, hogy az a másiknak jó legyen. 

mv5bzmm4mgy2nwmtmtzmzc00nzq1lwfjzmutn2yymdi3zdzhytkyxkeyxkfqcgdeqxvyntayndq2nji_v1.jpg

Ez a film a legnyomasztóbb abból a ötből, melyet eddig Bergmantól láttam. Ami szembetűnő, hogy a kifejezetten vidám, kellemes hangulatú Egy Nyári Éj Mosolyától indultunk kissé lefelé a Hetedik Pecséttel, mely nagyon komor volt, mégsem mondanám feltétlenül nyomasztónak. Érdekes filozófiai kérdéseket boncolgatott, csak úgy, mint az életét számba vevő idős professzor története az A Nap Végében ... 

A Tükör Által Homályosan már alámerült a sűrű sötétségbe, ahonnét úgy látszik, volt még lejjebb, hiszen az Úrvacsora már egyetlen kellemes percet sem tartogatott a néző számára, a derű egy pillanatra sem csillan meg a vásznon... Kíváncsi vagyok, hogy van-e még ennél lejjebb, vagy Bergman megkegyelmez nekünk, és elindulunk valami bíztatóbb irányba?

mv5bnjzhytmwmwutnti0yy00mtgwlwjmodgtnje3ogrkndqzm2ewxkeyxkfqcgdeqxvymzuxnjawmtg_v1.jpg

Bergman kedvenc színészei játszanak ebben a filmben is: Ingrid Thulin (fenti képen) a gyülekezet egyik nőtagja, aki szerelmével árasztja el a közösség pásztorát, szinte erőszakkal próbálja rávenni, hogy vegye őt feleségül (nyilván nem katolikus gyülekezetről van tehát szó). Thulint nemcsak szépnek, de mélyről áradóan erotikusnak is tartom, és le a kalappal előtte, hogy ennek a filmnek a kedvéért hagyta, hogy egy kifejezetten csúnya, minden vonzóerőtől mentes nőt formáljanak belőle... A varázslat sikerült, olyan anti-nő lett ebben a filmben, hogy lassan nem is értem, mi tetszett benne...
mv5botewyti3mdetzjhhmc00mjrmlwe3y2qtzwu4nwjinwfknjvmxkeyxkfqcgdeqxvymteyndi2mtc2_v1.jpg

Az említett tiszteletes bőrébe Gunnar Björnstrand bújt, aki teljesen meggyőző a szeretetre képtelen férfi szerepében. 

Aztán újra itt van Max von Sydow is, aki a gyülekezet egy másik, hitében igencsak megingott tagja...

Nemcsak a legnyomasztóbb eddig látott Bergman filmről írok itt, de a leginkább kamaradarab jellegűről is. Alig hagyjuk el a fenti képeken látható templomot. Ha ki is lépünk pár percre, abban sincs túl sok köszönet.

mv5bmtuzodq4nji3m15bml5banbnxkftztcwmtuymdeyoa_v1.jpg

Saját élményem alapján feltételezem, hogy igencsak hardcore Bergman rajongó legyen a talpán, akinek ez a túlnyomó részt fájdalmasan eseménytelen, végig "szenvedős" film pozitív élményt, vagy akárcsak valami katarzist tud okozni, amit ugyebár a műalkotásotoktól esetenként elvárunk. Száraz, esetenként teátrális, erősen statikus párbeszédeket látunk... igencsak igénybe vette türelmemet ennek a filmnek a végignézése.

Bízom benne, hogy a következő Bergman filmmel kicsit elindulunk felfelé a hullámvasúton...

nattvardsgasterna_665d1c46.jpg

2 komment

378. Tükör Által Homályosan (Såsom i en Spegel) - 1961

2020. október 15. 14:08 - moodPedro

mv5bntm0mjcxn2mtnwvkms00ymm5ltgzztktnwy5nthjntfjm2y5xkeyxkfqcgdeqxvynzqxndexntu_v1.jpgSvédország (Svensk Filmindustri), 89 perc, ff., svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Allan Ekelund

Az általam eddig látott Ingmar Bergman filmek mindegyike vagy vidám volt (ld. Egy Nyári Éj Mosolya) vagy ha nem is volt vidám, de a végén megjött a feloldozás, a várva várt pozitív végkicsengés.

Még ha az utolsó mondattal igyekezett is Bergman úgy elvarrni a szálat, hogy kihallható legyen belőle az optimizmus, azért ez egészen más volt, mint amit eddig megszoktam tőle. Sötét és nagyon nyomasztó.

Talán nem is véletlen, hogy maga Bergman is húzott egy vastag vonalat, és ezt a filmet elnevezte Opus 1-nek, mintha ezt tartotta volna életműve első igazi alkotásának.

1200px-ingmar_bergman_sven_nykvist.jpg

Ez a film - amellett, hogy megkapta az egyes számú mű megnevezést - Bergman Csend-trilógiájának első filmje is egyben. (Ezt követi az Úrvacsora és a Csend) Ez a trilógia az ember-Isten viszonyt járja körül. Sokak szerint a Csend elnevezés Isten hallgatására utal. Ezt olvasva rögtön eszembe jutott, hogy A hetedik pecsét mindennél erősebben keresi a választ az élet értelmén túl az Istennel kapcsolatos kérdésekre is. Talán nem is véletlen, hogy a 90-es években megjelent visszaemlékező könyvében (Képek) Bergman már maga sem érzi annyira egységesnek ezt a trilógiát, "se füle, se farka" gondolatnak nevezi eme három film általa kitalált összekötését. Maga is sokkal inkább érzi közösnek az általam említett A hetedik pecsétet a Tükör Által Homályosannal.

A cím - Tükör Által Homályosan - egyenesen varázslatos. 1964-ben még "Az Arc a Tükörben" címmel olvashatunk erről a filmről a Filmvilág egyik cikkében, ami messze nem ilyen erős. Kíváncsi lennék egyszer egy svéd-magyar kettős anyanyelvű ember számára vajon a svéd cím is annyira erős-e, mint amilyennek én a magyart érzem. Az eredeti cím Såsom i en spegel azt jelenti, hogy "mint a tükörben". 

A "tükör által homályosan" egyébként idézet Pál Apostol Korinthusiakhoz írt első levelének 13. fejezetéből, melyet szokás a szeretet himnuszaként is említeni. Ebből idézek most egy bővebb részletet:

(...)

Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 

Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.
(...)
272.jpg

Úgy indít a film, mintha négy ember vidám vakációjának önfeledt pillanatait látnánk. Hamar rájövünk, hogy vidám önfeledtségről szó sincs. 

Egy lélektani kamaradráma ez a film, ha mindenképpen be szeretnénk sorolni. A négy egyenrangú főszereplőn kívül egyetlen más ember sem tűnik fel a vásznon, és a helyszín is gyakorlatilag egy tengerparti nyaralóra, és annak közvetlen környezetére korlátozódik. 

mv5bmzmznjezmjgwml5bml5banbnxkftztcwmjc4mje5ng_v1_sy1000_cr0_0_1413_1000_al.jpg

Nézzük, ki ez a négy szereplő:

Van egy Édesapa (Gunnar Björnstrand) - a kissé megcsömörlött, özvegy író, kinek felesége skizofrénia miatt halt meg. Feltehetően öngyilkos lett, bár ezt nem részletezi a film. Életét inkább az írásnak szenteli, családja rovására.

Hamar kiderül, hogy lánya, Karin (Harriet Anderson) is örökölte édesanyja betegségét. Nemrég tért haza egy pszichiátriai kezelésről, de a diagnózis alapján sajnos gyógyíthatatlan, állapota megállíthatatlanul romlik.

731.jpg

A lány 17 éves kamasz öccse (Lars Passgard) nehezen találja helyét a családban. Hogy kicsit bonyolítsuk a képet, hamar kiderül, hogy nővéréhez erőteljes szexuális vonzalom fűzi. 

tukor-altal-homalyosan--40347.jpg

Negyedik, egyben utolsó szereplő a lány férje (Max von Sydow), aki mellesleg orvos. Fásult türelemmel próbálja megkönnyíteni az egyre gyakoribb rohamoktól szenvedő felesége életét.mv5byta0yjywyjutogzioc00ztdhlwizngmtmje5otfjywq5ywyxl2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymzuxnjawmtg_v1_sy1000_cr0_0_1424_1000_al.jpg

A négy ember viszonylatában egyik kapcsolat sem igazán rendezett. Mindenhol vannak fájdalmak, sértettségek.

A film legdrámaibb jelenetei Karin rohamaihoz kapcsolódnak. Egyik ilyen alkalommal szeretkezik öccsével, aki a fent említett okokból nem tud ellenállni neki. Másik rohama alkalmával látni véli Istent, aki egy pók képében parancsokat osztogat neki. Szegény Karen tiszta pillanataiban pontosan látja, hogy mi történik vele a rohamok sötétségében, látja önmaga teljes széthullását.

tukor_altal_homalyosan.jpg

Bergman egy fiatalkori élettársáról mintázta a skizofrén Karin alakját.

Ez a film volt az első, melyet a nagyjából 10 km hosszú Balti-tengeri (természetesen Svédországhoz tartozó) Farö szigeten forgatott. Annyira a szívébe zárta ezt a helyszínt, hogy később maga is vett egy ingatlan a szigeten, hogy ideköltözzön.

Érdekesség, hogy Bergman házait ki lehet bérelni hosszabb rövidebb időre azok számára, akik a híres rendező egykori otthonában szeretne eltölteni néhány napot vagy esetleg hetet ezen a kis szigeten. Van egy Bergman emlékét őrző látogatóközpont is a szigeten.dsc8063-1-1110x833.jpgHosszú elemző monológok, vallomások teszik kissé nehezebben emészthetővé ezt a filmet Bergman általam látott korábbi filmjeinél. Az amerikaiaknak mindenesetre tetszett, hiszen ezzel a filmmel másodszor is megnyerte Bergman a külföldi filmeknek kiosztott Oscar díjat. (Előző évben a Szűzforrással) 

Nem tudhatjuk, hogy a szeretet bizonyítja-e Isten létezését, vagy a szeretet maga az Isten...

mv5bodc2y2uwmzutzwjkmy00mja5ltg4nwitowy2nmvjnzcxytnhl2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymzuxnjawmtg_v1.jpg

Szólj hozzá!

318. A Nap Vége (Smultronstället) - 1957

2019. szeptember 28. 01:38 - moodPedro

mv5bzjhjmta4ztktztc3mc00mty5ltk4ntktm2y5ywjjngqzodg5xkeyxkfqcgdeqxvynzeynjuwmta_v1_sy1000_cr0_0_708_1000_al.jpgSvédország (Svensk Institute), 89 perc, ff., svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Allan Ekelund

Egy szép tavaszi napon Bergman, a rendező meglátogatta azt a vidéki házat, ahol nagymamája élt, amely házhoz rengeteg szép gyerekkori emléke kötötte. Amikor megérkezett a házhoz, szinte mindent ugyanúgy talált, ahogy arra emlékezett. Felment az épület hátsó oldalán található lépcsőn, rátette a kilincsre a kezét, és volt egy olyan érzése, vagy talán inkább vágya, hogy ha lenyomja azt a kilincset, és kitárja az ajtót, akkor ugyanaz fogadja ott, mint kisgyerek korában... És akkor felvillant benne, hogy mi lenne, ha csinálhatna ebből egy filmet...

Arról, hogy kinyitsz egy valódi ajtót, és azon átlépve belépsz a gyermekkorodba. Majd egy másik ajtón kilépve vissza a valóságba, majd egy sarkon befordulva életed egy másik korszakába lépsz... 

Ezt a filmet csinálta meg Bergman. Egy idős professzor furcsa álmára ébredve úgy dönt, hogy az aznapi díszdoktori átadójára nem a terveknek megfelelően repülővel utazik a nagyjából 600 km-re fekvő Lundba, hanem még hajnalban elindul autóval, és útközben felkeresi életének fontosabb helyszíneit.smultronstallet_e44d2e30.jpgIsak Borg-ot, az idős professzort az a Victor Sjöström játssza, akinek A Halál Kocsisa című 1921-es némafilmje (a listán a 10. volt) felejthetetlen élmény volt számomra. 

Úgy látszik, hogy az idősödés egyik velejárója, hogy az ember visszakívánkozik gyerekkorába. Furcsa, hogy gyerekként sokan mielőbb felnőttek akarnak lenni, elnyerve a korlátlannak tűnő szabadság jogát, aztán fiatal felnőttként - amennyire tehetjük - élünk is ezekkel a jogokkal - de a középkort elérve úgy tűnik, hogy gyerekkori vágyunk túlzottan gyors tempóban sikerült, jó lett volna egy kicsit tovább elidőzni a fiatalságban... én bizony mit meg nem adnék, ha legalább egy-egy órára visszamehetnék gyerekkoromba, sétálhatnék újra tízévesen szüleim munkahelyének folyosóin tanítás után. Talán az ilyen nosztalgiára való hajlamom is magyarázza, hogy miért érintett meg engem ennyire ez a film.

smultronstallet_3351e898.jpgIsak Borg tehát hajnalban elindul autójával, de csatlakozik hozzá menye, majd idővel három autóstoppost is fölvesznek (egy fiatal lányt, és két udvarlóját, akik közül nem tud választani a lány), és kicsit később egy balesetet szenvedő házaspár is ideiglenes utastársuk lesz.

A professzor menyét az az Ingrid Thulin játssza, aki véleményem szerint elérte a nőiségnek azt a létformáját, ahonnét már nincs tovább, ennél nőbb nem lehet valaki. Ha vásznon (képernyőn) van, nem lehet másra figyelni. Tekintete annyira kifejező és érzéki, hogy nehezen tudok ennél intenzívebb női jelenlétet elképzelni.

Hasonlóan a Hetedik Pecséthez ez is egy road movie, de mégis egész más. Három Bergman filmet láttam eddig. Egyformák abban a tekintetben, hogy mindhárom tökéletes, és felejthetetlen moziélményt okozott. Mégis annyira különböző mindegyik. Bergman-t nem lehet azzal vádolni, hogy mindig ugyanazt a filmet forgatja újra és újra. Azt látom inkább, hogy életének egy-egy terhétől úgy próbál megszabadulni, hogy "kirendezi" azokat magából. smultronstallet_d317c4ca.jpg

Az utazás jelenidejét néha álomszerű gyerekkori emlékek, néha pedig egészen szürreális álomjelenetek szakítják meg. Megtetszett ez a szürreális párbeszéd az egyik szürreális álomképből... 

- Ön bűnösségben bűnösnek találtatik!

- Bűnösségből bűnösnek?....

- Feljegyzem, hogy nem érti a vádat!

- Ez súlyosbító körülménynek számít?

- Sajnos... Professzor úr!

Sok volt az ismerős arc. Jól észrevehető, hogy Bergman szeretett azokkal a színészekkel dolgozni, akik egyszer közel kerültek hozzá. Jó néhányan feltűnnek - akár apró kis mellékszerepben is - a Hetedik Pecsét szereplőgárdájából. Bergmannak az volt a véleménye, hogy nagyon fontos a rendező és a színész közötti bizalom. Ha ez megvan - mondta, - akkor csoda születhet a kamera előtt.

És ez a csoda ezúttal is létrejött ebben a filmben. A film végén a professzor is bevallja ugyanazt, amit Bergman is elmondott egy interjúban, és hasonlót én is észrevettem magamon: ha viharfelhők veszik körül az életben, akkor behunyja szemét, újra ott van 7-8 évesen nagymamája mellett, és ez megnyugtatja.

 

3 komment

316. A Hetedik Pecsét (Det Sjunde Inseglet) - 1957

2019. szeptember 24. 21:57 - moodPedro

postermv5bn2q0mzm1mwitnzhhos00mdc2ltlkndutndiwndaxnta0nwy0xkeyxkfqcgdeqxvynzkwmjq5nzm_v1_sy1000_cr0_0_720_1000_al.jpgSvédország (Svensk Filmindustri), 96 perc, ff., svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Allan Ekelund

Egy tengerparton a kereszteslovag, aki sok sok évnyi harc után épp a szentföldről tart vissza otthonába, találkozik a halállal:

LOVAG: Ki vagy?

HALÁL: A halál vagyok.

LOVAG: Értem jöttél?

HALÁL: Már régóta a nyomodban járok.

LOVAG: Azt tudom.

HALÁL: Készen állsz?

LOVAG: Csak a testem fél, én nem... ... Várj egy pillanatot!

HALÁL: Ezt mondják mind. De nincs haladék!

Annyira Bergmanos ez a párbeszéd. És mennyire betalál. Ha valakit megérint a halál szele, még, ha el is tudja fogadni, azért egy kis haladék mindig jól jönne. Felnőttkorunkra többé-kevésbé megértjük, hogy előbb-utóbb mindenkinek üt az órája, de amikor a saját végünkkel kell szembenéznünk, nos az nem valami könnyű dolog...

És általában nincs is haladék, mint ahogy ezt maga a Halál is közli a lovaggal.det-sjunde-inseglet_14ded58a.jpg

Most azonban mégis különös kegyben részesül a halálraítélt. Sakkozhat a Halállal. És amíg sakkban le tudja őt győzni, addig mindig kap egy kis haladékot. Egy kicsivel mindig elodázhatja a végzetet addig, amíg egyszer végül ki nem kap.

mv5bnjq1mjgwndy1n15bml5banbnxkftztcwmjy4mje5ng_v1_sy1000_cr0_0_1393_1000_al.jpg

Nem csak Antonius Block-ot (Max von Sydow), a kereszteslovagot, és az ő segédjét ismerjük meg, de sorra jönnek a további érdekes szereplők, hogy aztán együtt vándoroljanak, együtt éljenek át különböző eseményeket, miközben újra meg újra feltűnik a halál egy-egy sakkparti erejéig.

Tulajdonképpen egy road movie-t nézünk, melyben a kereszteslovag kastélya az úti cél, ott várja a lovagot annak felesége, és ezt a lovagot kíséri az egyre terebélyesebb csoport.

A lovag, ha egyszer már tudja, hogy nyomában a halál, utolsó napjaiban szeretne még választ kapni a kérdéseire. Olyan kérdései vannak, ami feltehetően minden haldoklót foglalkoztat. Az élet értelmével kapcsolatban, Istennel kapcsolatban szeretne válaszokat kapni olyantól, aki látja, ismeri a mindenhatót. Útközben találkoznak egy önostorozó szektával, látnak boszorkányégetést, pusztít a pestis, és megtapasztalnak rengeteg gyarlóságot... de a válasz csak várat magára...

A hinni akarás küzdelme ez. Mennyire nyugodtabban engednénk el ezt a világot, ha tudnánk, hogy valami vár ránk odaát...

Cannes-ban elnyerte ez a film a zsűri különdíját. Nem csodálom, én is nagy élvezettel néztem ezt a filmet, még akkor is, ha sokkal komorabb kicsengése volt, mint a nemrég látott másik Bergman filmnek, az Egy Nyári Éj Mosolyának.

A film egyik női szereplője, - és mellesleg Bergman akkori szerelme - Bib Anderson idén Áprilisban, 83 évesen hunyt el. Ami teljesen meglepetésként ért, az nem az volt, hogy a lovagot játszó Max von Sydow a poszt írásának pillanatában is él, hanem az, hogy nem ismertem fel, hogy ő játszotta a számomra nagyon fontos Ébredő Erők egyik mellékszerepét.

1 komment

298. Egy Nyári Éj Mosolya (Sommarnattens leende) - 1955

2019. július 20. 03:01 - moodPedro

mv5bnzniztjinjatntzjoc00nzlllwflmdktmtgwzguzndzjmjc3xkeyxkfqcgdeqxvymtiynzy1nzm_v1_sy1000_cr0_0_712_1000_al.jpgSvédország (SvenskFilmindustri), 106 perc, ff. svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Allan Ekelund

Ahogy a címet ízlelgetem - "Egy Nyári Éj Mosolya" -, már ez annyira költőien szép, annyira megmozgatta a gondolataimat, hogy nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz ez az első találkozásom Bergmannal a nagy rendezővel... Ha azt mondom, hogy nem kellett csalódnom, akkor igencsak finoman fogalmazok... jobban visszaadja az érzéseimet az a szó, hogy lehengerelt.

Papíron ez egy romantikus vígjáték, így valami igen könnyed, felületes szórakozásra számítottam. Végignézhető a film egyébként ilyen nézőpontból is... ám ennél sokkal több van a mélyben.

Talán nem olyan nagy túlzás leírnom, hogy ez a film film tulajdonképpen tartalmazza a szerelem bibliáját. Szinte mindent elmond róla. Nem a tiniknek szóló lányregények szerelméről van szó persze... hanem az igaziról...

És ehhez egy huszadik század elejéről, a boldog békeidőkből választott egy operettbe illő környezetet. Minden adott volt tehát, hogy azt higgyük, valami oltári nagy blődli lesz a dologból... 

mv5by2zjyjkzm2etzduyni00otdjlwewy2ytzgrknzq2ytgzmmywxkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

 - Az erotika az ifjak és a vének játéka. A szerelem...

- Egy fiatal nem is szerethet?

- Dehogynem. Egy fiatalember mindig szeret. Önmagát... a szerelmet...

Látszólag komolytalan beszélgetéseket hallunk az élet komoly dolgairól. Szinte mindenki szerelmes valakibe ebben a filmben, mindenki vágyódik valakiért, aki már (vagy még) nem az övé. Van, akinek beteljesül a vágya, van, akinek nem.mv5bmtqwntq1njc3ml5bml5banbnxkftztcwnza4mduwnw_v1_sy1000_cr0_0_1399_1000_al.jpg

Szinte pszichológiai tankönyvbe illő módon bontja ki Bergman - persze a szereplők szavaival - az érzelmek mozgatórugóinak rendszerét. A szerelem filozófiáját. És mivel Bergman esetében a rendező egyben a forgatókönyv író is, valószínűleg ez a filozofikus mélység az az ő filmjeinek a legnagyobb erénye.mv5bmjlinmezytutntqwmi00m2vilwfhzjgtyzezn2q2yjqyzjmzxkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

Vegyük például a film (a lenti képen bal oldalon látható) központi figuráját Egerman ügyvéd urat. Első ránézésre egy piperkőc ellenszenves alaknak tűnik. A képek alapján a film megtekintése előtt azt sejtettem, hogy ő lesz a film egyik negatív figurája. Megint csak nagyot tévedtem. Az ő szájából hallhatjuk a fenti bölcseletet is egyébként. Nos, pár perc alatt nagyon megkedveltem a figurát, a kedvencemmé vált. Egyébként érdekes módon tulajdonképpen a népes szereplőgárda mindegyik tagja szerethető ilyen vagy olyan okból.

mv5bmtm5nzu0mzexof5bml5banbnxkftztcwmde4mduwnw_v1_sy1000_cr0_0_1399_1000_al.jpgA színészek közül nehéz lenne kiemelni bárkit is, mivel Bergman a szereplőválogatáshoz is nagyon értett a film tanúsága szerint. Mindenki nagyot játszik. 

Bergmannak nyilván sok tapasztalata lehetett szerelmi ügyekben, féltékenység, megcsalás, kielégítetlenség terén. Ilyen pontosan csak az tudja megjeleníteni ezeket az érzéseket, aki nagyon is tudja, mit jelentenek ezek a szavak. Szerelmi életéről elmond valamit az is, hogy a szobalányt játszó Harriet Anderson mellett (alábbi képen jobbra) - akivel a rendező kapcsolata ekkoriban már mélyponton volt -, egy kisebb szerepben már feltűnik új kapcsolata Bibi Anderson is.

mv5bmzawytcwmzctodqwmc00ymfjlwjiytetzjjlzdmzzwnknznmxkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpgBergman ezzel a filmmel lett igazán világhírű. Elmesélése szerint a stúdió úgy nevezte a filmet a Cannes-i fesztiválra, hogy arról elfelejtett szólni a rendezőnek. Így furcsa meglepetés lehetett számára a reggeli újságban a "Svéd siker Cannes-ban" című újságcikkben olvasni, hogy az az ő filmjéről számol be.

mv5bmjiwmzm5otg2nf5bml5banbnxkftztcwmte4mduwnw_v1_sy1000_cr0_0_1396_1000_al.jpgWoody Allen szerint Bergman (az alábbi képen kalapban instruálja Ulla Jacobsson-t) valószínűleg a filmtörténelem legnagyobb rendezője. Bevallom, ez az első film, amit láttam tőle, és állítólag ez még nem is az igazán komoly remekműveinek egyike. Én már ez alapján is elképzelhetőnek tartom, hogy Woody Allennek igaza van. Mindenesetre tartok tőle, hogy néhány film után Bergman rajongó leszek.

mv5byzjmmdcwzwutownmzc00zgrhltk5odatowqyytjhndflztc2xkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

1 komment
süti beállítások módosítása