Franciaország (FFD, SFP, stb.), 110 perc, ff., francia

Rendező: Eric Rohmer

Producer: Pierre Cottrell, Barbet Schroeder

Eric Rohmer volt a Cahiers du Cinéma kritikusai közül az utolsó, aki a kritikusi pályáról átnyergelt a francia filmkészítés világába. Ekkor Truffaut, Godard és a többiek már sikeres "új hullámosok" voltak, Rohmer viszont a többiek startja alatt kénytelen volt a fiatalon elhunyt Bazin-tól átvenni a filmes magazin főszerkesztői posztját. Talán részben emiatt, talán azért is, mert Rohmer vagy egy évtizeddel idősebb volt Truffaut-ék lelkes fiatal csoportjának átlagéletkoránál, Rohmer első filmjeire nem is igazán figyelt fel senki. 

Pedig Rohmer már az ötvenes évek végén - amikor az első új hullámosok kirepültek a Cahier du Cinéma fészkéből - elkezdte tervezgetni a Six Contes Moraux című filmciklusát. Magyarul többféle fordítást láttam róla: Hat erkölcsi mese, vagy Morális példázatok néven is említik, amelybe hat 1962 és 1972 között készült filmje tartozik. Ezek a filmek stílusban és megjelenésben viszonylag látványosan eltérnek egymástól, tartalmilag viszont nagyon könnyen leírhatóak: mindegyik film lényege, hogy a főszereplő férfi egy nőt keres magának, közben megismerkedik egy másikkal, majd visszamegy az előzőhöz. 

December 21 Hétfő. Ezen a napon hirtelen egy határozott, végleges gondolatom támadt, hogy feleségül veszem Francois-t.

Őszintén szólva nem csodálom ezt az elhatározást! A film a főszereplő (Jean-Louis Trintignant) eme komoly szándéknyilatkozatával kezdődik, és a szőke, bájos, szinte tündérien ártatlan arcot nézve teljesen megértem a férfi szándékát. Egy templomba járva látja meg a hölgyet (Marie-Christine Barrault), kinézi magának, és már csak valami jó ürügyet kellene találni, hogy megszólítsa és megismerkedjenek. Időről időre autójával követi hazafelé a biciklivel közlekedő lányt, de a kínálkozó alkalom egyelőre csak várat magára. 

Főhősünk neve soha nem hangzik el a filmben, de a stáblistán látható, hogy a Jean-Louis Trintignant által alakított férfi neve Jean-Louis, ezért a továbbiakban így is fogom őt nevezni.

Jean-Louis közben egy vendéglátóhelyen összefut egy régi baráttal Vidallal (Antoine Vitez), aki hirtelen ötlettől vezérelve meghívja főhősünket egy barátnőjéhez, akivel néha le is fekszenek egymással. Amolyan barátság extrákkal. (Az alábbi képen balra a régi barát Vidal, jobbra annak barátnője Maud (Françoise Fabian). 

Az este furcsa fordulatot vesz, Maul kikezd főhősünkkel, és Vidal - talán kicsit sértődötten, de kifejezetten diszkréten - jobbnak látja, ha magukra hagyja őket. És amiért igazán megszerettem Rohmert, akinek a filmjeiről egyáltalán nem lehet elmondani, hogy villámgyorsan peregnének az események: Mauddal olyan nőtípust hozott a filmbe, aki annyira életszagú, valós, és akivel magam is többször találkoztam az életben: ráveszi a férfit, hogy maradjon ott vele, és biztosítja, hogy egyáltalán nem várja tőle, hogy összegabalyodjanak... de a vége persze mindig ugyanaz, valójában nincsen apelláta, vagy beadja a derekát a férfi vagy ... (nincs vagy!)

Amúgy ő az a nő, akinek olyan nagyon nem is akar az ember ellenállni: izgalmas, vonzó, szép, és nemcsak, hogy nem vár szerelmet, de kijelenti, hogy nem is hajlandó komoly kapcsolatra. Intimitás elkötelezettség nélkül. Ennek is meglehet a maga szépsége.

Főhősünk - bár továbbra is a szőke angyalka iránt elkötelezett - végül ... megadja magát Maudnak... 

Rohmer saját filmjeiről úgy gondolkozott, hogy azok a gondolatok mozija, nem a tetteké. Fontosabb volt számára, hogy mit gondolnak a szereplői, mint, hogy mit tesznek.

Maga a jelenet, mely szinte real-time-ban zajlik Maud lakásán, ahol megismerkednek, nagyjából 30 perces, és nagyrészt beszélgetésekből áll. Nem gyors, mégsem mondanám, hogy unalmas, mert nem mű, nem sablonos, hanem igazán életszagú, pont amilyennek szeretem! (A képen Maud és a főszereplő Jean-Louis)

Főhősünk azonban nem feledkezik meg álmai szőkeségéről sem, annál is inkább, mivel tudja, hogy Maud legfeljebb csak az út, nem a cél, főleg nem életcél, hiszen nála soha nem lehet biztosra menni... 

Így végül - mint ennek a filmciklusnak minden filmjében - annál a nőnél köt ki, akit eredetileg kinézett magának. A biztosat, a kockázatmenteset, a könnyen szerethetőt. És szerintem jól tette... Nem tudom, kinek milyen tapasztalatai vannak, de a Maud féle nők rendkívűl szép emlékek lesznek, de hosszú távon az ember talán jobb, ha olyan valaki mellett köteleződik el, aki mellett megtalálja a biztonságot, a nyugalmat... és nem minden nap egy lépés az idegösszeroppanás felé...

A film nagy része egy Clermont nevű francia városban zajlik egy havas, December 21-től újévig terjedő időszakban. Kivéve az utolsó 5 percet, ami néhány évvel később zajlik nyáron egy tengerparton. Ennek a jelenetnek a szépsége, hogy itt mind a két nő szerepel egy jelenetben. Nagyon szép jelenet. Lehet, hogy azért is esett ennyire jól, mert a hosszú télies film után jól esett kikerülni a nyári tengerpartra, de természetesen nem csak amiatt volt nagyon megnyerő ez a lezárás...

A karácsony környéki időszak Rohmer számára annyira fontos volt, hogy kifejezetten ebben az időszakban akarta leforgatni a filmet. És mivel az eredetileg tervezett forgatási időszakban a főszerepet játszó Trintignant nem ért rá, egy teljes évvel elhalasztották a film megvalósítását. 

Hiába kötött ki végül a szép szőkeség mellett Jean-Louis... azért nem véletlen, hogy a címben is, és valamennyi plakáton, amit láttam Maud szerepel... Ez egy olyan film, aminek a teljes megértéséhez talán kell egy kis élettapasztalat, egy kamasz néző nem feltétlenül érti meg a főszereplő és a két női szereplő közötti kapcsolat dinamikájának izgalmát.

Magyarország (MAFILM 3. stúdió), 84 perc, ff., magyar

Rendező: Sára Sándor

Sára Sándor képeit csodátam Kósa Ferenc (ennek a filmnek egyik társírója) Tízezer nap - 1965 című filmjében, illetve a Gaál István által rendezett Sodrásban - 1964 kifejezetten maradandó élményt adott. Mindkét film több szempontból is emlékezets volt számomra, de közös volt bennük, hogy a képi világuk lebilincselő volt, nyilván leginkább Sára Sándor operatőrnek köszönhetően.

Ezért is nagyon vártam Sára első önálló nagyjátékfilmjét, és nagyon bántott, hogy ezt a filmet sajnos nem tudtam szeretni, akármennyire is akartam volna. Sőt... , ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy értelmezni sem tudtam igazán... 

Sok képsor szinte ismétli azokat, amiket a korábban általa fényképezett filmekben láttam. Néha olyasmi érzésem volt, hogy amiket más rendezőknek adott, most össze akarta szedni, hogy a saját filmjében is megmutathassa azokat.

A forgatókönyvet hármasban írták Csoóri Sándorral, és a már említett Kósa Ferenccel. Nagyon nagy szerepet kaptak önéletrajzi elemek. Az is tudható, hogy a főszereplő (Balázsovits Lajos) gyakorlatilag magát Sára Sándort jeleníti meg, a filmfőiskolára áhítozó fiatalt, akit politikai okokból (mert apját egy nevetséges ügyből kifolyólag börtönbe zárják) nem veszik fel a filmművészeti főiskolára. Egy klasszikust (Bródy János) idézve, ami a filmben látható, az Sárával vagy így megtörtént vagy megtörténhetett volna.

A filmet megjelenésének idejében "lírai dokumentarizmus"-ként aposztrofálták a film stílusát. Lírai, a képek szépsége miatt ez nem igényel további magyarázatot. Dokumentarista, mivel a filmnek nincs olyan értelemben vett lineáris történetvezetése, mint a legtöbb hagyományos értelembe vett nagyjátékfilmnek, inkább a Sára által megélt valóság bemutatása a cél. Két - alig összekapcsolódó - részre bomlik az alkotás, az első Iliászhoz, a görög partizánhoz kapcsolódik, a második pedig az erdei cigánytelephez. (Ne felejtsük el Sára Cigányok - 1962 című rövidfilmjét, mely előtanulmányként is felfogható ehhez a részhez)

Sára Sándor

Az első (görög) részben a rendezőt megszemélyesítő Pásztor Balázs, miután az negyvenes évek végén nem vették fel a Filmművészeti Főiskolára, elmegy földmérőnek, ahol összebarátkozik a görög forradalmárral. Ha már itt tartunk, talán nem olyan sokan tudják a mai fiatalok közül, hogy Görögországban a második világháború után polgárháború tört ki, és a kommunisták kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, sokan menekültek az akkori kommunista országokba. Hazánkba körülbelül 7000 görög menekült érkezett, akiket az ország különböző pontjain helyeztek el. Ma is létező örökségük ezeknek a menekült görögöknek A DUnaújváros melletti Beloiannisz nevű település, amit annak a közel 400 görög családnak alapítottak és építettek az ötvenes évek elején, akik addig a Köbányai Dohánygyár egyik raktárépületében voltak elszállásolva. A filmbeli Iliász és felesége tehát egy ilyen hithű, kommunista menekült volt.

Pásztor Balázs földmérő munkája során a tiszai duzzasztógát építésekor megtapasztalja hogy a rendszert (igen, a kommunista rendszert!) nem érdekli az embereket érintő következmények. Ezen Iliász felháborodik. De amikor a rádióban hallgatják a Rajk-per közvetítését... (ebből tudhatjuk, hogy ekkor 1949-ben lehetünk) ... nem hisz Rajk ártatlanságában. (micsoda??? 1968-ban a Rajk-perről lehetett beszélni? Hisz abban Kádár is nyakig benne volt, és nyilván pontosan tudta, hogy Rajk - amivel vádolták - abban biztosan ártatlan volt. Belügyminiszterként nyilván osztozott a rendszer bűneiben, de amivel a koncepciós perben vádolták - Jugoszláviának való kémkedés - abban ártatlan volt. Kádár és Farkas Mihály vezették Rajkék kínzásoktól sem mentes kihallgatását... és ez a téma szóba kerülhetett 1968-ban? Hát ez meglepett... talán azt gondolták, hogy ez a film annyira marginális, hogy senki sem fogja megnézni??? Tanácstalan vagyok a választ illetően)

Következő közös megbízásuk egy tanyaközpont kiépítése. Ezt szokták téeszesítésnek is hívni (TSZ: termelőszövetkezet), a tanyaközpont vitathatatlanul jobban hangzik. A lényeg, hogy a kommunista eszme jellegéből adódóan a parasztokat rákényszerítették, hogy önkéntesen (hm) adják be földüket a közösbe, és közösen műveljék azt, majd a terményből valamennyit kivehetnek maguknak, de végső soron az államé lett minden... Nos, egy féleértésből adódóan a falu közössége azt hiszi, hogy Iliász (aki számukra mégiscsak a legidegenebb a jött-mentek között) utasítására vitték el egyik hajnalban a falu összes férfiát... és ennek a félreértésnek végzetes következményei lesznek...

Ezután Pásztor Balázs egy erdei munkán kap feladatot, ahol cigány favágókkal dolgozik. Összebarátkozik a munkásokkal, akik egy erdei cigánytelepen dolgoznak. A körülmények polgári szemmel nézve siralmasak, mégis van bennük valami barátságos, bensőséges. Ágyat még életükben nem láttak, ettől függetlenül szemmel láthatólag jól érzik magukat. Egyszer csak megjelennek a hatóságok és megalázó kezelésnek vetik őket alá tetű-irtás címén. Egészen nyilvánvaló, hogy a jelenetek megtekintésekor mindenkinek a náci haláltáborok hasonló jelenetei jutnak eszünkbe. Érdekes adalék ehhez a szegmenshez, hogy - amennyire utána tudtam olvasni - ezek a megalázó hatósági fellépések nem a Rákosi-korszakban, hanem a hatvanas években (a Kádár-korszakban) történtek valójában. A film nem tér ki arra, hogy a határozottan 1949-re tehető Rajk-peres rádióhallgatás óta hány év telt el a cigány-szegmens időszakáig, tehát, ha magyarázkodni kellett, akkor lehetett azt mondani, hogy ez ismét a Rákosi-rendszer túlkapásairól szól, még akkor is, ha a tájékozattabbak tudhatták, hogy ez (is) Kádárékról szól valójában.

Magyarország (Balázs Béla Stúdió), 13 perc, ff., magyar

Rendező: Gazdag Gyula

Schirilla Györggyel kapcsolatban az első emlékeim gyerekkoromból rémlenek. Valahol a Felszabadulás tér (ma Ferenciek tere) környékén - talán az aluljáróban - dedikálta valamelyik könyvét. Mivel olyan furán hangzó neve van, emlékeztem rá, hogy apám említette őt nem sokkal később, amikor a Híradóban mutatták ahogy ugyanő átússza a jeges Dunát. Amolyan csodaembernek, szupermennek láttam akkoriban, olvastam, hogy speciális étrendet tart, és mennyire odafigyel az egészséges életmódra és annak népszerűsítésére. Aztán csalódottan hallottam, hogy hatvanévesen elhunyt, és ezzel el is könyveltem magamban, hogy ezek szerint ő sem volt birtokában az örök (vagy a hosszú élet) titkának. Csak, most, amikor ehhez a rövid kis dokumentumfilmhez előkészülve olvastam utána Schirilla György életének, csak most derültek ki számomra olyan részletek életéből, amik egész más megvilágításba helyeztek mindent. Ettől függetlenül én soha nem fogom magamévá tenni a vegetáriánus álláspontot, főleg nem abból az okból, mely szerint el kellene ítélnünk az állatok - húsevéshez nélkülözhetetlen - leölését... Innét már csak egy lépés lenne, hogy a többi ragadozó állat számára is megtiltsuk más állatok elejtését... és mondjuk elkezdjünk az oroszlánoknak húshelyettesítő táplálékot kifejleszteni... bár... ahogy haladnak a dolgok, és ma egyre divatosabb magyarázkodni olyan dolgokért, amiknek "elkövetése" 30-40 évvel ezelőtt még teljesen normális volt... simán el tudom képzelni, hogy - ha megélem - 20 év múlva társaságban csak suttogva merem majd szóba hozni azt a BBQ oldalast amit tavaly tavasszal a kertben sütöttem... jobb ha akkor majd senki nem hallja majd, hogy én még ettem állati húst... 

Na de eme disztópikus eszmefuttatás helyett térjünk vissza Schirilla György életére.

Elmondása szerint Schirilla György valamilyen súlyos szívbetegséggel született, és az orvosok azt a szülők számára kegyetlen prognózist adták, hogy jó, ha a gyerek megéri a negyven évet... Ha ez nem lett volna elég, a kis Gyuri tizenegy évesen járványos gyermekbénulás miatt kerekesszékbe került. (Ma már erre mindenkit oltanak,  akkor még nem volt rá oltás) Mindkét lába lebénult és két évig kórházban kezelték emiatt. Akkor ott, a kórházban megfogadta, hogy ha egyszer ebből kigyógyul, és lábra tud állni, akkor egy olyan teljesítményt visz véghez, amit más addig nem tudott megtenni...

Végül nagy nehezen lábra tudott álni, de a betegségnek súlyos nyoma maradt, mindkét lába nehézkesen mozgott. Ráadásul az egyik lábán az izom látványosan elsorvadt, amolyan vékony kis satnya lett... A sok megpróbáltatás után az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy egy számára fontos lány kigúnyolta elsorvadt lábát. Egy tinédzsernek ez felér egy szíven szúrással... nem látott jobb kiutat ebből, mint belevetni magát a jeges Dunába. Az ugrás előtti pillanatban ez még jó ötletnek tűnt, de a vízbe érve már nem annyira. Sikerült megmenekülnie, és ha igaz a feltételezés, akkor a jeges víz hatására mindkét lábán beindult a vérkeringés annyira, hogy minden felnőttkori képen láthatóan teljesen normális lett mindkét lába.

Erre a vízbe ugrásra emlékezve, na meg a kórházban tett fogadalom miatt, - azaz valami olyan tenni, ami másnak nem megy - ezután minden évben átúszta a jeges Dunát. Jól emlékszem, hogy a nyolcvanas években (de talán később is) minden évben látható volt a Híradóban ez az esemény. 

A jeges átúszásokon kívül a másik hozzá köthető sport-teljesítmény a maratoni táv sokszorosát meghaladó futásai voltak. 1967-ben harminckét nap alatt elfutott Budapestről Moszkvába. 2216 km-t megtéve kb 202 óra összesített futóidővel. Persze közben itt-ott megpihent... Például Kenderesen is. 

Ennek apropóján 1968-ban a kenderesi tanács elhatározta, hogy az épülő szövetkezeti vendéglőt róla nevezik el, és ehhez kapcsolódóan egy eseményt is szerveztek. Méghozzá felkérték Schirillát, hogy az adott alkalomra (és a moszkvába tartó futás évfordulójára) fusson el Kenderesre (142 km futótáv), hogy megérkezésekor gyakorlatilag ő avassa fel a róla elnevezendő vendéglőt. 

Erről az eseményről készült ez a dokumentumfilm. Nem szabad túlságosan komolyan venni, mint ahogy a film sem vesz komolyan semmit. A még filmművészeti főiskolás Gazdag Gyula egy Esti Hírlap cikk alapján értesül az eseményről, és úgy dönt, hogy megcsinálja ezt a filmet. 3 fős stábot visz magával, autóval követik a futót, néha futás közben is interjúvolják, és 16 mm-es kézikamerával, önköltségen rögzítik a futást és persze az indulást valamint a megérkezés igen kínos pillanatait is. Nem Schirilla miatt volt kínos, de láthatóan számára mindenképpen az volt. A csúcspont talán a város tanácselnöke (ma úgy hívnák: polgármester) által elmondott - hát, hogy is mondjam - általános iskola első osztályos színvonalú versike volt, melyről nem emlékszem, hogy sikerült-e benne bármelyik mondatot értelmesre alakítani... Egyébként a film címe is ennek a köszöntő-vesikének az egyik sora: "...hosszú futásodra mindig számíthatunk..."

Schirillát nézve - szomomra egyértelmű, hogy - nem különösebben érezte magát jól ebben a nagyon mesterkélt, őt ünneplő hivatalos rendezvényen... de elismerésre méltó türelemmel állta a sarat, holott a 142 km után nyilván jobban esett volna egy kis nyugodt pihenés, amit végül megérdemelten meg is kapott... ebben a masszáskádban a hatvanas évek vége lévén emberi erő általi meghajtással...

A slusszpoén az egész szürreális rendezvény kapcsán, hogy még a romlott pártállam törvényei is tiltották, hogy élő emberről bisztrót nevezzenek el, ezért végül nem Schirilla bisztró lett az általa felavatott vendéglátóipari egység, hanem nemes egyszerűséggel Sport bisztró. 

Ez a kis 13 perces szösszenet a korszak karikatúrájaként remek lehetőséget ad az akkor még nem élők számára, hogy egy kis betekintést kapjanak a hatvanas évek hangulatába. Schirilla teljesen vétlen, láthatóan úgy került csak bele, mint Pilátus a krédóba. Elfogadta, hogy ez van, ő mindennek ellenére csak futni, sportolni, és egészségesen élni szeretett volna, ameddig a sors ezt megadta neki.

Magyarország (MAFILM 3.Stúdió), 75 perc, ff., magyar

Rendező: Bácskai Lauró István

A bűnügyi filmek, más néven krimik nem voltak túl gyakoriak a magyar filmtörténelem első 5-6 évtizedében. A 303 lista eddigi filmjei közül nem is emlékszem, hogy lett volna klasszikus értelemben vett krimi. Még Hitchcock utánérzés sem...

Most viszont elérkeztünk a műfaj sajátosságait minden tekintetben magán hordozó első magyar alkotáshoz a listán, mely az akkori hírek szerint a közönség körében is igen népszerű volt, és ezzel megnyitotta a kapukat a krimik előtt, tulajdonképpen a hetvenes évek bűnügyi tévéfilmjeinek az előfutára lett belőle.

Aki amolyan igazi körömrágós izgalmakra számít, annak azért meg kell mondanom, hogy egy icipicit eljárt felette az idő, de nem olyan nagyon, mint ahogy előzetesen sejtettem.

Ja, és mielőtt belemegyünk a részletekbe, itt az ideje emlékeztetni magunkat, hogy a Kovács Kati maraton végére értünk... Zsinórban négy filmben láthattuk főbb szerepekben, most ez a sorozat lezárul....

Ha krimikről beszélünk, két nagyon eltérő típust szoktam megkülönböztetni. Az én besorolásom szerint vannak a klasszikus "whodunit" (Ki tette?) krimik, mint mondjuk jellemzően az Agatha Christie történetek, ahol van egy gyilkosság, van bizonyos számú gyanusított, akik közül a detektív (de néha csak egy ráérő nyugdíjas hölgy) kinyomozza, hogy ki a gyilkos. És persze általában végül az lesz a jó megoldás, akire az olvasó/néző a legkevésbé sem gondolt. És van az inverted detective story (fordított felállású krimi), mint például a Columbo epizódok, ahol az elejétől fogva pontosan tudjuk (és sokszor látjuk is) a gyilkosság elkövetőjét, és néha bosszankodva nézzük, hogy a csetlő-botló nyomozó szinte semmi jelből rájön, hogy ő a gyilkos. Bevallom, engem Columbo inkább idegesített, mint tetszett, még akkor is, ha maga a karakter persze nekem is szimpatikus volt.

A hamis Izabella a klasszikus módon indít. Egy tanárnő (Ruttkai Éva) elkezd kutatni egyik tanítványa (Kovács Kati) után, aki már több mint egy hete nem jár iskolába. Annyit sikerül megtudnia, hogy elköltözött otthonról egy idős hölgyhöz, akinél takarít a lakhatásért cserébe. A tanárnő fel is keresi a megadott címet, egy rózsadombi villát, ahol senki nem fogadja a csöngetését, de a nyitott ajtón belépve rémülten látja, hogy az idős főbérlő hölgyet megölték. Abban az egy dologban tehát gyakorlatilag mindvégig biztosak lehetünk, hogy nem a tanárnő a gyilkos, de rajta (és persze a rendőrökön) kívűl gyakorlatilag mindenki gyanús egy kicsit aki a gyilkosság napján megfordult a villa kertjében vagy magában a villában.

A rendőrök a kor szelleméhez teljesen illően a jól szituáltabb állampolgárokkal viszonylag udvariasan beszélnek, az eltűnt lány udavarlóját, aki - valljuk be, az elejétől kicsit gyanús - simán leüvöltik, ha (tanúként) nem akar válaszolni minden kérdésükre.

A rendőrség tele van nagyágyúkkal... ha nem is nyomozatilag... hát színészileg: Bujtor István, Mády Szabó Gábor (a fenti képen jobbra), Antal Imre (!), Madaras József, Stankai István, és szerintem néhányukat ki is felejtettem. A gyanusítottak köre is elég illusztris... A fenti képen balra például a Gyenge Árpád által remekül alakított sunyi, hazudozó "maszek" fényképész, de van még svájci magyar disszidens (Pécsi Sándor) is, és rajtuk kívül is akadnak gyanús figurák, beleértve persze az eltűnt diáklányt, aki időközben előkerül... és megtudjuk miért hamis, és egyáltalán ki is az a címadó Izabella. (nem árulok el nagy titkot: egy bélyegen látható spanyol királynő). A bélyeg százezerbe kerül, és akkor esik le a nyomozók álla, amikor megtudják, hogy ez az összeg nem forintban, hanem svájci frankban értendő... Hát százezer svájci frank ma is elég szép összeg, 1968-ban pedig elképzelhetetlenül nagy összeg lehetett... akkora, hogy van, akinek ölni sem túl nagy ár érte...

Bár maga a bűnügyi volnal is egészen izgalmasan alakult, a film - számomra - legizgalmasabb pillanatai azok voltak, amikor elhagytuk a tett színhelyét, és luxus-szálloda enteriőröket láthattunk, illetve szakszerűen, látványosan leforgatott éjszakai autósüldözés közben a korabeli Rózsadombot, vagy máskor a neonfényektől ragyogó éjszakai belvárost csodálhattuk. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a mai viszonyokhoz képest milyen kevés autó volt a hatvanas évek végén Budapesten. Nem az éjszakai forgalomból lehetett ezt leszűrni (akkoriban éjszaka szerintem gyakorlatilag nem is volt forgalom), hanem abból, hogy olyan belvárosi utcákban ahol ma nagyítóval sem lehet szabad helyet találni, ekkor még egyetlen autó sem parkolt....

Bácskai Lauró István első filmje tehát remekül sikerült bemutatkozás lett. Még egyszer fogunk vele találkozni egy ifjúsági tévésorozatból készült film kapcsán tíz évvel később. (Keménykalap és Krumpliorr).

Magyarország (Stúdió 1.), 95 perc, ff., magyar

Rendező: Bacsó Péter

Folytatjuk a négyrészes Kovács Kati maratont annak második filmjével. Ahogy több visszajelzés alapján látom, nagyon kevesen voltak tisztában azzal, hogy Kovács Katinak volt egy rövid életű filmszínész karrierje. (Később is szerepelt filmekben, többnyire énekesként, de a hatvanas évek utolsó éveiben kifejezetten mint prózai színész kapott lehetőséget. Egy interjúban kifejtette, hogy volt egy pont, amikor valami olyasmit kértek tőle, amit ő nem szeretett volna csinálni (nem pontosította, hogy mit) és akkor onnantól nem hívták többet. Talán ez volt az oka, hogy a 2-3 év alatt leforgatott öt filmet nem követte több.

Ennek a filmnek van még egy hatalmas meglepetése számomra. Valaki, akit mindenki ismer, de talán meg sem fordul a fejünkben, hogy filmszínészként is próbálkozott fiatalkorában. Sőt, tovább megyek: nagyon az az érzésem, hogy - hozzám hasonlóan - a többség fel sem fogja ismerni. Tessék! Lehet tippelni. Itt van balra a plakáton is. Jó, ez kicsit nehezített így, de lejjebb mutatok majd fotókat is, hogy fokozzuk az izgalmakat, és majd csak a cikk végén árulom el a nevét, és garantálom, hogy annak aki nem találja ki addig, elképesztően nagy meglepetés lesz!

Lefogadom, hogy aki meghallja Bacsó Péter nevét, annak elsőre A tanú (1969) ugrik be ... és csak utána bármi más.... Pedig Bacsónak volt azért jónéhány további remek filmje, köztük például ez is... 

Nagy road movie kedvelő vagyok, így örömmel konstatáltam, amikor a kissé lassú negyedórás bevezető után, - melyben megismerjük Klári (Kovács Kati) és Laci (Miller József) kapcsolatát -, a pár bepattan Laci haverjának (Bélának) autójába, és onnét hármasban kezdik szelni az ország útjait.

Az előbbi információ nem volt teljesen pontos, hiszen papíron az autó nem Béláé, hiszen Bála az autót egyszerűen csak lopta. És ebből már sejteni véltem, hogy ez a céltalan autókázás egy kicsit Bonnie&Clyde történetére emlékeztető kalanddá alakul majd, főleg, mert előzetesen olvastam valami olyat, hogy ezt a filmet egy rövid kis újságcikk, pontosabban egy rendőrségi hír inspirálta. (Egyébként ez a B&C várakozásom alaptalannak bizonyult) Másrészt viszonylag hamar előkerül egy pisztoly is melyet a fenti fotón Béla épp utastársai rendelkezésére bocsájt. Autót is lop, pisztolya is van, nem nagy ördöngösség levonni a következtetést, hogy Béla az, aki a másik kettőt rossz útra viszi. Túl nagy jelentősége nincsen egyébként, hogy megtörtént-e az egész vagy sem, mindenesetre a fiatalok csatangolása annyira céltalan és esetleges, hogy tényleg volt egy olyan érzésem, hogy ez akár meg is történhetett. (Ellenben a legtöbb filmmel, melyről az ember úgy igazán mélyen tudja, hogy "ilyen csak a mesékben van")

Aki még nem tudja ki, hogy ki alakítja Bélát, annak segítek annyival, hogy az illető se nem színésznek, se nem annak készült, ami végül lett, hanem a balettintézetben kezdte Markó Iván évfolyamtársaként. (Kérdés, hogy ezzel könnyítettem-e vagy nehezítettem a feladatot?)

Egy darabig a fiatalok csak élvezik a szabadságot, idővel viszont rájönnek, hogy semmi céljuk az életben, családjuk sem tart igényt rájuk, így hirtelen ötlettől vezérelve elhatározzák, hogy mennek, amíg ki nem fogy a benzin (road movies rulez!), és majd, ha kifogy, ott ahol éppen vannak, mindhárman egymás után öngyilkosságot követnek el a rendelkezésükre álló pisztollyal, melyhez 4 azaz négy darab golyó is tartozik. Ez három főle több, mint elégséges, egyvalaki hibázhat is. 

Természetesen nem fogom lelőni (jujj, de rossz szóvicc!) hogy mi lesz az öngyilkossági tervből, de ahogy haladunk az időben kellőképpen nő a feszültség, ami a végül csak elérkező csúcspont után sem hanyatlik különösebben. 

Az autós utazás számomra filmekben is majdnem olyan izgalmas, mint a valóságban, és ehhez itt még sokat hozzá is tesz az időutazás nosztalgia-faktora is: újra hallani a régi hiradó szignálját... (gyerekkoromban minden egyes este hallottam, hisz koraeste más adás szinte nem is volt, talán az MTV2, de az szerintem csak este 8-kor kezdett, és szinte senki nem nézte) vagy mondjuk tantuszt kérni az utcai telefonáláshoz (pedig a tantusz még születésem előtt megszűnt, de emlékszem, hogy szüleimnek maradt belőle még évekig a pénztárcájukban), egyáltalán a telefonfülkék varázsa... amikkel nem azért nem találkozunk ma mert nincsenek, hanem azért mert már nemigen használjuk őket, pedig még mindig vannak. Utánanéztem, és még Budapesten is van többszáz fülke, de ha most mondanom kellene, talán egyet, ha tudnék, de abban sem vagyok biztos... 

Na... ha az alábbi képen nem ismeri fel valaki a Bélát alakító színészt, akkor kár is próbálkozni...

Annyit elmondok róla, hogy Horváth Károlyként olvashatjuk a nevét a feliratokban, és véleményem szerint színészként is elképesztően tehetséges, szerintem kifejezetten őstehetség, zseniális minden apró gesztusa, mimikája, érdemes kifejezetten őt figyelni... Nem mondom, hogy veszítettünk azzal, hogy énekes lett belőle, mert annak is zseniális, hiszen akinek az előző név még mindig nem mond semmit, annak a Horváth Charlie név már biztosan leesik... szóval énekesnek nyilvánvalóan zseniális, de szerintem színészként pont ugyanekkora tehetség volt.

Aki időt szán erre a filmre, és aki az első negyedórát kicsit nyögvenyelősnek érzi, az várja meg, amíg a fiatalok autóba pattannak, mert akkor fog igazán beindulni a film! 

Magyarország (IV. stúdió), 81 perc, ff., magyar

Rendező: Mészáros Márta

Kovács Katit elsősorban énekesként ismerjük, sokan talán nem is emlékeznek már arra, hogy a hatvanas évek végén öt (!) filmben is főszerepet vagy ahhoz közeli fontos szerepet kapott amatőrként. És aki hozzám hasonlóan kedveli Kovács Katit, annak különösen jó hír, hogy ebből az öt filmből most négy (a Mészáros Márta által rendezett Holdudvar kivételével) zsinórban, egymás után következik a 303-as listán! Induljon tehát a Kovács Kati maraton!

Bár a listán eggyel ezelőtt álló Kincskereső kisködmönt is női rendező jegyzi (Katkicsi Ilona), amaz "csak" tévés produkció, s mint ilyen az "igazi" filmesek által gyakran lenézett alkotás. Mindenesetre amikor Mészáros Márta eme filmjét a legelső magyar női rendező által készített nagyjátékfilmként aposztrofálják, akkor a hangsúly itt a nagyjátékfilmen van, tehát a tévés produkciók nem számítanak ide. A rendezői szakma hagyományosan férfias dolognak számított (így van ez egyébként ma is), nőnek nagyon nehéz volt befurakodni közéjük. Egy tévéműsorban mesélte a rendezőnő, hogy pályája elején finoman jelezték neki, hogy "óvodások és lányok nem lehetnek filmrendezők"... Hát Mészáros erre rácáfolt...

Ennek a filmnek az operatőre Somló Tamás volt, akit Mészáros Márta ekkori férje Jancsó Miklós engedett el az ezzel egy időben forgó Csend és kiáltásról, hogy a Mészáros számára nagyon fontos első nagyfilmhez egy tapasztalt, komoly operatőr álljon rendelkezésre. Így talán tudat alatt előkészítve saját operatőrváltását, hiszen - bár Somló visszatért még Jancsóhoz annak következő, első színes filmjéhez a Fényes szelekhez, de csak azért mert Kendével ellentétben Somlónak már volt színes filmes tapasztalata. Jancsó második nagy korszakát már Kende Jánossal csinálja majd végig, de ez egy másik történet, térjünk most vissza ehhez a filmhez.

Kovács Kati volt a főbb szerepekben az egyetlen amatőr, mellette Horváth Teri (aki állítólag sokat segített az énekesnőnek abban, hogy természetesen játsszon a kamerának), Szirtes Ádám, Harsányi Gábor, Juhász Jácint, és még sorolhatnám... Erre a filmre is igaz, hogy néha kisebb szerepekben is olyan nevek tűnnek fel, mint Kozák András vagy Agárdi Gábor....

Egyáltalán nem ritka, hogy amatőr szereplőkkel zseniális filmek készülnek. Hirtelen elsőként a Biciklitolvajok (1948) jut eszembe, amiben emlékeim szerint egyetlen képzett színész sem szerepelt. Kovács Kati képzetlensége biztosan hozzájárult a film életszerűségéhez. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nem egy megrendezett filmet látnánk, hanem a valóságot, melyet egy láthatatlan kamera rögzít nekünk. Nem egy megírt történetet, hanem egy olyat ami minden pillanatban történik körülöttünk. Mintha belesnénk egy valóban létező ember életébe. És ezt tovább erősítette az a cselekmény, melyben szinte semmi nem tartott sehova. Semelyik szál nem volt igazán elvarrva a film végére sem.

Szőnyi Erzsébet (Kovács Kati) egy intézetben felnőtt fiatal lány, jelenleg szövőnőként dolgozik. Valahogy sikerült kapcsolatba lépnie édesanyjával (Horváth Teri), aki eleinte nyitott a találkozásra, de aztán megkéri, hogy inkább mégse látogassa meg. Ám az üzenet valahogy elkeveredik, így létrejön a találkozó. Zsámbokiék (azaz Erzsébet édesanyjának) családja azonban semmit nem tud a nő fiatalkori "botlásáról" így Erzsébetet mint távoli rokont mutatja be a családnak, és így lakik náluk néhány napot a mátrai faluban. Érdekes a dinamika Erzsébet és a család férfitagjai között. Később Erzsébet kalandba keveredik egy idegennel, feltűnik egy férfi is, aki tudni vél Erzsébet édesapjáról... a néző már-már számít arra, hogy a megszokott módon a film végére minden szál elsimul... ám szinte minden elvarratlan marad... de megnyugtatásul azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem zavaró, sőt! Így lett igazán életszagú a végeredmény. Hadd tegyem hozzá, hogy állítólag a történet nagyrészt valóságon alapul, de a végeredményt tekintve ennek szerintem semmi jelentősége nincsen.

Mészáros Mátra felkérésére Szörényi Levente kifejezetten ehhez a filmhez komponálta az Illés Eltávozott nap című dalát, melyet a film elején Kovács Kati énekel a nyitó feliratok alatt, a film utolsó jelenetében pedig egy zenés-táncos összejövetelen maga az Illés együttes ad elő.

Amellett, hogy élveztem azt a lebegés-szerű állapotot, amit számomra a film nyújtott... - így érzem amikor a cselekmény szála szinte nem vezet sehova - a másik ami nagy élmény: volt teljesen belehelyezkedni a hatvanas évek végének hétköznapi valóságába. Látni azokat a tárgyakat, melyek már gyerekkoromban (hetvenes-nyolcvanas évek) is kicsit régiségnek számítottak. Egyik kedvencem az alább is látható, valamelyik kis albérlet falán felfedezett hatalmas Sabena airlines plakát. Elképzelésem sincs, hogy a belga nemzeti légitársaság afrikai járatait népszerűsítő plakát hogy kerülhetett a hatvanas évek végi szocializmus egyik albérletének falára, de az ilyen felfedezések az egyike azoknak a dolgoknak, amik miatt érdemes újra felfedezni ezeket a régi filmeket! Külön öröm, hogy hála az internetnek ugyanezt a plakátot színesben is megtaláltam.