1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


157. A Délután Szövevényei (Meshes of the Afternoon) - 1943

2017. december 24. 03:31 - moodPedro

60374.jpgUSA, 14 perc, ff. néma

Rendező: Maya Deren és Alexander Hammid

Producer: Maya Deren és Alexander Hammid

Míg a filmesek jellemzően 35 mm-es filmet használtak egészen a digitális technológia 2000-es években való megjelenéséig, amatőrök számára elérhetővé váltak olcsóbb technológiák is. Ilyenek voltak a 16 mm-es, majd később a 8 mm-es filmek.

A 16 mm-es kamera és vetítő főleg az USA-ban terjedt el a negyvenes évek elején. Eleinte kifejezetten otthoni (azaz teljesen amatőr) használatra szánták, majd ezt a szerepet átvette a még olcsóbb 8 mm-es film.

A Délután Szövevényeit egy avantgárd művész házaspár készítette egy 16 mm-es kamerával, gyakorlatilag nulla költségvetéssel. Ahogy a művésznő mondta: "Annyi pénzből készítem filmjeimet, amennyit Hollywood rúzsra költ." - Ebből nem nehéz kitalálni, hogy nem volt túl jó véleménnyel a Hollywood-i filmes világról. Véleménye szerint az amerikai filmipar volt a filmművészet fejlődésének a legnagyobb akadálya.

Na de akkor milyen is ez a film? Meglepően jó! Mindössze 14 perces, látszik rajta a gyengébb minőségű nyersanyag és felszerelés, de ez nem különösebben zavaró. A film szándékoltan némafilmnek készült.  Na, de némafilmeknél is hozzá vagyunk szokva, hogy a zene azért szinte végig szólni szokott. Itt viszont néma csend uralkodik. Jó, igaz, hogy az ötvenes évek közepén Maya Deren kérésére egy Teiji Ito nevű művésztársa zenét szerzett a filmhez, de én az eredetire voltam kíváncsi, és én megkockáztatom, hogy ezúttal zene és minden kísérő zörej nélkül működik valószínűleg a legjobban ez a rövidfilm.

Az első pár képkocka után azonnal az Andalúziai Kutya jutott eszembe. Mint ahogy utánaolvastam, ezzel nem vagyok egyedül. Deren persze tagadta, hogy bármi köze lenne az Európai szürrealizmushoz, de azért csodálkoznék, ha nem látta volna az említett filmet...

Ekkoriban volt kibontakozóban az RKO-nál induló Lewton (producer) által készített horror vonal (lásd Macskaemberek, illetve a hamarosan sorra kerülő további hasonló zsánerű filmek). Ám míg azoknál a félelmetesnek szánt jeleneteknél inkább kínosan fészkelődtem, - mivel inkább megmosolyogtam a kezdetleges maszkokat, mintsem hogy  a félelem legkisebb szikráját is éreztem volna, - ennél a filmnél pár perc alatt olyan szorongó állapotba kerültem, hogy nagyon bíztam benne, hogy ha már egyszer némafilmnek ígérték, akkor tartják is a szavukat, mert ha a feszült hangulatot hirtelen megtörte volna egy zörej vagy egy kellemetlenebb hang, akkor lehet, hogy egy kisebb infarktust kaptam volna.

Ami a hangulatot leginkább nyomasztóan szürreálissá teszi, az a hamis nézőpont illesztések sora. Azaz térbeli és időbeli hamis kontinuitásokat hoz létre. Aminek köszönhetően olyan képeket látunk, amikkel leginkább rémálmainkban találkozhatunk. Nem megyek bele konkrét példákba, mert azzal csak elrontanám annak az élményét, aki szorongva szeretni végignézni ezt a klassz kis filmet.mv5bntlinjhjnwqtodgzms00zdrmltg4njitnjkyotfmyzm5y2fmxkeyxkfqcgdeqxvyodezmju2mti_v1_sy1000_cr0_0_1462_1000_al.jpg

Youtube-on megtalálható a film: Meshes of the Afternoon. A teljesen néma változatot javaslom. Egyedül. És sötétben. Aki nyitott ilyesmire, annak érdekes élményben lesz része.

mv5bmze0owrmmzutyzq5zs00odrklwfkmditmmvkzgq3yjy0mwyyxkeyxkfqcgdeqxvyodezmju2mti_v1_sy1000_cr0_0_1455_1000_al.jpg

7 komment
Címkék: film ff néma USA

95. Modern Idők (Modern Times) - 1936

2017. április 06. 00:55 - moodPedro

postermodern_times_poster.jpgUSA (Charles Chaplin, United Artists), 83 perc, ff. angol (részben téma)

Rendező: Charles Chaplin

Producer: Charles Chaplin

Chaplin masszívan kitartott a némafilmes forma mellett még 1936-ban is, amikor már mindenki hangosfilmet csinált rajta kívül.

Szigorúan véve nem egészen némafilm ez, hiszen az első jelenetben a gyárigazgatónak az üzem-rádióba bemondott instrukciói például hallatszanak, de lényegében azért egy klasszikus némafilmről beszélünk. Mondjuk ki részvéttel teli hangon a ravatalánál: A Modern Idők volt az utolsó igazi némafilm, ezután a műfaj halottnak tekinthető. Már ha a némafilmet lehet egyáltalán műfajnak tekinteni.

Chaplin először hanggal tervezte elkészíteni a filmet, de úgy érezte hanggal nem működik a kis csavargó csetlése-botlása. Ezt a figurát - mely ekkor már több mint húsz éves volt - talán egy kicsit unta is a közönség. Ennyi idő azért sok ahhoz, hogy ugyanazzal a karakterrel fent lehessen tartani a nézők érdeklődését. Akár jelképesnek is vehetjük, hogy a film utolsó jelenetében, mintha megadná magát a változó időknek, mégiscsak megszólal... még ha csak énekel is valami olaszos-franciás halandzsát, mégiscsak megszólal, ezzel szimbolikusan is lezárva egy korszakot.modern-times_7cdac309.jpgChaplin mellett a legtöbb filmjében feltűnik valamilyen nő, akibe beleszeret a kis csavargó. Van, hogy végül összejön, van, hogy nem. A Nagyvárosi Fények például merészen drámai volt, Chaplin merte megtagadni karakterétől a happy end-et.  Most viszont szinte semmi drámai hatás nem volt, bár a záró képsor, melyen Chaplin kézen fogva távozik szerelmével a "végtelenbe" szép volt., Talán nem belemagyarázás, hogy ez is egyfajta búcsú a karaktertől.016-modern-times-theredlist.jpg

Visszatérve a nőre: Paulette Godard alakítja a "csavargólány" figuráját. Mezitlábas, szakadt ruhás alakja kellemes színfolt. Jó nézni. Kicsit hebrencs, pont megfelelő partner Chaplin számára. Róla érdemes megjegyezni, hogy ebben az évben összeházasodott Chaplinnel, és hat éven keresztül voltak házasok.

Ami általában nem szokott jót tenni egy filmnek az az olyan téma, ami idővel könnyen elavulttá válik. Márpedig ez ügyben lehet kivetnivalót találni a filmben. Hiszen a játékidő egy jelentős része az ember és a gép harcáról szól. Pontosabban a gépesítés embertelenségéről. Gigantikus gyártósorokat látunk, hatalmas, szimbolikusan túlméretezett fogaskerekekkel, mely mellett az ember szinte eltörpül. Ahelyett, hogy segítené a munkát, inkább csak veszélyt és kellemetlenségeket hordoz. 1936-ban korszerű volt az üzenet, ma az androidos telefonok korában már nem érzem veszélyét, hogy a gépek győzelmet aratnak felettünk.

Furcsa volt újra némafilmet nézni, és bevallom, egyetlen poén volt csak, melyen hangosan hahotáztam. Talán érdemes külön kiemelni: 

Chaplin ekkor már messze nem azzal az intenzitással forgatott, mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor évente több filmet is csinált. Nem volt már rászorulva, de valószínűleg már nem is nagyon tehette meg, hiszen amit csinált, az ekkorra már elvesztette "korszerűségét", megújulnia pedig a jelek szerint nem sikerült. Azért látunk tőle még egy-két filmet a listán. Ezzel a néhány remek werk-fotóval búcsúzzunk Chaplintől egy jó évtized erejéig.

 

4 komment

57. Nagyvárosi Fények (City Lights) - 1931

2016. október 23. 06:54 - moodPedro

mv5byze1njdhyjatnzu5ns00zjhilwe4yjutogvjmjezzjjmmddlxkeyxkfqcgdeqxvynduyotg3njg_v1_sy1000_sx675_al.jpgUSA (Charles CHaplin Productions) , 83 perc, ff., néma

Rendező: Charlie Chaplin

Producer: Charlie Chaplin

Nagyon jó ez a cím, egy találó költői kép. A nagyváros fényeit nem nagyon látjuk a filmben, nem is érdemes keresni, hiszen a címben a "városi fények" szókapcsolat a csillogás allegóriájaként jelenik meg. A "Kis Csavargó" (azaz a filmbeli Chaplin) által vágyott, de számára elérhetetlen dolgokat jelenti.

Romantikus komédiát ígér a felvezető képsorok beköszönő szövege, pantomimban elmesélve... Vajon miért olyan fontos ez, hogy le kelljen külön szögezni a film elején?

Chaplin úgy érezte, hogy amit ő jól tud csinálni, az némafilmben működik igazán jól, hangos filmben már nem keltené ugyanazt a hatást. Így ekkor, amikor szinte már mindenki hangosfilmeket gyártott, Chaplin nem hallgatva az idők (és tanácsadói) szavára, vette a bátorságot, és némafilmet forgatott.

A már megszokott figurán sem változtatott szinte semmit. Ugyanaz a szakadt csavargó sétapálcával és keménykalappal, mint minden filmjében, mióta - sikereinek kezdetekor - először magára öltötte azokat.

A Kis Csavargót ezúttal két dolog kápráztatja el, és mindkét dologhoz egy-egy ember kapcsolódik szorosan.

Az egyik dolog a gazdagság, a fényűző élet. Egy részeg milliomos öngyilkosságot tervez, ám Chaplinnek sikerül őt lebeszélni erről. A milliomos hálából barátjának fogadja, magához költözteti, pénzeli... de csak akkor, amikor éppen részeg. Ha kijózanodik, akkor meg sem ismeri hősünket...

 A másik dolog, ami Chaplint elvarázsolja, az a . Egy bizonyos NŐ. Méghozzá egy vak virágárus lány, aki nem látja, hogy egyszer toprongyos csavargó, egyszer meg a milliomos által kiöltöztetett "úriember" az ő szerelme.

A vak virágárus lányt Virginia Cherrill játssza. Nem jöttek jól ki Chaplinnel. Már nagyon sok anyagot leforgattak, amikor egyszer Cherrill nagyon megvárakoztatta a stábot az egyik forgatási napon. Chaplin, aki a film producere, tehát gyakorlatilag mindenható ura is volt, azonnal kirúgta a színésznőt. Talán ürügynek is jól jött, hiszen eddig sem volt túl baráti a kapcsolatuk. Zárójelben jegyzem meg, hogy rossz viszonyukból a filmen semmi nem jön le, teljesen hitelesen játszanak szerelmes párt. 

Szóval Chaplin kirúgta a második számú főszereplőt, így elhatározta, hogy újraforgatja a már majdnem kész filmet az "Aranylázban" már megismert Giorgia Hale-el. Hale azonnal elfogadta az ajánlatot, és lelkesen bele is vetette magát a forgatásba. Le is forgattak néhány közös jelenetet, azonban végül Chaplin úgy döntött, hogy visszahívja a kirúgott színésznőt, aki büszkesége jeléül már csak dupla gázsiért vállalta el a film befejezését. Chaplin végül kifizette neki a kétszeres díjat.

Érdekessége a dolognak, hogy fennmaradt néhány jelenet, amit Giorgia Hale-el vett fel Chaplin. Megnézhető az alábbi videón. Rám Giorgia Hale kifejezetten kellemes benyomást tett az Aranylázban, és érdeklődéssel néztem, hogy milyen lett volna vele ez a film. Látva az anyagot azonban úgy érzem, hogy bölcs döntés volt Chaplin részéről Cherrill visszahívása.

A némafilmes korszak három nagy nevettetője közül (Buster Keaton, Harold Lloyd és Chaplin) igazán Chaplin készített csak olyan filmeket, melyek többek akartak lenni a közönség vidám szórakoztatásánál. Chaplin érett filmjeiben mindig volt valami dráma is.

A Nagyvárosi Fények hemzseg a fergeteges poénoktól, több alkalommal törtem ki hangos nevetésben. Egyúttal viszont drámai mélységekbe is képes lehatolni a film. Chaplin meséli egy helyen, hogy meghívta Einsteint a film egyik díszbemutatójára. Az utolsó jelenet végén - ami szerintem a film legerősebb jelenete egyébként - felkapcsolták a lámpát, és látta, hogy Einstein szeme könnyes.

Ezen én nem csodálkozom... Chaplinnek volt bátorsága úgy befejezni ezt a romantikus vígjátékot, hogy nem adott neki kifejezetten Happy End-et... ügyes húzás, bravó!citylights.jpg

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

2 komment

54. Tabu - 1931

2016. október 16. 06:20 - moodPedro

postertabu_68f7109d.jpgUSA (Murnau-Flaherty, Paramount), 85 perc, ff., néma

Rendező: F.W. Murnau

Producer: F.W. Murnau

Murnau és Flaherty összeállt, hogy forgassanak egy filmet Bora Bora-n nagyrészt benszülöttek szereplésével. 

Murnau-t jól ismerhetjük, hiszen ő készítette a Nosferatu-t, Az Utolsó Ember-t, és az általam legerősebb némafilmnek tartott Virradat-ot.

Flaherty híres dokumentarista volt, tőle a Nanuk, az Eszkimó került föl az 1001-es listára eddig, de 1926-ban forgatott ő már filmet a térségben (azt a filmet Szamoán), így jó ötletnek tűnt kihasználni tapasztalatait. 

Bora bora-t viszont közelebbről még nem ismerjük... Én legalábbis még nem jártam ott, és ha jól sejtem, az olvasók többsége szintén nem. Talán a legtöbb amit tudunk róla, hogy manapság luxus turista központként üzemel.

Ha - képzeletben - lefúrnánk magunk alatt a Földbe, és nem állnánk meg a túloldalig, akkor Óceániába jutnánk, Dél-Amerika és Ausztrália között valahol félúton. Errefelé van Francia Polinézia öt szigetcsoportja, melynek legnagyobb szigete Tahiti. Az a sziget, amit mi keresünk - Bora Bora - egy viszonylag kicsi, néhány km átmérőjű szigetecske, melyet egy lagúna gyűrű vesz körül. Mivel a homokja szinte hófehér, a lagúna valószínűtlenül - szinte giccsesen - szép világoskék színű.

ayvu2-borabora_vue_aerienne.jpg

Ebből a szögből talán még jobban látszik a sziget igazi arca. Talán nem túlzás földi paradicsomnak nevezni. Ez egyébként a film első felének az alcíme is: Paradicsom. bora.jpg

Murnau és Flaherty tehát elkezdtek együtt dolgozni a filmen, de nagyon hamar kiderült, hogy nincsenek egy hullámhosszon. A legtöbb dologgal kapcsolatban különbözött az elképzelésük. Flaherty - igazi dokumentaristaként - szerette volna, ha a kamera csak forog minél többet, a bennszülöttek pedig lehetőleg szabadon, minél tágabb keretek között játszhassák el a történetet. Murnau viszont perfekcionista volt, a lehető legpontosabban elő akarta írni a jeleneteket. A forgatókönyvvel kapcsolatban is sok vitájuk volt, ráadásul Flaherty kamerája - eredetileg ő lett volna az operatőr - állandóan begyűrte a filmet, úgyhogy végül Murnau hívott helyette egy másik operatőrt, Floys Crosby-t, aki - nem mellesleg - végül Oscar-t kapott ezért a filmért. Murnau végül ki is vásárolta Flaherty-től az ő üzletrészét, hogy az utómunka során már ne kelljen vitatkozni vele.flaherty_und_murnau_fischzug.jpgHárom központi szereplője van a filmnek. A Lány (Reri) , az ő szerelme (Matahi), és az Öreg (Hitu).

Az film első fejezetében (Paradicsom) megismerkedünk a szigetlakók gondtalan életével, amit nemsokára gyökeresen fölforgat egy hajó érkezése. A hajón Hitu, az öreg érkezik a szigetcsoport főnökének üzenetével, mely arról szól, hogy meghalt az isteneknek szánt szűz, és helyette a főfőnök Reri-t jelölte ki az új kiválasztottnak, akit ezentúl egy férfi sem illethet. Mostantól ő TABU, és az öregnek magával kell vinnie. 

8741175120_6b97b2aa8b_b.jpgA fiatalok nem fogadják el a hagyományok diktátumát, és megszöknek. Így lesz a film második (záró) fejezetének címe: Az Elveszett Paradicsom, mely mindjárt meg is előlegezi a tragikus végkifejletet.

A film nagyrészt őslakosok szereplésével készült. Néztem is nagyot, amikor az egyik srác, csak úgy nekifutásból "felszaladt" a kb. 20 méter magas kókuszpálma tetejére...

A Reri-t alakító Anne Chevalier-t egy helyi bárban fedezte fel magának Murnau.

Murnau már kísérletezett a feliratok elhagyásával Az Utolsó Ember-ben, itt is kísérletezett ilyesmivel. Maguk a felirattáblák itt is elmaradtak. Amiket látunk, azok a különböző hírvivők által hozott levelek.

A három központi szereplő közül az öreg nyújtja a leginkább maradandó alakítást. A második fejezetben Hitchcock-szerű megoldásokkal operált Murnau. Az öreg a film több jelenetében is megjelenik; úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mikor csak valamely szereplő képzeletében látjuk, és mikor jelenik meg valójában. Ezek a feszültség teremtő "trükkök" kifejezetten jól működnek, a film legerősebb momentumai. 

Némafilmről beszélünk, de szinkronizált zenével, azaz már nem a mozi zenekara kísérte a filmet, hanem a Murnau által összeállított - és rögzített - hangsáv szól.

Murnau egy héttel a film bemutatója előtt autóbalesetben elhunyt.  Ez volt tehát az utolsó filmje.

Világszerte gyönyörű poszterek készültek a filmhez, érdemes végigkattintani a galériát, és találgatni, hogy egy-egy poszter melyik országban készülhetett:

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Szólj hozzá!
Címkék: film ff néma USA Murnau

49. Föld (Земля) -1930

2016. szeptember 29. 04:04 - moodPedro

mv5bmtcxndi1mta3nf5bml5banbnxkftztgwnzk4odqwmje_v1.jpgSzovjetunió (VUFKU), 70 perc, ff, néma

Rendező: Alexandr Dovzsenko

A falu kollektívája megkapja első traktorát, megindult a gépesítés, a "kulákok" órái meg vannak számlálva...

Az egész falu izgatottan várja az új jövevény érkezését, fiatalok, öregek, férfiak és nők, mindannyian kíváncsian nézelődnek.

Ám a traktor hirtelen zötyögve megáll... ez kínos...

Mindenki töri a fejét, nagyon komoly arccal... telefon a pártközpontba (vagy a minisztériumba, mindegy...) ... hosszas egyeztetés, végül valaki felnyitja a traktor egyik tartályát, és kiderül, hogy nincs benne hűtővíz... ajaj...

Az emberek törik a feküket... nagyon komoly arccal állnak - látszik, hogy zakatol minden agytekervény...

Végül valaki megtalálja az egyetlen helyes megoldást: A falu férfiai kollektíven belevizelnek a traktorba. A premier plánban mutatott erőlködő arcok mintha azt sejtetnék, hogy viszonylag sokan szenvednek prosztata problémától a faluban...

A fent említett jelenet az egyik, mely elakadt a korabeli cenzorok hálójában (szép kis képzavar) - ezen kívül még a meggyilkolt férfi meztelenül őrjöngő jegyese is kiborította a bilit náluk.unzdrsm.png

Megszokhattuk, hogy szovjet film esetén - legalábbis ebben a Sztálini sötét időszakban - kikerülhetetlen a propaganda. Hol kevesebb (Dzsingisz Kán Amulettje), hol több, de nem ússzuk meg propaganda nélkül

A film tagadhatatlanul tartalmaz néhány szépen megkomponált természeti képet, és helyenként a már jól ismert szovjet montázs-elméletből is kapunk újabb ízelítőt, ám összességében véleményem szerint dramaturgiailag egyenetlen, különösebben izgalmas színészi teljesítmény nélküli mű, mely szinte semmilyen érzelmi hatást nem tudott bennem kiváltani.

w1siziisijexmzawmsjdlfsiccisimnvbnzlcnqilcitcmvzaxplidiwmdb4mjawmfx1mdazzsjdxq.jpg

 

 

2 komment
Címkék: film szovjet ff néma

46. Pandora Szelencéje (Die Büchse der Pandora) - 1929

2016. szeptember 23. 16:31 - moodPedro

posterdie-buechse-der-pandora_a2a80cbe.jpgNémetország (Nero-Film), 132 perc, ff. néma

Rendező: Georg Wilhelm Pabst

Producer: Seymour Nebenzal

- Megházasodom. - mondja Dr. Schön a gazdag lapkiadó hosszú gyötrődés után szeretőjéhez (Loulou-hoz) fordulva...

- És már meg sem csókolsz, csak azért mert megházasodsz? - válaszolja Loulou, ártatlan, szinte gyermeki értetlenséggel...

... és ebben a mondatban szinte minden benne van, ami Loulou... Tényleg... azért mert ez a dúsgazdag férfi most bejelentette, hogy elvesz feleségül egy nőt, - aki nem Loulou - mi oka lenne arra, hogy többé meg se csókolja? 

Loulou szinte senkit nem hagy érintetlenül. Különlegesen vonzó külseje és személyisége folytán nincs nyugalom körülötte. Imádják vagy kihasználják, őrületbe kergeti a férfiakat - néha a nőket is -, vagy éppen rossz esetben őrültek már akkor is, amikor beleszeretnek...

Lapozgatva az 1001-es könyvet, a fotókat nézegetve már régóta fentem a fogamat erre a filmre, és elmondhatom, hogy egyáltalán nem csalódtam

A Loulou-t alakító amerikai Louise Brooks tehát képernyőre (vászonra) szegezi a szemeket, de mellette több remek alakítás is látható. 1817889_obhwgb2sljcttledjvdl4q62dt_jxvkaygucut7mibmeaxmnwdevlqzldwxxuauev7j9mb1qgwsky5pcp9avaw.jpg

Itt van rögtön Schigolch (a képen balra), az ördögi figura, ez a töpörödött vénember, aki Piszkos Fred-hez hasonlóan a legszorongatottabb helyzetben sem habozik előállni valamilyen megoldással. Nem egyértelműen tisztázott Loulou-val való viszonya. Feltehetőleg ő az apja, mindenesetre Loulou őt is rajongással imádja, és a helyzetet tovább árnyalja, hogy Loulou megbocsájtó mosollyal nyugtázza, ha esetenként a férfiaktól kapott pénzét erőteljesen "megsápolja" az öreg. Tehát, ha apasága bizonytalan is maradt, az biztos, hogy "szervezőként" jutalékra tart igényt Loulou bevételeiből. Játéka pazar, szerintem az egész film legjobbja, még akkor is, ha Loulou tündöklése többnyire háttérbe szorítja.

De ott van Dr. Schön is, a már említett lapkiadó, aki tudja, hogy Loulou nem összeegyeztethető a nyugodt élet fogalmával. Tesz is egy kísérletet a nélküle való életre, de Loulou-t nem olyan fából faragták, hogy csak úgy le lehessen rázni. Ha valakit ő szeret a maga módján - és ilyen férfiből nem egy van! - azért bármit megtesz.

astill-of-louise-brooks-in-die-buchse-der-pandora-_1929_-large-picture.jpg

Pedig Dr Schön ifjú menyasszonya sem hétköznapi szépség: őt Daisy D'Ora egy későbbi német szépségkirálynő alakítja. Talán ő és Loulou konfliktusa az egyetlen momentum a filmben, amikor Loulou-ban egy szikrányi gonoszságot is meglátunk. És ez is jól áll neki.

Alwa Schön - a milliomos lapkiadó fia - talán az egyetlen férfi, aki minden érdektől mentesen, őszinte barátsággal viszonyul Loulou-hoz. Sem anyagilag, sem testileg nem akarja kihasználni. mv5bmjmynjy3mtgxmv5bml5banbnxkftztgwnjc1mta5mte_v1.jpg

Minden férfit nem is akarok megemlíteni akik a testét vagy rajta keresztül a gazdagodást keresik Loulou-ban, viszont 1929-et tekintve talán meglepően hangzik, de nő is akad, aki rajongásával tünteti ki őt: egy ruhatervező hölgy. Igen, leszbikus szerelem a 20-as évek végén, Németországban filmvásznon! ... Volt ekkor néhány liberális évük, amíg ezt  még megtehették... mielőtt hatalomra került egy eszelős...1453988909-56aa1c2d14aa1-008-lulu-pandora-box-theredlist.jpgSok remek alakítás látható tehát, de a főszereplő Louise Brooks ragyogása uralja a filmet. Erotikus kisugárzását helyenként kislányos akarnoksága, naivsága teszi izgalmassá. A rendező visszaemlékezése szerint a főszerepre Marlene Dietrich neve is szóba került, de ő az ártatlanabb "alkatú" Brooks-t választotta, amikor kiderült, hogy a színésznő elérhető a filmhez. Feltétlenül jó választás volt. Ugyancsak a rendező számolt be arról, hogy egy adott jelenetben tudatosan csak egyféle érzelem megjelenítését kérte Brooks-tól. Hogy ez a színésznő esetleges képességbeli korlátai miatt lett volna, azt nem tudom, mindenesetre működik a dolog! Az első képen feltehetőleg egy másik közös filmjük stábfotóján Brooks mellett ül a rendező G.W. Pabst.

Maga a rendezés is kifejezetten modernnek hatott az adott korban. Szellemes megoldás például ahogy a mulató világát ábrázolja, ahol Loulou fellép az egyik felvonásban (németül Akt-ban). Megismerjük a mulató szinte összes kiszolgáló helységét, de magát a színpadot szinte csak mellékesen, a személyzet nézőpontjából látjuk. Holott nagy lehet a kísértés, hogy legalább egy szám erejéig a publikum felől, szemből láttassa a film a színpadot, de sokkal izgalmasabb így. A fő szál az, ami a színpad mögött történik, a színpadon csak mellékesen zajlanak az események.

Szerelmi drámának indul, de van itt szinte minden műfaj... bíróságos-tárgyalótermes, kalandfilm-szerű világutazós, és thriller-szerű kéj-gyilkosságos...

Végül mint érdekesség jegyzem meg: egészen meglepődtem azon, amikor az egyik raktár-helységben rászóltak egy férfira, hogy ott tilos a dohányzás. Hiszen még a 90-es években is szinte a fél repülő pöfékelt amikor nyaralásra utaztunk, a 20-as évek filmjeiben pedig szinte mindenhol minden körülmények között dohányoznak a férfiak, de ezek szerint már akkor is volt olyan helység, ahol nem lehetett. Feltételezem, hogy ez esetben inkább tűzbiztonsági okok játszhattak szerepet...

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Pandora Szelencéje (1929) - YOUTUBE

5 komment
Címkék: film német ff néma
süti beállítások módosítása