1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


466. A Szamuráj (Le Samouraï) - 1967

2023. április 03. 18:40 - moodPedro

mv5bzdmxotewmwetzwfimy00m2uwlthizwutztkzztgyzdizyjbhxkeyxkfqcgdeqxvyntayodkwoq_v1.jpgFranciaország (CICC, Fida, Filmtel, TC), 105 perc, Eastmancolor, francia

Rendező: Jean-Pierre Melville

Producer: Raymond Borderie, Eugéne Lépicier

Melville több műfaj irányába tett kísérlete után, a Bob Nagyban Játszik - 1956 sikerét követően túlnyomórészt gengszterfilmeket készített. Előbb Belmondohoz volt hűséges, majd átpártolt Alain Delonhoz, aki ennek a filmnek is a főszereplője.

Melville mindig kalapot viselt, ráadásul amerikai stílusú Stetson kalapot.image-46.png Nagy rajongója volt ugyanis az amerikai kultúrának. Valójában Jean-Pierre Grumbach néven született, és állítólag a második világháború alatt a francia ellenállás tagjaként vette fel a Melville álnevet az amerikai író, költő Herman Melville-től kölcsönözve. Később ezt a nevet megtartotta rendezői művésznévként is.

Nem beszélnek túl sokat ebben a filmben. Az első párbeszéd nagyjából a tizedik perc környékén hangzik el, és végig olyan érzése van az embernek, hogy a rendező csak akkor alkalmaz dialógusokat, ha nagyon muszáj. Persze egyszerű indokkal is magyarázható ez a szövegtakarékosság: a főszereplő magányos hősként a film nagy részében egyedül látható, és nem amolyan magában beszélő típus (mint mondjuk én). 

A kép is kifejezetten hideg, sötét tónusú. A meleg színek hiányoznak. Ezt a rendező elsősorban nem optikai megoldásokkal (pld szűrőkkel) érte el, hanem egyszerűen csak olyan tárgyakat szerepeltetett a színen, amelyek nem meleg színűek. Talán még Delon kék szeme is hozzájárul ehhez az összképhez.

le-samourai_olympx.jpg

Mindezeknek  köszönhetően a már letűnt idők amerikai film noir-jainak hangulata köszönt vissza a vásznon. Gátlástalan zsaruk, zenés éjszakai lokálok, gyilkosságok, és viszonzatlan, önzetlen szerelem...

Eme viszonzatlannak tűnő szerelem - melynek múltjáról, eredetéről semmi nem derül ki - elszenvedője egy gyönyörű nő. És az őt alakító színésznőt mellesleg Nathalie Delonnak hívják.

le-samourai_ljrg1v.jpg

Nathalie és Alain 1964-től 1968-ig voltak együtt. A hölgy eredetileg fotómodell volt, és erős a gyanúm, hogy elsősorban Alain Delonnak köszönheti, hogy ezzel a filmmel színésznőként is debütálhatott. Később aztán több filmben is szerepelt, melyből néhányat én is láttam, és nem éreztem, hogy rendkívül esztétikus megjelenésén túl más is indokolta volna filmes karrierjét.

14_nathalie-delon-vogue-paris-august-1967.jpg

Delon egy bérgyilkost alakít. Egy érzelmektől teljesen mentes férfit, aki megfelelő összegért bárkit különösebb szívfájdalom nélkül meggyilkol. 

Egy ilyen küldetés végrehajtásával kezdődik a film. Delon karaktere nem fektet túl nagy hangsúlyt a küldetés titkosságára, több szemtanú is látja őt távozni a tett helyszínéről. Bár nagyon szilárd alibit biztosít számára a fent említett szőke szépség, mégis a rendőrség látókörébe kerül. Leginkább kalapja miatt. (Ugyanis egy kalapos férfit láttak távozni a szemtanúk)

 mv5bnzgzmwm4ndqtoty5ni00n2y1lthmmdqty2u0owy4otdmyjkzxkeyxkfqcgdeqxvyndqxnjgzodi_v1.jpg

Az ügy nyomozója nemes egyszerűséggel elrendeli, hogy a rendőrök minden kerületből állítsanak elő 20-20 kalapos embert, hogy a szemtanúk elé állíthassák őket felismertetésre... és hát bérgyilkosunkat bizony néhány szemtanú felismeri... de a masszív alibije miatt mégis kénytelenek őt szabadon engedni.

le-samourai_jnlfyg.jpg

Igen ám, de ekkor már a megbízók is elbizonytalanodnak: mi van, ha a rendőrök azért engedték ki a végrehajtójukat, mert az együttműködik a nyomozókkal? Két tűz közé szorult hát Delon karaktere: tudja, hogy a rendőrség megfigyeli, de a volt megbízók is döntést hoztak kiiktatásáról.

Néhány fordulat bizony erőltetett... (a rendőrök például azért állítják elő egy kártyapartiról, mert elismeri, hogy övé a fogason látható kalap, és azt is, hogy pont a gyilkosság ideje után érkezett a játékba)... Legalább egy gyenge próbálkozást tehetett volna arra, hogy végig ott volt. Ha a kártyapartnerek feldobják (ami szerintem kizárt) akkor is pont ugyanott tart, hogy beviszik gyanusítottnak...

Ettől föggetlenül végig megvan a kellő feszültség, jó ez a film noir-os hangulat. Egész kis nosztalgiám lett a 10-20 évvel ezelőtti különleges stílusú divatos bűnügyi filmekhez.

le-samourai_3eyz4i.jpg

1 komment

465. Week End - 1967

2023. március 30. 23:44 - moodPedro

mv5bzjuymzmwzjctn2zmos00ntfllwi0ztktzwjhoti3njnkogi0xkeyxkfqcgdeqxvymjqzmzqzody_v1.jpgFranciaország (Les Films Copernic, Comacico, Lira Films, Cinecidi), 105 perc, Eastmancolor, francia

Rendező: Jean-Luc Godard

Nehéz dolgom lenne, ha arra vállalkoznék, hogy nagy vonalakban leírjam, hogy miről is szól ez a film. Sőt, abban sem vagyok egészen biztos, hogy Godardnak szándékában állt, hogy szóljon valamiről ez a film. Ha kicsit felületesen nézzük, akkor akár olyan illúziónk is lehet, hogy egy történet zajlik szemünk előtt, ám, ha jobban odafigyelünk, rájövünk, hogy jól be vagyunk csapva...

Beszámolhatnék ugyan arról, hogy egy Roland nevű férfi (Jean Yanne) és egy Corinne nevű nő (Mireille Darc) felkerekednek megszerezni a nő haldokló apja utáni örökséget... Útjuk során számos nehézséggel néznek szembe, többek között látjuk, ahogy a francia vidék szinte apokaliptikus helyszínné válik.

Szeretem amúgy a road movie-kat, és elsőre azt hittem, hogy itt is valami ilyesmiről van szó...

De mielőtt folytatnám, íme egy kis ízelítő a már említett apokaliptikus képekből (és aki látta a filmet, annak az emlékezetében talán ezek a képek maradnak meg legintenzívebben, és itt hívom fel a figyelmet, hogy az alábbi képek nem egyetlen baleset képei, hanem hőseink gyakorlatilag állandóan ilyen balesetek mellett haladnak el). Erős a gyanúm egyébként, hogy ezekkel Godard a marxista, maoista ellenállást próbálta terrorakciókra hangolni, de erre majd később térjünk vissza. 

A pár későn érkezik a nő szüleihez, apja addigra már meghal, anyjának pedig esze ágában sincs lányával megosztani az örökséget. Így hát megölik szerencsétlen szülőt....  de szinte gondolkozás nélkül....

weekend_essay_current_medium.jpg

És ha így elmondva túlságosan épkézláb és kerek lenne a történet, akkor még elmondom, hogy útban hazafelé egy hippikből álló "felszabadító front" (igen, nem elírás!) elrabolja őket. Ez a társaság lopásból és kannibalizmusból tartja fenn magát.mv5bytk2ytlhntctodbizs00mme4ltllodgtzja4mdvmywm5ntu1xkeyxkfqcgdeqxvymjuyndk2odc_v1.jpg

És itt álljunk meg egy szusszra....

Mert a film messze nem ilyen kerek és értelmes, mint ahogy ezt idáig leírtam. Godard erős késztetést érzett, hogy ne csak a kapitalista elnyomás ellen harcoljon, hanem a (filmes) ábrázolás "polgári felfogása" ellen is. És ez tökéletesen sikerülni látszik utóbbi filmjeivel. Legalábbis számomra szinte tökéletesen nézhetetlennek bizonyulnak...  Van ellemző, aki elegánsan poszt-modern fekete-komédiának cimkézi ezt a filmet. Mások egyszerűen csak szatírának... én rosszindulatúan egyszerűen katyvasznak.

Az amúgy sem teljesen koherens, kissé abszurd, és mindenképpen vértől tocsogó képekbe néha beékelődnek hosszú perceken át tartó politikai nyilatkozatok, mint például azok,  melyeket olyan szereplő mond el, aki nincs is színen, helyette egy másik szereplőt látunk, aki ezalatt szendvicset majszol teli pofával. Itt hangzik el többek között, hogy az elnyomottnak milyenfajta ellenálláshoz van joga... és közben flashback jelleggel újra végignézzük az apokaliptikus képsorokat, így már más értelmezést adva azoknak: számomra így már azt sugallva, hogy nem holmi közönséges autóbalesetek képeit láttuk, hanem az ellenállási mozgalom terrorjának eredményét... melyet Godard célszerűnek és elfogadhatónak tart. (Itt jegyzem meg, hogy aki az "USA általi elnyomás" elöl Mao Ce-Tung felé fordul, akinek durva becslés szerint 50 millió ember köszönheti halálát... nos, az a Godard számomra nem veendő túl komolyan)mv5bymu0mdq2n2utnjk3yi00ywrlltlizjgty2y4nzu1ywy0mze1xkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

Godard-tól már jól megszokott - amúgy kifejezetten esztétikus, látványos - feliratok is megszakítják a jeleneteket.

mv5bnjfkyzzkyzgtogiwmi00ntm4lwfjytktmdi1nme3odc5ogq0xkeyxkfqcgdeqxvymte4mdg3ntiz_v1.jpg

Maga a film egyébként kifejezetten látványos. Ebben a tekintetben legalább nem távolodik el teljesen az általa megvetett "polgári felfogás"-tól.

A film egyik legismertebb jelenete szintén kimondottan izgalmas képi élmény, sőt rekord is volt a maga idejében. Egy 300 méteres kocsis kameramozgatást látunk az út mellett felépített sínen. Ebből itt most csak  pár másodpercet látunk, de aki végignézi a közel tíz perces (!) snittet, az lát itt mindent felborult autóktól kezdve, állatokon át az útttesten sakkozó emberekig... na és persze sok vért...

ikredk.gif

Láttam már olyan zavaros filmet, mely végül csodák-csodájára csak összeállt valamivé... és láttam olyat is, mely nem állt össze ugyan, de mégis jól esett nézni valami miatt...

Ebben a filmben voltak helyenként igen kreatív megoldások, mégsem mondom azt, hogy összességében jó élményként maradt meg bennem. Sok-sok referencia van a filmben, melynek értelmezéséhez szerintem még 1967-ben is polihisztornak kellett lenni, azóta pedig eltelt 55 év, és az akkor széles körben ismert események, divathullámok, problémák jó részére senki sem emlékszik már.

Mondjuk a francia forradalom szereplőit én is ismerem nagyjából... találkozunk például Saint-Just-szel (Jean-Pierre Léaud)... de hogy hogyan keveredett történetünkbe, azt senki se kérdezze tőlem...

weekend_rg5ybj.jpg

A sok vérről és erőszakról már meséltem... Látjuk egy disznó leölését, egy baromfi fejének levágását... ma már nyilván hatalmas botrány lenne ezen jelenetekből...

Aztán látjuk egy lány élve felgyújtását főszereplőink által... Amikor Corrine elgondolkozik azon, hogy talán nem lett volna joguk felgyújtani egy "filozófust" (!!!), akkor Roland azzal védekezik, hogy a lány amúgy is csak egy kitalált karaktere volt a filmnek... 

Én szeretem az abszurdot, a szürreálist, de ehhez a filmhez kevés voltam sajnos...

Hm... hát én nem bánom, hogy ezzel a filmmel elbúcsúztunk Godardtól... nagyon eltávolodtunk egymástól....

tumblr_nvs0fm0muf1r6ivyno1_1280.jpg

1 komment

464. A Rochefort-i Kisasszonyok (Les Demoiselles de Rochefort) - 1967

2023. március 22. 01:41 - moodPedro

mv5bzdayzmi3mdetzwuwzc00otayltkwmzctmdqxmzbhmdk4njuyxkeyxkfqcgdeqxvynjq2mtkymzy_v1.jpgFranciaország (Madeleine, Parc), 120 perc, Eastmancolor, francia

Rendező: Jacques Demy 

Producer: Mag Bodard, Gilbert de Goldschmidt

A Cherbourgh-i Esernyőknél még azzal próbálkozott Jacques Demy, hogy operaszerűen, a teljes film alatt énekeljenek a szereplők. Még a párbeszédeket is kizárólag énekelve adták elő. Ezzel mintegy megreformálni kívánva a musical műfaját, ahol eddig (és később is) sokkal jellemzőbb, hogy a cselekmény inkább prózában halad, és időnként a szereplők megállnak énekelni és táncolni.

A Rochefort-i Kisasszonyokkal Demy egy lépést hátrált ez ügyben, amennyiben itt a 3-5 perces dalokat 1-2 percnyi próza megszakítja. A zene továbbra is erős túlsúlyban, de nem viselik már azt a terhet magukon, hogy a cselekmény egészét rajtuk keresztül közlik a szereplők.

A zenét egyébként ugyanaz a remek Michel Legrand szerezte, aki az Cherbourgh-i Esernyők komponistája is volt. Gyönyörű melódiákat szerez, mégis furcsa, hogy egyik sem igazán maradt meg a fülemben. Nincs egy olyan dal sem a filmben, amelyikre konkrétan azt tudnám mondani, hogy "Na, az milyen nagyszerű volt!"

les-demoiselles-de-rochefort_iqxkc6.jpg

Egyébként ugyanezt az egész filmre is rá tudom húzni: öröm, boldogság, önfeledt vidámság a köbön, mégsem tudok egyetlen katartikus, vagy akárcsak különösebben kiemelkedő jelenetet megnevezni. Hacsak nem azt, hogy a 45. percben egyszer csak minden előzmény nélkül váratlanul megjelenik Gene Kelly.

Na erre ki számított egy francia filmben a hatvanas évekből?

Itt van persze Catherine Deneuve és Françoise Dorléac, aki Deneuve egy évvel idősebb nővére, aki nem sokkal (3 hónappal) ennek a filmnek az elkészítése után halálos autóbalesetet szenvedett. Pont, amikor maga is a világhír kapujában állt. Dorléac egyébként a filmben Deneuve karakterének ikertestvérét játszotta.

Hallgatni és nézni is nagyon kellemes ezt a filmet. Még akkor is, ha az elsődleges hatásokon túl semmi mélyebbre nem számíthatunk. Ezalatt azt értem, hogy a kellemesen vibráló, harmonikus színkavalkád és a táncosok könnyedsége az, amire itt élményként számíthatunk. Tulajdonképpen olyan, mintha ellátogatnánk az Operettszínházba. 

A színészválogatásnál az énektudásnak nem volt túl nagy jelentősége, hiszen tudomásom szerint az énekhangot majdnem mindenkinél profi énekesekre bízták. Micsoda csalás! Ez számomra illúzióromboló. Két esetben tudtam ezt csak megbocsájtani: a My Fair Ladynél, ahol évtizedek után tudtam csak meg, hogy nem Audrey Hepburn énekel, és az eredeti István a Királynál, ahol gyerekkoromban úgy éreztem, hogy Varga Miklós hangja jobban illik Pelsőczyhez, mint az ő sajátja.

A tánctudásra viszont figyeltek! Könnyű kiszúrni a stábban a West Side Storyból ismerős George Chakirist, (balra) aki abban a filmben is elsősorban táncolt, nem emlékszem, hogy énekelt volna. (legalábbis szólót nem)

les-demoiselles-de-rochefort_2rl7vb.jpg

A sztorira részletesen nem térnék ki. Leginkább azért mert nincs jelentősége. Rochefortba érkezik egy utazó karneváli társulat. Felépítik színpadukat, közben néhányan szerelmet találnak a városban, majd továbbmennek. Ennél ne is várjunk semmi többet....

Ha élvezni akarjuk ezt a filmet, csak engedjük el magunkat a látványnak és a zenének, és próbáljuk elhinni, hogy létezik, vagy létezett, vagy mondjuk inkább létezhetne egy olyan város, ahol a színek ennyire harmonizálnak mindennel és mindenkivel...

Ezzel a filmmel elbúcsúzunk Jaques Demytől...

mv5bzduwnzfmnjktognini00njljlthhmdgty2fkymvkytnizda2xkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Szólj hozzá!

463. A Nap Szépe (Belle de Jour) - 1967

2023. március 11. 21:49 - moodPedro

mv5bzjnkngjjywetm2iyni00zjm5lwflyjytyjq4ntu5mgflmti2xkeyxkfqcgdeqxvymtmxmty0otq_v1.jpgFranciaország (Five Film, Paris Film Production), 101 perc, Eastmancolor, francia

Rendező: Luis Buñuel

Producer: Henri Baum, Raymond Hakim, Robert Hakim

Bár a magyar címet ez esetben kimondottan szépnek tartom, a francia eredeti cím kicsit összetettebb tartalmat hordoz. Franciául a "nap szépe - belle de jour" ugyanis egy magyarban törpe hajnalkának nevezett növényt jelöl, mely nappal nyitja virágját. Ezzel szemben az "éjszaka szépe - belle de nuit" kurtizánt is jelent.bdj.jpg

Ha valami hasonló jelentéssel bíró szópárt szeretnénk találni a magyarban, akkor talán a "nappali pillangó - éjszakai pillangó" környékén lenne érdemes keresgélni, ez utóbbi ugyanis tudvalevőleg szintén az örömlányok - nagyon elegáns és romantikus - bár manapság egyre kevésbé használatos szinonimája.

Séverine (Catherine Deneuve) egy Pierre nevű orvos felesége. Láthatóan jómódban élnek. Mégis, igen hamar világossá válik, hogy kapcsolatukban valami nagyon nincsen rendben. A nő szereti férjét, ám szexuálisan teljesen elzárkózik irányába. Valószínűleg soha nem volt közöttük semmi testi, kapcsolatuk kizárólag lelki. A férfi türelmesen várja, hogy a nő félelme felengedjen iránta, ezért talán feltételezhetjük, hogy részéről teljesen önzetlen szeretetről van szó. 

belle-de-jour_591b4b3f.jpgViszonylag hamar világossá válik, hogy nem ez az önzetlen, tiszta odaadás az, amire Séverinnek szüksége van. Ez a fajta szeretet őt hidegen hagyja. Mi több, pont ez az, ami megbénítja a nőt. Neki arra lenne szüksége, hogy egy férfi megalázza, kiszolgáltatottá tegye, sőt, egyenesen arra, hogy fájdalmat okozzon neki.

Ezt azokból az álmokból, illetve álmodozásokból tudjuk meg, melyek időnként úgy szakítják meg a valóságot, hogy legtöbbször csak utólag - de még akkor sem teljes bizonyossággal - tudjuk meg, hogy egy adott jelenet csak Séverine képzeletében zajlott le.

Kétszer láttam ezt a filmet, egyszer fiatalon, - vagy harminc éve, - egyszer meg most, ahogy sorra került a listán. Amikor fiatalon láttam, elképzelhetetlennek tartottam, hogy léteznek olyan nők a Földön, akiknél ekkora disszonancia van a külső és a belső között. Magyarul megfogalmazva, látszatra szűzies teremtmények, belül azonban elementáris szexuális vágyakozás lappang a külső szemlélő számára elképzelhetetlen perverziók irányába. (És itt a perverzió szót semmi esetre sem elítélő vagy negatív értelemben használom, csupán olyan szexuális érdeklődésekre értem, melyek nagyban eltérnek a "mainstreamtől") Meg voltam győződve, hogy a film létrejöttének egyetlen célja az volt, hogy különböző "perverz" szituációkat mutathasson be. Egyszerűbben fogalmazva, szimpla exploitation cinemaként tekintettem rá.

Ma már egész más a véleményem. Az elmúlt harminc év tapasztalata alapján mondhatom, hogy több ilyen nő van, mint az ember sejtené... Nevezetesen, akik vágynak az alárendeltségre, kiszolgáltatottságra, megaláztatásra. Legalábbis szexuális téren. De mivel a társadalom meglehetősen elitéli, és devianciának tekinti eme vágyakat, legtöbben egész életükben magukban tartják és elnyomják ezeket.

Séverin egy olyan nő, aki - bár nyiltan nem vállalja ezeket a vágyakat - mégis módot talál, hogy megélhesse ezeket.

mv5bmjiwmdgynjg0ml5bml5banbnxkftztgwnjc3ntuyntm_v1.jpg

A nő tehát egy nap úgy dönt, hogy elszegődik prostituáltnak. Felkeres egy olyan magánlakást, ahol egy hölgy (egy madame) ilyen szolgáltatásokra kínál hölgyeket urak számára. Mivel csak koradélután tud férje elől titokban ide szökni, ezért a madama a "nap szépe" nevet adja neki. Innen tehát a film címe.

És Séverinenek itt, ebben a "kupiban" sikerül végre életében először kiteljesednie. Végre megvalósítja álmait. Ráadásul elmondása szerint ezzel férjéhez való viszonya is reményt keltővé válik... legalábbis azzal kecsegteti a férfit, hogy úgy érzi, kezdenek feloldódni gátlásai. A férj angyali türelemmel kivár... bár még az is lehet, hogy neki is megfelelt így. Talán ő pedig aszexuális? Teljes bizonyossággal semmire nem fogjuk megkapni a választ. Nincsenek is biztos válaszok. Maga Buñuel mondta egy helyen, hogy ő sem tudja mindenre a választ, szerinte nem is kell mindenre válasz. Mindenki döntse el magának. Mint ahogy a kissé nyomasztó befejezés sem teljesen egyértelmű...

belle-de-jour_fcy3jt.jpg

A kupiban ugyanis egy kifejezetten gusztustalan bűnöző beleszeret Séverinebe, és úgy tűnik, hogy a nő is pont őbenne találja a legnagyobb szexuális izgalmat. Igen ám, de mi van, ha ez a titkos kapcsolat elhatalmasodik, és ki akar törni a titkos délutáni idősávból? Mi lesz, ha a bűnöző kilesi a nőt, és egyszer csak megjelenik a biztonságosnak remélt családi fészekben, hogy teljes egészében magának követelje a nőt?

A drámai végkifejlet természetesen elkerülhetetlen...

belle-de-jour_ditxau.jpg

Buñuel egyébként pornográfiának nevezte valahol ezt a filmet, és szűzies erotikának. A pornográf cimkével egyébként nem értek egyet, de természetesen saját jogon úgy címkézi Buñuel a filmjeit, ahogy akarja. Mindenesetre én nem látom ebben a filmben a pornográfiára jellemző célzatos nemi vágykeltést, sőt, bár tartalmilag több nemi aktus is szerepel a történetben, konkrétan maga az aktus sosem látható. A "szűzies erotika" viszont lényegre tapintóan és érdekesen fogja meg a film lényegét.

(Az alábbi képen balra Buñuel látható)

belle-de-jour_m926ia.jpg

Catherine Deneuvenek volt néhány jelenete, ahol némi betekintést enged a kamera meztelen testének látványába... Többnyire fátylak vagy egyéb elemek teszik eme látványt sejtelmessé és visszafogottá. Utólag mégis úgy érezte a színésznő, hogy valamivel többet mutatott a kamera, mint amennyit előzetesen ígértek neki. Egy jelenetben ugyanis hátulról szinte teljes valójában megcsodálhatjuk szőkesége fedetlen bájait. Talán ez volt az, ami több volt számára a kelleténél. Ettől függetlenül Deneuve pár év múlva újra forgatott Buñuellel, tehát feltehetően nem okozott ez akkora törést az életében, hogy tüske maradjon benne.

mv5bmty1mdgynjq2mf5bml5banbnxkftztgwodc3ntuyntm_v1.jpg

1967 január közepén azt írja a Filmvilág erről a készülő produkcióról, hogy Buñuel ezt szánja búcsúfilmjének. Azt a megjegyzést tette még a rendező, hogy esetleg Mexikóban csinál majd még egy-két kisfilmet, kis költésgvetéssel, családias hangulatban... ehhez képest mi már tudjuk, hogy még további öt hatalmas filmet készített Európában.

 

1 komment

460. Playtime - 1967

2023. február 17. 02:14 - moodPedro

mv5bntgzzju0zdytytlhos00mdy4lwe5yzmtm2jhnguxywu2ymjjxkeyxkfqcgdeqxvyntg4njqxmzk_v1.jpgFranciaország (Specta Films, Jolly Film), 125 perc, Eastmancolor, nyelve nem jellemző

Rendező: Jacques Tati

Producer: René Silva

Ez a harmadik - és egyben az utolsó - Tati film az 1001-es listán. Bevallom, hogy ez tudta a legkevésbé lekötni a figyelmemet a három közül. A korabeli mozinézők is így voltak ezzel a hírek szerint, hiszen szegény Tati sok évre eladósodott ennek a filmnek a bukása miatt. Egyszerűen nem elég intenzív ez az alkotás ahhoz, hogy az ember figyelmét több, mint két órán keresztül folyamatosan lekösse... és hát, egy moziban erre azért szükség lenne....

Azt viszont el tudom képzelni, hogy mondjuk valamilyen lounge-ban, ahova az ember beül egy kávéra, üdítőre, hogy egy adott időt kellemes körülmények között eltöltsön... nos egy ilyen helyen egy nagyobb tévén, vagy akár egy vásznon állandó ismétődéssel játszva alkalmas lehetne, hogy az ember figyelmét ideig-óráig lekösse. És itt mindját meg is jegyzem, hogy - mivel gyakorlatilag semmilyen története nincsen filmnek - , a néző bármikor bekapcsolódhatna, és bármikor fel is állhatna mellőle, amikor megunja...

mv5bmtyxnjm5ntm5nf5bml5banbnxkftztcwnzy0mtewnw_v1.jpg

Tati korábbi filmjeinél hozzászokhattunk, hogy az ő humora viszonylag távol esik a "Stan és Pan" jellegű seggreesős poénoktól... A Hulot Úr Nyaral (1953) még jellemzően vicces volt, még akkor is, ha humora kifejezetten intellektuális irányba tendált. Aztán az A Nagybácsim (1958) már erőteljesen elgondolkoztató volt, némi humoros felhanggal... Ebben a filmben viszont én már alig találtam olyan poént, amitől hangosan felnevettem volna. Inkább amolyan bizsergető vizuális gegek láthatóak. A vizualitást azért is hangsúlyozom, mert korábbi filmjeihez hasonlóan - bár nem némafilm, sőt tulajdonképpen beszéd is van benne, imitt-amott, a szövegek nyelve ide-oda váltogat, angol, francia, német, és még ki tudja mik között... talán néha még kicsi halandzsa is előfordul, és nincs felirat, de nincs is rá szükség. -  hangos némafilm...

mv5bmtgyntg0oti4nl5bml5banbnxkftztcwnjy0mtewnw_v1.jpg

Tati a rend kedvéért, itt is megjelenik (bár minden eddiginél kevesebbszer) jellegzetesen túl rövidre szabott nadrágja alól kikandikáló csíkos zoknijával. Csak statiszta ő is, mint ahogy statiszta minden más ember a filmben. Ahogy történet sincs, főszereplők sincsenek. Hacsak nem tekintjük a fura, Tati által kreált környezetet a film főszereplőjének...mv5bodi4nzvly2itnzi2ns00zgnmlwfkzmityzu0otkwndgxngqyxkeyxkfqcgdeqxvynduynzcwnju_v1_1.jpg

Hangsúlyozom: aki egy vidám, kacagós élményre számít, az feltehetően súlyosan csalódni fog. Viszont akit érdekelnek a hatvanas évek csodálatos formatervezési megoldásai, lakberendezése, belsőépítészerete, a korabeli ruhadivat, illetve a járművek és az utca forgatagának látványa, az bizony sok izgalmas látnivalót fog találni ebben a filmben!

playtime-resized-1108x0-c-default.jpg

A fenti körforgalmas jelenet egyébként rendhagyó abban a tekintetben, hogy igazi színkavalkádot láthatunk végre, holott Tati a film többi részeiben - melyek általában beltérben játszódnak - igyekezett kerülni a színeket. Bár színes nyersanyagra forgatott, minden kékes-szürkés volt, amit nem optikai szűrővel valósított meg, hanem kifejezetten úgy állította össze a díszletet és a jelmezeket, hogy ilyen árnyalatú legyen a végeredmény.

mv5bmtg4mdi1mzk3nl5bml5banbnxkftztcwnty0mtewnw_v1.jpg

1964-től 1967-ig készült a film. Részben azért, mert Tati gyakorlatilag egy díszletvárost építtetett fel a forgatáshoz. (Amit egyszer teljesen tönkretett egy vihar, így azt szinte újra kellett építeni) Több épületből, utcából állt, saját infrastruktúrája volt, működő díszlet-lifttel, stb...

(itt jegyzem meg, hogy ez a fiaskó nagyon emlékeztet a film hőskorának egy hasonló bukására, az 1916-os Türelmetlenségre, melyhez szintén monumentális díszlet épült, aminek a lebontására már nem jutott pénz, akkora csődöt hozott az alkotás....)

Egy olyan városrészt épített magának Tati, mely az ekkoriban teljes gőzzel modernizálódó metropoliszok hangulatára tett rá még egy lapáttal. Aki járt már a párizsi La Défense központban, az tudja, hogy nagyjából miről beszélek. Akkoriban ez újdonság volt, bár mire ez a film nagy nehezen elkészült, már kezdte aktualitását veszteni a téma: nevezetesen az ember és környezetének elidegenedése. Ez leglátványosabban ott tetőzik a filmben, amikor tanúi vagyunk, hogy a fenti említett lift kezelőpaneljéhez láthatóan szinte diploma kell, különben még véletlenül sem azt a feladatot hajtja végre, amit szánunk neki...

mv5bmtg5njuwotg5ov5bml5banbnxkftztcwmjy0mtewnw_v1.jpg

Attól függetlenül, hogy ezt a filmet tényleg többszöri nekiülés után, sok-sok részletben tudtam csak megnézni, Tatit kimondottan nagyra tartom, és szeretem. De a vele való ismerkedésre semmiképpen sem ezt a filmet ajánlanám. A listán tőle szereplő másik kettő közül erre bármelyik sokkal alkalmasabb!

mv5bzdg5nmfinjutntc0ns00mjk5ltlkzgetyzrhngy0ztfjztjkxkeyxkfqcgdeqxvynjuznzcwmjc_v1.jpg

1 komment

457. Vétlen Balthazár (Au Hasard Balthasar) - 1966

2022. december 20. 21:31 - moodPedro

mv5bodg2ntmwmjatodfizc00ogvjlweym2itmwjiztuymtc3ntnkxkeyxkfqcgdeqxvymti5mta2nji5_v1.jpgFranciaország (Argos, Athos, Parc, SF, SFI), 95 perc, ff., francia

Rendező: Robert Bresson

Producer: Mag Bodard

Az a gyanúm, hogy a magyar címadás ez esetben egy hatalmas baki eredménye. Az eredeti francia cím (Au Hasard Balthasar) ugyanis magyarul inkább letlen Balthazárra fordítható...  lehet, hogy a nálunk meghonosodott Vétlen Balthazár egy sima nyomdai vagy hivatali elírás eredménye csak? 

Mindenesetre így sem rossz ez a cím, hiszen a szamár itt a bűntelenség, a tisztaság, illetve - egy-egy elemző szerint - egyenesen a "megváltó" megszemélyesítője....

Mindenesetre ez nagyon más volt, mint Bresson eddig általam látott filmjei. Először is nagyon hiényzott a jól megszokott narráció, mely számomra szinte Bresson védjegyévé vált (bár nyílván nem minden filmjében alkalmazza).

mv5bmtk3n2uzn2mtztezzc00nda4lwjjyjmtyja4zmyxzjdmyji3xkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Egy szamár életét követjük végig kiscsacsi korától halála napjáig. Látszólag ő a főszereplő, de azt mondanám inkább, hogy ő a történet vezérfonala. Ő maga csak kerül ide-oda, hogy megismerjük azokat az embereket, (és az ő a történetüket), akik kezei között megfordul hányatott élete során.

Vannak közöttük tiszta lelkűek, és vannak, akik gonoszak mint az ördög... no meg persze mindenféle szerzet a két véglet között...

mv5bmtu5odg1nzg4mv5bml5banbnxkftztgwmdi3ndu5mte_v1.jpg

Itt van például ez a Marie nevű kamaszlány (az elsőfilmes Anne Wiazemsky), aki alapvetően patyolattiszta lelkű, csak éppen nem elég erős, hogy nemet mondjon a gonosznak. Márpedig szerelménél Gerardnál (Fancois Larage) nehéz ördögibb lelket találni, hiszen tipikusan az a figura, aki élvezetből okoz szenvedést másoknak. Társaival például olajat önt az úttestre, csak azért, hogy lássa az arra jövő autók megcsúszását, és - akár végzetes kimenetű - balesetét...mv5bodm5ndmwmtq2mf5bml5banbnxkftztgwode3ndu5mte_v1.jpg

Marie annyira szerelmes Gerardba, hogy egyszer még azt a vallomást is teszi, hogy inkább megölné magát, minthogy elhagyja a fiút... ezzel szemben Gerard és bandája amikor éppen nincs jobb ötletük akkor levetköztetik a lányt, és megkínozzák... csak úgy, szórakozásból...

mv5bn2u4yzkymwqtowu2nc00mdm3lwi4mtgtogy0mdqyyjvhmzlhxkeyxkfqcgdeqxvynjy5mduymje_v1.jpg

Gerard sötétségét Marie szülei ellenpontozzák angyali tisztaságukkal, ugyanakkor az ő példájuk mutatja, hogy ez az út sem feltétlenül hozza el a boldogságot az életben...

Melletük természetesen megismerünk különböző embereket a jóság-gonoszság spektrumának különböző pontjain: ott van például az alkoholista, aki annyira részeges, hogy nem is emlékszik, hogy valóban megölt-e valakit, amikor ezzel gyanusítják...viszont, egy ízben ő menti meg a szamár életét...

Vagy vegyük azt a középkorú férfit, aki befogadja egy zivataros éjszakán az esőtől elázott menekülő Marie-t... de cserébe elfogadja a lány felajánlozását is....kihasználva annak védtelenségét...mv5bmwq3ote4ywytztgwzc00ntgwlwjln2ytmgq2mzmxzti5zmmxxkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

Mocskos dolgokat látunk ebben a filmben, de valahogy ezúttal számomra elmaradt az igazi katarzis, ami azért volt csak különösen nagy csalódás, mert Bresson eddig nagyon stabilan hozta számomra a rendkívüli filmélményeket. Itt számomra valami kétségtelenül nem jött át az üzenetből...mv5bmje5mdk5nzi4nv5bml5banbnxkftztgwmti3ndu5mte_v1.jpg

Úgy látszik, mostanában egy kicsit peches vagyok, mert a listán ezt kettővel megelőző film, (a Persona)- az általam igen kedvelt Ingmar Bergmantól - is hidegen hagyott... De ha már Bergmannál tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy neki sem tetszett ez a film!

 mv5bmja1mtq2ntqwnl5bml5banbnxkftztgwote3ndu5mte_v1.jpg

Nyilván önmagában a narráció hiányával nem magyarázható, hogy engem nem fogott meg annyira... Számomra erőtlen volt ezúttal a színészi teljesítmények jó része. Egyedül Arnold, az alkoholista (Jean-Claude Guilbert) volt rám különösebb hatással, a többiek az amatőr színészek eszköztelenségével ezúttal nem tudtak megfelelően a rendező keze alá dolgozni... 

Véleményemmel nyilvánvalóan törpe kissebségben vagyok, hiszen általánosan elfogadott kritikusi válemény szerint ez a film a "tisztaság csúcspontja"... és ezért természetesen tőlem is kijár a megfelelő tisztelet!

mv5bndyxymnhm2etnwqwms00mgfmltg2mtytothizdcyngnkyjdjxkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

1 komment
süti beállítások módosítása