1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


197. Monsieur Verdoux (1947)

2018. június 03. 00:53 - moodPedro

postermv5botkwzdmzmjctnwnini00yzg2lwflnmetmjzjztjhyme5mwixxkeyxkfqcgdeqxvymtk2mzi2ng_v1_sy1000_cr0_0_775_1000_al.jpgUSA (United Artists), 124 perc, ff., angol

Rendező: Charles Chaplin

Producer: Charles Chaplin

Ha nem lenne öles betűkkel felírva az író-rendező-főszereplő-mindenes neve a plakátra, akkor lefogadom, hogy a legtöbb ember nem ismerné fel Chaplin arcát a megszokott fura bajusz és fekete cilinder nélkül. A biztonság kedvéért a plakát tervezője elhelyezte a háttérben az ikonikus Chaplin-figura kontúrját is, ennek azonban kicsit átverés-szaga van, mivel ez volt az első Chaplin-film melyben még csak hasonló figura sem szerepelt.

Érdekes belegondolni egyébként, hogy Chaplin milyen jól megélt vagy 20 éven át egyetlen igen jól kitalált figurájával. És kicsit fájó belegondolni, hogy amikor ez a figura már nem tudott megélni (mert hangosfilmben már nem működött), akkor Chaplin többé nem tudott igazán népszerű filmet csinálni, gyakorlatilag mindegyik megbukott.

Érdekes módon nekem ez a film jobban tetszett, mint a burleszk-jellegű korábbi filmjei, pedig azok sem voltak rosszak. Nagy bánatom egyébként, hogy A Diktátor című filmje nem került föl az 1001-es listára, mint ahogy a Verdoux után készült filmjei közül egy sem.

Orson Welles ötlete volt, hogy a francia Desiré Landru élete alapján forgasson egy filmet, akit 1922-ben végeztek ki Franciaországban guillotine által. Az illető azzal vált hírhedté, hogy újsághirdetések segítségével jómódú özvegyekkel kötött szorosabb ismeretséget, akiket megölt, feldarabolt, elégetett, és így megszerezte vagyonukat. Legalább 10 nőt ölt meg ily módon. Orson Welles filmjének főszerepére Chaplint szemelte ki, akinek annyira megtetszett a téma, hogy inkább 5000 dollárért megvette az ötletet Welles-től, hogy maga csinálhassa azt meg.

mv5bm2flyjc4zgetm2q3ms00odewlwi2yjytogjmntqxndgwzdi3xkeyxkfqcgdeqxvymtk2mzi2ng_v1_sy1000_cr0_0_1297_1000_al.jpg

Nagy bajban lennék, ha műfaji besorolást kellene találnom a filmhez. Talán a vígjátékhoz áll legközelebb, bár a keserű befejezés miatt csak félve merném ezt kimondani. Chaplin messze távolodott a korai burleszkjeitől, annak jellegzetes elemei - bár mutatóban még egyszer-egyszer fellelhetőek - már egyáltalán nem jellemzik a filmet. Kellemes, nem túl harsány humora szórakoztató, lelkiismeretfurdalás nélkül engedi nevetni az embert olyan dolgokon, amin tudjuk, hogy nem szabadna (nők meggyilkolása) - mindezt persze úgy teszi lehetővé, hogy a sikeres bűncselekményekből mi nézők semmit nem látunk, mi már csak a viccesre sikeredő peches fázisnak vagyunk tanúi. 

A vidám jelenetek mellett vannak komorabb pillanatok is. Például amikor kiderül, hogy mi kényszerítette hősünket arra, hogy a pénzszerzésnek eme igen elítélhető formáját válassza. És ha nem működik megfelelően az erkölcsi ítélőképességünk, akkor könnyen fennáll a veszély, hogy fel is mentettük a bűnöst, hiszen "akaratán kívül" került ebbe a nehéz helyzetbe, és tulajdonképpen nem is maga miatt csinálja az egészet...

A prűd amerikaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni azzal, hogy Chaplin "gyilkosságok komédiája"-ként készítette el a filmet: irtózatos nagy bukás lett belőle. Európában valamivel jobban ment a film, főleg Franciaországban volt nagy iránta az érdeklődés, ahol az ötletadó sorozatgyilkos sztorija is ismert volt.

"Egy gyilkosság miatt gonosztevő lesz belőled

Millió gyilkossággal hőssé válsz"...

védekezik a gyilkos.. és ha felmentést természetesen nem adhatunk, azért ez a mondat legalábbis elgondolkoztatja az embert... valóban... háborúban milliókat megölni hőssé tehet (főleg, ha a nyertes oldalon áll az ember), az senkit nem érdekel, hogy esetleg a túloldalon is ártatlan emberek - esetlen nem is katonák / lásd Hirosima - állnak... Nehéz kérdések ezek... talán válaszok sincsenek rájuk...mv5bmjawmzy0ndyzn15bml5banbnxkftztcwmtg0ndqynw_v1_sy1000_cr0_0_1404_1000_al.jpg

Lehet, hogy a film hibája az volt, hogy nem volt sikeres a vígjáték ötvözése a moralizálással... holott szerintem tényleg jó kis film ez...

Chaplin már soha nem tudta régi sikereit még csak megközelíteni sem... ekkoriban pedig az antikommunista bizottság is rászállt... és 1952-ben sikerült elérni, hogy egy Londoni útja után már ne engedjék vissza az USA-ba. Chaplin ezután Svájcban telepedett le. 

Húsz évvel később kapott csak elégtételt, amikor a megváltozott hangulatú USA-ban életműdíjat kapott a Filmakadémiától, amit hosszú vonakodás után elfogadott és személyesen átvett. Hosszú idő után először tért vissza régi nagy sikerei helyszínére. Érdemes megtekinteni a különleges pillanatokat, talán tényleg méltó elégtétel volt ez Chaplin számára:

 

3 komment

95. Modern Idők (Modern Times) - 1936

2017. április 06. 00:55 - moodPedro

postermodern_times_poster.jpgUSA (Charles Chaplin, United Artists), 83 perc, ff. angol (részben téma)

Rendező: Charles Chaplin

Producer: Charles Chaplin

Chaplin masszívan kitartott a némafilmes forma mellett még 1936-ban is, amikor már mindenki hangosfilmet csinált rajta kívül.

Szigorúan véve nem egészen némafilm ez, hiszen az első jelenetben a gyárigazgatónak az üzem-rádióba bemondott instrukciói például hallatszanak, de lényegében azért egy klasszikus némafilmről beszélünk. Mondjuk ki részvéttel teli hangon a ravatalánál: A Modern Idők volt az utolsó igazi némafilm, ezután a műfaj halottnak tekinthető. Már ha a némafilmet lehet egyáltalán műfajnak tekinteni.

Chaplin először hanggal tervezte elkészíteni a filmet, de úgy érezte hanggal nem működik a kis csavargó csetlése-botlása. Ezt a figurát - mely ekkor már több mint húsz éves volt - talán egy kicsit unta is a közönség. Ennyi idő azért sok ahhoz, hogy ugyanazzal a karakterrel fent lehessen tartani a nézők érdeklődését. Akár jelképesnek is vehetjük, hogy a film utolsó jelenetében, mintha megadná magát a változó időknek, mégiscsak megszólal... még ha csak énekel is valami olaszos-franciás halandzsát, mégiscsak megszólal, ezzel szimbolikusan is lezárva egy korszakot.modern-times_7cdac309.jpgChaplin mellett a legtöbb filmjében feltűnik valamilyen nő, akibe beleszeret a kis csavargó. Van, hogy végül összejön, van, hogy nem. A Nagyvárosi Fények például merészen drámai volt, Chaplin merte megtagadni karakterétől a happy end-et.  Most viszont szinte semmi drámai hatás nem volt, bár a záró képsor, melyen Chaplin kézen fogva távozik szerelmével a "végtelenbe" szép volt., Talán nem belemagyarázás, hogy ez is egyfajta búcsú a karaktertől.016-modern-times-theredlist.jpg

Visszatérve a nőre: Paulette Godard alakítja a "csavargólány" figuráját. Mezitlábas, szakadt ruhás alakja kellemes színfolt. Jó nézni. Kicsit hebrencs, pont megfelelő partner Chaplin számára. Róla érdemes megjegyezni, hogy ebben az évben összeházasodott Chaplinnel, és hat éven keresztül voltak házasok.

Ami általában nem szokott jót tenni egy filmnek az az olyan téma, ami idővel könnyen elavulttá válik. Márpedig ez ügyben lehet kivetnivalót találni a filmben. Hiszen a játékidő egy jelentős része az ember és a gép harcáról szól. Pontosabban a gépesítés embertelenségéről. Gigantikus gyártósorokat látunk, hatalmas, szimbolikusan túlméretezett fogaskerekekkel, mely mellett az ember szinte eltörpül. Ahelyett, hogy segítené a munkát, inkább csak veszélyt és kellemetlenségeket hordoz. 1936-ban korszerű volt az üzenet, ma az androidos telefonok korában már nem érzem veszélyét, hogy a gépek győzelmet aratnak felettünk.

Furcsa volt újra némafilmet nézni, és bevallom, egyetlen poén volt csak, melyen hangosan hahotáztam. Talán érdemes külön kiemelni: 

Chaplin ekkor már messze nem azzal az intenzitással forgatott, mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor évente több filmet is csinált. Nem volt már rászorulva, de valószínűleg már nem is nagyon tehette meg, hiszen amit csinált, az ekkorra már elvesztette "korszerűségét", megújulnia pedig a jelek szerint nem sikerült. Azért látunk tőle még egy-két filmet a listán. Ezzel a néhány remek werk-fotóval búcsúzzunk Chaplintől egy jó évtized erejéig.

 

4 komment

57. Nagyvárosi Fények (City Lights) - 1931

2016. október 23. 06:54 - moodPedro

mv5byze1njdhyjatnzu5ns00zjhilwe4yjutogvjmjezzjjmmddlxkeyxkfqcgdeqxvynduyotg3njg_v1_sy1000_sx675_al.jpgUSA (Charles CHaplin Productions) , 83 perc, ff., néma

Rendező: Charlie Chaplin

Producer: Charlie Chaplin

Nagyon jó ez a cím, egy találó költői kép. A nagyváros fényeit nem nagyon látjuk a filmben, nem is érdemes keresni, hiszen a címben a "városi fények" szókapcsolat a csillogás allegóriájaként jelenik meg. A "Kis Csavargó" (azaz a filmbeli Chaplin) által vágyott, de számára elérhetetlen dolgokat jelenti.

Romantikus komédiát ígér a felvezető képsorok beköszönő szövege, pantomimban elmesélve... Vajon miért olyan fontos ez, hogy le kelljen külön szögezni a film elején?

Chaplin úgy érezte, hogy amit ő jól tud csinálni, az némafilmben működik igazán jól, hangos filmben már nem keltené ugyanazt a hatást. Így ekkor, amikor szinte már mindenki hangosfilmeket gyártott, Chaplin nem hallgatva az idők (és tanácsadói) szavára, vette a bátorságot, és némafilmet forgatott.

A már megszokott figurán sem változtatott szinte semmit. Ugyanaz a szakadt csavargó sétapálcával és keménykalappal, mint minden filmjében, mióta - sikereinek kezdetekor - először magára öltötte azokat.

A Kis Csavargót ezúttal két dolog kápráztatja el, és mindkét dologhoz egy-egy ember kapcsolódik szorosan.

Az egyik dolog a gazdagság, a fényűző élet. Egy részeg milliomos öngyilkosságot tervez, ám Chaplinnek sikerül őt lebeszélni erről. A milliomos hálából barátjának fogadja, magához költözteti, pénzeli... de csak akkor, amikor éppen részeg. Ha kijózanodik, akkor meg sem ismeri hősünket...

 A másik dolog, ami Chaplint elvarázsolja, az a . Egy bizonyos NŐ. Méghozzá egy vak virágárus lány, aki nem látja, hogy egyszer toprongyos csavargó, egyszer meg a milliomos által kiöltöztetett "úriember" az ő szerelme.

A vak virágárus lányt Virginia Cherrill játssza. Nem jöttek jól ki Chaplinnel. Már nagyon sok anyagot leforgattak, amikor egyszer Cherrill nagyon megvárakoztatta a stábot az egyik forgatási napon. Chaplin, aki a film producere, tehát gyakorlatilag mindenható ura is volt, azonnal kirúgta a színésznőt. Talán ürügynek is jól jött, hiszen eddig sem volt túl baráti a kapcsolatuk. Zárójelben jegyzem meg, hogy rossz viszonyukból a filmen semmi nem jön le, teljesen hitelesen játszanak szerelmes párt. 

Szóval Chaplin kirúgta a második számú főszereplőt, így elhatározta, hogy újraforgatja a már majdnem kész filmet az "Aranylázban" már megismert Giorgia Hale-el. Hale azonnal elfogadta az ajánlatot, és lelkesen bele is vetette magát a forgatásba. Le is forgattak néhány közös jelenetet, azonban végül Chaplin úgy döntött, hogy visszahívja a kirúgott színésznőt, aki büszkesége jeléül már csak dupla gázsiért vállalta el a film befejezését. Chaplin végül kifizette neki a kétszeres díjat.

Érdekessége a dolognak, hogy fennmaradt néhány jelenet, amit Giorgia Hale-el vett fel Chaplin. Megnézhető az alábbi videón. Rám Giorgia Hale kifejezetten kellemes benyomást tett az Aranylázban, és érdeklődéssel néztem, hogy milyen lett volna vele ez a film. Látva az anyagot azonban úgy érzem, hogy bölcs döntés volt Chaplin részéről Cherrill visszahívása.

A némafilmes korszak három nagy nevettetője közül (Buster Keaton, Harold Lloyd és Chaplin) igazán Chaplin készített csak olyan filmeket, melyek többek akartak lenni a közönség vidám szórakoztatásánál. Chaplin érett filmjeiben mindig volt valami dráma is.

A Nagyvárosi Fények hemzseg a fergeteges poénoktól, több alkalommal törtem ki hangos nevetésben. Egyúttal viszont drámai mélységekbe is képes lehatolni a film. Chaplin meséli egy helyen, hogy meghívta Einsteint a film egyik díszbemutatójára. Az utolsó jelenet végén - ami szerintem a film legerősebb jelenete egyébként - felkapcsolták a lámpát, és látta, hogy Einstein szeme könnyes.

Ezen én nem csodálkozom... Chaplinnek volt bátorsága úgy befejezni ezt a romantikus vígjátékot, hogy nem adott neki kifejezetten Happy End-et... ügyes húzás, bravó!citylights.jpg

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

2 komment

28. Aranyláz (The Gold Rush) - 1925

2016. július 12. 12:45 - moodPedro

mv5bmwuyndywywqtodgwzi00nwu4lthkmmmtyte3ytq1mwyxotuzxkeyxkfqcgdeqxvynju0otq0oty_v1.jpgUSA (Charles Chaplin Productions), 95 perc, néma, ff.

Rendező: Charles Chaplin

Producer: Charles Chaplin

Chaplin az a némafilmes figura, akiről szinte mindenki hallott már. Még az is, aki életében nem látott egyetlen némafilmet sem. Jellegzetes keménykalapja, szakadt öltönye, sétapálcája és fura bajsza annyira egyedivé teszi, hogy még az is felismeri, aki soha egy filmjét sem látta.

Chaplin ezt a figurát még 1914-ben, első filmjeinek valamelyikéhez alkotta, majd olyan sikere lett vele, hogy hosszú időre megtartotta. Lényegében egész némafilmes karrierjét végigkísérte ez a karakter, mely nem csak a külsőt jelentette, hanem a segítségével megformált szegény, szerencsétlen kisembert is. (Hangosfilmes karrierje messze nem volt ilyen erős és termékeny. Csak néhány hangosfilmet készített.)

Chaplin nem eljátszott egy szerepet, Chaplin maga volt a szerep, amit senki más nem játszhatott el, csak Chaplin. Mint egy védjegy. Ennek köszönhető, hogy a korabeli magyar cím-fordításoknál a színész nevét  - ellentétben az eredetivel - rendre beemelik a címbe, pld.: Chaplin a rendőr, Chaplin a bokszbajnok, Charlie, a betörő stb...

Eredetileg a szerep, amit Chaplin a legtöbb filmjében játszott a "The Little Tramp" névre hallgatott. Gondban vagyok a fordítással... talán A Kis Csavargó.

Chaplin Angliában született. Gyerekkora kifejezetten nyomorúságos volt, már 12 évesen keményen dolgozott különböző társulatoknál. 23 éves korában az USA-ba érkezett egy vándor csoporttal. Egy évvel később ajánlatot kapott egy amerikai filmstúdiótól. Hamarosan kitalálta magának a már említett figurát. Számos rövidfilmet készített 1914-től kezdve.800px-charlie_chaplin.jpg

Az Aranyláz készítésekor már bejáratott volt tehát a karakter. A korábbi könnyed rövidfilmek után Chaplin elkezdett összetettebb filmeket készíteni. Mindet ő írta és rendezte. Az Aranyláz a harmadik ilyen 'egész estés' filmje volt. 

A Klondike-i aranyláz Alaszka hófedte területén zajlott 1897-ben. Egy patakban talált nagyobb aranylerakódás hírére hirtelen a környékre özönlött hozzávetőleg százezer szerencsét próbáló ember. Mint általában minden hasonló esetben, a nagyon kevés szerencsés meggazdagodott, a többség éhezett...

Ez tehát az alapszituáció, ide érkezik meg  a kis csavargónk.  

A film első harmada egy menedékházban játszódik. Viccesen ábrázolja az aranyásók sanyarú sorsát. Ahogy előzetesen számítottam is rá, az első perctől fogva önkéntelenül is Buster Keaton-hoz hasonlítgattam magamban Chaplint, és hát ebben az első harmadban - bár sikerült néha mosolyt csalnia az arcomra - elsősorban nem a vicces momentumokkal győzött meg, hanem egy zseniális jelenettel, melyben éhségétől kínozva megfőzi cipőjét, és lakótársával elfogyasztják azt. Felületesen nézve persze lehet viccesnek is tekinteni ezt a jelenetet, de zsenialitása - véleményem szerint - az abszurditásában, a mögöttes drámában és persze az egész megformálásában rejlik. Ahogy a cipőfűzőt a villájával mintha spagetti lenne emeli, vagy ahogy a cipő szegecseit, mint a csirke kis csontocskáit leszopogatja... csak ismételgetni tudom magamat: zseniális.

A Buster Keaton filmek valóban felhőtlen szórakozást nyújtanak. Nem többet, de azt - szerintem - a kor szelleméhez méltóan, tökéletesen. Keaton merev arca hozzájárul a poénokhoz. Ötletei remekek. Ezzel szemben Chaplin az arcával is remekül dolgozik. Poénjai szintén működnek, de egy kis borúval fűszerezi azokat a szomorú bohóc karaktere (vagy nevezzük "kis csavargónak"). 

kisember fájdalma az első harmad után lesz igazán látványos, amikor megjelenik a . Nem is akármilyen formában: Georgia Hale alakítja, aki nem csak gyönyörű, de remekül játszik is.

Georgia Hale egyébként nem az első kiszemelt volt erre a szerepre. Eredetileg a 16 éves Lita Gray kapta volna ezt a szerepet, de a hölgyet időközben Chaplin teherbe ejtette, így új szereplőt kellett keresni. Chaplin a való életben - filmes karakterével szöges ellentétben - nagyon is sikeres volt a nőknél, akikkel állítólag kimondottan mostohán bánt. De a nőkkel - illetve fiatalkorú lányokkal - kapcsolatos botrányaira majd visszatérek egy későbbi film kapcsán. Találkozni fogunk vele még az 1001 film listáján. Most maradjunk inkább Georgia Hale-nél.

A Kis Csavargó persze azonnal beleszeret, és valamiért azt hiszi, hogy a vonzalom kölcsönös. Georgia (a filmben is így hívják) visszaél a helyzettel. Nagyon finoman kerül ábrázolásra ez a szituáció. Lehetett volna elmenni abba az irányba is, hogy a lány a végletekig alázza szerencsétlent, de nagyon ügyesen egyensúlyoz Chaplin egy ponton, ahol még vicces is egy kicsit, de Georgia feltámadó lelkiismerete miatt még megható pillanatokat is kapunk. 

Végezetül egy mozaik a korabeli moziplakátokról a világ több országából:

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alább megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Szeretnél értesülni, ha írok az 1001-es lista következő filmjéről? Nyomj egy Like-ot vagy Megosztást a facebook dobozon (lent vagy jobbra található) és a facebook hírfolyamodon értesülni fogsz, ha újabb filmről írok. 

DAILYMOTION - Aranyláz - 1925


The Gold Rush 1925 (Charli Chaplin) by zubair-a-khan-9

 

3 komment
süti beállítások módosítása