Magyarország (Hunnia Filmstúdió), 81 perc, ff., magyar
Rendező: Gaál István
Egy forró, nyári végi napon két lány és hat srác kimennek a Tisza-partra jól érezni magukat. 18-20 évesek mindannyian. Ahogy belelendülnek a szórakozásba, egyikük kitalálja, hogy aki le tud menni a folyó legmélyebb (8 méter mély) részén annak fenekére, az bizonyítsa ezt úgy, hogy felhoz egy marék iszapot. Néhányan meg is csinálják a mutatványt.
Csak kicsit később, már a parton veszik észre, hogy az egyik fiú - Gabi - egy ideje nincs közöttük. Ruhája ott van ahol hagyta, de ő maga sehol. Keresik a közelben, hátha csak elkóborolt, de nem találják...
Végül értesítik a rendőrséget...
Gaál István 1957-ben (Sára Sándor operatőrrel) készített Pályamunkások című 4 perces főiskolai vizsgafilmjével elnyerte a római filmfőiskola ösztöndíját, így 1959-től ott folytatta tanulmányait. Később saját beszámolója szerint egy fényképezőgéppel hónapokon keresztül végigfotózta egész Olaszországot.
Remek kezdet egy fényes karrierhez, gondolhatnánk. Ám amikor a főiskola után 1961-ben hazatért Rómából, azt vette észre, hogy kiesett a filmes vérkeringésből, nem volt hova visszailleszkednie, nem voltak komolyabb szakmai kapcsolatai. Jobb híján először a híradók számára készített képes beszámolókat. Nehezen viselte azonban, hogy a felvett anyagot nem ő, hanem a szerkesztőség vágta meg, így továbblépett dokumentumfilmeket forgatni. Újra összeállt Sára Sándorral, akivel már a főiskolán összebarátkozott, vele forgatta a nyertes vizsgafilmet is. Érdekes párost alkottak, felváltva hol Sára, hol Gaál volt a rendező, és másikuk az operatőr. A 303-as listán korábban szereplő Cigányok című Sára Sándor filmnek például Gaál volt az operatőre.
Ahogy Jancsó mellett sok más kezdőnek is Nemeskürty István egyengette az útját, úgy Gaálék is nála, a frissen alakult Budapest filmstúdióban kaptak lehetőséget.
(az alábbi képeken a még csak bajuszos - később hatalmas, jellegzetes szakállal rendelkező - Sára a kamera mögött, Gaál pedig rendezőként instruál a Tiszai forgatáson)
Miután néhány alkalommal belefutottam már abba, hogy beleolvastam az 1001-es vagy a 303-as könyv adott filmről szóló írásába a film megtekintése előtt, és az első mondatokban lelőtték a film befejezését, mostanában már óvakodom akárcsak odalapozni is, mielőtt végignézem a filmet.
Örültem a sok-sok fiatalnak, akik nagyrészt főiskolai hallgatók voltak a forgatás idejében. Szinte minden vidám jelenet alatt aláfestésként jazz vagy klasszikus zene szólt, nagyon kellemes, fiatalos volt a hangulat, vidám, már-már romantikus ifjúsági filmnek tűnt amit látok, mivel semmit nem tudtam előzetesen a filmről...
Aztán a film harmadánál jött a meglepő fordulat, és végül a fiatalok első halállal való találkozásának szörnyű élménye. (Na most megtettem a poszt olvasóival azt, amit az egyik legnagyobb bűnnek tartok, de enélkül nem nagyon tudnánk miről beszélni) 
Ahogy Jancsó mesterének tartotta Antonionit (elsősorban Az Éjszaka tűnt az Oldás és Kötés ihletőjének), úgy Gaál is nehezen tagadhatta, hogy hatással volt rá Antonioni A Kalandja, hiszen annak is kulcsmotívuma a film első felében a tengerparton eltűnt lány keresése. A hasonlóság azonban ennél nem több. Itt a film vége felé megtalálják az eltűntet, míg Antonioninál nem. De ezen túl is inkább különbségeket lehet találni, mint hasonlóságokat, ezért is bosszantotta Gaált, ha A Kalanddal vontak párhuzamot eme filmjével kapcsolatban.
Gaál ragaszkodott, hogy a kiválasztott fiatalokkal először "szárazon", azaz kamera nélkül próbáljon. Leutaztak a forgatás helyszínére. Először csak játszottak, fociztak, fürödtek, napoztak, - pont, mint a filmbeli srácok. Majd egyenként elvonult a fiatalokkal a rendező, és átbeszélte velük, hogy kinek mi az elképzelése a figuráról.
Ha jól megfigyeljük, a fiatalokon kívül, bár vannak idősebb szereplők, azok alig szólalnak meg a filmben. Ha meg is szólalnak, csak egy-egy szavuk van.
A fiatal színészek közül a két női főszereplő (Drahota Andrea és Moór Marianna) továbbá Kozák András nyújtotta számomra a legemlékezetesebb alakításokat. Drahota Andrea egyébként személyes kedvenceim egyike. Egy nemrég vele készült interjúban elmeséli, hogy Kozák Andrással ezen a forgatáson jöttek össze, és ez a kapcsolat végül egy életen át tartott. Érdemes megnézni, milyen szeretettel beszél 2005-ben elhunyt férjéről.
Gaál István mellett mindenképpen meg kell említeni Sára Sándor nevét is, aki ezúttal párosukból az operatőr szerepet kapta. Helyenként szinte festményszerű betétekkel ékesítette az amúgy is költőien szép filmet.
Talán a leggyakrabban emlegetett jelent, mely szerintem mindenkinek beleég az agyába, aki látta a filmet, a magas jegenyesor alatt sétáló nagymama, aki megy a Tiszához megkeresni unokája holttestét...
Mozdulatlan kamera, melyben a sétáló alak szinte csak egy pont, mégis tökéletesen kivehető a lépte, sőt, a kezében tartott kenyér is... Mindez szürkületi ellenfényben, mindennek csak a körvonala látszik... Szerintem nem túlzok, ha Sára is a filmtörténelem egyik legszebben megkomponált jelenetét forgatta itt le.
Kenyerét és gyertyát pedig azért kell levinni, mert "azt mondják, hogy ahol a megpördül a vízen, ott fekszik lent..."
A Tiszai jeleneteket egyébként Városnamény környékén forgatták.
Egy másik példa a költőien szép kompozícióra, amikor már azt látjuk, hogy a fiatalok közül ketten (Drahota és Kozák) fentről figyelik az unokáját kereső öregasszonyt: Látjuk a hajón lassan sikló csónakot, előtte kis pontként az előbb említett úszó kenyeret a gyertyával...
Ha Jancsónál felhívtam a figyelmet, hogy az Oldás és Kötés egyike azoknak a filmeknek, melyeket szokás a magyar új hullám első alkotásai közül valónak tekinteni, akkor ez a film valószínűleg első az elsők között.