1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


11. Árvák a Viharban (Orphans of the Storm) - 1921

2016. április 12. 02:04 - moodPedro

32a.jpgUSA (United Artists), 150 perc, néma, ff.

Rendező: D.W.Griffith

Producer: D.W. Griffith

Ebben a filmben is megkapjuk Grish kisasszonyt, sőt! ... kettőt is. Mint kiderült számomra, Lillian Grish-nek volt egy Dorothy nevű testvére is. Vele szerepel ebben a filmben, és mostohatestvéreket alakítanak. annex_gish_lillian_orphans_of_the_storm_02.jpg

A történet a Francia Forradalom idején játszódik, még éppen a kitörése előtt kapcsolódunk be. Látjuk Danton-t Robespierre-el kvaterkázni az utcán. Ők végül fontos szereplői lesznek majd a film második felének. De szintén látjuk Thomas Jefferson későbbi Amerikai elnököt, aki itt még csak nagykövet. Csak azért jelenik meg, hogy az amerikai nézőknek ezzel egy kis örömet okozzon Griffith. Látjuk XVI. Lajost is. Szeretem az olyan filmeket, ahol a fiktív események egy olyan eseménysorral keverednek, melynek ismerjük a pontos kimenetelét. Az pedig némafilmtől szokatlanul erős poén, amikor Danton próbál közbenjárni a népbíróságnál az egyik lány életéért, és valaki figyelmezteti, hogy vigyázzon, mert az ilyesmi egyszer még az életébe kerülhet.

Griffith-től az ekkorra tőle már megszokottá vált melodrámát kapjuk (váratlan és valószerűtlen fordulatokkal, a filmet végigkísérő balsorssal, stb.). Itt sem bírja ki, hogy ne csempésszen bele néhány egészen valószerűtlen momentumot. Az egyik lányt elraboló cigány asszonynak olyan jellegű bajsza van hiányos fogsora fölött, mint amilyet Bajor Imre hordott. A királyi udvarban a hölgyek olyan elképesztő hajkoronákat hordanak, amik majdnem 1 méter magasak.

A filmet bevezető szövegben Griffith megpróbál párhuzamot vonni a kommunisták - 3 évvel vagyunk a Nagy Októberi Szocialista forradalom után - és a francia forradalmárok között. Egészen addig megy, hogy a francia (!) forradalmárokat anarchista, bolsevikoknak nevezi, ami talán kicsit erős. Azért találom nagyon szerencsétlennek a politikát belekeverni egy filmbe, mert a politika nagyon gyorsan veszít aktualitásából. A huszadik század első felében az amerikaiak rettegtek, hogy a kommunizmus oda is begyűrűzik, mai szemmel nézve viszont már nevetséges és érthetetlen, hogy miért kell egy francia forradalom idején játszódó filmbe beleerőszakolni az antikommunista vonalat.

A film kiinduló szituációja, hogy az árva mostohatestvérek - akik közül az egyik megvakult egy betegségben - elindulnak Párizsba, mert ott állítólag létezik egy orvos, aki vissza tudná hozni a vak lány látását. Egyiküket már útközben kinézi magának egy pökhendi arisztokrata, majd el is raboltatja. A szerencsétlen, magára maradt vak testvért pedig az előbb említett cigány asszony veszi magához és koldulásra kényszeríti. A film során először a kizsákmányoló nemesség miatt szenvednek a lányok, majd miután kitört a forradalom, kiderül, hogy a másik oldal ugyanolyan elviselhetetlen.

Szép az épített Párizsi sikátorokat ábrázoló díszlet. És persze, ha Francia Forradalomról van szó, akkor szinte kihagyhatatlan szereplő a Guillotine. De látványos a népbíróság ülésterme is.

A már megszokott teátrális játék - a Körkarlen realisztikus színjátszása után - ha lehet, még jobban zavart. Az eddig számomra ismeretlen Grish lány úgy adta elő a vak lányt, hogy egy pillanatig sem tudtam ezt elhinni neki. Igaz, vakot játszani nagyon nehéz lehet. Aki látott  már igazi vakot, az tudja, hogy a merev előrebámulás csak filmen jelent vakot. Számomra még Al Pacino is csak elfogadható az 'Egy Asszony Illata'-ban. Ahány vakot eddig láttam, mindnek folyamatosan járt a szeme, csak éppen szabálytalanul cikázva, mint a látóknak amikor álmodnak. Na de itt ilyen mélységeket nem is vártam. De ha a vak ábrázolása abban merül ki, hogy ha a lány egyedül marad véletlenül egy folyóparton, akkor, mintha felhúzták volna, elindul a víz felé, és éppen hogy csak meg tudja menteni valaki attól, hogy beleessen... Nekem ez egyáltalán nem működött.

Az utolsó húsz perc viszont nagyon izgalmasra sikerült! Mintha már láttam volna ezt a jelenetet, csak más szereplőkkel... Igen... Az Intolerance kortárs szálának a vége szinte ugyanígy volt megcsinálva. Ott is ütős volt, itt meg talán még rátett egy lapáttal Griffith, nagyon sikerült felpörgetni a végét!

Sok kézzel színezett fotót találtam a filmről, érdemes egy külön galériát összeállítanom csak ezeknek. Itt jegyzem meg, hogy volt egy blokk, ami váratlanul ért, és meglepően jól működött. Amikor kitörni készült a forradalom, először egy nagyon impresszív zene kezdődött csak el, és a szegények elkezdtek táncolni, kialakult a karnevál. A színes galériában két kép is van erről a táncmulatságról. A jelenetet kísérő zene - La Carmagnole - lüktetően magával ragadó. A franciák ehhez jól értenek, lásd még a Marseilles-t, ha szuggesztív forradalmi zenéről beszélünk. Végül a karnevál jelenet (mely eleinte még burleszk elemeket is tartalmaz) fokozatosan átcsap valódi forradalomba. Nagyon eltalálta Griffith a hangulatot, és meglepett vele. Bravo, tapsolok.

Griffith utolsó nagy dobása ez, mely még pénzügyileg is sikeres volt valamennyire. A U1024px-dw_griffith_star_hwf.JPGnited Artist többi tagjával visszatérő vitái voltak - a sikertelen együttműködések általában ezt hozzák. Panaszolta, hogy állítólag az ő filmjeire olcsóban adják a jegyeket, bizonyos forrásokra hivatkozva azt állította, hogy becsapják az értékesítési adatokkal kapcsolatban, és jobbnak látja, ha kilép a United Artists-tól, és a továbbiakban maga intézi filmjeinek forgalmazását. Ezt meg is tette, de soha nem tudott újabb sikert elérni. A harmincas évek elején még megpróbálkozott két hangosfilmmel, de a kudarcok után nem készített több filmet. Ami engem meglep ezzel kapcsolatban, hogy első zajos sikere (The Birth of a Nation - 1915) és utolsó sikeres filmje (eme Orphans of the Storm - 1921) között összesen 6 év telt el. Valahogy túl gyorsan átlépett rajta az idő. 

Az első 11 filmből 5 Griffith alkotása volt. Most elbúcsúzunk tőle. Orson Welles mondta: "Soha nem utáltam Hollywod-ot igazán, hacsak nem azért, ahogy D.W.Griffith-el bánt". 

YOUTUBE: Árvák a Viharban (Orphans of the Storm (1921)

Szólj hozzá!

8. Út a Boldogság Felé (Way Down East) - 1920

2016. március 31. 02:35 - moodPedro

USA (United Artists), 150 perc, néma, ff.way-down-east-1920.jpg

Producer: D.W Griffith

Rendező: D.W. Griffith

A fent jelölt időtartam csak hozzávetőleges. Az én birtokomban levő felújított változatnak ez a hossza, de könnyen elképzelhető, hogy más változat ettől eltérő hosszúságú. Ennek oka, hogy bizonyos jelenetek elvesztek, megrongálódtak, és az egyes intézmények vagy cégek különböző módokon oldották meg ezeket a problémákat. Az én változatomat a New York-i The Museum of Modern Art film részlege újította fel, és a megsemmisült jelenetek helyére - ahol lehetett - forgatáson készült fotókat tett be, és szövegtáblákra kiírták, hogy az adott jelenetben mi történt. Nem túl jelentősek ezek a hiányok egyébként.220px-united_artists_1919_svg.png

A filmipar központja az USA-ban lassan áttevődött nyugatra, pontosabban Hollywoodba. 1919-ben összeállt négy sikeres filmes személyiség  (Mary Pickford, Charlie Chaplin, Douglas Fairbanks és D.W.Griunited_artists.jpgffith) és megalapították a United Artist vállalatot. Az cég eredeti logóját lásd jobbra fent. Az akkor már formálódni látszódó nagy stúdió rendszer ellen hozták létre ezt az egyesülést, hogy a nagyoktól - akik megpróbálták diktálni a színészek és rendezők fizetését - függetlenül tudjanak filmeket gyártani és forgalmazni. Fejenként évi öt film gyártását tűzték ki célul, de mint kiderült, ezt a mennyiséget lehetetlen volt megvalósítani. Nem volt igazán kidolgozott koncepció, pár éven belül csődbe mentek, Griffith addigra ki is lépett, de a cég még ma is létezik. Többszöri tulajdonosváltás után ma az MGM egyik leányvállalata. A baloldali logó talán ismerős is lehet. A Way Down East c. Griffith filmet már ez a cég forgalmazta.

Birth of a Nation-höz hasonlóan ennek a filmnek az alaptörténetét sem Griffith írta, hanem egy 1897-es Charlotte Blair Parker drámát filmesített meg.

Akár csak a Broken Blossoms-ban, itt is három főszereplő körül zajlanak az események. A háromból két színész már ismerős az előző filmből, és karakterük is nagyon hasonló az előző filmben általuk játszotthoz. A fotón a kalapos Griffith-től (ő nem szerepel, csak rendez; ez werk-fotó) jobbra Richard Barthelmess a Broken Blossoms kínaija. Most (megint) hősszerelmes, majd Lillian Grish az előző film szomorú lánya, akivel ebben a filmben is keservesen elbán a sors. Hozzájuk harmadikként csatlakozik Lowell Shermann (teljesen jobbra) a középkorú playboy... a film negatív hőse. way_down_east_c.jpg

 Grish kisasszonyt kimondottan figyeltem. Szerettem volna megszeretni, de sajnos nem ment. Barthelmess-el kapcsolatban nem értem, hogy miért látott benne fantáziát Griffith? A ravasz playboy viszont teljesen ott volt. Hozta Jávor Pált negatív hős féle változatban. 

Három dolgot tartok kimondottan említésre méltónak ebben a filmben:

1. Soft Focus. Az előző filmben is használta Griffith. Leginkább a női főszereplőr8b2b3fae1078008ae09d79b226006884.jpgől készült közeli képeknél alkalmazta ezt a technikát, mellyel különleges, álomszerű hatást lehet elérni különféle lágyító szűrőkkel, illetve a fények megfelelő beállításával. A jobbra látható fotó nem ehhez a filmhez kapcsolódik, de Grish-ről készült ezzel az említett soft-focus technikával.

2. Burleszk elemek. Meglepett, hogy ebben az alapvetően emberi sorsdrámában Griffith milyen gyakran használt burleszk elemeket. Ilyenekkel eddig nem találkoztam nála. Talán ekkor kezdett divatba jönni. Eddig azt hittem, hogy a burleszk szó, mint filmes műfaj - mivel főleg amerikai képviselőivel találkoztam - az angolból származik. Tudtam is, hogy létezik a Burlesque szavuk, de tévedtem. Ez a szó az angolban kimondottan színpadi műfajt takar. Valami kabaré-szerű, kb. mint a Cabaret c. musical füstös kis előadása. A helyes angol megfelelő a 'slapstick comedy' - slapstick két kis fadarab, amit összeütöttek, amikor a viccesnek szánt jelenetben az egyik ember behúzott egyet a másiknak. Ettől a fa koppanástól még viccesebben hatottak az ütések, fenéken billentések... Nem mondom, hogy ennek a filmnek a túlnyomó része ilyen elemekből áll, de sokszor nem értettem, hogyan jönnek ebbe a mély drámába ezek a bugyuta jelenetek...

3. Ami mindenképpen mérföldkő, és be kell valljam szinte végigizgultam - és ami mellesleg mindenkiben felvillan, aki látta ezt a filmet - az az utolsó 10 perc, amikor Grish kisasszony egy jégtáblán eszméletlenül fekve halad a folyón egy vízesés felé. Nagyon hideg volt, a kamerákhoz külön tüzet kellett gyújtani, hogy ne fagyjanak be. Grish - aki egyik kezét a vízbe lógatta, hogy még magatehetetlenebbnek tűnjön - állítólag maradandó sérüléseket szenvedett el emiatt. 

 

 Ez a film hatalmas siker lett. A negyedik legtöbb bevételt hozta a némafilmek közül. A legtöbbet a - szintén Griffith által készített - Birth of a Nation hozta.

Végezetül még néhány fotó a filmről, csak mert szépek, hangulatosak:

Ez az általam is látott változat:

YOUTUBE - Way Down East (1920)

3 komment

7. Letört Bimbók (Broken Blossoms or the Yellow Man and the Girl) - 1919

2016. március 26. 11:22 - moodPedro

1039full-broken-blossoms-poster.jpgUSA (United Artists), 89 perc, néma, ff.

Producer: D.W. Griffith

Rendező: D.W. Griffith

Az eredeti teljes cím mára kicsit ciki lett, általában csak Broken Blossoms-ként szoktak hivatkozni rá, a kínaiakra mint "sárgákra" való utalást általában elhagyják.

Egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Vérbeli melodráma egy lányról, annak brutális, kegyetlen apjáról és egy kínairól, aki beleszeret a lányba, és próbálja őt megmenteni. Néhány elemző szerint ez lenne Griffith legjobb alkotása. Lehet, hogy még meg kell emésztenem... Be kell vallanom, hogy kedvenc filmjeimmel sem tudtam elsőre mit kezdeni. (pl. Casino, Kill Bill). Kellett egy nagyobb szusszanás, és egy újranézés, hogy igazán értékelni tudjam őket.

melodráma: A 18-19. század fordulójának Párizsában, a bulvárszínházakban vált népszerűvé, és olyan prózai színműveket értettek rajta, melyek érzelmileg meghatározó jelenetei közben – a közönségre való hatást fokozandó – megszólalt a zene(kar). Idővel a zene helyébe a patetikus játékstílus lépett, a színdarabban szélsőséges jellemek bukkantak fel, túldimenzionált emóciók, váratlan, gyakran tragikus fordulatok, látványos színpad-technikai trükkök. A melodráma összetett módon viszonyul a valósághoz. Szereplői lehetnek realisztikusan ábrázolt átlagemberek, akik rendkívüli eseményekbe keverednek, vagy pedig nagyon eltúlzott, valószerűtlen figurák. A melodráma, mint stílusjegy a 20. és a 21. században leginkább a filmművészetben él tovább.

Nagyon tetszenek Griffith beszélő nevei. Ahogy az "Intolerance"-ban, itt is használ ilyeneket, és ezekkel valamiért nagyon tud rám hatni. 

Vegyük végig a három legfontosabb szereplőt. Mindegyik egydimenziós karakter, bármiféle árnyalás nélkül.:2d8948e7db45615dae68630810da037d.jpg

1 Lucy - The Girl (A Lány) - White Blossom (Fehér Virág) : Végtelenül szomorú 15 éves fiatal lány. A 28 éves Lillian Gish játssza el. Szerepelt mindkét korábban látott Griffith filmben. A "Birth of a Nation"-ben ő játszotta Elsie Stoneman-t (Északi család), az "Intolerance"-ban pedig ő volt a bölcsőt ringató asszony. 

Sajnálom, hogy ebben a szerepben nem nézhettem inkább Miriam Cooper-t a Lány szerepében. Griffith hűséges volt női szereplőihez - sokak szerint mindegyikkel ápolt (vagy legalábbis ápolni szeretett volna) valamilyen szorosabb kapcsolatot is. Miriam Cooper több Griffith filmben nem szerepelt, ugyanis ő lett hűtlen a rendezőhöz. Megházasodott, és bejelentette, hogy többet nem szeretne Griffith-el dolgozni. Na de térjünk vissza ehhez a filmhez.

A lány reménytelenül szomorú - ma azt mondanánk depressziós. Mosolyogni sem tud. Utasításra sem. Ha kegyetlen apja ezt megelégeli, és veréssel fenyegetve ráparancsol, hogy mosolyogjon, akkor sem megy neki, kénytelen ujjaival mosolyra húzni a száját. 

Lillian Gish azt a némafil77778_full.jpgmes játékstílust hozza, amit én kevésbé szeretek - a hang hiányát erőteljes gesztusokkal kompenzálja. Nekem sok, és nem is meggyőző. De bennem lehet a hiba. Úgy tudom, a néma film és a későbbi hangos filmek között nagyon ritkán volt átjárás a színészek számára, kevesen lettek mindkettőben sikeresek. Gish a hangosfilmeknek is gyakori szereplője volt, és - figyelem! - még 100. életévében bekövetkezett halála előtt pár évvel is játszott egy filmben (Bálnák Augusztusban - The Whales of August - 1987) - lásd képen balra. Le a kalappal! Hosszú, szép és sikeres élet lehetett. Remélem az 1001 filmből álló út során találkozom majd olyan filmmel, ahol hangos szerepe van.broken_blossoms_15.jpg

2. Battling Burrows  - Ő a lány apja. Profi ökölvívó, zsinórban nyeri meccseit. Bosszantja lánya állandó rosszkedve...  Leginkább a szorítóban látjuk bokszolni, vagy otthon a lányával őrjöngeni. A jobboldali képen a film egyik emlékezetes jelenete, amikor a kamrába zárkózott lányra baltával rátöri az ajtót, és az így keletkező nyíláson keresztül hajánál fogva rángatja ki szegényt. 

 3. Yellow Man (Sárga Férfi) - A kínai. Ahogy a "Birth of a Nation"-ben a legtöbb feketét pasztás arcú fehér játszotta, úgy ezt a kínai karaktert is egy fehér játssza. Sőt, Evil Eye-t (Ellenséges Szemet) is, aki egyébként egy jelentéktelen mellékszereplő. Számomra ez nagyon zavaró volt. Leginkább az, hogy valamilyen furcsa oknál fogva a kínai karaktert úgy akarta megformálni, hogy folyamatosan hunyorogva, nagyon bambán bámul, már-már értelmi fbrokenblossoms.jpgogyatékosnak tűnik. Talán azt gondolták, hogy minden kínai egész nap be van ópiumozva? Beleszeret a Lányba, de érzései "tiszták" maradnak. Ami annyit takar az ő olvasatában, hogy - bár kétszer is majdnem megcsókolja a Lányt -, de végül mégis plátói marad a kapcsolatuk. Ő ápolja a Lányt az egyik kegyetlen verés után, de még az ő kérésére sem tud mosolyogni a lány. Valójában a lányon semmilyen érzelem nem mutatkozik, abban sem lehetünk biztosak, hogy megmentője iránt érez-e valamit.

A kínai figurához kapcsolódik az egyik olyan feszültség teremtő filmes megoldás, ami meglepett engem. Ezt a rafinált technikát nagyon sok helyen láttam már, de talán Griffith használta először: Amikor az apa 'visszarabolja' a Lányt a kínaitól (aki azonban épp nincsen otthon), akkor átvált a film a kínaira, aki épp indul haza. Tudjuk, hogy nincs messze, még épp hazaérhet, hogy megmentse a Lányt dühöngő apjától. Már indul haza, a feszültség növekszik, ekkor valaki utánaszól, és még további percekig feltartja a kínait. És ekkor már sejtjük, hogy le fogja késni a nagy találkozást... nem tudja megmenteni a lányt, legalábbis ebben a szituációban nem. Feszült vágások, feszült zene, láthatjuk, hogy 1919-ben már nagyon eltávolodtunk az évszázad első éveire jellemző nagyon korlátolt technikáktól. Végül is eltelt majdnem húsz év. Sok idő. Az 'Utazás a Holdba' csupa totál plánjához képest itt már valódi szuper közeli plánokat láthatunk néhány esetben. Mint amikor a "Volt Egyszer egy Vadnyugatban" Charles Bronson két szeme betölti a vásznat, csak a szereplők szeme látszik, hol dühösen, hol rémülten. 

Erre az oldalra - ha csak tudok -, inkább werk fotókat teszek ki, mint filmből kivett képeket. Ezúttal is van jó néhány szép fotóm. Ezek közül néhány kézzel színezett. A film maga virazsírozott, de kézzel színezett változatot nem láttam, így azt feltételezem, hogy csak bizonyos fotók kerültek kiszínezésre.

A nyolcadik film is Griffith film lesz, és még azon kívül is lesz egy hamarosan.

 YOUTUBE - Broken Blossoms (1919)

 

2 komment

5. Türelmetlenség (Intolerance) - 1916

2016. március 21. 00:25 - moodPedro

intolerance_film.jpgUSA (Triangle & Wark), 163 perc, néma, ff.

Rendező: D.W. Griffith

Producer: D.W. Griffith

Griffith nagyon rossz néven vette a "The Birth of a Nation" c. filmjét követő - annak tagadhatatlan rasszizmusa miatti - felháborodást - függetlenül attól, hogy elsöprő sikere volt a filmnek. Erre volt válasz az egy évvel később moziba kerülő "Intolerance" amintolerance_skel.jpgi pazar díszletekkel, gigászi költségvetéssel készült, és olyan hatalmas bukta lett, hogy a stúdiónak éveken át egyszerűen nem volt pénze lebontani a hatalmas Babiloni díszletet a mai Sunset és Hollywood Boulevard sarkán - ami mellesleg akkor még egy beépítetlen zöld mezős terület volt. (A jobb oldali képen lásd a még épülő Babiloni kaput). Csak 4 évvel később tudták szétszedni, amikor már olyan állapotba került a díszlet, hogy szinte magától szétesett.

Én nem tudnátumblr_lbldnuboyl1qzdvhio1_r1_1280.jpgm megmondani, hogy ha a 'The Birth of a Nation' olyan zajos siker lett, akkor az 'Intolerance' miért bukott ekkorát, mindenesetre nekem ez a némafilm volt az első, amire azt mondhatom, hogy nagyon élveztem. Lesz még Griffith film a listán (pld. Broken Blossoms - Letört Bimbók), azokat még nem láttam, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezután a kudarc után, mellyel - úgy tudom - gyakorlatilag teljes vagyonát elveszítette, milyen filmmel sikerült újra talpra állnia?

Négy különböző idősíkban zajlik négy különböző történet. A négy idősík közötti váltásokkor legtöbbször egy bölcsőt ringató asszonyt látunk. A bölcsőben föld... vagy a Föld? És azt ringatja Földanya? Szép kép...

A négy különböző időben egymástól teljesen független események zajlanak, egyre gyakoribb egymás közötti váltásokkal haladnak az események szomorú végkifejletük felé. A négyből háromnál megállíthatatlanul, egyikben az utolsó pillanatban a sors keze felmentést ad. 

1. IDŐSÍK: I.e. 539 Babilon. - A legkorábbi idősík, lélegzetelállító látványvilággal. Komolyan mondom, a CGI-vel bármilyen látványt létrehozni tudó stúdiók korában is ez a látvány - talán pont azért, mert tudom, hogy kizárólag valóban megépített díszletet látok - egyszerűen teljesen magával ragadott. Meg is mutatom itt egy galériában a forgatásról készült - általam fellelt - fotókat, érdemes mindet végignézni. 

Belsazár babilóniai uralkodó és papsága közötti rivalizálásáról, és ennek következményéről szól ennek az idősíknak a története. Az első képen az egyik kulcsszereplő, a 'Hegyi Lány' látható, aki a Belsazár elleni árulást igyekszik leleplezni. Így hívja őt Griffith egyszerűen: A Hegyi Lány. Nagyon tetszenek ezek az elnevezések is, majd lesznek még sokkal jobbak is. 

2. IDŐSÍK: Krisztus élete - A leggyengébb és a legkevesebb "vászon-időt" kapó cselekmény. Krisztus életének főbb mozzanatait villantja fel, végén a keresztre feszítéssel. Nem ez lesz tehát az az idősík, ahol utolsó pillanatban minden jóra fordul. Ebben a 'szálban' nem láttam különösebben említésre méltó színészi játékot. Sőt, azt kell, hogy mondjam, alig emlékszem valamire ebből az idősíkból.049-intolerance-classic-movie-review-lillian-gish-d-w-griffith-silent-epic-jesus-1916-03.jpg

3. IDŐSÍK: 1572 - Szent Bertalan Éjszakája: Medici Katalin és az általa bábként kezelt fiatalkorú IX. Károly francia király leszámolást tervez a hugenották (protestánsok ellen). Megint egy aranyos név: Barnaszem (Brown Eyes) - igen, minden esetben a fiatal hölgyszereplők kapják ezeket a beszédesen kedves neveket.

1378994810-5231ca7ac3c91-003-intolerance-theredlist.jpg

4. IDŐSÍK: Jelenkor - Ez az egy a négy közül, mely teljesen fiktív cselekményt dolgoz fel. A Babilóniai cselekmény grandiózus volta mellett ennek az idősíknak a megvalósítása volt a másik, ami nagy hatással volt rám. Két ismerős színésznővel is találkozhatunk. Egyikük Mae Marsh, aki itt a "The Dear One" - hogy is fordítsam... "A Kedves". A másik színésznő, akit már az előző Griffith filmnél kiemeltem Miriam Cooper a "The Friendless One" - "A barát nélküli". Ez a beszédes név talán magában hordozza ennek a karakternek minden drámaiságát. Ennek az idősíknak a drámája olyan mélységben kerül Griffith és színészei révén megjelenítésre, hogy ez lett az a néma film, ami végül beszippantott engem. Szerelem, féltékenység, dráma... feltétlen anyai ragaszkodás... halálos ítélet... és a némafilmekben számomra váratlanul erős alakítás Miriam Coopertől. És igen! Mint az alábbi animált GIF-en is látható, a Premier Plán itt már tudatosan használt rendezői eszköz. Érzelmeket , igazi érzelmeket látunk, már-már szuper plánban, azaz olyan közel, hogy az arc sincs teljes egészében képen. 

tumblr_o1bht3wai31qc5op4o1_500.gif

És miután kiderül, hogy a négyből melyik szál kapja a boldog befejezést, a happy end-et, jön még egy olyan szirupos lezárás, ami még amerikai filmhez képest is nagyon édeskés... de ekkor már úgy voltam vele, hogy ehhh... egye fene, én így is szeretem.

A nézők nagyon nem szerették. Van aki azt mondja, hogy túl hosszú volt a film. De hát a sikeres 'The Birth of a Nation' is ilyen hosszú volt, vagy inkább még ennél is hosszabb. Van, aki szerint a nézők nem voltak vevők erre a négy idősíkon vezetett négy különböző cselekményre. Azt gondolnám, talán ebben lehet valami... De Griffith végül megpróbálkozott azzal is, hogy szétszedte a filmet, kihagyta a Krisztusi és a Francia cselekménysorokat (szerintem jól tette), és külön megjelentette a Babiloni szálat "Babilon Eleste" és a Modern Amerikai szálat "Az Anya és a Törvény' címmel 1919-ben. Ugyanolyan sikertelenek maradtak mint egyben. Nem tudok tehát elfogadható magyarázatot találni. 

Végül egy érdekesség: A Babiloni díszletet - mint írtam - végül felszámolták. Mégis megtalálható Hollywoodban egy bevásárlóközpontban (Hollywood and Highland Center) a díszletnek egy újragondolt 'emlékműve'. A Dolby Theater mellett - mely az Oscar díjátadóknak ad otthont - felépítették a nagy Babiloni kapu felét, és az elefántos oszlopokból is néhányat. A kaput úgy tájolták, hogy azon keresztülnézve középen pont a híres HOLLYWOOD táblát látjuk a szemben levő dombon... hát igen... lehet, hogy szívesen járnék ide bevásárolni...

4055749_orig.jpg

 

Szólj hozzá!

3. Amerika Hőskora (The Birth of a Nation) - 1915

2016. március 20. 00:33 - moodPedro

birth_of_a_nation_poster.jpgUSA (D.W. Griffith & Epoch), 190 perc, néma, ff

Rendező: D.W. Griffith

Producer: D.W. Griffith

12 év telt el az előző film, 'A Nagy Vonatrablás' óta. Ezek szerint a szerkesztők nem találtak arra érdemes filmet ebből a korai időszakból, hogy beszerkesszék a könyvbe. 

Időközben vége lett a 'One Reel' korszaknak. Ez egy több mint 3 órás film! Úristen... gondoltam először. (Akkor még nem tudtam, hogy a következő film - Les Vampires - közel 8 óra lesz, de ne szaladjunk ennyire előre...)

A mozi poszteren egy Ku Klux Klános lovas látható, és hát... igen... ez egy rasszista film, amit állítólag a KKK propaganda-anyagként is gyakran felhasznált. A könyv is, és majdnem minden elemző, aki jónak tartja ezt a filmet hosszasan magyarázkodik, és nyilván ezen van is mit magyarázni...

Ennek a filmnek a kapcsán érdemes kitérni a némafilmeket kísérő zenékre. A némafilm szinte a mozi megszületése óta nem volt igazán néma. Mindig kapott valamilyen zenei kíséretet. A youtube-on lehet találni egy-egy olyan némafilmet, amit valamiért zene nélkül töltöttek fel... hát lehangoló... Egyébként is, három órányi némafilm még zenével is türelmet próbáló egy kortárs filmekhez szokott nézőnek, de zene nélkül szinte azonnal kezdett elkalandozni a figyelmem. Szükség van arra a kísérőzenére, ami a némafilmeknek annyira a sajátja.


birthofnation.jpgKisebb vetítőtermekben általában zongorista próbált a film hangulatához illő zenét rögtönözni. Nagyobb termekben viszont nagyzenekari kíséretet kaptak a filmek. A zenekar nem tud rögtönözni, nekik tehát kotta kellett. Griffith ehhez a filmhez teljes zenei kíséretet komponáltatott, tehát ha megnézzük a szépen felújított változatot (lásd a lenti youtube ablakban), akkor gyakorlatilag azt láthatjuk, amit a nézők száz évvel ezelőtt a filmszínházban.

A másik érdekesség, ami fekete-fehér filmeknél még mindig szokatlan nekem: a színezés. De itt most nem kézzel színezésről van szó, mint az első két filmnél, hanem az egész kép bizonyos árnyalatúvá színezését a jelenet igényétől függően. Ezt virazsírozásnak hívták. (Nem, nem zsírral kenik össze a tekercset. A francia virage szóból származik). Na tessék, itt egy olyan szó, ami annyira kiment a divatból, hogy a helyesírás ellenőrző hibásnak jelzi, azaz gyakorlatilag nem létezik.

virazsírozás: A korai filmek színezésének egyik módja, amelynél nem a kép részleteit festették különböző színűre, hanem az egyes jeleneteknek adtak egységes kísérőszínt, az adott jelenethez tartozó filmszalagot valamilyen színű festékkel egyenletesen megfestve. A virazsírozás a korban nem csupán díszítőelem volt, hanem többletjelentést adott az egyes jeleneteknek, lehetett dramaturgiai funkciója (például az éjszakai jelenetek kékek voltak, a belső terekben játszódóak barnák, a külsők világosak, a tűz mellett játszódóak pirosak), de hordozhatott érzelmi többletjelentést is (például a sárga az irigységet, a kék a nyugalmat kívánta sugallni).

 A harmadik dolog, amit meg szeretnék említeni, hogy a négereket (akiket illik mostanában Afro-Amerikainak szólítani) sok esetben fehérek játszották fekete göndör parókával és feketére pasztázott arccal (szakmai műszó: blackface). Valódi feketék csak statisztaszerepben láthatóak, szöveges szerepet kizárólag fehérek játszottak. Lásd az alábbi fotón.

ct-when-birth-of-a-nation-showed.jpg

 A film nagy vonalakban az Amerikai polgárháborúról és annak a következményeiről szól egy család történetén keresztül bemutatva. A feketék ebben a filmben kizárólag negatív szereplők, valahol az állatok és az emberek közé helyezi őket Griffith. A polgárháború részben a rabszolgaság kérdése miatt tört ki, és az északiak győzelmének köszönhetően a polgárháború után felszabadult rabszolgák milliói keresték helyüket - persze sokuk nyilván nem találta -, a hirtelen nyert szabadsággal nehéz megküzdeni. Ennek a problémának a megoldását Griffith a Ku-Klux-Klán kezében látta. A film hatalmas siker volt, de érthető okokból óriási tiltakozási hullámot is kiváltott. 

Klu Klux Klán: Az USA-ban három különböző időszakban a fehér felsőbbrendűség nevében létrejött szélső-jobboldali mozgalom. 

Az egyik színésznő véleményem szerint kiemelkedik a többiek közül. Az alábbi képen látható Miriam Cooper (lovon az első sorban balra, a csuklyás mellett, fekete hajjal). A némafilmekre annyira jellemző eltúlzott, színpadias gesztusok mellett az ő esetében az egyszerű, fölösleges eszközöktől mentes játék kimondottan üdítően hat. Fiatalon abbahagyta a színészkedést, de időskori visszaemlékezéseiben leírja, hogy ennek a filmnek a forgatásakor az egyik jelenetben, amikor egy szomorú hírt kapnak a frontról, Griffith nem volt elégedett az alakításával, ezért félrehívta Miriam-ot, és közölte vele, épp akkor kapta a hírt, hogy elhunyt a színésznő édesanyja. Ne feledjük, jóval a mobiltelefonok korszaka előtt vagyunk, tehát teljesen valószerűen hathatott, hogy munkahelyi telefonon keresztül először a főnök tudomására jut egy ilyen információ. Szóval ezzel a hírrel hozta kellő hangulatba Griffith egyik szereplőjét a jelenethez. Miriam állítólag nem neheztelt ezért a rendezőre. Később több filmjében is szerepelt.hobbs-100-years-later-birth-of-a-nation-1200.jpg

Miriam Cooper visszaemlékezése arról, hogyan kapta meg ezt a szerepet:

...

 "Hamarosan indulunk Kaliforniába," - mondta Griffith. Nem kérdezte, hogy akarok-e menni? Soha nem kérdezett senkitől semmit. Csak úgy közölte veled. - "Ott fogok forgatni. A polgárháborúról fog szólni." - Már akkor, hónapokkal a "The Birth of a Nation" forgatása előtt, csak az a film járt a fejében. - "Téged képzellek el a Déli Lány szerepére."

 Biztosan volt bennem valami, ami Griffith Úr számára a déli nőt szimbolizálta. Soha nem beszéltünk vele más szerepeimről, Griffith úr számára én voltam a Déli lány a polgárháborús filmben. Csak később jöttem rá, hogy mekkora dolog volt egy olyan filmben szerepelni, amely megváltoztatta a filmipart.

 "Heti 35 dollár lesz a fizetése" - mondta Griffith úr. - "Cabanne úr majd elmondja a részleteket. Egyelőre ennyi. Köszönöm."

 Választ sem várt tőlem. Szerződésről szó sem volt. Egyszerűen biztos volt benne, hogy úgyis igent mondanék, és majd a vonaton leszek Kalifornia felé, amikor itt az ideje.

És jól gondolta.

Otthagytam New Yorkot, elutaztam 3000 mérföld távolságra a családomtól, szerződés nélkül, mindössze tíz dollárral a zsebemben. Melyik színész tenné meg ezt manapság? De én ennyire hittem ebben az emberben. Soha nem kételkedtem a szavában.

...

 

 

YOUTUBE - Amerika Hőskora (1915)

2 komment
süti beállítások módosítása