Csehszlovákia (Barrandov), 74 perc, színes, cseh

Rendező: Jirí Menzel

A 70 perc körüli hosszúság a klasszikus Hollywoodi B-filmekre volt jellemző, melyek a dupla-filmes vetítések kisebb jelentőségű filmjei voltak. Ha eszünkbe jut Menzel másik 1001-es listán szereplő filmje, akkor könnyű arra a megállapításra jutni, hogy a kettő közül ez a kisebb jelentőségű. Talán nem is véletlen, hogy a frissített 1001-es listáról le is került, helyet adva az újabb évek beválogatásra érdemes címeinek. Így változik a lista évről-évre: vannak amik kikerülnek, hogy néhány új bekerülhessen. Én azonban a 2004-ben kiadott könyvből dolgozom, és majd, ha elérek a végére, akkor elölről átnézem az akkori legfrissebb kiadásba bekerült újabb filmeket.

Egy Krokovy Vary nevű fiktív fürdővárosban vagyunk. Három férfi: a fürdőmester (Rudolf Hrusínský), egy őrnagy (Vlastimil Brodský) és egy kanonok (Frantísek Rehák) többé kevésbé együtt múlatja az időt a folyóparton. (az alábbi képen a fürdőmester felesége is csatlakozik hozzájuk)

A nyár egyáltalán nem tűnik szeszélyesnek, hacsak azért nem tekintjük annak, mert néha elered az eső. Egyébként az egyik leghangulatosabb dolog szerintem a nyári forróságban ránk szakadó zivatarban fürdőzni - akár szivarral a szájban. (mindegy, hogy természetes vízben, medencében vagy akár jacuzziban folytatjuk ezt a tevékenységet). 

A látszólagos kiszámítható, egyhangú nyár akkor változik a címben említetten szeszélyessé, amikor a kisvárosba érkezik egy mutatványos kocsi. Egész pontosan egy nem túl karizmatikus egyensúlyozó-kötéltáncos művész (akit maga Jirí Menzel alakít), és gyönyörű asszisztensnője "Annácska" (Jana Pressová).

Az egy fős vándor "tásulat" három napig tervez vendégeskedni és fellépni a városkában, mielőtt továbbmenne következő állomásához.

A váratlan vendégek alaposan felkavarják az állóvizet, legalábbis a háromfős baráti társaságét biztosan... No nem a közepesnél is gyengébb előadás okoz ekkora izgalmakat, hanem a már említett Annácska kelti fel a férfiak érdeklődését...

És ahogy majd látjuk... a három előadást követő mindegyik estén a három férfi egyike (igen! a pap is!) valahogy levadássza magának Annácskát...

Hogy konkrétan hármuk közül hányuknak sikerül valóban teljes testiségében realizálniuk a kalandot, az nem derül ki egészen pontosan, elképzelhető, hogy egyiküknek sem... Menzel igencsak szégyenlős ebben a tekintetben. Egy interjúban el is mesélte, hogy nagyon félénk az erotikus jelenetekkel kapcsolatban. Véleménye szerint az erotika látványa gyönyörű, de csak akkor, ha a magunkét nézzük. Mások együttlétének megtekintése szerinte beteges - ezek szerint még akkor is, ha művészeti alkotásról van szó. Ezért a Szigorúan Ellenőrzött Vonatok esetén is vagy elviccelte az erotikus jelenetetet (lásd pecsételés a popsira) vagy létre sem jön a fiú felsülése miatt. Ezzel a prüdériával Menzel nagyon távol áll személyes ízlésemtől... mindenesetre a pap esetében a meghiúsulni látszó együttlét következménye, hogy barátainak kisebb fülműtétet kell rajta végrehajtani...(mivel ha orvoshoz menne, akkor magyarázkodnia kellene, hogy hogyan keletkezett a sérülés)

Vicces.. már-már szürreális mellékszál, hogy közben a fürdőmester felesége a bamba kötéltáncos fiúról álmodozik, és miután rajtakapja férjét Annával, úgy dönt, hogy odaköltözik a vándorcirkuszi kocsiba harmadiknak az artista és Annácska mellé...

Hát valahogy így tellnek ezek a szeszélyes nyári napok...

Ellentétben a Szigorúan Ellenőrzött Vonatokkal ezúttal nem egy Hrabal regényt dolgozott át Menzel az íróval közösen, hanem a nácik által a cseh ellenállási mozgalomban való részvétele miatt meggyilkolt Vladislav Vančura által írt művet vette kézbe. 

A csehszlovákiai hatvanas évek pezsgő szabadsága a '68-as intervencióval gyakorlatilag lezárul, így ezzel a filmmel el is köszönünk a rövid életű cseh új hullámtól.

Érdekes, hogy az alábbi magyar plakáton olvasható, hogy a film 16-éven felülieknek volt csak látogatható, holott nem emlékszem olyan jelenetre, mely ennyire magasra kellett, hogy tegye a lécet, bár az is igaz, hogy 16 év alattiak számára valószínáleg teljesen élvezhetetlen és értelmezhetetlen egy ilyen film....

Csehszlovákia (Barrandov), 92 perc, ff., cseh

Rendező: Jiří Menzel

Producer: Zdenek Oves

Az 1001-es lista első cseh új hullámos filmjénél rögtön megjegyzem, hogy akárcsak a francia új hullámnál, itt sem arról van szó, hogy valami egységes új stílus alakult volna ki. Egyszerűen előlépett egy új generáció, mely gyökeresen máshogy, más felfogással dolgozott, mint az őket megelőzők.

Csehszlovákiában a hatvanas évek első fele a reformok jegyében telt, és ez kedvezett a (közel) cenzúramentes filmkészítésnek. Mielőtt 1968-ban a ruszkik (és velük szégyen-szemre mi is) tankjainkkal bevonultunk, virágozni kezdett a filmművészet, amire a a világ közvéleménye is felkapta a fejét. E film esetében egy Oscar-díj is járt ennek elismeréséül! (Legjobb küldöldi filmként)

Jiří Menzel első nagyjátékfilmének forgatókönyvét Bohumil Hrabal első könyve alapján - az íróval szorosan együttműködve - írta.

A film túlnyomó része egy poros kis Prága melletti vasútállomáson zajlik. A kisváros nevét azért érdemes megemlíteni (Lodenice), mert egy valódi, ma is működő állomás látható a filmben. Aki tehát adózni szeretne a film emlékének, akár meg is látogathatja a helyszínt, sőt ahogy a fenti képeken látható, még egy múzeumot is működtetnek a film rajongói számára.

Nagyon kedves kis film ez, még azzal együtt is, hogy a második világháború utolsó telében járunk. A film vége felé egész komoly szerep jut a náciknak, mégis azt mondanám, hogy ez nem egy háborús film, sokkal inkább éreztem a felnőtté válás (coming of age) egyik szépen sikerült ábrázolásának.

A film központi figurája Milos, aki szemünk  láttára szerel fel mint a vasútállomás újdonsült forgalmistája. Nem akármilyen élmény egy fiatalember számára, amikor először öltheti magára az egyenruhát. Hamar szerelembe is esik Másával a kalauzlánnyal. Milos férfivé válásának legkomolyabb akadálya, hogy első adandó alkalommal, amikor Másával közelebbi kapcsolatba kerülhetne, sajnos felsül az ágyban. Ezt leplezendő - jobb ötlet híján - úgy csinál, mintha ő nem akarná a dolgot, és az így keletkező félreértés bizony majdnem végzetessé válik a fiú életében. 

Amellett, hogy a felnőtté válás rögös útját követjük, természetesen megismerkedünk az állomás többi dolgozójával is. A kövér állomásfőnök például leginkább galambjaival foglalkozik, és persze irigykedve útálkozik, amikor kollégái szép és fiatal nőkkel töltik munkaidejük egy részét...

Kedvencem mindenképpen az alábbi képen is látható szemüveges Hubička volt (a magyarban átnevezték Tapicskára), aki rutinosan vitte ágyba az állomáson unatközó fiatal hölgyeket.

Neki köszönhető a film talán leginkább ikonikus jelenete is, ama bizonyos pecsételős, melyben a nemi hormonoktól magát visszafogni nem tudó távírász lány combját és fenekét pecsételi tele Hubička... A jelenet báját az okozza, hogy erotikája mellett még kedvesen vicces is. És akkor még nem beszéltünk kettejük rövid románcának utóéletéről, mely további vicces pillanatokat okoz a nézőnek.

Valószínűleg nem szánták viccesnek, nekem mégis nagyon humorosan hatott, amikor a nácikkal kollaboráló tanácsos időnként megjelent az állomáson, mindig egy Tatra 15/52-es modellel érkezett.

Ennek a gépkocsinak az volt a különlegessége, hogy sínen közlekedett! Amolyan fából vaskarika módjára. Direkt utánanéztem: ez a modell kifejezetten vasúti közlekedésre készült, olyan kerekei vannak, ami csak erre teszi alkalmassá. Összesen 58 példány készült belőle. Nem pontosan értem, hogy mi indokolja egy ilyen jármű létrehozását. A vasút lényege, hogy egy - alapvetően minden más szárazföldi járműnél nagyobb méretű - szerelvény a kötött pálya előnyeit hasznáva akadálymentesen közlekedhessen. Az autónak viszont nincsen szüksége ezekre az előnyökre, ezért nem nagyon találok indokot arra, hogy miért kényszerítjük erre a kötött pályára... Valószínűleg ez magyarázza, hogy ez a modell ilyen limitált példányszámban készült, és azóta sem láttam még ilyet vasúti síneken száguldozni. Egy kedves hozzáértő olvasó rávilágított, hogy milyen butaságokat írtam erről a járgányról. Aki az én sületlenségeim helyett komolyabb információt szeretne olvasni, annak javaslom, hogy a komment szekcióban keresgéljen, tényleg sok érdekes dolog van benne!

A film humora nem harsány, talán éppen emiatt olyan szerethető.. emellett valószínűsítem, hogy jónéhány fiatal, aki Milossal egy cipőben járt, ebből a filmből tanúlta meg, hogy az ejaculacio praecox (korai magömlés) kezelésére a legjobb, ha szex közben a focira gondol az ember, illetve mindenesetre javasolt az is, hogy az első  szexuális tapasztalatot egy nála idősebb, rutinosabb hölgytől szerezze az ifjú férfi....

Csehszlovákia, Olaszország (Carlo Ponti Cine., Barrandov), 71 perc, Eastmancolor, cseh

Rendező: Milos Forman

Producer: Rudolf Hájek, Carlo Ponti

Forman és forgatókönyvíró kollégái a soron következő filmjükön dolgoztak egy vidéki kisvárosban, amikor valahogy elkeveredtek a helyi tűzoltó-egylet báljára. Ez a rendezvény annyira szürreális volt, hogy a művészek elhatározták, a következő filmjük csakis egy ilyen bálról szólhat. Félre is tették, amit addig megalkottak, és ez lett a munka új irányvonala.

Talán csak az tudja igazán (100%-osan) értékelni a film humorát, aki élt is a hatvanas években (ráadásul valamelyik komcsi országban), de azért többé-kevésbé a nem beavatottak számára is rendkívül szórakoztató ez az alkotás. Bár nekik úgy tűnhet, mintha minden a végletekig el lenne túlozva... pedig a valóság ehhez nagyon közel állt, épp, hogy csak kicsit kellett csavarintani rajta, hogy a filmben látható komédia jöjjön létre.

Bár én nem éltem a hatvanas években (a hetvenesben viszont már igen), gyerekkori emlékeimben még elevenen élnek az olyen elvtársak képei, mint amilyenekből ez a tűzoltó-egylet áll. Az emlékeimben szereplő elvtársak pont ilyenek voltak. Állandóan cigarettáztak, mindig egyenruhában vagy öltönyben mondták a butánál butább indítványaikat....

Egy tűzoltó egylet tehát bált rendez nyugdíjazott vezetőjüknek. Már maga a szervezés is kidomborítja a komcsi kontraszelekció okozta - alkalmatlansággal párosuló - teszetosza okoskodást. Amikor mindenki mindent jobban tud a másiknál, és ennek összességében az eredménye egy elképesztően suta anarchia.

A bál szervezői három vonalon próbálják a bált megszervezni: Egyrészt a nyugdíjazott volt felettest megajándékozni valamivel. (Természetesen valami iszonyúan gagyi ajándékkal) Másrészt - ha már bál: mindenképpen lennie kell egy akkoriban kihagyhatatlan tombolának! (Istenem! SOsem fogom elfelejteni azokat a gyerekfejjel megélt "Tanács"-i üdülős szilveszter éjjeleket, melyeken a tombola főnyereménye egy malac volt.) Harmadrészt pedig, ha már a bálon fiatal lányok is vannak, akkor jó lenne egy szépségversenyt is szervezni... akkoriban még nem volt divat a Gulyás Marci-féle anti-"szexizmus-tárgyiasítós" baromság, így a fénykorukon már túljutott férfiak kvázi legálisan süröghettek fiatal lányok között úgy, hogy azok még akár úgy is érezhették, hogy mindez az ő érdekükben történik. A nyertes adhatja át a nyugalmazott öregúrnak az ajándékot. Micsoda megtiszteltetés...

Természetesen az említett ajándékozás - tombola - szépségverseny háromságból minden balul sül el, de a konkrét poénokat nyilván nem fogom lelőni..

Aki látta úgyis érti: Aki nem lopott, az vegyük úgy, hogy nem nyert!

Ha már tűzoltó-bálról van szó, akkor magától értetődően bónusz, ha véletlenül éppen egy tűzeset akad a környéken. Nos, ez a fordulat is valósággá válik, hangos örömujjongással adják közhírűl, hogy "Tűz van!!!" .... 

Azon persze már egyikünk sem csodálkozik, hogy a lelkes önkéntes tűzoltóknak még véletlenül sem sikerül eloltaniuk a tűzet. Ráadásul amikor ezt már kénytelenek be is látni, úgy döntenek, hogy akkor legalább a tűz szép látványában gyönyörködnek, míg szegény tulajdonos fájdalmasan lesz tanúja, ahogy minden vagyona odavész.

A film szereplőgárdájának nagy része amatőr színészekből állt. Közülük többen állítólag valóban tűzoltók voltak.  Remekül alakítottak! Játékukból szinte nem volt megállapítható, hogy nem képzett színészek, maximum az adhatott okot a gyanúra, hogy rendkívül sok volt a hiányos fogazatú középkorú férfi, ami emlékeim szerint színészeknél még a keleti blokkban sem nagyon fordult elő.

Milos Formannak ez volt az utolsó Csehszlovákiában készült filmje. Ezután jött a Prágai Tavasz, majd hamarosan annak eltiprása is (melyben hazánk hadserege is szégyenteljes szerepet játszott). Ennek hatására Forman fogta magát, és az USÁ-ba emmigrált.

Nálunk 1968-ban ekészült a film magyar szinkronja, de a körülmények, és a rendszerkritikusnak is felfogható komédia miatt csak 1988-ban mutatták be először ezt a filmet. Csehszlovákiában még 1967-ben bemutatták. ELterjedt, hogy ott is betiltották, de más forrás szerint 1969-ben a tévében is vetítették... Egyébként nemhéz tetten érni a filmben egészen konkrét rendszer-kritikát. Ha szigorúan vesszük, akkor az egyes emberek böszmeségét és gátlástalanságát látjuk, de akik akkoriban éltek, azok pontosan tudják, hogy ez az egész mind a romlott rendszerből következett. Abba bele volt kódolva, hogy a dolgozó a munkahelyen lop, hiszen a munkahelyen található javaknak nincsen konkrét tulajdonosa, mint a kapitalista rendszerben, minden a "népé", azaz a lopás tulajdonképpen nem is volt bűn, mert végsősoron mindenki magától (a néptől) lopott, legalábbis így fogták föl.

Viszonylag rövid ez a film a maga 71 percével, de úgy éreztem, semmi nem maradt ki, pont olyan hosszú volt, amilyennek lennie kellett.

Csehszlovákia (Filmové studio Barrandov), 73 perc, Eastmancolor/ff., cseh

Rendező: Vera Chytilova

A film egy mozgó fogaskerékkel kezdődik, párhuzamosan vágva háborús képekkel, melyen robbanások, bombázások láthatóak. Ezek alatt a bevezető képek alatt harci dob és trombita szól...

A bevezető képek után azonban valami egészen más következik, aminek semmi köze nincs az előtte látottakhoz. (A film végén térnek csak vissza a háborus dokumentumfelvételek képei.)

A csehszlovák új hullám egyik jelentős alkotása ez a film, és megtekintése közben az járt a fejemben, hogy ha ilyen volt a hatvanas évek közepén a kommunizmus, akkor ez mégsem lehetett olyan nagyon rossz... (de mint kiderült, tévedtem, hiszen a filmet szinte azonnal betiltoták, de erre majd késpbb visszatérek)

Egy szőke és egy barna húsz év körüli lány (mindkettő Marie) ül nyújtott lábakkal a padlón és beszélgetnek.

Miközben beszélgetnek, furán mozgatják karjaikat, melyek úgy nyikorognak, mintha a lányok valami régi marionettfigurák lennének:

És az utolsóként kissé indulatosan megszólaló barna Marie lekever egy pofont a szőkének, aki ettől hátraesik, és a vágás után már egy mezőn ér földet... És az eddigi fekete-fehér film átvált rikító eastmancolorba. (Avantgérd filmekben a tér-idő kontinuum ilyenfajta laza kezelése teljesen normális dolog.) A lányok találnak a réten egy almafát... ez nyílván a bűnbeesést szimbolizája, hiszen az imént határozták el, hogy romlottak lesznek. És elkezdenek romlottak lenni...

Később a film során egyszer majd elkezdenek ráunni romlottságukra, és elhatározzák, hogy még romlottabbak lesznek...

Bármennyire is igyekszenek azonban romlottak lenni, nem igazán sikerül nekik. Legalábbis nekem nem sikerült romlottnak látnom őket. Legközelebb talán akkor jutottak ahhoz, hogy annak lássam őket, amikor idősebb urakat próbálnak lehúzni (leginkább ingyen éttermi meghívásra) majd amikor jóllaktak, jól lerázzák őket... De még ekkor sem tűnt többnek az egész gyermeki ártatlan csínytevésnél... A becsapott áldozatok sokkal inkább tűntek romlottaknak, mint a lányok.

A film rendezője Very Chytilová groteszk filozófiai dokumentumnak szokta címkézni ezt a filmjét. Mások egyszerűen avantgárdnak nevezik. Ha ez az avantgárd, akkor nekem jöhet az avantgárd. Sajnos a hatvanas évek nemzetközi filmvilágában sok olyan avantgárdnak nevezett kísérlettel is találkozhattunk, melyek alsóhangon is nézhetetlenek voltak számomra. Ennek oka részben az lehet, hogy egyáltalán nem fogyasztok kábítószereket, gyanúm szerint viszont a hatvanas évek avantgárd mozgalmának jelentékeny része rendszeres fogyasztó volt, ami nagyban befolyásolta művészeti ízlésüket. Fű illetve LSD hatása alatt valószínűleg egész más hatással voltak rájuk ama "avantgárd" filmek, mint énrám. Na de térjünk vissza az efajta cseh avangárdra, mely kifejezetten fogyaszthatónak bizonyul.

A film rendszertelenül váltogat a színes, a feketefehér, illetve a virazsírozott (egytónúsúra színezett) képek között. Sőt, még előfordul ezeken kívül mindenféle más is, lásd például a fenti fotó színkomponensekre bomló képét. A képi színvilág változása hozzátartozik a film esztétikai élményéhez.

Azon kívűl, hogy a lányok döntést hoznak romlottságukról, nincsen különösebben elmesélhető története a filmnek. Tulajdonképpen össze nem függő kis epizódok láncolata az egész. (Ebben nagyon emlékeztetett egyébként a Gyerekbetegségek című 1965-ös magyar filmre.) Néha szinte burleszkbe fordul a jelenet, van, hogy különböző kalandokat élnek át a lányok, néha egyszerűen csak beszélgetnek.

A film valószínűleg meglovagolni igyekezett a '68-as pillanatnyi szabadság érzésének előszelét, amikor úgy tűnt, hogy többé-kevésbé szabadon lehet alkotni. A kritikusoknak tetszett is a film, nagyobb közönségsiker viszont nem lett. Nem is nagyon lehetett volna, mert viszonylag gyorsan betiltotta a hatalom. Egyrészt a sok "hancúrozás és céltalan enyelgés" ábrázolása miatt, ami egyáltalán nem illett a szocialista társadalom idealizált képébe, másrészt egy régi burleszk filmekre emlékeztető tortadobálós jelenet miatt. Az étel ilyen módon való pocsékolása szintén vállalhatatlan volt a vezetés számára. 

Őszintén szolva, nem biztos, hogy értem, mi volt a bajuk a filmmel... talán magukra vették? Hogy ez az ártatlan fiatalos lázadás talán a rendszer ellen szól? Hát nem tudom... Utólag hajlamosak sokan rendszerellenességet belelátni mindenbe ami lázadónak tűnik, hát nem tudom... Én el tudom képzelni, hogy ez csak egy amolyan hippi életérzést sugárzó minden ellen lázadó alkotás volt.

Talán  segít megtalálni a választ erre a kérdésre a film végi (!) ajánlás: 

Ezek szerint a cenzorok máson is felháborodtak...

Mindenesetre a szőke Marie (Ivana Karbanová) és a barna Marie (Jitka Cerhová) végig nagyon bájosan voltak romlottak, még akkor sem lehet rájuk haragudni amikor férfi nézőként azt látjuk, hogy az uborkát és a banánt olyan élvezettel nyiszáják ollóval mintha azok nem is gyümölcsök, hanem .... lenne.