Dél-Korea (Hanguk Munye Yeonghwa, Kim Ki-young Production), 112 perc, ff., koreai

Rendező: Kim Ki-young

Bár az 1001-es könyvben Szolgálólány címmel említik ezt a filmet, kutatásaim alapján inkább A Cseléd-ként tartják itthon számon. Ennek azért van talán egy kis jelentősége, mert készült egy 2010-es - ugyancsak koreai - remake-je a filmnek, amit tudtommal itthon nem mutattak be, ezért nincs is magyar címe, viszont van egy szintén koreai 2016-os film, Szobalány címmel, ami viszont itthon és világszerte is nagyon népszerű volt. Viszont semmi köze ehhez a filmhez - először azt hittem, hogy ez a 2016-os lenne maga a remake, de - mint kiderült - tévedtem.

Mivel az eredeti - koreai - cím kiejtése nem túl bonyolult, sok nemzetközi címben megtartották az eredeti kiejtés angolos átírását: Németországban például Hanyo - Das Hausmädchen vagy Brazíliában Hanyo, a Empregada címmel vetítették. Ami persze, ezeket a címeket elnézve olyan hatást kelt, mintha egy Hanyo nevű cselédlányszór szólna a film, de ez legyen az ő bajuk...

Mivel ez az első koreai film a listán - és megdöbbentő módon 1999-ig nem is találkozunk újabbal - nézzük, hogy írják le a koreaiak a film címét. A plakátot most ne is nézzük, mivel az kínai (handzsa) karaktereket használ. 

하녀

Szemben a kínai írásjegyekkel, a koreai ábécé (hangulnak hívják) nagyon egyszerű, (olyan mint a japán hiragana és a katakana) aki megtanulja a szabályokat, ki tudja olvasni őket. Szegény kínaiaknak nagyjából háromezer írásjegyet kell megtanulniuk, a koreaiaknak ma már elég 24 gyököt (betűt) ismerniük. Azért gyökként említik ezeket a betűket, mert szótagonként írásjeggyé állnak össze. Koreábban, míg kínai (illetve japán) befolyás alatt állt az ország, nagyrészt a kínai írásjegyekből álló handzsa írásmódot használták.Feltehetően ez látható a plakáton is. Valahogy nem merem feltételezni, hogy ez egy kínai plakát lenne, nem hinném, hogy egy ilyen durván szexuális töltetű film mehetett volna a kínai mozikban a hatvanas években....(megjegyzem mellékesen, hogy konkrét meztelenség nincsen a filmben)

Nézzük a hangul cím első írásjegyét: 

하

A ㅎ(h) és az ㅏ(a) gyökből áll, így ez a szótag HA- 

míg a második írásjegy:

녀

ㄴ(n) és ㅕ(jo) betűkből áll, azaz -NJO

Így lesz kiolvasva ez a szó HANJO vagy angolosan írva HANYO

Bár itt kettesével alkotnak a betűk szótagokat, a hangulban akár öt betűt is össze lehet tömöríteni, már-már betűrejtvény jellegű karaktert kapva, de itt most megálljt parancsolok magamnak, és rátérek a poszt lényegét adó filmre...

A legelső dolog, ami a film nézése során megragadt bennem, hogy mennyire teátrális helyenként a játék. Szinte a némafilmes időszakot idézte néha. És itt ismételten élnem kell a gyanúperrel, hogy ennek az érzésemnek valószínűleg a kultúrák közötti különbség lehet az elsődleges oka. Talán ami számomra túlzóan megjátszottnak tűnik, az egy kelet-ázsiainak teljesen természetesnek hat. 

A második dolog, aminél felkaptam a fejemet, - és még mindig nem lényegi dologról van szó -, hogy koreaiként fém kanállal eszik a lapostányérba tálalt rizses húst...."ezt meg, hogy képzelik?" - gondoltam magamban cinikusan... azonnal utánanéztem, hogy mi lehet ennek az eltévelyedésnek az oka? - Mint megtudtam, - persze számítottam rá - teljesen korrekt a kanállal való evés ábrázolása. Egyrészt Koreában a pálcika is jellemzően rozsdamentes acélból készül, (eltérően mondjuk a kínaiaktól, akik a fa- vagy műanyag pálcikát részesítik előnyben.) - másrészt - ahogy a filmben láthatjuk is - a levest és a rizst jellemzően fém kanállal eszik. (Ellentétben a kínaiakkal, akik szeretik a levesből a szilárd részeket pálcikával kienni, a levet pedig jó hangosan szürcsölve kiinni a leveses mélytányérból) 

Na de most már tényleg rátérek a filmre...

Egy textilgyár (fiatal) női dolgozói számára esti iskolát biztosít a vezetőség. Az egyik lány szerelmes a zenetanárba. A lány felkeresi a tanárt otthonában, hogy zongoraleckéket kérjen tőle. A tanár azonban nem egyedül él. Ott él vele szép, és mellesleg terhes felesége, lánya és fia. A szerelmes nőt azonban ezek a körülmények egyáltalán nem zavarják... elcsábítja a férfit.

És amikor már azt hisszük, tudjuk, mire számíthatunk, kiderül, hogy át lettünk verve, mert bejön a képbe egy újabb fiatal lány, akit az előbb említett szerelmes lány ajánl be a család cselédjének... Ő a fenti képen a fekete ruhás nő. Ő lesz a film tulajdonképpeni főszereplője, melyet azzal a lépésével indít el, hogy elcsábítja a zenetanárt és teherbe ejteti magát vele... Ezen a ponton a korábban említett "szerelmes lány" szála egy váratlan rendezői húzással teljesen mellékvágányra kerül, és majd csak a film vége felé térünk rá vissza, szinte teljesen mellékesen. (Dramaturgiailag ez egy kifejezetten szokatlan fordulat, felépít a film egy karaktert, majd szinte ok nélkül eldobja, és teremt helyette egy hasonlót. Hitchcock Psycho-jában (következő film a listán) láthatunk majd hasonlót: Elindulunk egy történettel, felvesszük a fonalat, majd egyszer csak kiderül, hogy annak a bűnügyi szálnak, ami miatt addig voltaképpen izgultunk, annak semmi jelentősége nincs a továbbiakban...

A cselédként beajánlott nő ugyanis maga is azonnal elcsábítja a zenetanárt, és terhes is lesz tőle.

FÉRJ: Drágám! Minden körülmények között számíthatok rád? Bármi történjen is?

FELESÉG: Igen! A testem és a lelkem a tiéd!

FÉRJ: Akkor is, ha raboltam?

FELESÉG: Igen!

FÉRJ: Ha gyilkoltam?

FELESÉG: Igen!

FÉRJ: Ha teherbe ejtettem egy lányt?

FELESÉG: Ez most komoly?!!!

Nem tudom, hogy csak nekem vicces-e, vagy a film  készítője is annak szánta-e... én jót szórakoztam a feleség utolsó reakcióján... Gyilkosság, rablás mehet, na de nehogy már gyereket csináljon másnak... De mivel Korában nagyon szigorúak az erkölcsi szabályok, le kell nyelni a békát. A lány ottmarad, és titokban kell tartani az egészet.Innentől fogva mindenesetre a zeneszerző mellett két olyan nő él, aki az ő gyermekével terhes... ennél furcsább szituációt nehéz is elképzelni...

Eleinte azt hittem, hogy a szobalány valami mesteri terven dolgozik, melynek végrehajtásához nem válogatja az eszközöket, de ahogy mentünk egyre mélyebbre, rá kellett jönnöm, hogy nem erről van szó: igazi, súlyos elmebeteg ez a lány, aki láthatóan magával fogja rántani környezetét is...

Remek alakítást látunk Lee Eun-shimtől, akinek, ha megnézzük IMDB-beli adatlapját, azt látjuk, hogy van ugyan a neve mellett még két film, de azok feltehetően elvesztek. Más film pedig nem készült vele. Valahol azt olvastam, hogy ennek az oka, hogy a szerep, amit ebben a filmben alakított, annyira erkölcstelen és elítélendő volt a koreaiak szemében, hogy hiába csak egy szerep volt, mégsem mertek vele további filmeket csinálni a filmstúdiók. Kár, mert tényleg nagyon jó volt. Ma is él, 85 éves.

A film legnagyobb zsenialitása talán, hogy milyen mesteri módon keveri a különböző műfajokat. Látszólag melodrámának indul, majd a végén egészen abszurd thrillerré alakul, már-már horrorisztikus eszközökkel operál esetenként a rendező.

A családhoz magát befészkelő lány nemcsak, hogy terhes lesz, de olyan erőszakossá és megszállottá válik, hogy lehetetlenség tőle megszabadulni...

Az egyik kedvenc képsorom, amikor az ételbe titokban mérget keverő feleséget meglátja annak lánya. Olyan bizarr arcot vág a lány, és a kamera olyan jó ütemben mozdul rá, hogy tökéletes a hatás.

Egyre bizarrabbá és abszurdabbá válnak az események... és a film itt kezdett igazán működni. Helyenként még talán Hitchcock is megirigyelte azt a feszültséget, amit fenntartott a film utolsó harmadában a rendező. 

Nagyon nem számítottam egy ilyen filmre a hatvanas évek távol-keleti filmterméséből. Ezt a merészséget - és már-már exploitation filmes stílust - sokkal inkább a hatvanas évek Európájától remélem. Kellemes meglepetés volt! Érdemes talán megnézni a remake-et is, kíváncsi vagyok, hogy csavartak-e valamit a történeten...