1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


460. Playtime - 1967

2023. február 17. 02:14 - moodPedro

mv5bntgzzju0zdytytlhos00mdy4lwe5yzmtm2jhnguxywu2ymjjxkeyxkfqcgdeqxvyntg4njqxmzk_v1.jpgFranciaország (Specta Films, Jolly Film), 125 perc, Eastmancolor, nyelve nem jellemző

Rendező: Jacques Tati

Producer: René Silva

Ez a harmadik - és egyben az utolsó - Tati film az 1001-es listán. Bevallom, hogy ez tudta a legkevésbé lekötni a figyelmemet a három közül. A korabeli mozinézők is így voltak ezzel a hírek szerint, hiszen szegény Tati sok évre eladósodott ennek a filmnek a bukása miatt. Egyszerűen nem elég intenzív ez az alkotás ahhoz, hogy az ember figyelmét több, mint két órán keresztül folyamatosan lekösse... és hát, egy moziban erre azért szükség lenne....

Azt viszont el tudom képzelni, hogy mondjuk valamilyen lounge-ban, ahova az ember beül egy kávéra, üdítőre, hogy egy adott időt kellemes körülmények között eltöltsön... nos egy ilyen helyen egy nagyobb tévén, vagy akár egy vásznon állandó ismétődéssel játszva alkalmas lehetne, hogy az ember figyelmét ideig-óráig lekösse. És itt mindját meg is jegyzem, hogy - mivel gyakorlatilag semmilyen története nincsen filmnek - , a néző bármikor bekapcsolódhatna, és bármikor fel is állhatna mellőle, amikor megunja...

mv5bmtyxnjm5ntm5nf5bml5banbnxkftztcwnzy0mtewnw_v1.jpg

Tati korábbi filmjeinél hozzászokhattunk, hogy az ő humora viszonylag távol esik a "Stan és Pan" jellegű seggreesős poénoktól... A Hulot Úr Nyaral (1953) még jellemzően vicces volt, még akkor is, ha humora kifejezetten intellektuális irányba tendált. Aztán az A Nagybácsim (1958) már erőteljesen elgondolkoztató volt, némi humoros felhanggal... Ebben a filmben viszont én már alig találtam olyan poént, amitől hangosan felnevettem volna. Inkább amolyan bizsergető vizuális gegek láthatóak. A vizualitást azért is hangsúlyozom, mert korábbi filmjeihez hasonlóan - bár nem némafilm, sőt tulajdonképpen beszéd is van benne, imitt-amott, a szövegek nyelve ide-oda váltogat, angol, francia, német, és még ki tudja mik között... talán néha még kicsi halandzsa is előfordul, és nincs felirat, de nincs is rá szükség. -  hangos némafilm...

mv5bmtgyntg0oti4nl5bml5banbnxkftztcwnjy0mtewnw_v1.jpg

Tati a rend kedvéért, itt is megjelenik (bár minden eddiginél kevesebbszer) jellegzetesen túl rövidre szabott nadrágja alól kikandikáló csíkos zoknijával. Csak statiszta ő is, mint ahogy statiszta minden más ember a filmben. Ahogy történet sincs, főszereplők sincsenek. Hacsak nem tekintjük a fura, Tati által kreált környezetet a film főszereplőjének...mv5bodi4nzvly2itnzi2ns00zgnmlwfkzmityzu0otkwndgxngqyxkeyxkfqcgdeqxvynduynzcwnju_v1_1.jpg

Hangsúlyozom: aki egy vidám, kacagós élményre számít, az feltehetően súlyosan csalódni fog. Viszont akit érdekelnek a hatvanas évek csodálatos formatervezési megoldásai, lakberendezése, belsőépítészerete, a korabeli ruhadivat, illetve a járművek és az utca forgatagának látványa, az bizony sok izgalmas látnivalót fog találni ebben a filmben!

playtime-resized-1108x0-c-default.jpg

A fenti körforgalmas jelenet egyébként rendhagyó abban a tekintetben, hogy igazi színkavalkádot láthatunk végre, holott Tati a film többi részeiben - melyek általában beltérben játszódnak - igyekezett kerülni a színeket. Bár színes nyersanyagra forgatott, minden kékes-szürkés volt, amit nem optikai szűrővel valósított meg, hanem kifejezetten úgy állította össze a díszletet és a jelmezeket, hogy ilyen árnyalatú legyen a végeredmény.

mv5bmtg4mdi1mzk3nl5bml5banbnxkftztcwnty0mtewnw_v1.jpg

1964-től 1967-ig készült a film. Részben azért, mert Tati gyakorlatilag egy díszletvárost építtetett fel a forgatáshoz. (Amit egyszer teljesen tönkretett egy vihar, így azt szinte újra kellett építeni) Több épületből, utcából állt, saját infrastruktúrája volt, működő díszlet-lifttel, stb...

(itt jegyzem meg, hogy ez a fiaskó nagyon emlékeztet a film hőskorának egy hasonló bukására, az 1916-os Türelmetlenségre, melyhez szintén monumentális díszlet épült, aminek a lebontására már nem jutott pénz, akkora csődöt hozott az alkotás....)

Egy olyan városrészt épített magának Tati, mely az ekkoriban teljes gőzzel modernizálódó metropoliszok hangulatára tett rá még egy lapáttal. Aki járt már a párizsi La Défense központban, az tudja, hogy nagyjából miről beszélek. Akkoriban ez újdonság volt, bár mire ez a film nagy nehezen elkészült, már kezdte aktualitását veszteni a téma: nevezetesen az ember és környezetének elidegenedése. Ez leglátványosabban ott tetőzik a filmben, amikor tanúi vagyunk, hogy a fenti említett lift kezelőpaneljéhez láthatóan szinte diploma kell, különben még véletlenül sem azt a feladatot hajtja végre, amit szánunk neki...

mv5bmtg5njuwotg5ov5bml5banbnxkftztcwmjy0mtewnw_v1.jpg

Attól függetlenül, hogy ezt a filmet tényleg többszöri nekiülés után, sok-sok részletben tudtam csak megnézni, Tatit kimondottan nagyra tartom, és szeretem. De a vele való ismerkedésre semmiképpen sem ezt a filmet ajánlanám. A listán tőle szereplő másik kettő közül erre bármelyik sokkal alkalmasabb!

mv5bzdg5nmfinjutntc0ns00mjk5ltlkzgetyzrhngy0ztfjztjkxkeyxkfqcgdeqxvynjuznzcwmjc_v1.jpg

1 komment

337. A Nagybácsim (Mon Oncle) - 1958

2020. február 23. 03:01 - moodPedro

mv5bytu2mwzjowmtmgu5zs00zgy2lwiznjctzjdjy2e3mtawnwy1xkeyxkfqcgdeqxvymjgynjk3mze_v1.jpgFranciaország (Specta, Alter, Centauro, Gray), 116 perc, Eastmancolor, francia

Rendező: Jacques Tati

Producer: Louis Dolivert, Jacques Tati, Alain Terouanne

Hulot úrral nem először találkozunk. Ahogy a Hulot Úr Nyaral című bájos filmben is, itt is maga a rendező ölti magára a címszereplő jelmezét. Ő az a bizonyos nagybácsi, azaz Hulot úr, aki elvileg a főszereplő lenne. Ám ahogy az említett korábbi film esetén sem, úgy itt sem érzem olyan erősnek karakterét, hogy a főszereplő megtisztelő címét engedményezzem rá. Nem mintha ezen múlna, de Hulot-nak alig néhány mondatos szövege van, szinte a legkevesebb az összes szereplő közül.

Ha szabadon választhatok, akkor a film kedvéért megalkotott két különleges épületet nevezném ki a film két legfontosabb szereplőjének. Körülöttük zajlik szinte minden esemény a filmben, az szereplők jelentősége szinte eltörpül mellettük. 

Tati alapelve egyébként is az volt, hogy mindenki lehet mulatságos, nincs szükség komikus egyéniségre a komikus helyzetekhez. 

Lásd a plakát átlóval elválasztott két részén a két - stílusukban szöges ellentétben álló - épületet. Őket tartom a film két valódi főszereplőjének. Kezdjük azzal, aki jóval kevesebb képernyőidőt kapott, pedig jóval többet érdemelt volna... egy igen bájos - amolyan igazi párizsi - kis épület, olyanféle, amilyet akkor látunk filmen, amikor Párizs leghangulatosabb arcát akarják ábrázolni. Szinte meseház.

Az alábbi anim-gif egy trükkös montázs összetömörít egy hosszabb jelenetet, melyben Hulot úr éppen hazaérkezik, látjuk milyen viccesen körülményesen jut fel lakásába bonyolult kialakítású lépcsőházán keresztül. Nos ezen a képen egy 60 másodperc hosszú snitt van összetömörítve. Én imádom ezt a házat.

8f605eaafe58c301182c45f59bab7a23.gif

Ez Hulot úr otthona. Akinek megtetszik, és - hozzám hasonlóan - azonnal indúlna felkeresni, annak rossz hírem van: a díszletépületet csak a film kedvéért húzták fel a Párizs melletti Saint-Maur-des-Fossés nevű kisvárosban.

0b1532a0f9d683c316672ebdca5e5aa4.jpgA film vitathatatlan egyes számú főszereplője viszont ez az ultra-modernista épület-különlegesség, melyet Jacques Lagrange festő tervezett, aki mellesleg a film társszerzője is volt.

image-asset.jpegImádom ezt az épületet is, bár meg kell jegyeznem, hogy nem nevezhető a film egyértelműen "pozitív hősének". 

- Olyan üres... - mondja az egyik vendég

- Mert modern! Minden egybenyílik! - védi otthonának becsületét a házigazda.

A modernista építészet a Bauhaus nevű stílussal kezdődött 1919-ben, a német Walter Gropius által alapított Bauhaus nevű tervezőiskola megalapításával. Ez a stílus a művészet és az ipari tömegtermelés közötti szakadékot kívánta átívelni - többek között - a tömegtermelésre szánt, de művészi igényességgel megtervezett alkotásokkal. 

Könnyen felismerhető ez a stílus a sok fehér szín mellett az óriási üvegfelületekről, egyszerű vonalvezetéséről (gyakran lapos-tetős épületek), sok fém, illetve csillogó króm elem felhasználásáról. Bútorainak vonalvezetése rendszerint egyszerű, geometrikus kialakítású. A funkcionalitás kerül szinte mindenek elé. A stílus legismertebb tervezői Gropius mellett a magyar származású Breuer Marcell és a német Mies Van Der Rohe. Le Corbusier ugyan nem tartozik szorosan a Bauhaus iskolához, épületei mégis közel állnak annak szellemiségéhez, és a modernista építészet legfontosabbjai közé tartoznak.

Aki a film megtekintésének hatására ezt az épületet szeretné élőben megtekinteni, annak már jó hírrel tudok szolgálni. Létezik ennek a díszletnek egy replikája a párizsi Le CENTQUATRE nevű kultúrális központban. 

Tati előző filmje még fekete-fehérben készült, ez viszont már Eastman color nyersanyagra, ami nagyon jó választás volt, hiszen a film központi figurája - az Arpel-villa - csak így, színesben mutathatta meg igazán önmagát. Még a szökőkút vize is kékre van festve, hogy a víznél is vízebbnek hasson.

mv5bmja1njyxnzi5nf5bml5banbnxkftztcwmda4njc5ng_v1_sx1268_cr0_0_1268_999_al.jpgMaga a halas szökőkút volt a gúny leggyakoribb célpontja. Illetve rajta keresztül az "újgazdag" életmód. Ugyanis láthatóan nem is a házigazdák örömét szolgálja ez a kert-dísz, hiszen mindig csak akkor kapcsolják be, ha fontos vendég érkezik. Ha a csengő valakinek az érkezését jelzi, első feladat távirányítással bekapcsolni a szökőkutat, majd csak ezután nyitni a szintén távirányítással nyíló kaput, végül abban az esetben, ha arra nem méltó (például szerelő) érkezik, akkor azonnal lekapcsolni a szökőkutat. Mégse menjen hiába. mon-oncle_ruuszx.jpg

A gazdag házaspárnak van egy kisfia. Az ő nagybácsija (azaz a feleség bátyja) a bizonyos Hulot úr, aki csak csetlik-botlik ebben a számára idegen és furcsa környezetben. Mondhatnánk, hogy ezek szerint a kisfiú szemszögéből mesélünk a nagybácsiról, de a valóság nem ez...  és nincs is jelentősége...

mv5bmjawndyynzk5ml5bml5banbnxkftztcwotk3njc5ng_v1_sy1000_cr0_0_1267_1000_al.jpgHulot persze semmit sem úgy használ, ahogy kellene... mon-oncle_hteiwk.jpg

Története nem igazán van a filmnek. Ami van, azt elmondhatnám egy mondatban: Hulot-nak munkát próbál találni a gazdag cégvezető sógora. Ennyi. Nincs jelentősége. A film eredetisége a hangulatában, a szituációk ábrázolásában rejlik. Egyszerűen bájos az egész.

Tati egy 1958-as interjúban bevallja, hogy forgatókönyv nélkül dolgozik, mindent fejből forgat. Ez azonban még véletlenül sem jelent improvizációt! A munkát megelőző este fejben végigveszi a teljes másnapi anyagot. Maga előtt látja az egyes jeleneteket, a vágásokat is. Mindent fejben tart, nincs szüksége cetlikre, jegyzetekre.

Erről a filmről még azt is elmondta, hogy végre mindent beletehetett, amit eltervezett. Semmit sem kényszerült kihagyni. Ha nem sikerült, csak rá lehet tehát haragudni, mondja.

Nem véletlen, hogy Oscar díjat nyert a legjobb külföldi film kategóriájában, sőt Cannes-ban is különdíjat kapott.

mon-oncle_qvnwkh.jpg

 

Szólj hozzá!

264. Hulot Úr Nyaral (Les Vacances de M. Hulot) - 1953

2019. február 24. 03:25 - moodPedro

les-vacances-de-monsieur-hulot_2cbd784a.jpgFranciaország (Cady Films, Specta Films), 88 perc, ff., francia

Rendező: Jacques Tati

Producer: Fred Orain

Mintha egy hangos némafilmet látnánk.

Vannak ugyan zörejek, sőt, esetenként még párbeszédek is vannak, azok jelentősége mégis szinte elenyésző. Cselekménye is alig van a filmnek, inkább egy életképet látunk, mely hol vicces, hol nem vicces, de mindenképpen jóleső érzés átengedni magunkat a látványnak, elutazni Hulot úrral együtt erre a Bretagne-i tengerparti nyaralóhelyre, hogy kicsit magunkba szívjuk a sós tenger illatát, a nyári forróságot.

Hulot úr alakja szinte azonnal Mr Bean-re emlékeztetett, melyet részben igazolni látszik, hogy Rowan Atkinson egy interjúban említette, hogy eme film ihlette a Mr Bean nyaral című 2007-es filmet. Én nem csodálkoznék, ha a teljes Mr Bean karakter alapötlete innét származna.

Maga a rendező Tati alakítja a csetlő-botló karaktert. Chaplin figurájához hasonlóan gyakorlatilag ő az egyetlen, akinek ilyen végletesen karikatúra-szerű jellege van. Az összes szereplőre igaz, hogy a mindennapos életből ellesett, - túlzóan ábrázolt - karakterek, de közel sem olyan mértékig elrugaszkodottak a valóságtól, mint Hulot.

mv5bmtqxoty4njq3m15bml5banbnxkftztcwmdi0ntu5ng_v1_sy1000_cr0_0_798_1000_al.jpgMint említettem, a film során nem történik szinte semmi a kifejezés klasszikus értelmében. Hulot úr megérkezik a szállodába, okoz némely zűrzavart, melyen esetenként jókat nevetünk, majd amikor úgy érzi, hogy a dolgok kicsúsztak az irányítása alól, akkor jobbnak látja távozni.

mv5bmtm3odkwmjm1mv5bml5banbnxkftztcwnte0ntu5ng_v1_sy1000_cr0_0_1513_1000_al.jpgŐszintén szólva, - a Mr Bean-es filmekkel ellentétben - nekem pont Hulot úr figurája volt a leggyengébb láncszem. Nem volt rossz, vagy zavaró, de a mellékszereplők karakterei érdekesebbek tűntek számomra, talán mert annyira közel álltak az ilyen nyaraláson valóban megtalálható "embertípusokhoz".

Ott volt például a szép skandináv típusú szőkeség "Leia hercegnős" frizurájával (Nathalie Pascaud), aki vonzó fiatalságával Hulot úr mellett az összes fiatal vagy idős, nős illetve nőtlen férfi érdeklődését kiváltotta. Csak ebben a filmben láthatjuk a színésznőt.

Vagy az idős házaspár, akik folyton valahol tébláboltak. A férfi mindig néhány lépéssel az örökmozgó asszony mögött. Mindent megfigyelnek, mindenhol ott vannak. De nem csak a karakterek figyelemre méltóak. Ott van az észak-Francia tengerpart, szép homokos strandjával, csíkos napozó-sátraival, öltöző-kabinjaival...

Tati sokszor hozzányúlt a filmhez. Még 25 évvel az elkészülte után is újravágta. Megpróbálta kicsit feszesebbre venni. Az eredeti 114 percesből 1978-ra 88 perces maradt. Feltehetően ez az a változat, ami legjobban megfelelt a rendező elképzelésének. Ezt a Tati által készített legvégső változatoát újították fel végül 2009-ben. Én ezt a változatot láttam, és úgy érzem, minden, ami ennél hosszabb, talán jogosan lett eltávolítva belőle. Így egy kellemes másfél órát okoz az embernek.

A strandot, ahol a filmet forgatták, ma Hulot úr strandjának hívják. Sainte-Marie-sur-Mer a nyaralóhely neve, és még szobrot is állítottak Hulot úrról a szálloda mellé, ahol a film nagy részét forgatták.

6077524941_05f812d057_b.jpg

 

6 komment
süti beállítások módosítása