Magyarország (MAFILM 3.Stúdió), 75 perc, ff., magyar
Rendező: Bácskai Lauró István
A bűnügyi filmek, más néven krimik nem voltak túl gyakoriak a magyar filmtörténelem első 5-6 évtizedében. A 303 lista eddigi filmjei közül nem is emlékszem, hogy lett volna klasszikus értelemben vett krimi. Még Hitchcock utánérzés sem...
Most viszont elérkeztünk a műfaj sajátosságait minden tekintetben magán hordozó első magyar alkotáshoz a listán, mely az akkori hírek szerint a közönség körében is igen népszerű volt, és ezzel megnyitotta a kapukat a krimik előtt, tulajdonképpen a hetvenes évek bűnügyi tévéfilmjeinek az előfutára lett belőle.
Aki amolyan igazi körömrágós izgalmakra számít, annak azért meg kell mondanom, hogy egy icipicit eljárt felette az idő, de nem olyan nagyon, mint ahogy előzetesen sejtettem.
Ja, és mielőtt belemegyünk a részletekbe, itt az ideje emlékeztetni magunkat, hogy a Kovács Kati maraton végére értünk... Zsinórban négy filmben láthattuk főbb szerepekben, most ez a sorozat lezárul....
Ha krimikről beszélünk, két nagyon eltérő típust szoktam megkülönböztetni. Az én besorolásom szerint vannak a klasszikus "whodunit" (Ki tette?) krimik, mint mondjuk jellemzően az Agatha Christie történetek, ahol van egy gyilkosság, van bizonyos számú gyanusított, akik közül a detektív (de néha csak egy ráérő nyugdíjas hölgy) kinyomozza, hogy ki a gyilkos. És persze általában végül az lesz a jó megoldás, akire az olvasó/néző a legkevésbé sem gondolt. És van az inverted detective story (fordított felállású krimi), mint például a Columbo epizódok, ahol az elejétől fogva pontosan tudjuk (és sokszor látjuk is) a gyilkosság elkövetőjét, és néha bosszankodva nézzük, hogy a csetlő-botló nyomozó szinte semmi jelből rájön, hogy ő a gyilkos. Bevallom, engem Columbo inkább idegesített, mint tetszett, még akkor is, ha maga a karakter persze nekem is szimpatikus volt.
A hamis Izabella a klasszikus módon indít. Egy tanárnő (Ruttkai Éva) elkezd kutatni egyik tanítványa (Kovács Kati) után, aki már több mint egy hete nem jár iskolába. Annyit sikerül megtudnia, hogy elköltözött otthonról egy idős hölgyhöz, akinél takarít a lakhatásért cserébe. A tanárnő fel is keresi a megadott címet, egy rózsadombi villát, ahol senki nem fogadja a csöngetését, de a nyitott ajtón belépve rémülten látja, hogy az idős főbérlő hölgyet megölték. Abban az egy dologban tehát gyakorlatilag mindvégig biztosak lehetünk, hogy nem a tanárnő a gyilkos, de rajta (és persze a rendőrökön) kívűl gyakorlatilag mindenki gyanús egy kicsit aki a gyilkosság napján megfordult a villa kertjében vagy magában a villában.
A rendőrök a kor szelleméhez teljesen illően a jól szituáltabb állampolgárokkal viszonylag udvariasan beszélnek, az eltűnt lány udavarlóját, aki - valljuk be, az elejétől kicsit gyanús - simán leüvöltik, ha (tanúként) nem akar válaszolni minden kérdésükre.
A rendőrség tele van nagyágyúkkal... ha nem is nyomozatilag... hát színészileg: Bujtor István, Mády Szabó Gábor (a fenti képen jobbra), Antal Imre (!), Madaras József, Stankai István, és szerintem néhányukat ki is felejtettem. A gyanusítottak köre is elég illusztris... A fenti képen balra például a Gyenge Árpád által remekül alakított sunyi, hazudozó "maszek" fényképész, de van még svájci magyar disszidens (Pécsi Sándor) is, és rajtuk kívül is akadnak gyanús figurák, beleértve persze az eltűnt diáklányt, aki időközben előkerül... és megtudjuk miért hamis, és egyáltalán ki is az a címadó Izabella. (nem árulok el nagy titkot: egy bélyegen látható spanyol királynő). A bélyeg százezerbe kerül, és akkor esik le a nyomozók álla, amikor megtudják, hogy ez az összeg nem forintban, hanem svájci frankban értendő... Hát százezer svájci frank ma is elég szép összeg, 1968-ban pedig elképzelhetetlenül nagy összeg lehetett... akkora, hogy van, akinek ölni sem túl nagy ár érte...
Bár maga a bűnügyi volnal is egészen izgalmasan alakult, a film - számomra - legizgalmasabb pillanatai azok voltak, amikor elhagytuk a tett színhelyét, és luxus-szálloda enteriőröket láthattunk, illetve szakszerűen, látványosan leforgatott éjszakai autósüldözés közben a korabeli Rózsadombot, vagy máskor a neonfényektől ragyogó éjszakai belvárost csodálhattuk. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a mai viszonyokhoz képest milyen kevés autó volt a hatvanas évek végén Budapesten. Nem az éjszakai forgalomból lehetett ezt leszűrni (akkoriban éjszaka szerintem gyakorlatilag nem is volt forgalom), hanem abból, hogy olyan belvárosi utcákban ahol ma nagyítóval sem lehet szabad helyet találni, ekkor még egyetlen autó sem parkolt....
Bácskai Lauró István első filmje tehát remekül sikerült bemutatkozás lett. Még egyszer fogunk vele találkozni egy ifjúsági tévésorozatból készült film kapcsán tíz évvel később. (Keménykalap és Krumpliorr).
Magyarország (Stúdió 1.), 78 perc, Eastmancolor, magyar
