Magyarország (MAFILM IV. Játékfilmstúdió), 85 perc, színes, magyar

Rendező: Hintsch György

Amikor láttam, hogy Kabos László ennek a filmnek a főszereplője, gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy egy igazán könnyed, minden komolyságtól mentes vígjátékról lesz szó, hiszen Kabost - főszerepben - másban nem is igen tudom elképzelni.

Kabos tipikusan az a fazon, akinek egyetlen mondatát sem lehet igazán komolyan venni. Arcberendezése és beszédmódja valahogy alapjáraton viccessé teszi. Nem véletlen, hogy Kellér Dezső így köszöntötte ötvenedik születésnapján:

"Egy színész karrierjét sok veszély fenyegeti. A naiva felett eljárhat az idő. A bonviván elhájasodhat. Az énekes berekedhet. Téged kezdettől fogva csak egy veszély fenyegetett. Hogy az idők folyamán megszépülsz. A sors kegyes volt hozzád”.

Gyerekként nekem ő csak "a Kabos" volt, és kicsit értetlenül hallottam, hogy szüleim generációja (vagy az idősebbek) "kis Kabosnak" hívták, esetleg "a vörös Kabos" néven emlegették. Hát persze, mert ott volt nekik Kabos Gyula, akit akkor én még nem ismertem, hiszen az a másik Kabos 40-50 évvel korábbi filmekben játszott. Mindketten sajátosan viccesek voltak, és az az igazság, hogy egyikük sem Kabos néven született, és - bár volt valami családi összefonódás - nem voltak egyenesági rokonok. Akkoriban divat volt a magyar előadóművészeknek magyar hangzású nevet felvenni, így lett Kann Gyulából Kabos Gyula, és Krausz Lászlóból (Kabos Gyula tiszteletére) Kabos László.

Fiatalon bohóc szeretett volna lenni (tökéletes választás lett volna az is!) de végül a Kertészeti Főiskolán diplomázott. Végül a koncentrációs táborbol hazakerülve parodistaként kezdett fellépni, majd egyre több színházi előadásban tűnt fel a nevettető szerepében. Közel tíz év múlva a Lotto reklámarcaként, LOTTO OTTÓ-ként találkozhattak vele a tévénézők rendszeresen. Jómagam is emlékszem ezekre a reklámokra még a nyolcvanas évekből is.

• 
• 
• 

Kabos László már korábban is feltűnt filmekben, de ez volt az a hatalmas közönségsiker, ahol főszereplőként igazán népszerűvé vált. Ráadásul egyszerre két főszerepet is kapott, hiszen egy ikerpár mindkét tagját játszotta ügyes rendezői trükköknek köszönhetően. Ugyanazon a helyszínen felvették külön-külön ugyanazt a jelenetet Kabost mindkét szerepben megmutatva, és a két fél-képet összemontírozták. Ez a hatvanas évek végén nem volt kézenfekvően egyszerű.

Amolyan magyarországi szocialista "koldus és királyfi" történet elevenedik meg előttünk: Az ötvenes években az ikerpár egyik tagja egy ügyes trükkel engedély nélkül Kaliforniába emigrál (akkori kifejezéssel élve: disszidál), míg hebehurgyább testvére itthon marad és éli a kisemberek életét. A Holló testvérek eme "disszidens" tagja nevet is változtat Holló-ról Mr. Helló-ra. 

Íme az itthon maradt Holló elvtárs aki éppen fantasztikus találmányát (tisztító-automata) illusztrálja.

... és Mr Hello, aki nyugati turistaként TouristClub-pecsétjét villantva gyakorlatilag bármit megkaphat. (Ez a TouristClub pecsét valószínűleg valami félreértés lehet, talán a hitelkártyákat vagy a traveller's cheque-et próbálták valami magyarok számára érthető formában megjeleníteni. A filmben bármilyen számlát ezzel a TC pecséttel lepecsételve az kifizetettnek volt tekinthető)

A film csavarja, hogy a két testvér összecserélődik, a gazdag bőrébe bújt hazai testvér természetesen lubickol a korlátlan szabadságot élvező testvér bőrében, de emellett az akarata ellenére a magyar testvér bőrébe bújt amerikai tesó is - jobb híján, kicsit bosszankodva - kihasználja a helyzetet...

A filmnek mai szemmel is vannak igen vicces jelenetei, de teljes egészében csak azok értékelhetik a helyzetek teljes komikumát, akik legalábbis tisztában vannak a hatvanas évek viszonyaival. A rendszer lenézően beszélt a kapitalistákról, ám amikor ezen országok képviselői itt költötték el konvertibilis valutáikat akkor mindenki hajbókolt körülöttük és számukra minimális összegért teljes kényeztetésben részesültek. Emlékszem, amikor az NSZK-ba szakadt rokonok hazalátogatva elképedve áradoztak, hogy itt minden milyen olcsó... Hát persze, az ő erős valutájukhoz képest igen, minden olcsó volt... más kérdés, hogy sok mindent nem lehetett kapni... 

Egyetlen túlzás talán a strandon elkerített rész (ma VIP-nek neveznék), melyre ki van írva, hogy "nur für Dollar", azaz csak Dollárral lehet ott fizetni. Egyébként is... miért németül írnák ki azt az üzenetet, amit az amerikaiaknak szánnak... Egyébként, ha ilyen elkerített részek nem is voltak a strandon, úgynevezett diplomata boltok voltak, ahol csak valutáért lehetett vásárolni. Itt olyan árukat árultak, melyeket a vámosok a határon elkoboztak a hazautazóktól. Ezekre a boltokra nagyon jól emlékszem, mert tinédzserkoromban innét szereztem be(aranyáron) a BRAVO magazinokat. Emlékeim szerint itthon egyébként a dollár-használat elenyésző volt a nyugat-német Márkához képest... 

A fenti ironikus jelenetek bizonyos szempontból rendszerkritikusnak is felfoghatók, annyira, hogy bár itthon hatalmas kasszasiker volt, a szomszédos "baráti" szocialista országokba nagyon sokáig nem merték exportálni. Nálunk ezek a produkciók (Hofi is ide sorolható) olyan szelepek voltak, ahol a rendszer kicsit kiengedte az elégedetlenekben felhalmozódó gőzt.

A film egyik legemlékezetesebb jelenete, amikor egy szálloda sztriptíz-bárjában a táncoslány eljut ahhoz a ponthoz, hogy végre valami "izgalmas" látszódjon, akkor a konferancié leállítja a műsort, és jelzi, hogy a forintban fizető nézők számára eddig tartott az előadás... a műsor kicsit tovább megy, majd a többi szocialista ország állampolgárainak is ki kell menniük... ezután kis idővel a dínárral (jugoszlávok) és rubellel (szovjetek) fizetőknek is el kell hagyniuk a bárt, és csak a konvertibilis valutával fizetők nézhették meg az utolsó ruhadarabok levételét. (A jugoszlávok érdekes helyzetben voltak, elvileg szocialisták voltak, de sok szempontból mégis kapitalista jelleget öltöttek, emlékszem, náluk például a boltokban hivatalosan lehetett nyugati hanglemezeket kapni) A sztriptíz-jelenet nem csak vicces volt, de összességében nagyon szépen, ízlésesen is volt leforgatva. A műsor alatt szóló dal meg egyenesen parádés. Próbáltam kinyomozni, hogy ki írta és énekli ezt a számot, de sehol nem találtam nyomát... Ha valaki véletlen tudja szerzőit, előadáóját és címét, örömmel várom a kommentben!

Kabos mellett emlékezetes Medveczky Ilona szereplése is, aki a gazdag testvér feleségét alakítja. Állítólag a rendező kölcsönkérte a filmhez Medveczky luxusautóját, egy Ford Thunderbird-öt (akkoriban nem sok ilyen jármű volt itthon), és a művésznő cserébe azt kérte, hogy ne csak az autó, hanem ő is kapjon szerepet a filmben.

• 
• 
• 

Én ezt egyáltalán nem bántam, sőt, így most már teljesen világossá vált számomra, hogy miért bolondultak érte akkoriban tömegesen a férfiak.  (Az alábbi képek egyikén Szécsi Pál is feltünik egy pár másodperces mellékszerepben)A nagy sikerre való tekintettel néhány év múlva a rendező készített egy nagyon hasonló filmet Hét tonna dollár címmel, mely nem közvetlen folytatása ennek az alkotásnak, de stílusában, és Kabos László főszereplése miatt gyakorlatilag második résznek is tekinthető. (Sajnos nem lesz rajta a 303-as listán) Ennek a másodiknak a sikere kicsit elmaradt ettől az első nekifutástól. Én a Hét tonna dollárt már korábban láttam, és nekem az még ennél is jobban tetszett, mindenképpen érdemesnek tartom mind a kettő megtekintését.

 

 

Magyarország (MAFILM 4), 157 perc, színes, magyar

rendező: Várkonyi Zoltán

Előre szólnom kell, hogy nagy valószínűséggel igen népszerűtlen leszek ezzel a bejegyzésemmel, hiszen ha jól sejtem, ez a film a hatvanas évek legnépszerűbbjei közé tartozik... és, hát... töredelmesen be kell vallanom, hogy nekem az ilyen filmek, mint amilyen ez is, hónapokra megakasztják a blogolást, mert olyan nehezen szenvedtem végig rajta magam, hogy közel három hónap telt el az előző bejegyzés óta, és hetek óta a róla való írással is küszködöm. Rosszat nem különösebben szeretek hosszan írni egy filmről, erről jót meg nehezen tudok...  Talán további ellenszenvet váltok ki, ha azt is bevallom, hogy emlékeim szerint ez volt az egyetlen kötelező olvasmány, aminek elolvasását valamilyen úton-módon sikerült megúsznom. Úgy általában nem volt elvi kifogásom a kötelező olvasmányok ellen, de ez valahogy nem kívánkozott nekem. 

Jancsó rajongóként különös érdeklődéssel olvastam, amikor a rendező leírta, hogy mennyire kirázta a hideg ezektől a nagy epikus Várkonyi-filmektől, és amikor a stúdió vezetője Nemeskürty István (jelen film forgatókönyvírója) bíztatta, hogy ő is csináljon valami történelmit, akkor megcsinálta a Szegénylegényeket ami viszont szerintem zseniális lett. Az ilyen "színes-szagos", monstre, epikus filmeket - mint amilyen az Egri csillagok - már Hollywoodtól sem szerettem különösebben (lásd pld. Tízparancsolat). 

Az Egy magyar nábob-ot kifejezetten szerettem már gyerekkoromban is, a másik két Várkonyi-filmért különösebben nem voltam oda, de valamennyire azért elismertem őket. Itt viszont úgy éreztem, hogy kicsit elszállt vele a ló... legalábbis abban a tekintetben, hogy már vizuálisan sem láttam igyekezetet a realitásra való törekvésre... a jelmezek inkább hasonlítottak egy operettelőadás jelmezeire (főleg a törökök), mint egy hitelességgel próbálkozó történelmi kalandfilmre... Amikor a török seregben némelyik harcosnak akkora turbánja volt, hogy szinte felborul, akkor nálam elszakadt a cérna... Lehet, hogy a Jókai regények reformkori milliőjéhez jobban megtalálta Várkonyi a képi világot, Gárdonyi feldolgozásánál nálam elbukott... de félő, hogy nekem az alapművel is bajom van, így én messze nem vagyok mérvadó...

Érdekességképpen az egyik magasrangú török szereplő jelmez-tervének mood-boardja, melyen kis anyagminták is oda vannak tűzve a lapra.

Másik érdekesség, hogy a film díszlettervezői között megtalálható a később világhírű festővé váló Szász Endre is. És ha már a díszletek szóba kerültek, az első ami eszembe jut természetesen az egri vár, mely a filmben nem Egerben van, hanem Pilisborosjenő határánál, és ma is ugyanott áll, persze megérezve az idők pusztító erejét... Íme néhány kép a forgatásról, néhány pedig a vár jelenlegi állapotáról.

• 
• 
• 
• 
• 

Aki látott már filmforgatást, az tudja, hogy egy ilyen forgatáshoz nem kell az egész várat megépíteni, elég, ha annyi elkészül belőle, amennyire a rendező mutatni akar. Sőt a vár belsejéből való fényképezést megkönnyíti, ha nincs meg a teljes vár, elég, ha csak az a szakasz van meg, amelyikből ki akarunk látni. Így amikor a várban zajló eseményeket láttatja Várkonyi, akkor teljesen szabadon tudta elhelyezni a kamerákat és a lámpákat, nem akadályozta a vár többi fala. (a légi felvételen talán látszik, hogy mire gondolok)

Akárcsak a korábbi Várkonyi eposzokban, ebben a filmben is szinte minden komolynak számító magyar művész szerepet kisebb vagy nagyobb szerepben. Nem is akarok teljes listát készíteni, de itt volt pld. Sinkovits Imre (Dobóként), Kovács István (Bornemissza Gergely), a gyönyörű Venczel Vera (Cecey Éva), Bárdy György (Jumurdzsák), Agárdi Gábor (Sárközi, "a cigány"), de percnyi hosszú epizód szerepekben látható például Kern András vagy Major Tamás is...és még rengeteg más... néhány később színészóriásnak számító művész még a statisztériában is feltűnik...

Azt gondoltam volna, hogy a pártállam idején ha egy filmnek ilyen brutálisan magas a büdzséje, az megkérdőjelezhetetlenól azt jelenti, hogy a vezetőség támogatását élvezi, s mint ilyen, egyértelműen tabu a kritikusok számára. Meglepetésemre mégis találtam olyan korabeli cikket, melyben a cikk írója felveti, hogy "... megengedhetjük-e magunknak, hogy állami támogatással ilyen drága filmet forgassunk?"... a kérdés egyrészt kicsit fura, mert a pártállam idején kizárólag állami támogatással készültek filmek, nem volt magánfilmgyártás. 

A történetet én három összefonódó szálra bontanám (ezek mellett persze rengeteg mellékszál is fut):

Elsőként Gergely és Vicuska (Cecey Éva) szerelmi történetét említeném, amely gyerekkoruktól kezdve ível az egri ostromig.

• 
• 
• 
• 

A második szál Jumurdzsáké (Bárdy György) aki megszállottan próbálja visszaszerezni az elveszett gyűrűjét.

• 
• 
• 

Végül természetesen a harmadik szál az egri vár védelme és a török-magyar összecsapás, amely a regény csúcspontját képezi.

• 
• 
• 

Az vitathatatlan egyébként, hogy az egri csatában voltak igen látványos pillanatok, de voltak igen béna megoldások is melyek mintha időhiányra vagy nem kellően alapos kivitelezésre utalnának. Ilyen például amikor a "török" kaszkadőrt nyakon öntik az egri védők a forró gulyással, a kaszkadőr kicsit tétovázik, majd gondol egyet és leugrik. Ez egy olyan látványos hiba, amit kis gyakorlással és ismétléssel egy ilyen költségvetésű filmben talán érdemes lett volna jól megoldani.

A statiszták jó része (5-6000 ember) kivezényelt katona volt ahogy hirlik, az alábbi képen látszik is, ahogy őket nem a rendező (Várkonyi, napszemüvegben), hanem a felettesük igazgatja:

Egyébként már gyerekkoromban találkoztam azzal a legendával, hogy valamelyik janicsárnak kvarcórája van, de én ilyet nem láttam, és állítólag ez egyszerűen rosszindulatú pletyka volt, ilyen képkockát senki nem tudott mutatni. Forgatási fotókon persze már látható egy-egy karóra, de akkor már található cigarettázó és napszemüveges janicsár is... szóval az nem mérvadó... Olyan viszont állítólag látható a filmben - bár nekem nem tűnt fel - , hogy némely janicsár magyar katonai gyakorló nadrágban szerepel (őket katonák alakították). 

Sajnálom, hogy minden idők harmadik legnézettebb magyar filmjéről ilyen lenézően írok, és ilyenkor mindig hangsúlyozom, hogy a hiba valószínűleg az én készülékemben van, hiszen sokkal több ember néz(ett) ilyen filmeket mint mondjuk Jancsó filmet.... tényleg... ki a fene néz Jancsó filmeket rajtam kívül??

Csehszlovákia (Barrandov), 74 perc, színes, cseh

Rendező: Jirí Menzel

A 70 perc körüli hosszúság a klasszikus Hollywoodi B-filmekre volt jellemző, melyek a dupla-filmes vetítések kisebb jelentőségű filmjei voltak. Ha eszünkbe jut Menzel másik 1001-es listán szereplő filmje, akkor könnyű arra a megállapításra jutni, hogy a kettő közül ez a kisebb jelentőségű. Talán nem is véletlen, hogy a frissített 1001-es listáról le is került, helyet adva az újabb évek beválogatásra érdemes címeinek. Így változik a lista évről-évre: vannak amik kikerülnek, hogy néhány új bekerülhessen. Én azonban a 2004-ben kiadott könyvből dolgozom, és majd, ha elérek a végére, akkor elölről átnézem az akkori legfrissebb kiadásba bekerült újabb filmeket.

Egy Krokovy Vary nevű fiktív fürdővárosban vagyunk. Három férfi: a fürdőmester (Rudolf Hrusínský), egy őrnagy (Vlastimil Brodský) és egy kanonok (Frantísek Rehák) többé kevésbé együtt múlatja az időt a folyóparton. (az alábbi képen a fürdőmester felesége is csatlakozik hozzájuk)

A nyár egyáltalán nem tűnik szeszélyesnek, hacsak azért nem tekintjük annak, mert néha elered az eső. Egyébként az egyik leghangulatosabb dolog szerintem a nyári forróságban ránk szakadó zivatarban fürdőzni - akár szivarral a szájban. (mindegy, hogy természetes vízben, medencében vagy akár jacuzziban folytatjuk ezt a tevékenységet). 

A látszólagos kiszámítható, egyhangú nyár akkor változik a címben említetten szeszélyessé, amikor a kisvárosba érkezik egy mutatványos kocsi. Egész pontosan egy nem túl karizmatikus egyensúlyozó-kötéltáncos művész (akit maga Jirí Menzel alakít), és gyönyörű asszisztensnője "Annácska" (Jana Pressová).

Az egy fős vándor "tásulat" három napig tervez vendégeskedni és fellépni a városkában, mielőtt továbbmenne következő állomásához.

A váratlan vendégek alaposan felkavarják az állóvizet, legalábbis a háromfős baráti társaságét biztosan... No nem a közepesnél is gyengébb előadás okoz ekkora izgalmakat, hanem a már említett Annácska kelti fel a férfiak érdeklődését...

És ahogy majd látjuk... a három előadást követő mindegyik estén a három férfi egyike (igen! a pap is!) valahogy levadássza magának Annácskát...

Hogy konkrétan hármuk közül hányuknak sikerül valóban teljes testiségében realizálniuk a kalandot, az nem derül ki egészen pontosan, elképzelhető, hogy egyiküknek sem... Menzel igencsak szégyenlős ebben a tekintetben. Egy interjúban el is mesélte, hogy nagyon félénk az erotikus jelenetekkel kapcsolatban. Véleménye szerint az erotika látványa gyönyörű, de csak akkor, ha a magunkét nézzük. Mások együttlétének megtekintése szerinte beteges - ezek szerint még akkor is, ha művészeti alkotásról van szó. Ezért a Szigorúan Ellenőrzött Vonatok esetén is vagy elviccelte az erotikus jelenetetet (lásd pecsételés a popsira) vagy létre sem jön a fiú felsülése miatt. Ezzel a prüdériával Menzel nagyon távol áll személyes ízlésemtől... mindenesetre a pap esetében a meghiúsulni látszó együttlét következménye, hogy barátainak kisebb fülműtétet kell rajta végrehajtani...(mivel ha orvoshoz menne, akkor magyarázkodnia kellene, hogy hogyan keletkezett a sérülés)

Vicces.. már-már szürreális mellékszál, hogy közben a fürdőmester felesége a bamba kötéltáncos fiúról álmodozik, és miután rajtakapja férjét Annával, úgy dönt, hogy odaköltözik a vándorcirkuszi kocsiba harmadiknak az artista és Annácska mellé...

Hát valahogy így tellnek ezek a szeszélyes nyári napok...

Ellentétben a Szigorúan Ellenőrzött Vonatokkal ezúttal nem egy Hrabal regényt dolgozott át Menzel az íróval közösen, hanem a nácik által a cseh ellenállási mozgalomban való részvétele miatt meggyilkolt Vladislav Vančura által írt művet vette kézbe. 

A csehszlovákiai hatvanas évek pezsgő szabadsága a '68-as intervencióval gyakorlatilag lezárul, így ezzel a filmmel el is köszönünk a rövid életű cseh új hullámtól.

Érdekes, hogy az alábbi magyar plakáton olvasható, hogy a film 16-éven felülieknek volt csak látogatható, holott nem emlékszem olyan jelenetre, mely ennyire magasra kellett, hogy tegye a lécet, bár az is igaz, hogy 16 év alattiak számára valószínáleg teljesen élvezhetetlen és értelmezhetetlen egy ilyen film....

USA (APJAC, 20th Century Fox), 112 perc, színes, angol

Rendező: Franklin J. Schaffner

Producer: Mort Abrahams, Arthur P. Jacobs

Ha élvezni akarjuk ezt a filmet, akkor valahogy zárolnunk kell minden tudományos érzékünket, és szabadon kell engednünk gyermeki énünket, hogy ezt a felnőtteknek szóló mesét befogadhassuk. Aki nem így tesz, az úgy jár, mint én, akinek - akaratom ellenére - a sok logikai ellentmondás bizony megzavarta a film élvezetét. Holott emlékszem, hogy tizenéves koromban kifejezetten tetszett ez a film. Akkor még elfogadóbb lehettem az ilyesmivel kapcsolatban.

Az egyik dolog, ami nekem nagyon ellentmondásosnak tűnt, az a filmbeli majmok viszonylag fejlett civilizációjának (és mondjuk ruházatának) ellentmondó, viszonylag kezdetleges - bár tagadhatatlanul izgalmas - építészeti stílus. Agysebészeti eljárásokat alkalmaznak, gépfegyvereik vannak, de a lakóingatlanok komfortfokozata láthatóan nem sokkal különbözik mondjuk egy mai állatkerti befogadóhelytől. Ezen az sem vátoztat, hogy az épületek formatervezését állítólag részben Gaudí ihlette. (ld. La Sagrada Familia) Sokkal inkább Frédi és Béni jut eszembe róluk.

Messze nem ez volt az egyetlen zavaró tényező. Mint, ahogy azt az Einstein-féle relativitás elmélet óta tudjuk, hogy fénysebességgel nem mehet olyan dolog, aminek tömege van, rögtön bevillan, amikor a film elején Taylor elmondja, hogy fénysebességre kapcsolja a hajtóműveket. Ennek csak azért van jelentősége, mert ugyancsak az Einstein-féle speciális relativitás-elmélet egy másik fontos következményén alapul az egész film alap-szituációja: nevezetesen az, hogy  a különböző sebességgel haladó dolgok számára különböző módon telik az idő. Ez tényleg így van, a filmnek ez a kiindulópontja tehát teljesen helyénvaló, pedig szerintem pont ez az a motívum, amire a legtöbb ember azt hiszi, hogy csak fantazmagória. Ha tehát valaha meg tudnánk közelíteni a fénysebességet (amit pontosan elérnünk az említett törvény szerint nem lehetséges), akkor valóban visszalassulás után azt tapasztalhatnánk, hogy akik nem utaztak velünk, azok megöregedtek, vagy már meg is haltak, függően az utazás hosszától. De mivel a fénysebességet mai technológiánkkal még csak megközelíteni sem tudjuk, csak olyan kísérletekkel tudtuk igazolni ezt a törvényt, mint amikor 1971-ben Boingekkel körberepülték a Földet. Az idődilatáció mértéke ilyen nagyságrendű sebességkülönbség esetén nanoszekundumban mérhető csak, nem pedig évszázadokban, mint a filmben. A fénysebesség kb. tizedét kellene elérni ahhoz, hogy jelentős idődilatáció jöjjön létre a Földi időhöz képest. Ismétlem, erre jelen technológiai fejlettségünk mellett nem vagyunk képesek.

A film felütése tehát ez: egy négytagú űrexpedíció hazafelé tart vissza a Földre. Az utat fénysebességgel teszik meg mélyaltatásban. A legénység azonban arra ébred, hogy űrhajójuk balesetet szenvedett, szerencséjükre egy tóba zuhantak, számításaik szerint a Földtől háromszáz fényévre egy ismeretlen bolygón... Rögtön a zuhanás után látjuk, hogy a mélyaltató gép meghibásodása miatt a legénység egyetlen női tagja nem élte túl ezt a hosszú utat. Sajnáltam, mert örültem volna több női szereplőnek. Lesz ugyan Nova (akit szerettem, őrá még visszatérek) rajta kívül a majmok között is csak egy beszélő női szereplő van. Ezzel ő a film egyetlen szöveges női karaktere, Nova ugyanis nem beszél.

• 
• 
• 
• 
• 

A huszadik századi sci-fi filmek mindegyikében meg kell küzdenünk azzal a vizuális anomáliával, hogy olyan technológiát vízionáltak, amelynek egy részét még ma sem sikerült elérnünk (ld csillagrendszerek közötti űrutazás), ezzel szemben viszont az űrhajó kezelőfelülete kizárólag nagy, színes villogó gombokból áll, ami már valójában akkor is túlhaladott volt, viszont kellőképpen fura, hogy fantasztikusnak tűnjön. Sehol egy klaviatúra, talán még monitor sincs. 

Először azt hiszik, hogy egyáltalán nincs élet a bolygón, majd kis járkálás után egyre több zöldet találnak, majd következik egy igen meglepő jelenet: a férfiak egy igen csábító paradicsomi szépségű tóra bukkannak, ami a tikkasztó meleg miatt nagyon is strandolásra csábítóan hat rájuk. És mivel a fiúk nem ide készültek, nincs náluk fürdőruha, ezért az űrhajósruhát ledobva, nudiznak egy jót. Ezt csak azért tartom említésre méltónak, mert néhány évvel ezelőtt nemcsak, hogy ezt, de még egy házasságon kívüli csókot sem igen lehetett mutatni a vásznon. Most meg a himbilimbi is kikukucskál egy-egy pillanatban. A férfi-meztelenség ellenére a film nem volt korhatáros (legalábbis a prűd Amerikában biztosan nem), és ezt teljesen normálisnak tartom egyébként, hiszen az "ártatlan" meztelenséggel az égvilágon semmi baj nincsen. A nudista strandról sem tiltják ki a gyerekeket. 

Végül az űrhajósok (fürdés közben) belebotlanak az első emberforma lényekbe. Azonnal látszik, hogy nem olyan emberek, mint amihez hozzá vannak szokva. "Többé-kevésbé emberszabásúak... de azt hiszem, mutánsok..." - mondja Taylor (Charlton Heston) kapitány látva a beszédképtelen, civilizálatlan hordát. Az eredeti terv szerint a horda nőtagjai is félmeztelenek lettek volna... na ezt viszont már nem engedélyezte a cenzor-bizottság... pedig én támogattam volna! Sőt, köztünk szólva, ha azt akarták sugallni a készítők, hogy az emberek gyakorlatilag állati szintre fejlődtek vissza, akkor minden ruhanemű csak összekuszája a képet, hiszen én egyetlen állatot sem ismerek, mely önszántából ruhát készít magának, csak azért, hogy elrejtse nem jellegét. 

A következő nagy flash akkor jön, amikor megjelennek a gorillák lóháton, akik úgy vadásznak ezekre az előemberekre, mint ahogy mi emberek az erdő vadjaira. Még fotókat is készítenek a trófeáról!

• 
• 
• 
• 
• 

Ha már a gorilláknál tartunk, hamar észrevesszük, hogy ez az emberszerűvé civilizálódott majomtársadalom több fajból áll: egészen pontosan vannak a gorillák, akik a nyers erő megtestesítői, ők végeznek minden fizikai jellegű munkát. Aztán vannak a csimpánzok, akik elsősorban tudományos területen vannak jelen. Végül az orángutánok, akik a vezető poziciókat töltik be. Az eredeti terv szerint lettek volna páviánok is, akik egy elnyomott, alacsonyabb rendű faj képviselői lettek volna. (Angolban sokkal egyértelműbb ennek az alapja, hiszen ott az emberszabású majomra külön szavuk van (ape), míg a páviánhoz hasonló majmok a monkey-k.

Ez az ötlet végül nem valósult meg, sőt egy helyen még az is elhangzik, hogy "már nincs faji megkülönböztetés". És itt nem az emberekre gondoltak, akiket viszont lenéznek, és így vélekednek róluk: "az ember nem szelidíthető, és alkalmatlan mindenre"... Nem térnek ki rá részletesen de valami olyasmi rejlik a múltban, hogy a csimpánzok lenézett faj lehetett a majomtársadalomban. 

És - ha már elérkeztünk a majmokhoz - mindenképpen említeni kell a számukra készült maszkokat. Mai szemmel már nem mondanám rájuk, hogy egetrengetően hihetőek/élethűek, de a hatvanas években nagyon is jól működtek ezek a maszkok. A színészek képesek voltak finom arcmozdulatokat megmutatni. Legalábbis a csimpánzok vagy az orángutánok. A statiszták sima, fejre húzható majomjelmezt kaptak ha nem volt olyan szerepük, ami igényelt volna mimikát, a főbb szereplőknek azonban hajnali öttől kb. három órát kellett a sminkszobában ülniük, hogy a több rétegben, és különleges eljárással készülő majom-maszkot felvigyék az arcukra. Akinek ez a profi maszk volt az arcán, az bizony egész nap ebben kellett, hogy legyen, mert ha egyszer lekerült az arcról, újabb 3 óra lett volna egy újat felépíteni. Szívószállal lehetett inni, és tükör segítségével enni. Sok színész még évek múlva is nehezményezte, hogy a étkeztetés részéről valakik nagyon viccesnek tartották, hogy állandóóan banánt is kombináltak a menübe...

• 
• 
• 
• 

Van olyan történet is, mely szerint a főszerepet játszó Charlton Hestont egyszer évekkel a forgatás után megszólította a Zirát játszó Kim Hunter valahol, és Heston nem tudta, hogy ki az, mert a forgatáson soha nem találkozott vele maszk nélkül. Ennek a sztorinak a valóságtartalmában azért nem vagyok száz százalékig biztos, mert Kim Hunternek azért nem ez volt az egyetlen filmje, és ha nem is szerepeltek másik közös filmben korábban, azért a Hollywoodi színészek valamennyire csak ismerték egymást... mindenesetre a történet jól hangik ettől függetlenül is...

• 
• 
• 
• 

John Chambers maszkmesteri munkája azért is volt perdöntően fontos a film szempontjából, mert az akkori technológiával kollégáinak nagy része valószínűleg elvérzett volna. Chambers állítólag akkoriban Hollywood legjobbja volt, de így is csak úgy finanszírozta a Fox a filmet, hogy előzetesen kb 8000 dollárt bocsájtott a mester rendelkezésére, hogy abból mutassa meg, milyen majom maszkokat tud kihozni belőle. Miután hónapokkal később megfelelő eredményt produkált Chambers, zöld utat kapott végül a project.

• 
• 
• 

És, ha már az előbb a faji megkülönböztetés szóba került: érdekes volt, hogy a különböző fajú majmok állítólag a szünetekben is önként elkülönültek egymástól. Aki gorillát játszott, az szívesebben töltötte a leállások allatti szabadidejét "fajtársaival". Ha tehát végignézett valaki a statiszta-menzán, azt látta, hogy gorillák a gorillákkal, csimpánzok a csimpánzokkal voltak inkább együtt... Ezek szerint tehát a történetben már megszűnt, a valós életben még működött a majmok között a faji elkülönülés...

Taylor a fent említett vadászat következtében a majmok fogságába kerül, és mivel a vadászat közben toroklövést kap, nem tud megszólalni, ezért a majmok eleinte nem veszik észre, hogy ő más mint a többi - általuk ismert - primitív ember. Egyedül az egyik csimpánz-nő veszi észre, - aki a sérülését kezeli, - hogy valami furcsa vele kapcsolatban.

• 
• 
• 
• 

Meg is ajándékozza az ekkor még mindig nem beszélő férfit egy nővel, akit Taylor el is nevez Novának. Jaj, ha ezt a tárgyiasító gesztust Gulyás Marci látná, biztos beindulna a cancel-gőzhenger a film utólagos megsemmisítéséért.. (sorry, ezt nem bírtam kihagyni) Szóval Taylor megkapja ezt a gyönyörű nőt, hogy kedvére játsszon vele, és ettől nekem is jobb kedvem lett, mert hát bevallom, mindig is nyomasztott, ha egy filmben nincsenek nők, és lehetőség szerint esztétikai szempontból is említésre méltó nők. Márpedig Nova (Linda Hamilton) ilyen. Nem beszél, viszont szinte kutyamód hűséges, kérés nélkül követi Taylort, a neki rendelt párt. Ennél több dramaturgiai szerepe nincsen, ettől függetlenül kellemesen szemet gyönyörködtető a jelenléte.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Aki azt hiszi, hogy a civilizált majom társadalomra és a primitívvé vált emberekre nem kapunk a film során ésszerű magyarázatot, az természetesen nagyot téved. Nem mondom, hogy tökéletesen logikus, de ha engedékenyek vagyunk, akkor elfogadható, és a legutolsó képsorokkal együtt még akár megdöbbentőként is hathat.

"Végül mégis csak megtették.. átkozott pokolfajzatok"

Anélkül, hogy lelőném, mire utal ez a Taylor szájából elhangzó kifakadás, azzal talán nem lövök le mindent, ha megjegyzem, hogy ez a magyarázat igencsak aktuális volt a hatvanas évek hidegháborús korszakában, de igencsak aktuális mostanában is... most például egy kisnövésű sunyi-képű degenerált diktátor jutott először az eszembe amikor az "átkozott pokolfajzat"-ot kiejti a száján Taylor...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nagyon sikeres lett az elkészült film, és a filmtörténelemben először komoly másodbevétele tett szert a stúdió azzal, hogy elkezdett mindenféle emléktárgyakat árulni a filmmel kapcsolatban... például kis majomfigurákat. Ez az a remek ötlet, melyet majd George Lucas átvesz, és magasabb szintre emel a Star Warssal kapcsolatban.

• 
• 
• 

A bevételek további növelése érdekében folytatásokat készítettek a filmhez. Ezeket nem láttam, vagy - ha láttam is belőlük régen - nem nyújtotttak maradandó élményt. Mindenesetre, ahogy olvasom, mind a négy folytatás kasszasiker lett a maga idejében. Említeni azonban nem szokás őket olyan szinten, mint mondjuk a Keresztapa vagy a Star Wars folytatásait, ahol némely esetben van, aki valamelyik folytatást még jobbnak is tartja az első filmnél...

A remake-ekkel kapcsolatban már nem tudok semmi pozitívumot mondani, bár nem láttam egyet sem. Annyit olvastam, hogy a Tim Burton féle 2001-es remake nagy bukta volt. Utána készült egy Apes-trilogy, ami talán vállalhatóbb volt... Szívesen olvasnék ezekről vagy az eredeti folytatásokról a kommentben olyanoktól akik látták valamelyiket.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Zárásul egy olyan dolog, ami talán sokaknak meglepő: A Majmok bolygója képregény a Marvelhez tartozik. 1974-1977 között kiadtak 29 részt, melyek részben az eredeti filmek képregényváltozatai voltak, részben az adott "univerzumhoz" tartozó további történetek. Egészen pontosan a Marvel által kiadott Curtis magazin részeként jelentek meg ezek a kiadványok ebben a néhány évben, aztán gondolom lejárt a Marvel szerződése, mert 2022-ben ugyanők újra megvették a jogokat, és azóta is jelentetnek meg képregényeket ebben az univerzumban. Íme néhány borító ez eredeti 70-es évekbeli amerikai Curtis magazintól.

• 
• 
• 
• 

Magyarország (MAFILM 1. stúdió, Groskopf), 106 perc, színes, magyar/angol

Rendező: Fábri Zoltán

A Pál utcai fiúkkal elvileg mindenki találkozott az általános iskola ötödik osztályában, hiszen a mai napig kötelező olvasmány. Jómagam is először olvastam, és csak évekkel később láttam moziban a filmet. Akkoriban nem úgy volt, mint most, hogy egy adott film a bemutatót követően néhány hét múlva eltűnik a mozik kínálatából (és megjelenik más plattformokon; DVD, streaming stb.), a nyolcvanas években a népszerűbb filmek időről időre megtalálhatóak voltak valamelyik mozi kínálatában, és sok esetben néhány év múlva a televízióban is bemutatásra kerültek.

Molnár Ferenc színdarabok szerzőjeként volt a legtermékenyebb. (Üvegcipő, Játék a kastélyban, A Testőr, Liliom... stb.)  Ami viszont szerintem mindenkinek előszőr jut róla az eszébe, az vitathatatlanul nem egy színdarab, (melyek többségében eygyébként vígjátékok voltak), hanem A Pál utcai fiúk.

A fenti mondatokhoz még annyit fűznék hozzá, hogy a kevésbé művelt fiatalság ma már akár hiheti azt is, hogy A Pál utca fiúk egy színpadi darab, hiszen a regény alapján készült musical annyira népszerű a fiatalok körében, hogy azon sem csodálkoznék, ha közülük ma már többen látták volna színházban, mint ahányan valóban elolvasták. Az is tény, hogy bár 2016-ban mutatták be a Vígszínházban, de ma is igen nehéz jegyet kapni rá.

Amerikai - magyar koprodukcióban jött létre ez a Fábri Zoltán által rendezett film. Aki ismeri valamennyire az amerikai fimvilágot, az tudja, hogy mivel odakint hozzá vannak szokva ahhoz, hogy gyakorlatilag belső gyártással (Hollywood) kiszolgálják magukat filmekkel, nincsenek különösebben hozzászokva, illetve rákényszerítve arra, hogy idegen nyelvű filmet nézzenek. Nem nagyon alakult ki náluk a szinkron-kultúra. (Bizonyos körökben egyébként máshol is vitatott a szinkron létjogosultsága. Van, akik szerint olyan mértékben módosítja az eredeti művet, hogy az már nem feltétlenól egyezik az eredeti rendezői szándékkal, ezért kerülendő. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet, de az is igaz, hogy vannak olyan országok, - jellemzően azok, ahol az angol nyelv oktatása erős - ahol szintén nem jellemző a filmek szinkronizálása, szinte kizárólag feliratoznak)

Amerikában, ha egy filmben valaki idegen nyelven beszél, akkor esetleg feliratozzák, de egyáltalán nem szoktak hozzá ahhoz, hogy a vásznon a színésznek máshogy mozog a szája, mint ahogy a hang kijön belőle. De a feliratos filmekre viszont egész biztosan kevesebben vesznek jegyet odakint, tehát a legjobb, ha eredendően angolul készül a film. Így fordult elő, hogy a Pesten, magyar rendező által, magyar regény alapján készülő filmben a beszédes szerepeket angol gyerekek játszották. Csak ezzel a feltétellel jöhetett létre a koprodukció az amerikai stúdióval. Mi magyarok természetesen magyarra szinkronizálva láttuk a filmet, nem is tudok róla, hogy itthon forgalomba került volna olyan változat, mely eredeti angol nyelvű, magyar felirattal. Őszintén szólva nem is emlékszem, hogy gyerekkoromban feltűnt volna, hogy a srácok szája máshogy mozog, mint a hangjuk.

Mivel - ahogy említettem - az eredeti regény a mai napig kötelező olvasmány, ezért a sztori részleteibe nem mennék bele különösebben, csak annyit elevenítenék föl, hogy van a Pál utcai fiúk csapata, melynek vezetője Boka János, prominens tag továbbá az áruló Geréb Dezső, és az örök közlegény Nemecsek Ernő, akinek a nevét egy félreértés miatt megalázásul csupa kis betüvel írják... rajtuk kívül még jónéhány osztálytárs is tag, persze. Azért hívják őket Pál utcaiaknak, mert az említett utcában van egy "grund"-juk. Gyakorlatilag egy foghíjas telek, olyan melyekben 10-20 éve autóparkolókat alakítottak ki a belvárosban, később inkább bulikerteket, sörkerteket, manapság viszont kezdenek eltűnni, egyre inkább beépítik őket. Egyébként a Pál utcai grundnak is ez lesz a végső sorsa. Itt játszanak, fociznak a fiúk tanítás után. A klassz farakások, hordók és egyéb műtárgyak miatt szinte erődítmény hangulata is van a térnek. A fiúkban egyébként is láthatóan pezseg a militarista hajlam. Szegények 1907-ben nem sejthetik, hogy hamarosan két világégést is át kell vészelniük, vélhetően mindenkinek örökre elmegy majd a kedve a katonásditól. 

A grundra azonban egy másik csapat is pályázik: az Áts Feri által vezetett vörösingesek. Leírva még sehol nem láttam - bár nagyon nem is keresgéltem - de nem csodálkoznék, ha a vörösingesek alapvetően a kommunista szellemiséget képviselnék. Nem csak vörös ingjük miatt, hanem a csapat erőszakos, kisajátító szellemisége is erre enged következtetni. Gondoljunk csak a Pásztorokra, akik erejüknél fogva erőszakkal veszik el Nemecsekéktől az üveggolyókat (az alábbi képen a falnak támaszkodva)... 

... illetve ahogy a vörösingesek kinézik maguknak a grundot, és szintén erőszakkal kívánják rátenni a kezüket a helyre... igazi kommunista tempó.

A vörösinges Áts Feri egyébként is "ingoványos antihős" a szememben. - már ha ennek a kicsavart szóösszetételnek van bármi értelme is - hiszen nem tűri a gyengék bántalmazását, ezért példás büntetésben részesíti a két Pásztort, amikor tudomására jut, hogy elrabolták a kis Nemecsektől az üveggolyókat, mindezt úgy, hogy pár perccel azelőtt az ő parancsára dobták szegény kis srácot ruhástól  a fűvészkert hideg tavába... gyakorlatilag bűnrészessé válva annak pár nappal későbbi halálában. Itt jegyzem meg, hogy a huszadik század elején még elterjedt nézet volt, hogy egy "meghülés", mint például Nemecsek vízbe esése és dobása tüdőgyulladást okozhat. Nos ebben az esetben a finnek nyilván nem rohangálnának meztelenül ki a forró szaunáikból a jéghideg vízbe. Ma nagyjából tudjuk, hogy a tüdőgyulladást leginkább vírusok és baktériumok okozzák, nem a hideg.

Gyerekkoromban nem tudtam mit kezdeni azzal a névvel, hogy Füvészkert. Azért, mert ennek a szónak nem láttam semmi értelmét. Sőt meg voltam győződve, hogy helyesen Fűrészkert lenne, ahol nyilván fákat fűrészelnek méretre, csak régiesen kicsit raccsolva mondják Fűvészkertnek. Egy csomó szó volt, amit régiesen máhogy mondtak, nyilván ez is egy közülük, gondoltam... Mivel senki más nem szólt ezzel a dologgal kapcsolatban, így én is magamban tartottam.

Nos, a Füvészkert ma is működik, látogatható, a VIII. kerület Illés utca 25 alatt Magyarország első botanikus kertje.

A Pál utcai grund már a film forgatásakor sem létezett, akkorra már beépítették azt. Forgatási helyszínűl egy hasonló foghíj telket használtak a XIII. kerület Gogol utca és a Visegrádi utca sarkán. Érdekesség, hogy azt a telket is éppen beépíteni szándékoztak, a forgatást még megvárták, de a film utolsó jeleneteiben látható, ahogy a munkagépek megkezdik a munkálatokat.

Két olyan helyet szeretnék még az olvasó figyelmébe ajánlani, melyet érdemes személyesen is meglátogatnia az olvasónak, ha ezt a filmet (vagy a regényt, esetleg a musicalt) különösen a szívébe zárta:

Az egyik az Einstand szobor, mely az üveggolyók Pásztorok általi elrablását ábrázolja. A regénybeli helyszín a Nemzeti Múzeum kertje volt. A szoborcsoport viszont a VIII. ker Práter utca 11  előtt van. Lehet, hogy autentikusabb lett volna a múzeumkertben felállítani ezt a szoborcsoportot, de így is remek alkotás!

• 
• 
• 

A másik nagyon izgalmas project a GRUND, mely a VIII.ker Tömő utca 4-nél van. Egy olyan játszótér, mely a Pál utca grund hangulatát próbálja visszaadni, olyan farakás szerű mászókákkal melyek a filmben látható farakásokra hasonlítanak. 2007-ben, a regény megjelenésének századik évfordulójára adták át.

Magyarország (Magyar Televízió), 87 perc, színes, magyar

Rendező: Zsurzs Éva

Mintha a Várkonyi rendezte Jókai-filmek és a Tenkes kapitánya szerelemgyereke lenne ez az alkotás... Gyerekkoromban tetszettek a fentiek, de ma újranézve őket, szinte minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Ez hatványozottan igaz volt erre a filmre is, azzal a különbséggel, hogy gyerekkoromban ez a film valahogy elkerült engem, így most kellett szembesülnöm vele először. (A Tenkes kapitányáért amúgy kifejezetten rajongtam gyerekkoromban)

Legnagyobb meglepetésemre a korabeli sajtó sem bánt kesztyűs kézzel ezzel a tévéfilmmel, pedig mielőtt olvastam volna a következő Filmvilágos kritikát, meg voltam győződve róla, hogy az eltelt 56 év öregítette meg a filmet annyira, hogy nem sok örömöt találtam megtekintésében. A kritika azonban odáig megy, hogy nem tudja eldönteni, hogy a Jókai-filmek romantikáját utánozni próbálja-e a film, vagy inkább parodizálni. Semmiképpen nem mondható tehát, hogy finomkodott volna a kritikus, ettől függetlenül attól tartok, hogy nem paródia akart lenni. Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy tévéfilm. És bár a rendszerváltás előtt általánosságban elmondható, hogy sokkal színvonalasabb tévéfilmeket készítettek a mostaniaknál, a tévéfilmek költségvetése azért mégiscsak elmaradt a Várkonyi-filmek különben is kimagasló költségvetésétől. 

Értéktelen kommersznek minősítette az említett kritikus a filmet (ezzel sem tudok vitatkozni), megjegyezve, hogy az értékes kommersznek igencsak meglenne a helye a filmkínálatban, eglsz pontosan úgy fogalmaz, hogy "a konfekció-ruhát is tisztességesen kell szabni!". 

 A 16. században vagyunk, a 150 éves török hódoltság idejében, a Balatontól délre. Oglu, aki Törökkopány agája (ő tehát a "koppányi aga" a címben) párbajban megöli a Benkő Gyula által játszott Babocsi Gáspárt. Nekem már önmagában fura látni, ahogy egy aga kiáll egy magyar uraság ellen szabályos kardpárbajra... Ne már...! Tisztelem Fekete Istvánt (a film alapját képező regény íróját), de ez nekem nagyon meredek...(ha tévednék, nyugodtan javítson ki hozzáértő történész) nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy nyakunkon ülő aga leereszkedjen, és a magyar uraság párbaj-szabályai szerint döntsön el egy vitát... Ezt ugyanúgy nem tudom elképzelni, mint hogy mondjuk a szovjet megszállás alatt valaki feljelent egy szovjet katonai vezetőt és az mondjuk aláveti magát a magyar igazságszolgáltatásnak. Mindkettő teljesen nonszensz... De ezen lépünk túl...

Folytatva az elkezdett történetet: A párbajban elhalálozott Babocsai Gáspár fia, László - akit az őt alakító Benkő Gyula fia, Benkő Péter játszott (az alábbi képen középen, lovon) - kihívja a győztes agát egy évvel későbbre ugyancsak kard általi párbajra... Itt végleg engedjük el, hogy bármi realitást követeljünk a filmtől illetve a történettől. Lászlót eddig anyja próbálta eltanácsolni a kardforgatástól (és általában minden erőszakos dologtól), de az elkövetkező évet mégis arra szánja László, hogy elsajátítsa a vívás minden csínját-bínját.... Nem hiába! A revans összecsapáson meg is öli Oglut.

A haldokló agának még van annyi lélekjelenléte, hogy mindenét (beleértve lányát és minden kincsét) Lászlóra hagyja. (Itt már csak úsztam az árral...)... Nem akarok ennél mélyebben belemenni az amúgy is igen erőltettett történetbe. A lényeg, hogy megjelennek kapzsi vallon zsoldosok is, akiknek természetesen a kincsre fáj a foguk. Lászlo mind Dusmátát (az elhunyt aga lányát) mind a kincset próbálja védelmezni. Hogy ez mennyire sikerül, azt megtudja, aki megnézi a filmet!

Ahogy az ekkoriban megszokott volt, a film sok neves színészt felvonultatott: Tolnay Klári, Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Bodrogi Gyula... hogy csak a legismertebbeket említsem...

Amint a lenti újságcikk címében is olvasható, ez volt az első színes magyar tévéfilm. Éppen ezért furcsa, hogy a film bemutatója igazából moziban volt! Ennek magyaráztata végülis kézenfekvő. Bár fura és ekkoriban már szokatlan volt moziban a 4:3-as képarány (pedig a mozi hőskorában ez volt a standard!), viszont színes tévéadás ekkoriban még nem volt Magyarországon. Így tehát az a furcsa helyzet jött volna létre, hogy drága színes nyersanyaggal elkészítettek egy színes tévéfilmet, amit az említett okokból mindenki csak fekete-fehérben láthatott volna. Maga a színes tévéadás csak 1969 áprilisában volt először (ezt még meg lehetett volna várni a bemutatóval), de az Orion gyár első színes tévétjét (Colorion) meglehetősen drágán árulták, csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak. 1974-től volt csak kapható az első megfizethető árú tévé Magyarországon. De ebben az évben is csak 50.000 család büszkélkedhetett színes tévével. Emlékeim szerint nekünk is csak néhány évvel később - valamikor a hetvenes évek vége felé - került a nappalinkba egy színes készülék.  1967-ben tehát még "filmszínház"-beli bemutató kellett ahhoz, hogy egy tévéfilmet színesben láthasson a közönség.