Magyarország (MAFILM 3. stúdió), 84 perc, ff., magyar
Rendező: Sára Sándor
Sára Sándor képeit csodátam Kósa Ferenc (ennek a filmnek egyik társírója) Tízezer nap - 1965 című filmjében, illetve a Gaál István által rendezett Sodrásban - 1964 kifejezetten maradandó élményt adott. Mindkét film több szempontból is emlékezets volt számomra, de közös volt bennük, hogy a képi világuk lebilincselő volt, nyilván leginkább Sára Sándor operatőrnek köszönhetően.
Ezért is nagyon vártam Sára első önálló nagyjátékfilmjét, és nagyon bántott, hogy ezt a filmet sajnos nem tudtam szeretni, akármennyire is akartam volna. Sőt... , ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy értelmezni sem tudtam igazán...
Sok képsor szinte ismétli azokat, amiket a korábban általa fényképezett filmekben láttam. Néha olyasmi érzésem volt, hogy amiket más rendezőknek adott, most össze akarta szedni, hogy a saját filmjében is megmutathassa azokat.
A forgatókönyvet hármasban írták Csoóri Sándorral, és a már említett Kósa Ferenccel. Nagyon nagy szerepet kaptak önéletrajzi elemek. Az is tudható, hogy a főszereplő (Balázsovits Lajos) gyakorlatilag magát Sára Sándort jeleníti meg, a filmfőiskolára áhítozó fiatalt, akit politikai okokból (mert apját egy nevetséges ügyből kifolyólag börtönbe zárják) nem veszik fel a filmművészeti főiskolára. Egy klasszikust (Bródy János) idézve, ami a filmben látható, az Sárával vagy így megtörtént vagy megtörténhetett volna.
A filmet megjelenésének idejében "lírai dokumentarizmus"-ként aposztrofálták a film stílusát. Lírai, a képek szépsége miatt ez nem igényel további magyarázatot. Dokumentarista, mivel a filmnek nincs olyan értelemben vett lineáris történetvezetése, mint a legtöbb hagyományos értelembe vett nagyjátékfilmnek, inkább a Sára által megélt valóság bemutatása a cél. Két - alig összekapcsolódó - részre bomlik az alkotás, az első Iliászhoz, a görög partizánhoz kapcsolódik, a második pedig az erdei cigánytelephez. (Ne felejtsük el Sára Cigányok - 1962 című rövidfilmjét, mely előtanulmányként is felfogható ehhez a részhez)
Sára Sándor
Az első (görög) részben a rendezőt megszemélyesítő Pásztor Balázs, miután az negyvenes évek végén nem vették fel a Filmművészeti Főiskolára, elmegy földmérőnek, ahol összebarátkozik a görög forradalmárral. Ha már itt tartunk, talán nem olyan sokan tudják a mai fiatalok közül, hogy Görögországban a második világháború után polgárháború tört ki, és a kommunisták kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, sokan menekültek az akkori kommunista országokba. Hazánkba körülbelül 7000 görög menekült érkezett, akiket az ország különböző pontjain helyeztek el. Ma is létező örökségük ezeknek a menekült görögöknek A DUnaújváros melletti Beloiannisz nevű település, amit annak a közel 400 görög családnak alapítottak és építettek az ötvenes évek elején, akik addig a Köbányai Dohánygyár egyik raktárépületében voltak elszállásolva. A filmbeli Iliász és felesége tehát egy ilyen hithű, kommunista menekült volt.
Pásztor Balázs földmérő munkája során a tiszai duzzasztógát építésekor megtapasztalja hogy a rendszert (igen, a kommunista rendszert!) nem érdekli az embereket érintő következmények. Ezen Iliász felháborodik. De amikor a rádióban hallgatják a Rajk-per közvetítését... (ebből tudhatjuk, hogy ekkor 1949-ben lehetünk) ... nem hisz Rajk ártatlanságában. (micsoda??? 1968-ban a Rajk-perről lehetett beszélni? Hisz abban Kádár is nyakig benne volt, és nyilván pontosan tudta, hogy Rajk - amivel vádolták - abban biztosan ártatlan volt. Belügyminiszterként nyilván osztozott a rendszer bűneiben, de amivel a koncepciós perben vádolták - Jugoszláviának való kémkedés - abban ártatlan volt. Kádár és Farkas Mihály vezették Rajkék kínzásoktól sem mentes kihallgatását... és ez a téma szóba kerülhetett 1968-ban? Hát ez meglepett... talán azt gondolták, hogy ez a film annyira marginális, hogy senki sem fogja megnézni??? Tanácstalan vagyok a választ illetően)
Következő közös megbízásuk egy tanyaközpont kiépítése. Ezt szokták téeszesítésnek is hívni (TSZ: termelőszövetkezet), a tanyaközpont vitathatatlanul jobban hangzik. A lényeg, hogy a kommunista eszme jellegéből adódóan a parasztokat rákényszerítették, hogy önkéntesen (hm) adják be földüket a közösbe, és közösen műveljék azt, majd a terményből valamennyit kivehetnek maguknak, de végső soron az államé lett minden... Nos, egy féleértésből adódóan a falu közössége azt hiszi, hogy Iliász (aki számukra mégiscsak a legidegenebb a jött-mentek között) utasítására vitték el egyik hajnalban a falu összes férfiát... és ennek a félreértésnek végzetes következményei lesznek...
Ezután Pásztor Balázs egy erdei munkán kap feladatot, ahol cigány favágókkal dolgozik. Összebarátkozik a munkásokkal, akik egy erdei cigánytelepen dolgoznak. A körülmények polgári szemmel nézve siralmasak, mégis van bennük valami barátságos, bensőséges. Ágyat még életükben nem láttak, ettől függetlenül szemmel láthatólag jól érzik magukat. Egyszer csak megjelennek a hatóságok és megalázó kezelésnek vetik őket alá tetű-irtás címén. Egészen nyilvánvaló, hogy a jelenetek megtekintésekor mindenkinek a náci haláltáborok hasonló jelenetei jutnak eszünkbe. Érdekes adalék ehhez a szegmenshez, hogy - amennyire utána tudtam olvasni - ezek a megalázó hatósági fellépések nem a Rákosi-korszakban, hanem a hatvanas években (a Kádár-korszakban) történtek valójában. A film nem tér ki arra, hogy a határozottan 1949-re tehető Rajk-peres rádióhallgatás óta hány év telt el a cigány-szegmens időszakáig, tehát, ha magyarázkodni kellett, akkor lehetett azt mondani, hogy ez ismét a Rákosi-rendszer túlkapásairól szól, még akkor is, ha a tájékozattabbak tudhatták, hogy ez (is) Kádárékról szól valójában.
