Szovjetunió (Mezsrabpomfilm), 126 perc, ff. néma

Rendező: Vszelovod Pudovkin

3in1 - azaz - három az egyben... mint ahogy a mosogatószer reklámjában halljuk. Ebben az esetben arról van szó, hogy minimum 3 műfaj keveredését kapjuk: Egy kis kalandfilm, egy kis dokumentumfilm és egy kis propagandafilm. Egyik komponens sem uralkodik igazán a másik kettő fölött.

A kalandfilm rész: Egy mongol vadász aki a Mongóliát megszálló gonosz Britek ellen partizánként harcol, fogságába esik 1918-ban, és egy szerencsés véletlennek köszönhetően azt hiszik róla, hogy Dzsingisz Kán egyenes ági leszármazottja. Ezért fondorlatos módon megteszik a leigázott Mongólia báb-királyának. 

A Propaganda-rész: Annyira hazug, hogy szinte nekem kellemetlen: A britek, akiket a film megszállónak ábrázol nem voltak Mongóliában. Valójában ekkoriban a Kínaiak, majd a Szovjetek viselkedtek gyarmatosítóként Mongóliában. Egészen 1990-ig kommunista uralom volt az országban.

Dokumentarista-részek: Az eseményeket sok helyen szakítják meg - viszonylag hosszabb - korabeli Mongol szokásokat, viseleteket bemutató részek. A mongol álarcok és vallási ünnepségek megtekintése különösen érdekes lehet azoknak, akik nyitottak ilyenfajta korlenyomatokra. A film teljes egészében Mongóliában forgott, ebben a tekintetben tehát feltétlenül autentikus.

Mivel a film rendezőjén - Pudovkin-on kívül - eddig csak Eisensteinnel foglalkoztunk a szovjetek közül, adja magát az összehasonlítás lehetősége. Eszközeikben nem állnak túlságosan távol egymástól, a montázs/vágás erejét hasonló tehetséggel képesek használni. Ebben a filmben ez legerősebben talán a záró képsorban érhető tetten. Eisensteinnel ellentétben azonban, akinél - gyakorlatilag - nem voltak főszereplők (hacsak a hős szovjet népet nem tekintjük annak), Pudovkin-nál a szó klasszikus értelmében is van főszereplő és mellékszereplő. Olvasom róla, hogy D.W. Griffith volt a példaképe. 

A főszereplő mongol vadászt egyébként Valerij Inkisinov, a rendező egykori osztálytársa alakítja. Különösebb említésre méltó dolgot nem tudok vele kapcsolatban mondani, mert semmi érdekeset nem mutatott. A "gonosz" kapitalista vezetők viszont kellemesen élvezhető módon alakították a gátlástalan stratégákat. Az egyetlen Európai női szereplő nagyon kellemes, mondhatni cuki...

Technikailag kifejezetten jól összerakott film, de sokkal élvezhetőbb lenne, ha ezt a filmet is sikerülne felújítani... Így önként vállalt "kötelező olvasmányként" sokszor juttatta eszembe ez a film, hogy már csak 5 némafilm van szórványosan a listán, és most már tényleg nyakunkon a hangosfilmek.