USA (Universal Pictures), 71 perc, ff., angol

Rendező: James Whale

Producer: E.M. Asher, Carl Laemmle Jr.

Először is tisztázzunk egy nagy félreértést! Nem Frankenstein az a torz teremtmény, akinek az arca itt a poszteren is látszik! Henry Frankensteinnek hívják azt a tudóst, aki ezt a szörnyet életre kelti! A szörnyetegnek nincsen neve! Nem volt neve az eredeti regényben sem (Mary Shelley - Frankenstein, avagy a Modern Prométeusz - 1818), és nem kerül sor névadásra ebben a filmben sem. Idő sincs rá, hiszen nagyon gyorsan elromlik minden, szinte azonnal "teremtése" után.

Frankenstein professzor felfedezi, hogy az ibolyán túl van egy sugár spektrum, ami képes életet létrehozni. Állatokkal már sikerült a kísérlet, most embert szeretne teremteni. Ehhez egy temetőben összeszed használható, ép testrészeket, és összerak belőlük egy torz testet. Ráadásul véletlenül a kiszemelt agy helyett a segédje - aki fogyatékosságai miatt leginkább a Notre Dame-i toronyőrre hasonlít - egy volt bűnöző agyát szerzi meg. Tehát a torz test kap egy torz lelket is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A Drakula c. filmhez hasonlóan ez is a Universal Pictures filmje, szintén horror, így az ember önkéntelenül is összehasonlítja a kettőt. Míg a Drakula meg sem próbál több lenni egy misztikus elemekkel átszőtt horrornál, addig a Frankenstein megpróbál szintet lépni. Mélysége is van a filmnek. Megcsavarják egy kicsit, és a film közepén támad bennünk egy furcsa érzés...

Megsajnáljuk a szörnyet...

Ez a szörny ugyanis nem gonosz egy cseppet sem. Torz, vad, képtelen felfogni a körülötte zajló dolgokat, még beszélni sem tud, de semmiképpen nem gonosz. 

Szörnyű dolgokat tesz, de mégsem tudunk rá igazán haragudni, nem tudjuk ugyanúgy nézni üldöztetését, mint ahogy egy átlagos filmes tömeggyilkosét néznénk. Mégis, értjük és tudjuk, hogy pusztulnia kell...

Frankenstein doktor istennek tekinti magát. Hiszen teremtett. Nem felélesztett egy halottat, nem! Ő egy olyan lényt teremtett több halott testrészéből, ami soha nem létezett előtte. Ettől mámoros boldogságot érez egészen addig, amíg nem szembesül teremtménye valójával. 

Elpusztítani? ... De az már gyilkosság lenne! - mondja először a tudós.

Igen, gyilkosság lenne, hiszen - bármennyire is szörnyeteg - egy élő ember. És ő adta neki az életet....

A szörnyet az angol származású Boris Karloff (felvett név, született: William Henry Pratt) alakítja, méghozzá nagy beleéléssel. Igaz, nagy segítségére volt az a zseniálisan kreatív maszk, mely magas homlokot, és egészen félelmetes arcot adott neki.

• 
• 
• 
• 

A Drakulával indított összehasonlításomat azzal zárom, hogy míg előbbi esetében csak értem, hogy a korabeli közönségnek miért tetszett, a Frankenstein esetében éreztem is a film hatását. A feszültség és az érzelem is átjött. Nem véletlen, hogy készül hozzá a folytatás, és az 1001-be az is bekerült.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

USA (Universal Pictures), 75 perc, ff, angol

Rendező: Tod Browning

Producerek: E.M Asher, Tod Browning, Carl Laemmle Jr.

Amikor elkezdődött a film, először azt hittem, rossz vetítésre ültem be - bár itthon néztem...

Kis fogadó, rajta felirat: BOR, SÖR ÉS PÁLINKA. Egy lovaskocsi érkezik, nagy a nyüzsgés körülötte, és mindenki tökéletes magyarsággal beszél. Ah soooo....! Drakula grófot ezek szerint átköltöztették Magyarhonba, vagy legalábbis a vérbeli román Havasalföldről esetleg Erdélybe? Így akkor minden világos...

És akkor mindjárt ki is emelném, hogy a film főszereplője az a valóban magyar származású Lugosi Béla, akinek a neve jelentősen összefonódott ezzel a szereppel. Állítólag - saját kérésére - vámpírpalástjába öltöztetve temették el... Lehet, hogy tervei között volt, hogy a filmhez hasonlóan éjjelente kimászik a sírból? Talán kevesen tudnak róla, de a városligeti Vajdahunyad várának délkeleti sarkában láthatunk róla egy mellszobrot, és azon is ott van palástjának jellegzetes gallérja.

Már találkoztunk ezzel a történettel a Nosferatu c. film kapcsán, ami a filmtörténelem egyik leghíresebb szerzői jogi vitáját okozta - legalábbis a horror műfajon belül -, hiszen Murnauék nem akartak jogdíjat fizetni a könyv eredeti szerzőjének, ezért megváltoztatták a főszereplő nevét Draculáról Nosferátura... de erről bővebben írtam már annak a filmnek a kapcsán.

Ahogy ugyanott jeleztem, én továbbra sem tudok lelkesedéssel fordulni a vámpíros történetek - főként tévésorozatos - reneszánszához, de nyilván van benne valami izgalmas, ha ekkora népszerűségnek örvend ez a téma.

A vámpírokról annyit érdemes tudni, hogy gyakorlatilag halottak, de mégsem teljesen... Nappal abban a sírban kell feküdniük, melyben eltemették őket, de napnyugtától napkeltéig "felélednek". Néha emberi alakban, de tudnak denevérként, illetve - ha szükséges - farkasként is létezni. Ja, és vért kell inniuk, hogy fennmaradhassanak. Igen, ez a legfontosabb vámpírtulajdonság... Ezért okozott kisebb csalódást, hogy ennek a Draculának bizony egyáltalán nincsenek jól kifejlett vérvételező szervei, azaz "vámpírfogai". Maga a vérszívás sem jelenik meg soha vizuálisan a filmben, de még a nyakon sem látszik soha a jellegzetes kettős behatolás okozta seb, csak említés útján szerezhetünk róla tudomást. Még talán azt érdemes tudni a vámpírokkal kapcsolatban - hátha valaki vámpírral kerül egyszer szembe - hogy egy kereszttől vagy egy tükörtől rémülten sarkon fordulnak. Ezeket valamiért nem szeretik a vámpírok...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Draculát sikerrel játszották 1927-től a Broadway-en Lugosi főszereplésével, és ezt a színdarabot dolgozza fel ez a filmváltozat. Látszik is rajta. Nem sikerült eltávolodni a színpadias jellegtől. Lugosinak egyébként jellegzetesen magyaros az angolja, a lágyan hömpölygő amerikai dialektustól eltérően (gondoljunk csak a jól megtekert ' r ' hangzóikra) Lugosi jól megropogtat minden mássalhangzót. Szerintem még rá is játszik egy kicsit  a nyilván egyébként is létező akcentusára. Ezzel talán még durvábbá válik megjelenése.

A film legerősebb pontjai a szépen kivitelezett helyszínek, melyek kifejezetten emlékeztetnek az 1925-ös Az Operaház Fantomja díszletekre. Az is Universal Pictures film volt egyébként, annak a díszletei a mai napig megvannak, ez a Drakulás díszlet is olyan szép lett, hogy még vagy tíz évig felhasználta a stúdió egyéb filmjeinek a forgatásaihoz.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A vizuális effektek (trükkök) viszont rendkívül átlátszóak mai szemmel. Egyes momentumai néha inkább viccesek, mint félelmetesek - de persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az akkori közönségnek nyilván teljesen máshol volt az ingerküszöbe. Emlékezzünk a mozi hajnalára, amikor még a kamera felé tartó vonattól is sikoltozásban tört ki a közönség.

Draculának itt három felesége is van, akik vele együtt kelnek ki sírjaikból. Véleményem szerint ők a film legnagyobb elpuskázott lehetősége. Izgalmas a látványuk, kíváncsian vártam, hogy mit tesznek majd hozzá a "Dracula hangulathoz", és a végén kiderült, hogy semmit... Talán kétszer, ha feltűnnek, és gyakorlatilag nem csinálnak semmit azon túl, hogy élőhalottként vánszorognak egy keveset. Érdemes lett volna a figurájukat jobban kidolgozni. 

A Hyppolithoz hasonlóan ezt a filmet is két verzióban készítették el. Állítólag nappal forgatták az angol nyelvű verziót, éjszaka kicserélődött a stáb - a színészek és a rendező is -, és leforgatták az egészet spanyolul is. Aki látta, jellemzően azt mondja, hogy a spanyol változat izgalmasabb... ott van vér is... feszültség is...

A Dracula a Frankensteinnel nagyjából egyszerre került a mozikba. (Ez utóbbi lesz a következő film a listán) Ennek a két klasszikusnak a sikere indította el igazán a horror műfaj virágzását, és későbbi kibontakozását.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Dailymotion - Dracula - 1931

Dracula 1931 by Alice-Bauer

USA (Murnau-Flaherty, Paramount), 85 perc, ff., néma

Rendező: F.W. Murnau

Producer: F.W. Murnau

Murnau és Flaherty összeállt, hogy forgassanak egy filmet Bora Bora-n nagyrészt benszülöttek szereplésével. 

Murnau-t jól ismerhetjük, hiszen ő készítette a Nosferatu-t, Az Utolsó Ember-t, és az általam legerősebb némafilmnek tartott Virradat-ot.

Flaherty híres dokumentarista volt, tőle a Nanuk, az Eszkimó került föl az 1001-es listára eddig, de 1926-ban forgatott ő már filmet a térségben (azt a filmet Szamoán), így jó ötletnek tűnt kihasználni tapasztalatait. 

Bora bora-t viszont közelebbről még nem ismerjük... Én legalábbis még nem jártam ott, és ha jól sejtem, az olvasók többsége szintén nem. Talán a legtöbb amit tudunk róla, hogy manapság luxus turista központként üzemel.

Ha - képzeletben - lefúrnánk magunk alatt a Földbe, és nem állnánk meg a túloldalig, akkor Óceániába jutnánk, Dél-Amerika és Ausztrália között valahol félúton. Errefelé van Francia Polinézia öt szigetcsoportja, melynek legnagyobb szigete Tahiti. Az a sziget, amit mi keresünk - Bora Bora - egy viszonylag kicsi, néhány km átmérőjű szigetecske, melyet egy lagúna gyűrű vesz körül. Mivel a homokja szinte hófehér, a lagúna valószínűtlenül - szinte giccsesen - szép világoskék színű.

Ebből a szögből talán még jobban látszik a sziget igazi arca. Talán nem túlzás földi paradicsomnak nevezni. Ez egyébként a film első felének az alcíme is: Paradicsom. 

Murnau és Flaherty tehát elkezdtek együtt dolgozni a filmen, de nagyon hamar kiderült, hogy nincsenek egy hullámhosszon. A legtöbb dologgal kapcsolatban különbözött az elképzelésük. Flaherty - igazi dokumentaristaként - szerette volna, ha a kamera csak forog minél többet, a bennszülöttek pedig lehetőleg szabadon, minél tágabb keretek között játszhassák el a történetet. Murnau viszont perfekcionista volt, a lehető legpontosabban elő akarta írni a jeleneteket. A forgatókönyvvel kapcsolatban is sok vitájuk volt, ráadásul Flaherty kamerája - eredetileg ő lett volna az operatőr - állandóan begyűrte a filmet, úgyhogy végül Murnau hívott helyette egy másik operatőrt, Floys Crosby-t, aki - nem mellesleg - végül Oscar-t kapott ezért a filmért. Murnau végül ki is vásárolta Flaherty-től az ő üzletrészét, hogy az utómunka során már ne kelljen vitatkozni vele.Három központi szereplője van a filmnek. A Lány (Reri) , az ő szerelme (Matahi), és az Öreg (Hitu).

Az film első fejezetében (Paradicsom) megismerkedünk a szigetlakók gondtalan életével, amit nemsokára gyökeresen fölforgat egy hajó érkezése. A hajón Hitu, az öreg érkezik a szigetcsoport főnökének üzenetével, mely arról szól, hogy meghalt az isteneknek szánt szűz, és helyette a főfőnök Reri-t jelölte ki az új kiválasztottnak, akit ezentúl egy férfi sem illethet. Mostantól ő TABU, és az öregnek magával kell vinnie. 

A fiatalok nem fogadják el a hagyományok diktátumát, és megszöknek. Így lesz a film második (záró) fejezetének címe: Az Elveszett Paradicsom, mely mindjárt meg is előlegezi a tragikus végkifejletet.

A film nagyrészt őslakosok szereplésével készült. Néztem is nagyot, amikor az egyik srác, csak úgy nekifutásból "felszaladt" a kb. 20 méter magas kókuszpálma tetejére...

• 
• 
• 

A Reri-t alakító Anne Chevalier-t egy helyi bárban fedezte fel magának Murnau.

• 
• 
• 
• 

Murnau már kísérletezett a feliratok elhagyásával Az Utolsó Ember-ben, itt is kísérletezett ilyesmivel. Maguk a felirattáblák itt is elmaradtak. Amiket látunk, azok a különböző hírvivők által hozott levelek.

A három központi szereplő közül az öreg nyújtja a leginkább maradandó alakítást. A második fejezetben Hitchcock-szerű megoldásokkal operált Murnau. Az öreg a film több jelenetében is megjelenik; úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mikor csak valamely szereplő képzeletében látjuk, és mikor jelenik meg valójában. Ezek a feszültség teremtő "trükkök" kifejezetten jól működnek, a film legerősebb momentumai. 

Némafilmről beszélünk, de szinkronizált zenével, azaz már nem a mozi zenekara kísérte a filmet, hanem a Murnau által összeállított - és rögzített - hangsáv szól.

Murnau egy héttel a film bemutatója előtt autóbalesetben elhunyt.  Ez volt tehát az utolsó filmje.

Világszerte gyönyörű poszterek készültek a filmhez, érdemes végigkattintani a galériát, és találgatni, hogy egy-egy poszter melyik országban készülhetett:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

USA (Universal Pictures), 134 perc, ff. angol

Rendező: Lewis Milestone

Producer: Carl Laemmle jr.

Bátor, és szokatlan kísérlet volt ez a film, hiszen nagyon ritka és kockázatosnak tűnő vállalkozás egy háborút az ellenség szemszögéből, ráadásul az ellenfelet emberi (emberséges) mivoltában láttatva bemutatni.

Ebben a filmben pont ez történik. És ami talán még meglepőbb, hogy pont az USA-ban kapta a legnagyobb elismerést - és a közönségsiker mellett két Oscar-t -, míg Németországban, ahol ekkor már erősödtek a nácik, a film vetítésein Göbbels vezényletével balhézott a csőcselék. Hogy okkal, vagy ok nélkül, az már nem nagyon fog kiderülni, ugyanis az eredetileg 152 perces filmből időközben kivágtak közel húsz percet abból a célból, hogy így minden ország számára fogyaszthatóvá váljon. Elképzelhető tehát, hogy eredetileg voltak jelenetei a filmnek, melyek sértőek lehettek a németek számára, mára azonban egy pacifizmusában és humanizmusában megkérdőjelezhetetlen mű maradt belőle.

A cím egy kis magyarázatra szorul, ráadásul a magyar cím egy árnyalatnyit el is tér az eredeti amerikai cím jelentésétől. Ebben az esetben viszont az a helyzet, hogy a magyar cím pontosabb, mint az eredeti amerikai, hiszen van annál egy német "még eredetibb" cím. 

A film alapja ugyanis egy német könyv, melynek címe Im Westen Nichts Neues, ami nagyjából megfelel a magyar filmcímnek. (Az angol cím valami olyasmit jelent, hogy "A Nyugati Fronton Minden Csendes"). A könyv egyébként Erich Maria Remarque (született: Remark) műve. (A Maria nem elírás! - nekünk is van ilyen furcsa nevű hírességünk, bár talán kevesen ismerik teljes nevét: Kosztolányi Dezső István Izabella - és ez nem vicc, tessék rákeresni!)

Visszatérve a címre: Ez egy cinikus utalás azokra a semmitmondó tudósításokra, melyek szerint a fronton a helyzet változatlan, illetve nem történik semmi... holott a nyugati fronton ekkor ugyanúgy meghaltak és megnyomorodtak a katonák, csak éppen a kialakult lövészárkos állóháborúban a front nem nagyon változott egyik irányba sem... Nyugaton a helyzet tehát változatlan volt ilyen értelemben...

 2011-ben teljesen felújították ezt a filmet, és olyan tökéletes munkát sikerült végezniük, hogy először azt hittem, hogy rossz filmhez nyúltam (létezik egy 1979-es újra-feldolgozás), de a helyzet az, hogy a mai technikával már szinte csodát tudnak művelni.

Persze az eredeti filmnek is olyannak kellett ehhez lenni, hogy így felújítva lenyűgözően szépen elkészített csatajeleneteket láthassunk! A szépség itt filmesztétikai minősítés akar lenni, hiszen amit látunk, az látványban és naturalisztikus ábrázolás-módjában félelmetesen megközelíti a Ryan Közlegény Megmentésében látott partraszállásos jelenetét. Nincsenek kiforduló belek, de van olyan momentum, ami talán még annál is mélyebb nyomot hagy az emberben.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Voltak látványos csatajelenetek a The Birth of a Nation-ben illetve a The Big Parade-ban is, de ez a film kamera-kezelésben, képi trükkökben erősen megelőzi korát. Nem szeretem a túlzásokat, de sok esetben leesett az állam attól, amit láttam.

A film egyébként kifejezetten komolyan veszi a hitelességet, mely legjobban az egyenruhák evolúcióján érhető tetten. Ezen belül is a leglátványosabb a német harci sisak változása a világháború előrehaladtával.

1914-ben a háború kezdetekor a németek u.n. Pickelhaube-t viseltek, mely egy kifejezetten szépen formatervezett, szigorúan bőrből készült sisak volt, rajta bronz illetve ezüst díszítéssel, és egy jellegzetes - ugyancsak bronz vagy ezüst - tüske szerű dísszel a tetején (lásd jobbra).

Azon túl, hogy tényleg nagyon jól mutatott ez a sisak, több gond is volt vele. Egyrészt hamar kiderült, hogy nincs megfelelő mennyiségű alapanyag az újabb és újabb sisakok előállításához, még nagyszámú dél-amerikai import igénybevételével sem. 

Elkezdtek tehát más anyagból, - fémlemezből, filcből, papírmaséból - "helyettesítő sisakokat" gyártani. Ezek már nem voltak ilyen szépek, de a jellegzetes forma még megmaradt. (lásd balra)

Az is viszonylag hamar kiderült, hogy a tüske - bár felvonuláskor jól mutat - a harcokban kifejezetten hátrányt jelent. Az első világháborúra jellemző lövészárkokban kifejezetten kellemetlen volt, ha a sisakból kiálló tüske korlátozta a katonák mozgását a fedezékben mozogva, illetve arra is figyelni kellett, hogy ez a fölösleges nyúlvány ne lógjon ki az árokból.

Ezért tehát 1915-ben már olyan sisakokat gyártottak, melynek tüskéje leszerelhető volt. A harcokban már a tüskét leszerelve kellett hordani a sisakot (lásd jobbra). Hol vagyunk már a míves első változattól?

A gránátrepeszek ellen azonban ez a sisak semmilyen védelmet nem nyújtott.

1916 során a német hadsereg átállt a második világháború alatt is használt acél rohamsisakokra (lásd balra), melyekkel kb. 70%-al csökkent a halálos kimenetelű fejsérülések száma. Mindezt csak azért szedtem össze, mert a filmben nagyon pontosan követhetőek az egyenruha ilyen jellegű változásai a háború folyamán.

A film lényege azonban a háború embertelenségének ábrázolása. Ahogy arcot és személyiséget kap az ellenség, hamar szembeötlővé válik, hogy mindkét hadsereg nagyjából hasonló arányban tartalmaz "jó" és "rossz" embereket. Aki le akar lőni engem a csatatéren, és akit én le akarok lőni, azt is ugyanúgy hazavárja édesanyja, szerelme, esetleg gyermeke. Nem azok az igazi gyilkosok, akik kötelességből a csatatéren harcolnak, hanem azok akik odaküldik őket.

Egy váratlanul erős jelenetben szembesülünk ezzel, amikor a német főhős egy ellenséges francia katona haláltusáját asszisztálja végig a lövészárokban. Talán még az elhíresült záró jelenetnél is erősebb.

• 
• 
• 

Persze hiteltelen lenne a film, ha nem mutatná be azokat a pillanatokat, amikor az embertelenségbe egy kis életöröm keveredik. Ahogy a nyugati fronton a katonák fürdőzés közben megismerkednek a francia lányokkal, és kalandot, szerelmet keresnek vagy éppen kocsmában mulatoznak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mélyen elgondolkoztató film. Nagyon hatásosan állítja szembe az otthonmaradók lelkes harcra buzdítását a harcokban megtört, hitüket vesztett katonák fásultságával.

Méltán nyert két Oscar díjat, egyet legjobb filmként, egyet pedig a legjobb rendezésért. A képen idősebb Carl Laemmle a Universal Pictures német származású alapítója tartja a filmért kapott Oscar-t.

 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) Az ingyenesen elérhető online változat sajnos messze nem olyan minőségű, mint az általam látott felújított változat.

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

All Quiet on the Western Front - 1931

Watch All Quiet on the Western Front (1930) in Entertainment  |  View More Free Videos Online at Veoh.com

USA (First National Pictures), 76 perc, ff., angol

Rendező: Mervyn LeRoy

Producer: Hal B Wallis, Darryl F. Zanuck

Kormányos Tóni, Pöttöm, Gyilkos Pepi, Kobak, Rettegett Joe, Gorilla... ezekből és még néhány hasonlóan "kedvesen csengő" névből áll az a Chicago-i gengszterbanda, mely körül a Kis Cézár zajlik.

Nagyjából 1920-tól 1933-ig tartott az Egyesült Államokban a híres alkoholtilalom (prohibition) időszaka, mely megágyazott az Al Capone-féle gengszter-bandák - másnéven: Maffia - felvirágzásához.

1920-tól tehát az USA összes államában betiltották az alkohol nagyüzemi gyártását, és árusítását - bár otthon nem volt tilos alkoholt lepárolni és fogyasztani a legtöbb államban. Az igény ettől persze még megmaradt az italozásra,  amit a szervezett bűnözés ki is használt. Náluk tudott italhoz jutni, aki továbbra sem kívánt enélkül a bódulat nélkül élni. Ugyanaz volt tehát a szerepük ezeknek a bandáknak akkor az alkohollal kapcsolatban, mint manapság a kábítószer terjesztésében.

A Kis Cézár a gengszterfilmek egyik - ha nem az egyes számú - alapműve. A filmben rengeteg motívum látható, mely újra és újra visszaköszön a későbbi maffiafilmekben is (például a Keresztapa trilógiában).

• 
• 
• 

Ezzel a filmmel belépünk az Amerikai filmgyártás egy rövid, de izgalmas időszakába, melyet pre-code időszaknak szokás nevezni - sehogy sem találok magyar elnevezést hozzá.

Pre-code érának nevezzük Hollywood 1934 közepéig tartó hangosfilmes időszakát.

A huszas évek közepén William Hays elnökletével létrejött az MPPDA  (Film producerek és forgalmazók szövetsége), mely 1927-ben kidolgozott egy ajánlást arról, hogy miket tilos ábrázolni a filmekben, milyen témákat lenne illendő feldolgozni, stb... 1930-ban kicsit szigorítottak ezen, még a helyénvaló szóhasználatra is kitértek. Ezt a szabály-gyűjteményt szokás Hays-kódex-nek - angolul Hays-code - hívni (a szövetség elnökéről elnevezve). Létrehoztak e mellé egy PCA (Production Code Administration) nevű szervezetet, melynek a kódex betartatása lett volna a feladata, azonban eleinte szinte semmilyen tényleges hatáskörük nem volt.

1934 Június elsejétől viszont már csak úgy vetíthettek moziban egy filmet, ha a PCA jóváhagyó pecséttel látta el a művet. Ezzel zárul tehát le a pre-code éra, és jön a Hays-kódex által évtizedeken át az erkölcsiség (vagy helyesebben prüdéria) béklyójába kötött post-code időszak. 

Na, de ne siessünk ennyire előre, hiszen mi még csak a hangosfilmes - és ezzel együtt a pre-code korszak - elején járunk...

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A film elején két piti bűnöző elhatározza, hogy elköltöznek Chicago-ba , és kezükbe veszik sorsuk irányítását. A két barát azonban végül különböző utakon indul el. Míg a Douglas Fairbanks, Jr. (igen, ő a nagy Douglas Fairbanks fia) által alakított Joe Massara táncos lesz, szerelmes lesz, és megpróbálja távol tartani magát a bűnözéstől, addig az Edward G Robinson által alakított Rico (kis cézár) beleáll a bűnözés közepébe: felkeresi a Chicagoi maffia egyik alfőnökét, hogy csatlakozzon hozzájuk. A filmbeli fordulatok helyenként kicsit gyermetegek, Rico felemelkedése például kifejezetten erőltetett: Ahogy az al-főnök beveszi őt a csapatba, szinte azonnal átveszi az irányítást, és a banda tagjai is rögtön meglátják benne a jövő tehetséges vezetőjét. A valóságban nyilván nemcsak, hogy repült volna az első alkalommal, amikor leszólja a főnökét, de valószínűleg a régi bandatagok sem engednek azonnal maguk fölé egy jöttmentet... 

De nem baj, ettől még ez a mozi a gengszterfilmes műfaj egyik kiindulópontja. 

Nem sikerült egyébként egyik pólust sem igazán megszeretni. Rico, a főszereplő gengszter nem rendelkezik szinte semmilyen pozitív tulajdonsággal. Még a későbbi filmes maffiózókra (akár Don Corleone-ra, vagy mondjuk a Donnie Brasco-ban Al Pacino által játszott Leftie-re) jellemző sajátos erkölcsi rendszerükhöz való ragaszkodással sem rendelkezik. Ugyanakkor a törvényes útra rátérni próbáló Joe Massara sem tud a film kedvelhető hősévé válni a karizma szinte teljes hiánya miatt. A másik oldal - a rendőrség - pedig inkább az a levakarhatatlan, idegesítő  tesze-tosza banda, akik rendszeres időközönként megjelennek a gengszterek körül, jelezve, hogy szemmel tartják őket, de valójában az akadékoskodáson kívül képtelenek bármire is.

Tehát szerethető oldal nem nagyon van itt, ez kérem a pre-code éra, ahol még nem is volt ilyen elvárás.

Végezetül egy örök dilemmámat szeretném megosztani, ami a némafilmek során eddig teljesen megszűnt létezni, nevezetesen a: "szinkron vagy eredeti nyelv?" kérdésköre.

Előre leszögezem, hogy szerintem nincs általánosan elfogadható jó válasz. Nyilván az alkotó (azaz rendező) abban a formában kívánta elénk tárni a filmet, ahogy ő letette az asztalra. Nem ismeri igazán Al Pacino-t , aki nem hallotta eredetiben kubai bevándorlóként latino akcentussal beszélni - igaz, valószínűleg értékelni is csak az tudja igazán, aki alapszinten érti a nyelvet. De másik oldalról nézve milyen veszteség lenne, ha nem hallhatnánk mondjuk a Piszkos 12 Reisman őrnagyát Sinkovits Imre hangján. Sinkovits hangját hallgatni önmagában olyan élmény, hogy ahhoz csak öccse, Sinkó László hangja hasonlítható valamennyire például dr. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins)  szinkronjaként. És akkor meg kell jegyezni azt is, hogy bizony a szinkron már rég nem a régi - és ez talán nem is szorul bővebb magyarázatra...

De még jó néhány évtized áll előttünk, amikor még elsőrangú színészek szinkronizáltak. Így azt az álláspontot tettem magamévá, hogy - mivel arra nemigen tudnék időt szánni, hogy mindkét változatot megnézzem - hacsak valamilyen érv nem szól kifejezetten az egyik mellett, akkor azt a változatot fogom megnézni, amelyik jobb képminőségben elém kerül. 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

• 
• 
• 
• 

DAILYMOTION - Kis Cézár - 1931

Little Caesar (1931) EDWARD G. ROBINSON by CinemaLibreWatchonline

USA (Buster Keaton Production, United Artists), 67 perc, ff., néma

Rendező: Buster Keaton, Charles Reisner

Producer: Joseph M. Schenck

Ez már az ötödik Buster Keaton film, és azon gondolkozom, hogy az 1001-es lista szerkesztői vajon nem hibáztak-e az arányokkal? Chaplin eddig egyetlen filmmel - az Aranylázzal - képviselteti magát. Igaz, neki lesz még három "kései" filmje...

A magyar címadás ezúttal kicsit esetlenke...  mondhatni nem sok értelme van. Az angol eredetiben Steamboat Bill kb. Gőzhajó Bill-t jelent, Jr. (junior)-al kiegészítve pedig ifj. Gőzhajó Bill lenne, ha szó szerint próbálnánk fordítani.

Gőzhajó Bill pedig egy Mississippi gőzhajó tenyerestalpas tulajdonosa és kapitánya, aki valamilyen oknál fogva fiát kiskora óta nem látta - azt sem tudja hogyan néz ki. Nos, ez a fiú épp most készül meglátogatni őt. Nagy a várakozás, a fiú vonaton érkezik, nem is akárhogyan: Szinte egy az egyben láthatjuk a Volt egyszer egy Vadnyugatból a Harmonikás "entrée"-ját... Bill-ék nézik a vonatról leszálló embereket... a kamera szinte mindegyiket mutatja... de egyik sem ő az... végül  csalódottan lemondanak a találkozóról, a vonat kigurul az állomásról, és ekkor látjuk meg, hogy a szerelvény túloldalán áll a fiú (Keaton) a csomagjaival. De ekkor még mindig nem hisznek a szemüknek, hiszen Bill valaki olyasmit várt, amilyen ő maga, ehelyett érkezett egy nyeszlett, két fejjel kisebb fiatalember elképesztő öltözékben, és valószerűtlen bajusszal.

Valami hasonlót mintha nemrég láttam volna Harold Lloyd-tól...A Kisebbik Testvér címmel... Ott is a család fekete báránya volt a csenevész családtag, itt is fejébe veszi a termetes apuka, hogy embert farag fiából...

És ez a szituáció tulajdonképpen az egész film alapját adja azzal megspékelve, hogy ifjoncunk véletlenül pont Gőzhajó Bill örök ellenfelének lányába szeret bele... aranyos a fiatal pár egyébként ahogy a tiltás ellenére is láthatóan odavannak egymásért... titokban, lopva találkoznak...

• 
• 
• 

Csak érdekességképpen iktatom közbe ezt az 1911-es dalt, melyből kiderül, hogy Steamboat Bill egy 17 évvel azelőtti dalszöveg szereplője. Elsőre nem gondolná az ember, de többszöri meghallgatás után elég addiktív, nehezen verem ki a fejemből a dalocskát: (ez egy 1919-es feldolgozása az eredeti dalnak)

És mielőtt visszatérnék a filmhez, - tényleg egy utolsó kitérő, csak mert szintén filmtörténeti jelentősége van - : A Buster Keaton film megjelenésének évében (1928) egy másik film is kötődik ugyanehhez a dalhoz: Mickey Egér első inkarnációja, - mely még nagyon más karakter, mint ahogy most ismerjük - ugyanezt a dalt fütyürészi a Missisippi egyik gőzösét (!) irányítva:

Mickey Mouse: Steamboat Willie (1928) 

A filmnek három olyan ötletes jelenete is van, melyet később más filmben is viszontláttam. Az egyiket már korábban említettem (vonatos érkezés)  a második az, amikor az apa elviszi a fiát kalapot vásárolni. A kamerának próbálja Keaton a kalapokat, nekünk tehát olyan érzetünk van, mintha mi a tükör másik oldaláról látnánk őket. Rengetegszer alkalmazott beállítás, de nagy valószínűséggel ez volt az első.

A harmadik az a jelenet, amikor Keaton egy ház homlokzati fala előtt áll. A hatalmas szél ledönti a falat, nyilván Keaton pont ott áll... A falon csak egy ablak van. Nyilvánvaló, hogy Keaton (aki észre sem veszi a dőlő falat), csak akkor éli túl, ha pont az ablak helyén áll amikor az ledől .... Állítólag a kétmázsás fal-díszletnek nem volt könnyített része, tehát Keaton - aki nagyon bevállalós színész hírében állt - ha egy kicsit is elmozdult volna a beállított helyéhez képest... az nagyon fájt volna neki... Ez a jelenetet is több filmben reprodukálták azóta.

Az utolsó 13 perc nagyon ütős: Egy hurrikán során ifjabb Steamboat Bill-nek először a maga bőrét kell megmentenie, aztán mindenkiét, akivel összeakad. Nagyon látványos a hurrikán, hatalmas szélgépekkel dolgoztak, és egy daru tartotta Keaton-t a levegőben, mintha a szél repítette volna.Buster Keaton-tól ezzel elköszönünk... egy időre... Mint annyi más némafilm-sztárnak, neki sem ment a szekér a hangosfilmek eljövetelével... igazából már ez a film sem hozott elég bevételt. Buster Keaton, aki eddig megengedhette magának, hogy saját cégével gyártsa filmjeit (a United Artist csak mint forgalmazó foglalkozott a filmjeivel), kénytelen volt betagozódni a stúdió rendszerbe. Leszerződött az MGM-hez. Ott még kapott egy lehetőséget egy önálló próbálkozásra (A Filmoperatőr/The Cameraman - 1928), de sajnos az sem volt sikeres, így soha többé nem tudott önálló produkciót készíteni. Karrierje egyre mélyebben... alkohol... válás...

Az ötvenes években aztán kapott egy újabb lehetőséget a sorstól. Brit tévéfilmekben, majd egyre több más helyen tűnt újra fel... Tulajdonképpen egy kis retro hulláma volt ekkor a némafilmeknek... Mellékszereplőként fogjuk még látni mozifilmben is... de legközelebb csak az ötvenes években...

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

 Az Ifjabb Gőzös - 1928