USA (MGM), 152 perc, néma, ff.
Rendező: King Vidor
Producer: Irving Thalberg
Jó néhány világháborús filmet láttam már, közülük sok emlékezetes is maradt (pl. Ryan Közlegény, Piszkos 12, Kelly Hősei, M.A.S.H., stb.), de hiába gondolkozom, nem emlékszem arra, hogy első világháborús filmet láttam volna...
Az Amerikaiak részvétele az első világháborúban nem volt magától értetődő. Anélkül, hogy mélyebben belemennék a szituáció történelmi elemzésébe, ebben az újszerű háborúban - ahol először használtak repülőt, tankokat, aknavetőket, stb.- nem volt alapvetően "rossz" oldal, mint a nácik oldala a második világháborúban. Az Amcsik eleinte mindkét félhez egyenrangúan viszonyultak, eredendően nem volt túl sok keresnivalójuk a harcoló felek között.
Németország kicsit eltaktikázta magát a korlátlan tengeralattjáró-hadviseléssel. (Deklaráltan figyelmeztetés nélkül elsüllyesztettek minden ellenséges illetve semleges országbeli hajót az ellenség partvonala közelében) Ez rengeteg amerikai civil halálát okozta (pl. Lusitania nevű civil amerikai hajó 1200 utassal), de főként azzal, hogy a német külügyminiszter megpróbálta lekenyerezni Mexikót, hogy az USA hadba lépése esetén támadja meg északi szomszédját, cserébe néhány USA-ról leszakított tagállamért. Sikertelen volt a taktika, Mexikó "beintett nekik", és ráadásul még ki is derült a turpisság. Ennél már nem kellett több, 1917-ben az USA is belépett a háborúba. Ha az amerikaiak nem szállnak be, talán a világháború kimenetele és ezzel Magyarország sorsa is egészen máshogy alakul.
Ide csatlakozunk be a film elején. Szegény főszereplőt (John Gilbert) mindenki arra akarja rávenni, hogy jelentkezzen a hadseregbe, mert a "hazának" szüksége van rá. Még a menyasszonya is teljesen be van zsongva a katonáskodásért. Úgy látszik, a családban csak egy normális ember van: a fiú édesanyja az egyetlen, aki marasztalná gyermekét. A fiú végül enged a nyomásnak, és beáll a hadseregbe...
A filmet határozottan két részre osztanám. Az első rész az unalmas fele - a második a nagyon ütős fele. Mintha két teljesen különböző ember rendezte volna. Akár még igazam is lehet... hiszen a film producere az az Irving Thalberg, aki von Stroheimmel is összeakasztotta a bajszát rendszeresen (ld. Szeszélyes Asszonyok ill. A Gyilkos Arany) Elképzelhető, hogy egy adott ponton átvette az irányítást, de lehet, hogy az eredeti elképzelés is ilyen felemás volt...
A film első fele egy vígjáték szerű, kicsit lassan csordogáló, különösebben nem kiemelkedő alkotás. Főhősünk és két barátja - akikkel a hadsereg hozta össze - mindennapjain keresztül megismerjük, hogy a Franciaországba vezényelt amerikai hadsereg hogyan tengette mindennapjait a harcoktól kicsit távolabb. Helyenként tényleg aranyos, az alábbi képen balra látható 'Cingár' becenevű fickó pedig kicsit hunyorítva nézve tiszta Donald Sutherland. Még a stílusa is hasonló.
Dramaturgiailag is szükség van erre a bevezetésre, hiszen a két katonatársnak fontos szerepe lesz a második részben, ehhez meg kell szeretnünk őket előbb. Nem beszélve arról, hogy a fiú beleszeret egy francia lányba (Renée Adorée), amivel meg már romantikus vígjátékba csap át a történet.
A képek jellemzően statikusak... Izegtem mozogtam sokat... Közel másfél óra egy kicsit sok volt. Ha nem fogadtam volna meg, hogy minden filmet végignézek az 1001-es listán, akkor bevallom, ennél a filmnél feladtam volna. És milyen rosszul tettem volna!
Mert a film második fele miatt érdemes volt "végigszenvedni" az elsőt! Kezdődött azzal, hogy a sereget azonnali hatállyal elvezényelték a városka közeléből, ahol állomásoztak. Éles bevetésre.
A "francia lány" olyan szívhez szóló jelenetet produkált amikor szerelme vonult el a hadsereggel, hogy háromszor is meg kellett néznem, és mindhárom alkalommal - hm - igen jelentős hatással volt rám. A szeretetnek és az odaadásnak ilyen fokú megnyilvánulása mindig erős érzelmeket kelt bennem. Azt hiszem, ez a film legerőteljesebb jelenete színészileg, rendezésileg, vágásilag és zeneileg is! Egyben ez a választóvonal a két teljesen különböző rész között. 
Mert ami ezután jön, az szerintem előképe az összes amerikai második világháborús filmnek. Jó ütemű vágások, az első rész statikus beállításaihoz képest itt izgalmas fahrt-ok, helyenként még az akkoriban teljesen szokatlan "remegős" feszültségkeltő felvételek is vannak. Az Belleau erdei csata-jelenet alatt - ez volt az Amerikai hadsereg első ütközete - azon járt a fejem, hogy az még a Patyomkin Páncélos lépcsős jeleneténél is erősebb ...
Erről a csatáról nem találtam forgatási fotót, de ez az illusztráció jól ábrázolja a csata jellegét.
Szép légi felvételek is láthatóak, és nagyon jó a zene! Ez utóbbi persze nem kifejezetten a film erőssége, hiszen a zene utólag készült hozzá a 80'-as években, amikor a filmet restaurálták. Remek zene, talán az egyik legjobb az eddig látottak közül.
A befejezés - ha mondhatom - kicsit kiszámítható, de ez nem von le a második rész értékéből. Az első részhez meg türelmet kívánok mindenkinek.
Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alább megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)
Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!
Szeretnél értesülni, ha írok az 1001-es lista következő filmjéről? Nyomj egy Like-ot vagy Megosztást a facebook dobozon (lent vagy jobbra található) és a facebook hírfolyamodon értesülni fogsz, ha újabb filmről írok.
