USA (MGM), 90 perc, ff., néma

Rendező: King Vidor

Producer: Irving Thalberg

A film rendezője és a producere is ismerős az 1001-es lista korábbi filmjeiből

Irving Thalberg volt ekkor az MGM alelnöke (produkciós igazgató) akivel rendkívül sikeres korszaka volt ennek a stúdiónak. Sajnos nagyon fiatalon, 37 éves korában elhunyt egy veleszületett szívbetegség miatt. Belegondolni is szörnyű, de tudta, hogy nem várható, hogy sokkal túlélje a 30. születésnapját. Vezetése alatt az MGM szárnyalt, így nem csak kasszasikereket készítettek, de megengedhették maguknak, hogy olyan filmekkel is kísérletezzenek, amik művészileg izgalmasabbnak tűntek, de a tömeg igényeit kevésbé elégítették ki.

King Vidor a Lángba Borult Világ-ot rendezte az ezt megelőző évben az MGM-nek, ami elég sikeres volt ahhoz, hogy most azzal a kéréssel forduljon Thalberg-hez, hogy egy olyan filmet készíthessen, ami nem feltétlenül számíthatott zajos közönségsikerre, és az ezzel járó erős bevételre. Nem volt ez teljesen szokatlan kérés. 1929-ben még meredekebb dolgot kér majd Vidor: Olyan filmet szeretne csinálni, aminek az összes főszereplője színesbőrű (Hallelujah címmel). "Egy fillért sem fogunk ezzel keresni" - mondta állítólag Thalberg - "De ne aggódj! Mondtam, hogy néha megengedhetünk magunknak egy kis kísérletezést..."

Furcsa film, szép film... mégis, kicsit azért bizonytalan a kapcsolatom vele...

Érdekes, hogy az amerikaiak mennyire odavoltak a német expresszionista filmekért. A Fox elcsábította Németországból Murnau-t, hogy megcsinálja a Virradat-ot, az MGM-nél meg "saját hatáskörben" álltak neki egy expresszionista stílusú film elkészítésébe.

New York-ban játszódik a film nagy része, melynek felhőkarcolói remek díszletet biztosítanak egy ilyen filmnek. Ezek a félelmetes magasságú épületek nem is állnak olyan távol a Metropolisz futurisztikus építményeitől. A filmtechnikai szempontból egyik legizgalmasabb snittben egy felhőkarcoló mellett emelkedik a magasba egy kamera vagy ötven emeletet, majd betekint az egyik ablakon, ahol egy mértanilag tökéletes négyzetrácsos rendben elhelyezett, végtelen számúnak tűnő íróasztalnál ülnek a dolgozók.

Az akkori technikai színvonalon ez izgalmas kihívás volt, hiszen legjobb esetben is helikopter kellett egy ilyesmi megvalósításához, de akkoriban még nem állt rendelkezésre olyan technológia, amellyel kiküszöbölhető lett volna a helikopter rázkódása. Márpedig ez a felvétel nagyon lágy kameramozgást mutat. 40 mp - nél kezdődik a felhőkarcolós jelenet, de érdemes megnézni a teljes másfél percet, főleg annak aki szeretné látni, hogy milyen volt New York az 1920-as évek vége felé, amikor még üzemelt az azóta megszüntetett magasvasút is.

A megoldás persze kézenfekvő, ha az ember már ismeri: Először a valódi épületet mutatják különböző szögekből, majd vágás után utoljára már ugyanannak az épületnek csak egy makettjét, melyet fektetve építettek meg, így nem okozott különösebb problémát a makett fölött a kamerával végigpásztázni az épületen. A kamera kreatív mozgatása egyébként jellemző az egész filmre.

Hiába a sok expresszionista jellegű momentum, a film mégis nagyon messze áll a német expresszionista filmektől, sokkal inkább emlékeztetett az általam nagyon megkedvelt Virradat-ra, melynek szintén voltak expresszionista vonásai , de alapjában véve semmi - a műfajra annyira jellemző - misztikum nem volt benne.

Ez a film is inkább ilyesmi... De míg a Virradat két ember egy - nagyon sűrűre sikerült - napját kíséri végig, ez a film két ember életének egy viszonylag hosszabb szakaszát festi elénk.

Kezdve megismerkedésük boldog pillanataitól, arról a gyönyörű estéről, melyet a New York-i Coney Island-en a vidámparkban  töltöttek el. Nagyon jó hangulatú, igazi "feelgood" része ez a filmnek. Ekkor még előttük volt az élet, minden olyan boldognak tűnt, ahogy az általában a felhőtlen fiatalságot jellemezni szokta...

Majd jöttek a gyerekek, de jöttek az anyagi problémák... tragédiák... ahogy ez szintén előfordulhat mindenkivel...

Nem a cél érdekes - nem tart sehova a film - az út a lényeges, ahogy mindez megvalósításra került. A színészek játéka többnyire remek. 
A női főszereplő Eleanor Boardman a rendező (King Vidor) felesége. A férfi főszereplő - James Murray - hibátlanul játszik. Róla érdemes megemlíteni, hogy élete még filmbeli szerepénél is drámaibban alakult. Érdemel egy külön bekezdést is ez a fickó:

James Murray az 1920-as évek elején jött Hollywood-ba szerencsét próbálni. Főleg statiszta- és mellékszerepeket kapott, mígnem egy szép napon, amikor King Vidor épp főszereplőt keresett a "Tömeg"-hez valamiért felfigyelt rá az MGM stúdiójában bóklászva. Le is egyeztetett vele egy találkozót... amire Murray nem ment el... azt hitte valami átverés... Akkoriban ugye nem voltak mobiltelefonok, hosszas nyomozásba kezdett Vidor, hogy újra megtalálja Murray-t. Végül a keresgélés eredményes lett. És bár a film nem lett zajos közönségsiker, felfigyelt rá a közönség és a filmes szakma is. Elkezdett komolyabb szerepeket kapni. De volt egy bökkenő... Murray legjobb barátja az alkohol volt.  Ami egy bizonyos mennyiség fölött kihat a munkára. Így a harmincas évek elején kezdtek elmaradozni a szerepajánlatok, majd egyszerűen fogalmazva Murray elszórta minden pénzét és utcára került. Furcsa belegondolni, de koldult... egyszerű csöves lett. Így múlik el a világ dicsősége....

1934-ben King Vidor újra főszereplőt keresett egy filmjéhez, amikor összefutott az elhízott, ápolatlan, rongyos, kolduló Murray-vel az egyik utcasarkon. Felismerte őt, és azonnal segíteni próbált, és szerepet ajánlott neki. De a válasz ez volt: "Azért mert pár fillérre szükségem lenne tőled, nehogy azt hidd, hogy parancsolgatni fogsz nekem..." - magyarul Murray elhajtotta a rendezőt...

1936 nyarán Murray beesett a Hudson folyóba, és megfulladt. Nem tudni, hogy véletlen vagy öngyilkosság volt. King Vidort - bár lelkiismerete tiszta lehetett, hiszen megpróbált segíteni - sokáig bántotta a dolog. Filmet is tervezett készíteni Murray életéről - The Actor (A Színész) címmel. El is készült a forgatókönyvvel, ám a film végül nem valósult meg...

Valahogy most elégedetlen vagyok ezekkel az - egyébként szép - filmplakátokkal. Két dolog jutott eszembe róluk a film megnézése előtt. Úgy áll rajtuk a két fiatal, mintha ifjú kommunistaként a szebb jövő (v. a Párt) felé vetnék tekintetüket, vagy mintha valami vallási szekta szórólapja lenne. Természetesen mindkét téma nagyon messze áll a filmtől. Amiről valójában szól, azt nem találom meg a plakáton... sebaj...

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Ez az első film, amihez sajnos nem találtam működő teljes linket. - Ahogy haladunk előre az időben, sajnos egyre több ilyen lesz. Ha valaki keresi, és nem találja, írjon nekem a fenti email címen, és szívesen segítek...