1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


64. Szökevény Vagyok (I am a Fugitive from a Chain Gang) - 1932

2016. november 15. 01:31 - moodPedro

poster_i_am_a_fugitive_from_a_chain_gang_05.jpgUSA (Warner), 93 perc, ff., angol

Rendező: Mervyn LeRoy

Producer: Hal B. Wallis

A eredeti címben szereplő Chain Gang kimaradt a magyar címből. Érthető okokból, hiszen nincsen magyar megfelelője.

Chain Gangeknek hívták azokat a kényszermunkára ítélt fegyencekből álló csoportokat az USA déli államaiban, melyek 1955-ös betiltásukig léteztek. Talán a "láncbanda" lenne a legpontosabb szó szerinti fordítása ennek az elnevezésnek. Szinte minden tekintetben hasonlított a korábbi rabszolgasághoz, azzal a különbséggel, hogy ide nem bőrszín alapján, hanem bűncselekmény elkövetésével lehetett bekerülni. De embertelenség tekintetében gyakorlatilag nem különbözött elődjétől. Még a testi fenyítés (korbácsolás) is ugyanolyan szigorral került alkalmazásra, mint a klasszikus amerikai rabszolgatartás időszakában. Mellesleg a fekete rabszolgaság intézménye is ezekben a déli államokban maradt fent a legtovább.

Ezek a kényszermunkára ítélt fegyencek életük nagy részét egymáshoz láncolva élték. Még így is aludtak. Mindkét lábukon egy-egy nehéz acél lábbilincs volt, és az összes ilyen bilincs egy nagy hosszú láncra volt felfűzve. A munkavégzés is a lehető legkeményebb volt. Egész nap kint a tűző napon, kemény fizikai munka.

Nagyon izgalmas a film! Tele van akkoriban kifejezetten újítónak számító filmes megoldásokkal, melyek egyébként mai szemmel sem tűnnek elavultnak. Az üldözéses jelenetek vágása tökéletesen működik. Remek a rendezés.

James Allen egy világháborúból visszatérő többszörösen kitüntetett katona. Nem találja a helyét korábbi környezetében. Akaratán kívül bűncselekménybe keveredik. A bíróság mit sem törődve az igazság kiderítésével, ártatlanul 10 év kényszermunkára ítéli. Képet kapunk az említett intézményrendszer embertelenségéről mielőtt végigkövethetjük Allen többszöri szökését, és a hatóság elöli bujkálását.

A főszerepet játszó Paul Muni első ránézésre kifejezetten ellenszenves pofának tűnt. A fotókról is ez jön le valószínűleg. Nem vártam tőle, hogy elfogadható szinten fog hozni egy szerethető karaktert. És milyen nagy tévedés volt a fotók alapján ítélni! Az első percekben ugyan még megvoltak a fenntartásaim, de az első szökésekor már azt vettem észre, hogy rettenetesen drukkolok neki. Remek színész. Hosszas kutatást végzett a szerep megformálásához. Beszélgetett valódi "chain gang" fegyőrökkel is. Annyira át akarta élni a szerepet, hogy állítólag a tűzforró napon felvett jeleneteknél sem fogadta el, hogy helyettesítő színésszel vegyék föl azokat a kockákat, ahol nem látszott az arca.

tumblr_inline_mp9zx3e2y81qz4rgp_1.jpg

A film nagyrészt igaz történeten alapul. Két dologban tér el a valóságtól, és ebből az egyik nagyon különleges megvilágításba helyezi a filmet. Az első eltérés Hollywoodi film révén nem fog minket nagyon meglepni: A  film alapjául szolgáló igaz történet valódi főszereplője (Robert E Burns) szándékosan vett részt a fegyveres rablásban, és hárman 5 dollár 80 centet szereztek abban az akcióban, amiért végül elítélték őket. Tehát nem volt ártatlan, mint a filmbeli főszereplő.

A másik eltérés az igazán izgalmas: A valóságban ugyanis New Jersey állam nem adta ki Burnst a déli Georgia államnak, ahol szökött rabként kerestették. És, hogy miért nem? Mert a New Jersey kormányzó látta a filmet! Burns ugyanis a film készítésekor még menekülőben volt, sőt, titokban Hollywoodba költözött a film forgatása alatt, mert a stáb igényt tartott tanácsaira a forgatás során. Állítólag javaslatokat tett a dialógusok életszerűvé változtatására, a történetvezetéshez is adott használható ötleteket. Az őt alakító Paul Muni is gyakran találkozott vele, hogy stílusát és minél több gesztusát "levegye". A film akkora hatással volt a New Yersey-i kormányzóra, hogy 1945-ben, amikor Georgia még mindig nem adta föl a szökevény kézre kerítését, a kormányzó személyesen kísérte el Georgiába Burnst, és védőként segítette az előtt a bizottság előtt, amely végül kegyelmet adott neki, így Burns hátra lévő életét már szabad emberként élhette.

De ez még mindig nem minden. Ennek a filmnek állítólag komoly szerepe volt abban, hogy 1955-ben az USA országos szinten minden államban betiltotta ennek a kegyetlen intézménynek az alkalmazását. 

A filmnek nincs ilyen pozitív végkicsengése. Nem is tudhatták még akkor, hogy hogyan fog alakulni a jövő, de ne felejtsük el, a film 1932-ben készült, amikor Burns még bujkált.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!



Szólj hozzá!

62. Szeress Ma Éjjel (Love Me Tonight) - 1932

2016. november 07. 08:19 - moodPedro

poster8685_1_large.jpgParamount Pictures (USA), 89 perc, ff. angol

Rendező: Rouben Mamoulian

Producer: Rouben Mamoulian

Ez egy tökéletes film annak, aki másfél órát szeretne egy hercegnős, romantikus, dalolós mesevilágba repülni. Férfi létemre időnként én is hajlamos vagyok erre, nem áll különösebben távol tőlem az ilyen fenékig happy történet, sőt Disneylandbe is muszáj évente legalább egyszer ellátogatnom, hogy a "varázslat" részese lehessek az ott eltöltött idő alatt.

Ez tehát egy 1932-es pre-code időszakbeli musical a gyönyörű Jeanette MacDonald és a nagyon sármos Maurice Chevalier főszereplésével. Ketten több filmben is szerepeltek együtt ebben az időszakban. A közönség szerette őket együtt látni, a Paramountnál szinte elválaszthatatlanok voltak néhány évig, mint nálunk Schütz Ila és Sztankay István volt a 80-as években.

A filmet a francia származású Chevalier viszi a vállán. Valódi francia dialektusa még inkább szerethetővé teszi. A női főszereplő - Jeanette MacDonalds - viszont szépen énekel... és mellesleg nagyon szép is...

A dalok kellemesek, fülbemászóak, és néha meglepően ötletesek. Vegyük például az Isn't it Romantic-et. A főszereplő - aki egyébként egy párizsi szabó - énekli ezt a dalt a műhelyében egy vendégének. A vendég hallgatja kicsit, megtetszik neki, és énekli tovább, miután kilép a műhelyből. Ezt meghallja egy taxisofőr, és ő is elkezdi dúdolni, fütyülni. Azt pedig egy zeneszerző hallja meg, és leírja magának, pofozgatja tovább a dalt a vonaton, ahol már egy egész vagon katona vele énekli. A dalból katonainduló lesz, és menetelés közben ugyanazzal a dallammal, de már egész más stílusban énekli a szakasz. A mezőn hallja ezt egy cigány prímás, és este a cigány táborban a tűznél már hegedűvel a saját stílusukban játssza a dalt a tábor. Egy közeli kastély teraszáról hallja ezt a hercegnő, akinek megtetszik a cigányok dala, és ő elkezdi énekelni Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a szabó és a hercegnő élete még össze fog gabalyodni a film során... Ez tényleg maga a varázslat... Ha nehezen volt követhető a dal útja így leírva, akkor érdemes ezt a dalt megnézni itt:

A film története dióhéjban: A főszereplő párizsi szabó kénytelen felkeresni Artelines hercegét (természetesen kitalált hercegség - de én még azt is elhiszem az amcsikról, hogy azt hitték, hogy Franciaország még mindig királyság), mivel unokaöccse már egy vagyonnal tartozik neki, és mellesleg azt ígérte, hogy majd a herceg fogja kifizetni a tartozást. A hercegnél azonban kiderül, hogy esze ágában sincs unokaöccsét anyagilag kisegíteni. Sőt, az unokaöcs a szabóról a kellemetlenséget kerülendő mindenkinek azt hazudja, hogy álruhába rejtőzött magas rangú nemes. Így persze semmi akadálya, hogy az amúgy is megnyerő szabóba minden nő beleszeressen, aki csak a kastélyban tartózkodik. Na de mi lesz, ha kiderül, hogy valójában mégis csak egy szabó a hősünk?

Hiába készült a pre-code időszakban ez a film. Sajnos újra bemutatták 1937-ben, és ekkor már sok jelenetet bizony ki kellett vágni a könyörtelen cenzorok miatt. Ezek a kivágott részek teljesen elvesztek, csak fotók maradtak róluk. Ez a jelenet például azért került ki a filmből, mert a hölgy éjjeli ruhája túlságosan áttetsző. A post code érában ez már teljesen megengedhetetlennek számított...

kivagott.jpg

A lobby kártyák műfajáról még nem nagyon írtam. Ez egy kihaló félben levő formátum. Moziposzterek ma is vannak, utcán illetve mozikban gyakran találkozunk velük. A lobby kártyák régen a mozik előtereiben voltak vitrinekbe rakva körbe a falon. Az éppen futó filmeket reklámozták velük. Általában 4 vagy annak a többszöröse darabszámú ilyen kártya volt egy filmről. Ma már ritkán találkozunk ilyenekkel.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

 

3 komment

58. A Közellenség (The Public Enemy) - 1931

2016. október 25. 09:05 - moodPedro

the-public-enemy_9c24ed3b.jpgUSA (Warner Bros.), 84 perc, ff. angol

Rendező: William A. Wellmann

Producer: Darryl F. Zanuck

Ez a film nem készülhetett volna el mondjuk négy évvel később. A Kis Cézár kapcsán említettem már a Hollywood-i pre-code érát, mely a 20-as évek végétől - azaz a hangosfilm korszak elejétől - a brutálisan szigorú film-cenzúra bevezetéséig, 1934 júliusáig tartott. A Közellenség egy tipikusan olyan film, ami simán elhasalt volna ezen a cenzúrán

Nem mintha olyan durva jelenetek lennének benne. A gyilkosságok legtöbb esetben képernyőn kívül történnek, és vért is talán egyszer, ha látunk. Igaz ugyan, hogy van egy váratlanul - vagy talán a legjobb szó: brutálisan drámai jelenet, de az sem explicit durva, hanem bravúrosan van felépítve, és egészen meghökkentő, főleg egy harmincas években készült filmben elhelyezve. 

Más okok miatt nevezném ezt a filmet a pre-code időszak egyik legjellemzőbb filmjének. Akárcsak később az igazán komoly maffia-filmeknél (Keresztapa, Nagymenők, Casino, Bronx-i Mesék és még sorolhatnám...) a bűnözők nem egyértelműen negatív szereplők. Nézve a filmet, esetenként kicsit talán még szimpatizálunk is egyik-másik maffiózóval... Legjobb példa erre Don Corleone, a szervezett bűnözés legszimpatikusabb karaktere. Ugye?

A pre-code időszak utáni évtizedekben ilyen filmet egyszerűen nem lehetett csinálni. Bűnözők, gyilkosok  nem lehettek kicsit se szimpatikusak. Figyelni kellett a nép erkölcsi fejlődésére!

Két barát életét kísérhetjük végig a film során, ahogy szegény utcakölykökből először tolvajokká válnak, majd a szesztilalom nevetségesen korlátolt időszaka alatt, - ahogy ezt a legtöbb bűnbanda tette,- komoly bűnszervezetté fejlődtek.

Emlékezetes jelenet, amikor a rumot úgy csempészik ki a raktárépületből egy benzinszállító teherautóba, hogy az épület csatornarendszerén keresztül egy csövön lefejtik az elrejtett hordók tartalmát a teherautóba.

A szesztilalomba bele volt kódolva a bűnözés felerősödése, hiszen nem lehet egyik napról a másikra leszoktatni a társadalmat az alkoholról. A dohányzásról ugyan sikerült Amerikát leszoktatni, de inkább évtizedek, mint évek alatt, ráadásul úgy, hogy maga a dohányzás végül is nem illegális, de már senkinek nincs kedve rágyújtani. Jól van ez így.

A film egyébként nagyrészt valós eseményeken alapul. A főszereplő Tom Powers (James Cagney) története szinte szóról szóra megegyezik Hymie Weiss sztorijával, aki Al Capone egyik fő riválisa volt a valóságban. A film elején ott szerepel az a fajta megjegyzés, mely ekkoriban vált igazán divatossá: A film igaz történeten alapszik, de a karakterek és nevek kitaláltak. Mindemellett, ha valaki utánaolvas az említett maffiózó életének, akkor gyakorlatilag a film tartalmát is elolvasta egyúttal. Kiderül, hogy azok a mocskos bűnöző módszerek, amikkel nálunk a 90-es években a hasonló csoportok megkeserítették a törvényes utat járó emberek életét, a huszadik század elején az USÁ-ban már régen ki voltak találva. Nincs új a nap alatt.

A hangosfilm hajnalán egyáltalán nem volt elterjedt a zene filmes eszközként való használata. Ha a zenekar zenélt, akkor persze hallatszott, de ekkor még nem volt jellemző olyan zenét hallani, amit a jelenet szereplői nem hallhattak. Ebben a filmben van egy olyan jelenet, ahol ilyen előfordul. Mintegy kísérleti jelleggel egy érzelmesebb helyen a rendező talán tesztelni akarta a közönséget, és merészkedett egy jelenet erejéig úgy zenével aláfesteni, hogy a muzsika jelenlétét semmi racionális nem indokolja, nem látunk gramofont vagy zenekart. Eleinte a rendezők tartottak attól, hogy az embereket zavarni fogja, ha olyan zenét hallanak, ami "csak úgy szól" és nincs megindokolva, hogy honnan szól. De mint tudjuk, a közönség teljesen természetesnek vette a hangosfilmben is a zenét, és hamarosan az lesz a furcsa, ha egy filmben huzamosabb ideig nem szól semmilyen muzsika.

Ebben a filmben felismerni vélem a klasszikus maffiafilmek (Scorsese filmek, Sopranos, Keresztapa trilógia, stb.) közös ősét. Felismerhetőek benne olyan motívumok, amit nézve az ember egyszer csak azt mondja: "Hoppá, én ezt már láttam valahol..." 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Sajnos ehhez a filmhez nem találtam működő streaming linket. Ha tudsz ilyet, kérlek jelezd, és felteszem ide!

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Szólj hozzá!

57. Nagyvárosi Fények (City Lights) - 1931

2016. október 23. 06:54 - moodPedro

mv5byze1njdhyjatnzu5ns00zjhilwe4yjutogvjmjezzjjmmddlxkeyxkfqcgdeqxvynduyotg3njg_v1_sy1000_sx675_al.jpgUSA (Charles CHaplin Productions) , 83 perc, ff., néma

Rendező: Charlie Chaplin

Producer: Charlie Chaplin

Nagyon jó ez a cím, egy találó költői kép. A nagyváros fényeit nem nagyon látjuk a filmben, nem is érdemes keresni, hiszen a címben a "városi fények" szókapcsolat a csillogás allegóriájaként jelenik meg. A "Kis Csavargó" (azaz a filmbeli Chaplin) által vágyott, de számára elérhetetlen dolgokat jelenti.

Romantikus komédiát ígér a felvezető képsorok beköszönő szövege, pantomimban elmesélve... Vajon miért olyan fontos ez, hogy le kelljen külön szögezni a film elején?

Chaplin úgy érezte, hogy amit ő jól tud csinálni, az némafilmben működik igazán jól, hangos filmben már nem keltené ugyanazt a hatást. Így ekkor, amikor szinte már mindenki hangosfilmeket gyártott, Chaplin nem hallgatva az idők (és tanácsadói) szavára, vette a bátorságot, és némafilmet forgatott.

A már megszokott figurán sem változtatott szinte semmit. Ugyanaz a szakadt csavargó sétapálcával és keménykalappal, mint minden filmjében, mióta - sikereinek kezdetekor - először magára öltötte azokat.

A Kis Csavargót ezúttal két dolog kápráztatja el, és mindkét dologhoz egy-egy ember kapcsolódik szorosan.

Az egyik dolog a gazdagság, a fényűző élet. Egy részeg milliomos öngyilkosságot tervez, ám Chaplinnek sikerül őt lebeszélni erről. A milliomos hálából barátjának fogadja, magához költözteti, pénzeli... de csak akkor, amikor éppen részeg. Ha kijózanodik, akkor meg sem ismeri hősünket...

 A másik dolog, ami Chaplint elvarázsolja, az a . Egy bizonyos NŐ. Méghozzá egy vak virágárus lány, aki nem látja, hogy egyszer toprongyos csavargó, egyszer meg a milliomos által kiöltöztetett "úriember" az ő szerelme.

A vak virágárus lányt Virginia Cherrill játssza. Nem jöttek jól ki Chaplinnel. Már nagyon sok anyagot leforgattak, amikor egyszer Cherrill nagyon megvárakoztatta a stábot az egyik forgatási napon. Chaplin, aki a film producere, tehát gyakorlatilag mindenható ura is volt, azonnal kirúgta a színésznőt. Talán ürügynek is jól jött, hiszen eddig sem volt túl baráti a kapcsolatuk. Zárójelben jegyzem meg, hogy rossz viszonyukból a filmen semmi nem jön le, teljesen hitelesen játszanak szerelmes párt. 

Szóval Chaplin kirúgta a második számú főszereplőt, így elhatározta, hogy újraforgatja a már majdnem kész filmet az "Aranylázban" már megismert Giorgia Hale-el. Hale azonnal elfogadta az ajánlatot, és lelkesen bele is vetette magát a forgatásba. Le is forgattak néhány közös jelenetet, azonban végül Chaplin úgy döntött, hogy visszahívja a kirúgott színésznőt, aki büszkesége jeléül már csak dupla gázsiért vállalta el a film befejezését. Chaplin végül kifizette neki a kétszeres díjat.

Érdekessége a dolognak, hogy fennmaradt néhány jelenet, amit Giorgia Hale-el vett fel Chaplin. Megnézhető az alábbi videón. Rám Giorgia Hale kifejezetten kellemes benyomást tett az Aranylázban, és érdeklődéssel néztem, hogy milyen lett volna vele ez a film. Látva az anyagot azonban úgy érzem, hogy bölcs döntés volt Chaplin részéről Cherrill visszahívása.

A némafilmes korszak három nagy nevettetője közül (Buster Keaton, Harold Lloyd és Chaplin) igazán Chaplin készített csak olyan filmeket, melyek többek akartak lenni a közönség vidám szórakoztatásánál. Chaplin érett filmjeiben mindig volt valami dráma is.

A Nagyvárosi Fények hemzseg a fergeteges poénoktól, több alkalommal törtem ki hangos nevetésben. Egyúttal viszont drámai mélységekbe is képes lehatolni a film. Chaplin meséli egy helyen, hogy meghívta Einsteint a film egyik díszbemutatójára. Az utolsó jelenet végén - ami szerintem a film legerősebb jelenete egyébként - felkapcsolták a lámpát, és látta, hogy Einstein szeme könnyes.

Ezen én nem csodálkozom... Chaplinnek volt bátorsága úgy befejezni ezt a romantikus vígjátékot, hogy nem adott neki kifejezetten Happy End-et... ügyes húzás, bravó!citylights.jpg

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

2 komment

56. Frankenstein - 1931

2016. október 20. 05:13 - moodPedro

mv5bn2rjnju4mmutzwu5ms00mjdhltkxm2mtyjbim2fhyte4otqwxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_684_1000_al.jpgUSA (Universal Pictures), 71 perc, ff., angol

Rendező: James Whale

Producer: E.M. Asher, Carl Laemmle Jr.

Először is tisztázzunk egy nagy félreértést! Nem Frankenstein az a torz teremtmény, akinek az arca itt a poszteren is látszik! Henry Frankensteinnek hívják azt a tudóst, aki ezt a szörnyet életre kelti! A szörnyetegnek nincsen neve! Nem volt neve az eredeti regényben sem (Mary Shelley - Frankenstein, avagy a Modern Prométeusz - 1818), és nem kerül sor névadásra ebben a filmben sem. Idő sincs rá, hiszen nagyon gyorsan elromlik minden, szinte azonnal "teremtése" után.

Frankenstein professzor felfedezi, hogy az ibolyán túl van egy sugár spektrum, ami képes életet létrehozni. Állatokkal már sikerült a kísérlet, most embert szeretne teremteni. Ehhez egy temetőben összeszed használható, ép testrészeket, és összerak belőlük egy torz testet. Ráadásul véletlenül a kiszemelt agy helyett a segédje - aki fogyatékosságai miatt leginkább a Notre Dame-i toronyőrre hasonlít - egy volt bűnöző agyát szerzi meg. Tehát a torz test kap egy torz lelket is.

 A Drakula c. filmhez hasonlóan ez is a Universal Pictures filmje, szintén horror, így az ember önkéntelenül is összehasonlítja a kettőt. Míg a Drakula meg sem próbál több lenni egy misztikus elemekkel átszőtt horrornál, addig a Frankenstein megpróbál szintet lépni. Mélysége is van a filmnek. Megcsavarják egy kicsit, és a film közepén támad bennünk egy furcsa érzés...

Megsajnáljuk a szörnyet...

mv5bnzu1ote1odk4m15bml5banbnxkftztgwotg2njc5mte_v1.jpgEz a szörny ugyanis nem gonosz egy cseppet sem. Torz, vad, képtelen felfogni a körülötte zajló dolgokat, még beszélni sem tud, de semmiképpen nem gonosz. 

Szörnyű dolgokat tesz, de mégsem tudunk rá igazán haragudni, nem tudjuk ugyanúgy nézni üldöztetését, mint ahogy egy átlagos filmes tömeggyilkosét néznénk. Mégis, értjük és tudjuk, hogy pusztulnia kell...

mv5bnze2m2zjztctywyzni00ndm0lwiym2utotcznmjmzgm4ogm4xkeyxkfqcgdeqxvyntk5nzq5ng_v1.jpgFrankenstein doktor istennek tekinti magát. Hiszen teremtett. Nem felélesztett egy halottat, nem! Ő egy olyan lényt teremtett több halott testrészéből, ami soha nem létezett előtte. Ettől mámoros boldogságot érez egészen addig, amíg nem szembesül teremtménye valójával. 

Elpusztítani? ... De az már gyilkosság lenne! - mondja először a tudós.

Igen, gyilkosság lenne, hiszen - bármennyire is szörnyeteg - egy élő ember. És ő adta neki az életet....

A szörnyet az angol származású Boris Karloff (felvett név, született: William Henry Pratt) alakítja, méghozzá nagy beleéléssel. Igaz, nagy segítségére volt az a zseniálisan kreatív maszk, mely magas homlokot, és egészen félelmetes arcot adott neki.

A Drakulával indított összehasonlításomat azzal zárom, hogy míg előbbi esetében csak értem, hogy a korabeli közönségnek miért tetszett, a Frankenstein esetében éreztem is a film hatását. A feszültség és az érzelem is átjött. Nem véletlen, hogy készül hozzá a folytatás, és az 1001-be az is bekerült.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Dailymotion - Frankenstein - 1931


Frankenstein 1931 by Alice-Bauer

4 komment

55. Dracula - 1931

2016. október 17. 21:17 - moodPedro


poster018-dracula-theredlist.jpgUSA (Universal Pictures), 75 perc, ff, angol

Rendező: Tod Browning

Producerek: E.M Asher, Tod Browning, Carl Laemmle Jr.

Amikor elkezdődött a film, először azt hittem, rossz vetítésre ültem be - bár itthon néztem...

Kis fogadó, rajta felirat: BOR, SÖR ÉS PÁLINKA. Egy lovaskocsi érkezik, nagy a nyüzsgés körülötte, és mindenki tökéletes magyarsággal beszél. Ah soooo....! Drakula grófot ezek szerint átköltöztették Magyarhonba, vagy legalábbis a vérbeli román Havasalföldről esetleg Erdélybe? Így akkor minden világos...

És akkor mindjárt ki is emelném, hogy a film főszereplője az a valóban magyar származású Lugosi Béla, akinek a neve jelentősen összefonódott ezzel a szereppel. Állítólag - saját kérésére - vámpírpalástjába öltöztetve temették el... Lehet, hogy tervei között volt, hogy a filmhez hasonlóan éjjelente kimászik a sírból? Talán kevesen tudnak róla, de a városligeti Vajdahunyad várának délkeleti sarkában láthatunk róla egy mellszobrot, és azon is ott van palástjának jellegzetes gallérja.lugosiszobor.jpg

Már találkoztunk ezzel a történettel a Nosferatu c. film kapcsán, ami a filmtörténelem egyik leghíresebb szerzői jogi vitáját okozta - legalábbis a horror műfajon belül -, hiszen Murnauék nem akartak jogdíjat fizetni a könyv eredeti szerzőjének, ezért megváltoztatták a főszereplő nevét Draculáról Nosferátura... de erről bővebben írtam már annak a filmnek a kapcsán.

Ahogy ugyanott jeleztem, én továbbra sem tudok lelkesedéssel fordulni a vámpíros történetek - főként tévésorozatos - reneszánszához, de nyilván van benne valami izgalmas, ha ekkora népszerűségnek örvend ez a téma.

A vámpírokról annyit érdemes tudni, hogy gyakorlatilag halottak, de mégsem teljesen... Nappal abban a sírban kell feküdniük, melyben eltemették őket, de napnyugtától napkeltéig "felélednek". Néha emberi alakban, de tudnak denevérként, illetve - ha szükséges - farkasként is létezni. Ja, és vért kell inniuk, hogy fennmaradhassanak. Igen, ez a legfontosabb vámpírtulajdonság... Ezért okozott kisebb csalódást, hogy ennek a Draculának bizony egyáltalán nincsenek jól kifejlett vérvételező szervei, azaz "vámpírfogai". Maga a vérszívás sem jelenik meg soha vizuálisan a filmben, de még a nyakon sem látszik soha a jellegzetes kettős behatolás okozta seb, csak említés útján szerezhetünk róla tudomást. Még talán azt érdemes tudni a vámpírokkal kapcsolatban - hátha valaki vámpírral kerül egyszer szembe - hogy egy kereszttől vagy egy tükörtől rémülten sarkon fordulnak. Ezeket valamiért nem szeretik a vámpírok...

A Draculát sikerrel játszották 1927-től a Broadway-en Lugosi főszereplésével, és ezt a színdarabot dolgozza fel ez a filmváltozat. Látszik is rajta. Nem sikerült eltávolodni a színpadias jellegtől. Lugosinak egyébként jellegzetesen magyaros az angolja, a lágyan hömpölygő amerikai dialektustól eltérően (gondoljunk csak a jól megtekert ' r ' hangzóikra) Lugosi jól megropogtat minden mássalhangzót. Szerintem még rá is játszik egy kicsit  a nyilván egyébként is létező akcentusára. Ezzel talán még durvábbá válik megjelenése.

A film legerősebb pontjai a szépen kivitelezett helyszínek, melyek kifejezetten emlékeztetnek az 1925-ös Az Operaház Fantomja díszletekre. Az is Universal Pictures film volt egyébként, annak a díszletei a mai napig megvannak, ez a Drakulás díszlet is olyan szép lett, hogy még vagy tíz évig felhasználta a stúdió egyéb filmjeinek a forgatásaihoz.

A vizuális effektek (trükkök) viszont rendkívül átlátszóak mai szemmel. Egyes momentumai néha inkább viccesek, mint félelmetesek - de persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az akkori közönségnek nyilván teljesen máshol volt az ingerküszöbe. Emlékezzünk a mozi hajnalára, amikor még a kamera felé tartó vonattól is sikoltozásban tört ki a közönség.

Draculának itt három felesége is van, akik vele együtt kelnek ki sírjaikból. Véleményem szerint ők a film legnagyobb elpuskázott lehetősége. Izgalmas a látványuk, kíváncsian vártam, hogy mit tesznek majd hozzá a "Dracula hangulathoz", és a végén kiderült, hogy semmit... Talán kétszer, ha feltűnnek, és gyakorlatilag nem csinálnak semmit azon túl, hogy élőhalottként vánszorognak egy keveset. Érdemes lett volna a figurájukat jobban kidolgozni. 

022-dracula-theredlist.jpg

A Hyppolithoz hasonlóan ezt a filmet is két verzióban készítették el. Állítólag nappal forgatták az angol nyelvű verziót, éjszaka kicserélődött a stáb - a színészek és a rendező is -, és leforgatták az egészet spanyolul is. Aki látta, jellemzően azt mondja, hogy a spanyol változat izgalmasabb... ott van vér is... feszültség is...

A Dracula a Frankensteinnel nagyjából egyszerre került a mozikba. (Ez utóbbi lesz a következő film a listán) Ennek a két klasszikusnak a sikere indította el igazán a horror műfaj virágzását, és későbbi kibontakozását.

mv5bnjjjotyzngitzjvmny00owy3lwizytmtogzkytzlngmxntqwxkeyxkfqcgdeqxvymtk4mdgwna_v1_sy1000_cr0_0_1301_1000_al.jpgTetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!


Dailymotion - Dracula - 1931


Dracula 1931 by Alice-Bauer

1 komment
süti beállítások módosítása