USA (Buster Keaton Production, United Artists), 67 perc, ff., néma

Rendező: Buster Keaton, Charles Reisner

Producer: Joseph M. Schenck

Ez már az ötödik Buster Keaton film, és azon gondolkozom, hogy az 1001-es lista szerkesztői vajon nem hibáztak-e az arányokkal? Chaplin eddig egyetlen filmmel - az Aranylázzal - képviselteti magát. Igaz, neki lesz még három "kései" filmje...

A magyar címadás ezúttal kicsit esetlenke...  mondhatni nem sok értelme van. Az angol eredetiben Steamboat Bill kb. Gőzhajó Bill-t jelent, Jr. (junior)-al kiegészítve pedig ifj. Gőzhajó Bill lenne, ha szó szerint próbálnánk fordítani.

Gőzhajó Bill pedig egy Mississippi gőzhajó tenyerestalpas tulajdonosa és kapitánya, aki valamilyen oknál fogva fiát kiskora óta nem látta - azt sem tudja hogyan néz ki. Nos, ez a fiú épp most készül meglátogatni őt. Nagy a várakozás, a fiú vonaton érkezik, nem is akárhogyan: Szinte egy az egyben láthatjuk a Volt egyszer egy Vadnyugatból a Harmonikás "entrée"-ját... Bill-ék nézik a vonatról leszálló embereket... a kamera szinte mindegyiket mutatja... de egyik sem ő az... végül  csalódottan lemondanak a találkozóról, a vonat kigurul az állomásról, és ekkor látjuk meg, hogy a szerelvény túloldalán áll a fiú (Keaton) a csomagjaival. De ekkor még mindig nem hisznek a szemüknek, hiszen Bill valaki olyasmit várt, amilyen ő maga, ehelyett érkezett egy nyeszlett, két fejjel kisebb fiatalember elképesztő öltözékben, és valószerűtlen bajusszal.

Valami hasonlót mintha nemrég láttam volna Harold Lloyd-tól...A Kisebbik Testvér címmel... Ott is a család fekete báránya volt a csenevész családtag, itt is fejébe veszi a termetes apuka, hogy embert farag fiából...

És ez a szituáció tulajdonképpen az egész film alapját adja azzal megspékelve, hogy ifjoncunk véletlenül pont Gőzhajó Bill örök ellenfelének lányába szeret bele... aranyos a fiatal pár egyébként ahogy a tiltás ellenére is láthatóan odavannak egymásért... titokban, lopva találkoznak...

Csak érdekességképpen iktatom közbe ezt az 1911-es dalt, melyből kiderül, hogy Steamboat Bill egy 17 évvel azelőtti dalszöveg szereplője. Elsőre nem gondolná az ember, de többszöri meghallgatás után elég addiktív, nehezen verem ki a fejemből a dalocskát: (ez egy 1919-es feldolgozása az eredeti dalnak)

És mielőtt visszatérnék a filmhez, - tényleg egy utolsó kitérő, csak mert szintén filmtörténeti jelentősége van - : A Buster Keaton film megjelenésének évében (1928) egy másik film is kötődik ugyanehhez a dalhoz: Mickey Egér első inkarnációja, - mely még nagyon más karakter, mint ahogy most ismerjük - ugyanezt a dalt fütyürészi a Missisippi egyik gőzösét (!) irányítva:

Mickey Mouse: Steamboat Willie (1928) 

A filmnek három olyan ötletes jelenete is van, melyet később más filmben is viszontláttam. Az egyiket már korábban említettem (vonatos érkezés)  a második az, amikor az apa elviszi a fiát kalapot vásárolni. A kamerának próbálja Keaton a kalapokat, nekünk tehát olyan érzetünk van, mintha mi a tükör másik oldaláról látnánk őket. Rengetegszer alkalmazott beállítás, de nagy valószínűséggel ez volt az első.

A harmadik az a jelenet, amikor Keaton egy ház homlokzati fala előtt áll. A hatalmas szél ledönti a falat, nyilván Keaton pont ott áll... A falon csak egy ablak van. Nyilvánvaló, hogy Keaton (aki észre sem veszi a dőlő falat), csak akkor éli túl, ha pont az ablak helyén áll amikor az ledől .... Állítólag a kétmázsás fal-díszletnek nem volt könnyített része, tehát Keaton - aki nagyon bevállalós színész hírében állt - ha egy kicsit is elmozdult volna a beállított helyéhez képest... az nagyon fájt volna neki... Ez a jelenetet is több filmben reprodukálták azóta.

Az utolsó 13 perc nagyon ütős: Egy hurrikán során ifjabb Steamboat Bill-nek először a maga bőrét kell megmentenie, aztán mindenkiét, akivel összeakad. Nagyon látványos a hurrikán, hatalmas szélgépekkel dolgoztak, és egy daru tartotta Keaton-t a levegőben, mintha a szél repítette volna.Buster Keaton-tól ezzel elköszönünk... egy időre... Mint annyi más némafilm-sztárnak, neki sem ment a szekér a hangosfilmek eljövetelével... igazából már ez a film sem hozott elég bevételt. Buster Keaton, aki eddig megengedhette magának, hogy saját cégével gyártsa filmjeit (a United Artist csak mint forgalmazó foglalkozott a filmjeivel), kénytelen volt betagozódni a stúdió rendszerbe. Leszerződött az MGM-hez. Ott még kapott egy lehetőséget egy önálló próbálkozásra (A Filmoperatőr/The Cameraman - 1928), de sajnos az sem volt sikeres, így soha többé nem tudott önálló produkciót készíteni. Karrierje egyre mélyebben... alkohol... válás...

Az ötvenes években aztán kapott egy újabb lehetőséget a sorstól. Brit tévéfilmekben, majd egyre több más helyen tűnt újra fel... Tulajdonképpen egy kis retro hulláma volt ekkor a némafilmeknek... Mellékszereplőként fogjuk még látni mozifilmben is... de legközelebb csak az ötvenes években...

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

 Az Ifjabb Gőzös - 1928

USA (Buster Keaton Production, United Artists), 79 perc, ff., néma

Rendező: Buster Keaton, Clyde Bruckman

Producer: Buster Keaton, Joseph M. Schenck

Mint a Buster Keaton filmekben általában, Keaton a főszereplő. Nagyjából ugyanazt a figurát hozza, mint minden egyes filmjében: a szerény, kicsit szerencsétlen, ügyetlen, de mindig "talpra eső", tiszta szívű főhőst. 

Az amerikai polgárháború (észak - dél) közepébe csöppenünk. A "Generális" nem egy katona, hanem egy lokomotív neve, melynek masinisztáját alakítja Keaton.

Megtörtént eseményt dolgoz fel a film: Egy déli szerelvényt elrabol az északi katonák egy csoportja. Masinisztánk (Keaton) üldözőbe veszi, visszaszerzi azt (az egyébként a vonattal együtt elrabolt jegyesét is), majd visszaindul dél felé. Ekkor már őt üldözi az északi hadsereg...

Az Isten Hozta!  c. filmjében már volt egy viszonylag jelentősebb vonatos jelenet (ami szerintem fergetegesre sikerült), most szinte az egész film egy vonatos road movie. Vagy Keaton üldözi a Generálist, vagy már azon menekül haza, és őt üldözik... közben persze folyamatosan vicces események történnek főhősünkkel. 

Nagyon sajnáltam, hogy Keaton jegyese egy kicsit sem volt szimpatikus. Ezt én egy kihagyott ziccernek érzem. Az amerikai filmeknek egyébként is szinte "kötelező" eleme egy szerelmi szál felvillantása. Hát itt ez nem nagyon sikerült. A film elején a lány megpróbálja kizsarolni, hogy jegyese jelentkezzen a seregbe... de később, - miután az megmenti a déliek karmaiból - sem  tűnik túl hálásnak. 

Sokféleképpen lehet egy vígjáték vicces. Ez bájosan humoros, mint általában Keaton filmjei. De ennél semmivel sem több. A negyedik Keaton filmnél már vágytam volna valami többletre. 

Van egy egészen monumentális katasztrófajelenet, melyben az északiak üldöző lokomotívja alatt leszakad a híd. Dramaturgiailag nem volt igazán előkészítve. Ha már ennyi pénzt költöttek erre a jelenetre, akkor érdemes lett volna úgy előkészíteni, hogy az tényleg ütős legyen. Így csak azt éreztem, hogy: "Hoppá, ez beesett..."

A mozgóképen egyébként látványosabb a katasztrófa, mint ahogy azt a fenti fénykép sejteti. Egy igazi szerelvényt áldoztak föl ehhez. A Metropolisban láttuk, hogy modellekkel is egészen látványos dolgokat tudtak már ekkoriban csinálni, de ez mégis valódi volt. A beesett vonat állítólag vagy húsz évig ott is maradt, és turista látványosságként funkcionált.

Keaton-nak ez volt a kedvenc filmje a sajátjai közül, a közönség viszont nem volt különösebben oda érte, megbukott. Ennek okát én abban látom, hogy bár a film ezúttal is vígjáték, egy hajszálnyi lépést tesz a dráma felé, amitől valamennyire kevésbé humoros, viszont semmivel sem tartalmasabb... 

Találtam egy fotót a Generálisról. Milyen meglepő, hogy a fekete-fehér film után még véletlenül sem gondoltam volna, hogy egy ilyen színes masinához van szerencsénk.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

YOUTUBE - A Generális (1926)

USA (Buster Keaton Productions), 57 perc, ff. néma

Rendező: Buster Keaton

Producer: Joseph M. Schenck, Buster Keaton

Buster Keaton stabilan hozza a tőle megszokott, kedves vidámságot. Talán egy kicsit túlzónak érzem, hogy ez már megszakítás nélkül a harmadik év amelyikből felkerült egy film tőle a listára. 

Főhősünk ezúttal egy csőd szélén álló üzletember, akire nagyapja mesés vagyont hagyott feltéve, hogy 27. születésnapján este 7 óráig megházasodik. Mivel ez a határidő épp másnapra esik, egy intenzív - és komikus szituációktól hemzsegő - párkeresés veszi kezdetét.

Ha valakinek ismerős ez a kiinduló szituáció, az nem teljesen véletlen, hiszen ezt a filmet 1999-ben újra feldolgozták Oltári Vőlegény (The Bachelor) címen Renée Zellweger-rel és Chris O'Donnell-el a főszerepben.

Amire Keatontól mindig számíthatunk: akrobatikus esések és vicces szituációk. Ezek most is jelen vannak és tökéletesen működnek.

Érdekes, hogy ezek a Buster Keaton filmek valamiért nagyon jó minőségben elérhetőek. Vagy nagyon óvatosan bántak ezekkel a kópiákkal, vagy nagyon ügyes volt aki felújította ezeket, de szinte olyan jó képminőséggel rendelkeznek, mintha mostanában készültek volna. Persze azért fekete-fehérek.

Két érdekes momentum: Látunk egy Amerikai foci meccset. Akkoriban még kicsit más volt a játékosok felszerelése. Ami meg többszöri visszanézés után is elképeszt, az a 49:55-nél látható akrobatikus jelenet. Lehet, hogy egy szakmabelinek ez nem különösebben izgalmas, de nekem valahogy valószínűtlenül veszélyesnek tűnik.

 YOUTUBE - Hét Esély (1925)

USA (Buster Keaton Productions), 45 perc, ff. néma

Rendező: Buster Keaton

Producer: Joseph M. Schenk és Buster Keaton

Kedves, bájos, sziporkázó és rendkívül ötletes!

Az Isten Hozta! után már nem ért meglepetésként ez a Buster Keaton-os könnyed kacagtatás. Ez a vidám film Keaton előző filmjénél is rövidebb, mindössze 45 perces. Nem krimi! A híres nyomozó (Sherlock Holmes) csak mint példakép kerül említésre.

Keaton itt is ugyanazt a faarcot hozza, mint előző filmjében. Szerintem másra tőle nem kell számítanunk a továbbiakban sem; lesz még filmje a listán, több is.

Kicsit szerencsétlen, kicsit simlis, több számmal túlméretes cipője a hagyományos bohóccipőre emlékeztet. A szerencsétlenkedés persze nagyon átgondolt szerep, hiszen olyan látványos eséseket produkál, amiket csak képzett kaszkadőrök és artisták csinálnának meg ma. Ekkoriban - ezt az Út a Boldogság Felé kapcsán már említettem - egyáltalán nem volt divat kaszkadőröket alkalmazni, az életveszélyes mutatványokat itt mind maga Keaton mutatja be.

A Párizsi Disney Studios-ban, - mely a mellette levő  Disneyland "kistestvére" - ahol minden a filmkészítés, díszletek, trükkök és - elsősorban persze - a szórakoztatás körül zajlik. Van ott egy kb. 25 perces előadás, amit minden évben egyszer megnézek amikor ott járok, és sehogy sem tudom megunni. Cinémagique a címe. Végigvezet minket a filmtörténelmen, az első némafilmektől a legújabb filmekig. Attól válik különlegesen érdekessé ez a műsor, hogy az egyik "nézőt" beszippantja a film, és attól fogva ő is belekerül a sok sok jelenetbe: Utazás a Holdba, Nosferatu, A Nagy Vonatrablás, Dr Caligari... hogy csak azokat említsem, amelyeket mi is megnéztünk már. Így elmondva talán nem pontosan érthető, úgyhogy a poszt végére beteszek egy videót róla, de azt javaslom, hogy akinek a közeljövőben lehetősége van ellátogatni a Párizsi Disney Studios-ba az inkább ott nézze meg először, mert azért nagy vásznon az igazi. És mellesleg van néhány nagyon ütős poén, amit kár lenne előre lelőni.

Na, de miért meséltem mindezt el? Mert ebben a filmben is történik valami hasonló. Buster Keaton-t, - aki itt egy mozigépész - beszippantja egy film. És ez egy remek lehetőség, hogy lássuk, milyen volt egy korabeli mozi: Rögtön a vászon előtt ott ül a zenekar: hegedűs, zongorista és dobos. Szemben ülnek a vászonnal. Valószínűleg a legtöbb esetben improvizáltak. Ekkora zenekar még alkalmas erre. A Griffith-féle filmekhez előírt monumentális nagyzenekar természetesen már kottából játszott.

Buster Keaton határozottan szerethető karakter, az anyáskodni szerető női nézők valószínűleg egytől-egyig szerelmesek voltak belé akkoriban. 

Ifjabb Sherlock Holmes - YOUTUBE

A Párizsi Cinémegique előadás

USA (Joseph M. Schenk Productions), 75 perc, néma, ff.

Rendező: John G. Blystone és Buster Keaton

Producer: Joseph M. Schenk

Nagyon szeretem ebben a listában azt, hogy sosem tudom, hogy mire számítsak a következő filmmel kapcsolatban. Néha egész váratlan dolgok jönnek. Most például ebbe a bájos vígjátékba botlottam. Ez az első kimondottan vidám film a listán.

Hiba lenne azt gondolni, hogy csak a 'komoly' filmek lehetnek jó filmek. Az a véleményem, hogy elsősorban igényesség szempontjából érdemes megítélni egy filmet. Minden műfajban lehet jót csinálni.

Gyerekkoromban - 80-as évek eleje - gyakran láttam a magyar tévében némafilmeket, de emlékeim szerint kizárólag Chaplin-t, 'Stan és Pan'-t (eredetileg Laurel and Hardy), Harold Lloyd-ot és ennek a filmnek a társrendező/főszereplőjét Buster Keaton-t. Ők voltak a nagy nevettetők. Gyerekként azt hittem, hogy a némafilmek mindig viccesek. 

Buster Keaton az első az 1001-es listán haladva, akinek a nevét valószínűleg egy átlagos filmnéző is hallotta már. Cirkuszos családban nevelkedett, szülei bűvészek voltak, a nagy Houdini is a társulathoz tartozott. Állítólag a Buster becenevet is a nagy mágustól kapta. A történet szerint 18 hónapos korában véletlenül legurult egy lépcsőn, majd minden sérülés nélkül felült. Ekkor Houdini megszólalt: "Ez egy 'buster' volt!" - ami veszélyes esést, halálugrást jelentett. Öt éves korára képzett akrobata lett. Ezt a képzettségét gyakran kamatoztatta filmjeiben is. Ekkor még mindig nem volt divat dublőröket használni, tehát az ebben a filmben is látható veszélyes mutatványok mind Keaton tehetségét dicsérik. 

A film alapszituációja ötletes, vígjátékhoz kicsit váratlan: egy Rómeó és Júliát idéző, két család között zajló, gyilkosságokkal tűzdelt gyűlölködésbe csöppenünk. A McKay és Canfield család között már olyan régóta tart az ellenségeskedés, hogy azt sem tudják, miért kezdődött. Egy tragikus estén a két család egy-egy férfitagja lelövi egymást. A McKay családban így már csak egyetlen fiúgyermek maradt, akit édesanyja New Yorkba költöztet nővéréhez, hogy a fiú békében nőjön föl. Ugrunk húsz évet... A fiú (Buster Keaton) értesítést kap, hogy megörökölte a családi birtokot. Elhatározza, hogy visszatér szülőhelyére.

A film első harmada egy road movie, az ifjú McKay rögös útja hazafelé. Ezt volt nekem a film legszórakoztatóbb része, lehet, hogy csak azért mert váratlan volt ez a kedves humor.

Buster Keaton vesszőparipán. Magyarul így hívták a kerékpár első - pedál nélküli - változatát, mely viszonylag hamar kiment a divatból. Angolul 'Dandy Horse'.

Ami még aranyosabb volt, az a Stephenson-féle Rocket gőzmozdony által húzott kezdetleges, lovaskocsikból álló szerelvény. Nem tudok jobb szót: Bájos az egész, és közben kacagtató. Ez a vasutas rész szerintem az egész film csúcspontja. 

Az út során a McKay fiú megismerkedik egy fiatal hölggyel (akit Keaton valódi felesége: Natalie Talmadge alakít) akiről később kiderül, hogy az ellenséges Canfield család tagja. És ez megalapozza a film középső harmadának komikus szituációit: A családok számára kötelező egymás férfi családtagjainak meggyilkolása, de van egy szabály, ami még ennél is erősebb: Vendéget nem bántunk! Azaz, míg a McKay fiú a házukban van (újdonsült szerelménél) addig érinthetetlen. És mivel a fiú rájön, milyen helyzetbe került, úgy dönt, hogy nem hagyja el a házat. És ebből alakulnak ki az újabb komikus helyzetek: A Canfield-ek töltött pisztollyal várják, hogy a fiú végre kitegye a lábát a házból...

A film utolsó harmada pedig a menekülés. Amikor a helyzet végképp tarthatatlanná válik, akkor úgy dönt, hogy inkább irány vissza New Yorkba. Itt van egy folyós-vízeséses jelenet, ahol megcsillogtathatja artista-tehetségét Keaton. Nem lövöm le a poént, látványos. Az alábbi kép egy kulisszafotó az említett vízesésről. A filmben sokkal nagyobbnak látszik, mint amilyen valójában.

Buster Keaton inkább artista ezekben a filmekben mint színész. Hangját nyilván nem halljuk, mimikája pedig mintha egyáltalán nem létezne. Humorának egyik forrása pont ez a merev arckifejezés, mely minden körülmények között letörölhetetlen az arcáról. Ha boldog, ha életveszélyben van, pont ugyanolyan egykedvűen szemléli a dolgokat. Ez a kissé szerencsétlennek tűnő, alacsony - kb. 160 cm magas - törékeny figura a nézők egyik kedvencévé vált. 

YOUTUBE - Isten Hozta - 1923