1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

318. A Nap Vége (Smultronstället) - 1957

2019. szeptember 28. 01:38 - moodPedro

mv5bzjhjmta4ztktztc3mc00mty5ltk4ntktm2y5ywjjngqzodg5xkeyxkfqcgdeqxvynzeynjuwmta_v1_sy1000_cr0_0_708_1000_al.jpgSvédország (Svensk Institute), 89 perc, ff., svéd

Rendező: Ingmar Bergman

Producer: Allan Ekelund

Egy szép tavaszi napon Bergman, a rendező meglátogatta azt a vidéki házat, ahol nagymamája élt, amely házhoz rengeteg szép gyerekkori emléke kötötte. Amikor megérkezett a házhoz, szinte mindent ugyanúgy talált, ahogy arra emlékezett. Felment az épület hátsó oldalán található lépcsőn, rátette a kilincsre a kezét, és volt egy olyan érzése, vagy talán inkább vágya, hogy ha lenyomja azt a kilincset, és kitárja az ajtót, akkor ugyanaz fogadja ott, mint kisgyerek korában... És akkor felvillant benne, hogy mi lenne, ha csinálhatna ebből egy filmet...

Arról, hogy kinyitsz egy valódi ajtót, és azon átlépve belépsz a gyermekkorodba. Majd egy másik ajtón kilépve vissza a valóságba, majd egy sarkon befordulva életed egy másik korszakába lépsz... 

Ezt a filmet csinálta meg Bergman. Egy idős professzor furcsa álmára ébredve úgy dönt, hogy az aznapi díszdoktori átadójára nem a terveknek megfelelően repülővel utazik a nagyjából 600 km-re fekvő Lundba, hanem még hajnalban elindul autóval, és útközben felkeresi életének fontosabb helyszíneit.smultronstallet_e44d2e30.jpgIsak Borg-ot, az idős professzort az a Victor Sjöström játssza, akinek A Halál Kocsisa című 1921-es némafilmje (a listán a 10. volt) felejthetetlen élmény volt számomra. 

Úgy látszik, hogy az idősödés egyik velejárója, hogy az ember visszakívánkozik gyerekkorába. Furcsa, hogy gyerekként sokan mielőbb felnőttek akarnak lenni, elnyerve a korlátlannak tűnő szabadság jogát, aztán fiatal felnőttként - amennyire tehetjük - élünk is ezekkel a jogokkal - de a középkort elérve úgy tűnik, hogy gyerekkori vágyunk túlzottan gyors tempóban sikerült, jó lett volna egy kicsit tovább elidőzni a fiatalságban... én bizony mit meg nem adnék, ha legalább egy-egy órára visszamehetnék gyerekkoromba, sétálhatnék újra tízévesen szüleim munkahelyének folyosóin tanítás után. Talán az ilyen nosztalgiára való hajlamom is magyarázza, hogy miért érintett meg engem ennyire ez a film.

smultronstallet_3351e898.jpgIsak Borg tehát hajnalban elindul autójával, de csatlakozik hozzá menye, majd idővel három autóstoppost is fölvesznek (egy fiatal lányt, és két udvarlóját, akik közül nem tud választani a lány), és kicsit később egy balesetet szenvedő házaspár is ideiglenes utastársuk lesz.

A professzor menyét az az Ingrid Thulin játssza, aki véleményem szerint elérte a nőiségnek azt a létformáját, ahonnét már nincs tovább, ennél nőbb nem lehet valaki. Ha vásznon (képernyőn) van, nem lehet másra figyelni. Tekintete annyira kifejező és érzéki, hogy nehezen tudok ennél intenzívebb női jelenlétet elképzelni.

Hasonlóan a Hetedik Pecséthez ez is egy road movie, de mégis egész más. Három Bergman filmet láttam eddig. Egyformák abban a tekintetben, hogy mindhárom tökéletes, és felejthetetlen moziélményt okozott. Mégis annyira különböző mindegyik. Bergman-t nem lehet azzal vádolni, hogy mindig ugyanazt a filmet forgatja újra és újra. Azt látom inkább, hogy életének egy-egy terhétől úgy próbál megszabadulni, hogy "kirendezi" azokat magából. smultronstallet_d317c4ca.jpg

Az utazás jelenidejét néha álomszerű gyerekkori emlékek, néha pedig egészen szürreális álomjelenetek szakítják meg. Megtetszett ez a szürreális párbeszéd az egyik szürreális álomképből... 

- Ön bűnösségben bűnösnek találtatik!

- Bűnösségből bűnösnek?....

- Feljegyzem, hogy nem érti a vádat!

- Ez súlyosbító körülménynek számít?

- Sajnos... Professzor úr!

Sok volt az ismerős arc. Jól észrevehető, hogy Bergman szeretett azokkal a színészekkel dolgozni, akik egyszer közel kerültek hozzá. Jó néhányan feltűnnek - akár apró kis mellékszerepben is - a Hetedik Pecsét szereplőgárdájából. Bergmannak az volt a véleménye, hogy nagyon fontos a rendező és a színész közötti bizalom. Ha ez megvan - mondta, - akkor csoda születhet a kamera előtt.

És ez a csoda ezúttal is létrejött ebben a filmben. A film végén a professzor is bevallja ugyanazt, amit Bergman is elmondott egy interjúban, és hasonlót én is észrevettem magamon: ha viharfelhők veszik körül az életben, akkor behunyja szemét, újra ott van 7-8 évesen nagymamája mellett, és ez megnyugtatja.

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr3915176112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.09.28. 07:48:29

Azt hiszem, ez a második kedvencem Bergmantól az álomjelenetek és a pozitív hangulata miatt, de az se semmi, hogy a két legendás rendező együtt dolgozhatott.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.09.28. 13:52:50

Igen, ez így van.

Én is ahogy öregszem, egyre gyakrabban gondolok vissza a gyerekkora, pedig azért az sem volt teljesen felhőtlen.

Nem is arról van szó az én esetemben, hogy újra gyerek szeretnék lenni, és az elmúlt fiatalságot siratom. Inkább arra gondol az ember, hogy annak idején annyi út nyílt meg előtte az életben, s ő félig-meddig öntudatlanul és tapasztalatlanul választott egyet, amelyen hol bátran, hol határozatlanul, de ment előre. Most, hogy a távolban látja az út végét, arra gondol, vajon AKKOR nem egy másik úton kellett volna-e elindulnia, amelyen esetleg kevesebb nehézség és bánat közepette messzebbre is elérhetett volna.

A gyerekkori nosztalgiában részemről benne van az emlékezés is azokra, akik örökké a szívemben élnek, de már sajnos nincsenek velem, de AKKOR még együtt voltunk. És igen, az évek-évtizedek távlatából a nézőpont megváltozik, az egykori viták, ellentétek, konfliktusok átértékelődnek, többnyire jelentéktelenné válnak, és az ember legalább annak örülhet, ha ezek az egykor oly komolynak hitt ügyek nem maradtak lezáratlanul és főleg helyrehozhatatlanul az életében.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.09.28. 16:19:24

@Field64: "Nem is arról van szó az én esetemben, hogy újra gyerek szeretnék lenni," -

talán nálam sem... ahogy a professzor úr néhány percre beléphetett gyerekkorának környezetébe azok szereplői mellé, az mesebeli élmény lenne...

Én például meg tudom csinálni, hogy elalvás előtt csukott szemmel odaképzelem magam ilyen 30-40 évvel ezelőtti helyszínekre, végigjárok egy olyan lakást, ami már nincs meg, és fantasztikus, hogy milyen részletek előjönnek, hogy ott volt egy fogas, milyen volt az ablak, hol milyen bútor volt stb...

De amikor réi filmes és egyéb magazinokat lapozgatok, az is egy ilyen időutazás... amikor egy 70-es évekbenli német magazinban látom az akkori termékek reklámjait, az valami kánaánja a gyerekkori emlékképeimnek, amikor háromévente jártunk a német rokonokhoz, és ott mindenből olyan márkájú volt (fagyi, magnó, mosógép), ami csak ott volt, idehaza szinte senkinek.
süti beállítások módosítása