USA (Warner Bros.), 80 perc, Technicolor, angol
Rendező: Alfred Hitchcock
Producer: Sidney Bernstein
Ez a film Hitchcock első színes rendezése (a werk-fotók szokás szerint fekete-fehérek), de elsősorban nem emiatt különleges ez a film, hanem hosszú snittjei miatt. Már a filmkészítés hőskorában felfedezték, hogy nézőpontok (illetve plánok, kameramozgások, stb.) közötti vágásokkal különböző hatásokat lehet elérni. Ezek a vágások annyira a film részévé váltak, hogy az ember szinte észre sem veszi őket.
Nos, ebben a filmben azzal kísérletezett a mester, hogy szinte egyáltalán nem vágott. Azért csak szinte, mert az egyes filmtekercsek maximális hossza akkoriban nagyjából tíz perc volt, ami behatárolta az egyben leforgatható jelenetek hosszát is. A két tekercs közötti átmenetet az esetek felében úgy oldotta meg, hogy a kamera ráközelít valamire, ami betölti (és elsötétíti) a teljes képernyőt - például valakinek a hátára), majd a következő tekercs ugyanerről a hátról kezdődik. Az esetek másik felében egyszerű vágást helyezett el. De mivel ekkorra már annyira rááll az ember agya arra, hogy az egész film egyetlen képfolyam vágások nélkül, hogy hacsak nem kifejezetten vágás után vadászik az ember, fel sem tűnik az öt valódi vágás. Tényleg olyan, mintha valaki kamerával a kezében real-time közvetítene egy gyilkosságot és az azt követő valamivel több, mint egy óra eseményeit. Néha olyan érzésem is volt, mintha láthatatlan szemlélődőként ott lennék a szobában és mindig a legérdekesebb eseménynél hallgatózom. A kamera darabos mozgásán nem is igen próbálnak meg finomítani sínekkel vagy egyéb technikai megoldásokkal. Az események lekövetésekor, amikor a kamera elmozdul az egyik helyszínről a szoba egy másik sarkába, még ringatózik is a kép az operatőr lépései miatt. A sok mozgás miatt a díszletet mozgatni kellett, az éppen nem látszó falakat sok esetben arrébb kellett tolni, hogy helye legyen a kamerának.
A film elején tanúi lehetünk egy gyilkosságnak, mely már-már a kéjgyilkosság határait súrolja. Egy minden valószínűség szerint meleg férfipár (közös lakásban laknak, egy hálószobában) egy kötéllel megfojt egy harmadik férfit, minden különösebb ok nélkül, élvezetből...
"Kár, hogy nem csinálhattuk széthúzott függöny mellett, ragyogó napsütésben...
Nem lehet minden tökéletes, igaz?"
A hullát a szoba közepén levő hatalmas ládába rejtik, aminek a tetején megterítenek, és így várják a hamarosan partira érkező vendégeket, akikben egy közös van: mindegyikük ismeri a ládában rejtőző hullát...ott van köztük édesapja, menyasszonya, menyasszonyának korábbi vőlegénye... elég bizarr? Oltárszerű koporsójáról úgy falatoznak, hogy nem is sejtik, mit tartalmaz a láda...
A tökéletes gyilkosság motívuma nem csak Hitchcock számára, de sok más bűnügyi szerző számára izgalmas téma. Itt most azzal tetézik a gyilkosok a dolgot, hogy nem csak simán meg akarják úszni a gyilkosságot, ezt úgy akarják megtenni, hogy ott van a szobában elrejtve a hulla. Legalábbis egyikük elképesztően kiélvezi a helyzetet, szinte ő maga feszíti egyre tovább és tovább a húrt.
A film legnagyobb sztárja kétségtelenül James Stewart, aki a két gyilkosnak és szegény hullának is tanára volt. Életfilozófiája szerint bizonyos kiválasztott embereknek joguk van megölni az alacsonyabb rendű többség tagjait. Igen ám, de mi van, amikor elkezdi sejteni, hogy tanítványai esetleg valóban eszerint az elmélet szerint jártak el?
A menyasszony (Joan Chandler) kifejezetten tetszett - igaz, szinte minden szereplő jó volt! - utánanéztem, ez volt második, és egyben utolsó mozifilmje. Ezután már csak tévésorozatokban szerepelt 55 éves korában bekövetkezett haláláig.
A Kötél egyike a rajongók által 5 elveszett Hitchcock filmnek nevezett csomagnak, melyek több, mint egy évtizeden keresztül sem moziban sem tévében nem voltak láthatóak. A mester ugyanis visszavásárolta ennek az öt filmnek (Kötél, Hátsó ablak, Bajok Harryvel, A férfi, aki túl keveset tudott, Vertigo) a forgalmazói jogait, és azt a lányára hagyta örökségül. Nyilván így, hogy ilyen sokáig nem voltak láthatóak ezek a filmek, különösen felment a jogok értéke. Apja halála után a hölgy jó áron el is adta a jogokat a Universal-nak, így természetesen újra láthatóak a filmek. Így most érdekes módon a film elején először a Universal animációja látható, amit a Warner logója követ. Nem túl gyakori párosítás..
