1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

176. Mildred Pierce - 1945

2018. március 01. 12:10 - moodPedro

postermv5bzdhlm2ziodgtytcyoc00mjg1lwi4ztgtyty4yjdhmdnin2nhl2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_723_1000_al.jpgUSA (Warner Bros.), 111 perc, ff., angol

Rendező: Michael Curtiz

Producer: Jerry Wald, Jack L. Warner

Engem így még nem vertek át, mint ennek a filmnek az első jelenetében! Jó... talán egyszer, - egy arab pénzváltó a Keletinél - de az nagyon régen volt. Le a kalappal! A film végén, amikor jött a nagy leleplezés, vissza kellett néznem az első jelenetet, hogy lássam, hogyan sikerült a rendezőnek ennyire lóvá tennie engem. Hát... el kell ismernem, nagyon ügyes... Bármi többet mondanék, elrontanám a szórakozását annak, aki csak ezután tervezi megnézni ezt a különleges filmet. Mindenesetre - bár a posztomat szokás szerint spoiler-mentesen tartom - a kommentekben bátran lehet írni arról, hogy ki mit szólt a film végi csavarhoz!

Ez is egy jó ki noir, de nagyon nem tipikus. Rögtön azzal tér el az ekkoriban még csak kialakulóban levő sémáktól, hogy egy nő (Mildred Pierce) van a cselekmények középpontjában, aki egyáltalán nem femme fatale alkat, sőt pont az ellenkezője. Igazi családanya, akinek életét tulajdonképpen egyetlen dolog mozgatja: elkényeztetett nagylányának, Veda-nak a boldogságát keresi mindenáron, már-már mániákusan, betegesen. 

6a36ee8e74752fb59b3185d64c14a4eb.jpg A pökhendi, pénzéhes lányt - az ekkor 16 éves - Ann Blyth alakította remekül, igazán tenyérbemászóan. Ha valakire, akkor őrá rá lehet húzni, hogy ő a femme fatale az anya-lánya viszonylatban. A poszt írásakor 89 éves, bár már 1985 óta nem aktív. 

És, ha már itt tartunk: tulajdonképpen nem csak egy filmet, hanem mindjárt kettőt is kapunk "egy jegy áráért". A remek noir-os gyilkosság és az ahhoz kapcsolódó befejezés közé ugyanis rendőrségi kihallgatás során (flashback formájában) elmesélt élettörténettel egy egész más műfajt kapjuk, egy nagyon komoly melodrámát egy széteső családról (szokatlan téma ekkoriban Hollywoodban), az egyedül maradó anyáról, aki  nagy igényekkel rendelkező tinédzser lánya eltartásához kénytelen pincérnői állást vállalni. A nagylány pökhendiségére jellemző, hogy az érte bármit megtenni képes anyát lenézi az általa lealacsonyítónak tartott vendéglátós állás miatt, holott azt pont azért kénytelen végezni, hogy az ő féktelen költekezésének forrását biztosítsa.

mildredpierceaswaitress.jpgA Mildredet alakító Joan Crawford neve ismerősen csengett, de nem tudtam hová tenni. Utána kellett néznem, és egészen 1927-ig, a némafilmes korszakig kellett keresgélnem, hogy megtaláljam azt a filmjét, amit láttam tőle: Az Ismeretlen volt ez, mely az 1932-es Szörnyszülöttek mellett a legbetegebb filmek közé tartozik azok közül, amit eddig az 1001-es listáról láttam.

Joan Crawford tehát a némafilmes korszakban sztár volt már, és azok közé a kevesek közé tartozott, akik sikeresen átmentették magukat a hangosfilmek világába. A 30-as évek első fele volt igazán az övé, az évtized végére elhagyta szerencséje, és nem kapott igazán sikeres filmekben szerepet. Ez a Mildred Pierce volt az az alkotás, mely visszahozta őt az élvonalba. És - ha már így alakult - ezt megpróbálta kihasználni. Hollywoodban ekkoriban már nem nagyon szerették, nem is tartották túl jó színésznőnek, ráadásul közel negyven évesen túl is volt fénykorán, bár a képeken láthatjuk, hogy még mindig nagyon szép, éretten nőies arca volt. Leszerződött hát az egyik legrafináltabb sajtófőnökhöz (Henry Rogers),  aki elkezdte híresztelni, hogy az egyik producer szerint (Jack Wald) Crawford élete legnagyobb alakítását nyújtotta a Mildred Pierce-ben, és ennek sejthetően meg is lesz a jutalma... és itt kimondatlanul is mindenki az arany szoborra gondolt. Hamarosan meg is jelent erről egy cikk a Hollywood Reporterben, mely azt állította, hogy Hollywoodban már rebesgetik, hogy Joan Crawford a legesélyesebb az Oscarra. Ettől az agresszív kampánytól Crawford kicsit megijedt, de a sajtós figyelmeztette, hogy ha tényleg akarja azt a díjat, akkor most már nem szabad leállni. A színésznő azonban pánikba esett, és félve az ekkorra már terebélyes méreteket öltött kampány miatt várható megalázó csalódástól, nem mert elmenni a díjátadóra. Súlyos beteget jelentett. Mint lánya később egy interjúban bevallotta, kutya baja sem volt, egyszerűen nem mert szembesülni azzal, hogy mégsem ő kapja a díjat, amit a sajtó már szinte beígért neki.

Helyette az ABC rádióállomásra tapasztotta a fülét, hogy otthonában hallgassa az élő adást (tévéközvetítés ekkor még nem volt). A sajtófőnököt azonban nem olyan fából faragták, hogy ez akadályt jelentsen számára. Fodrászt, sminkest, és rengeteg sajtóst küldött Crawford házához. 

Abban a pillanatban, amikor bejelentették, hogy a legjobb női szereplő díját Joan Crawford nyerte, lánya beszámolója szerint a boldog színésznő csodával határos módon kipattant az ágyból, fogadta a fodrászt, a sminkest, a fotósokat, na meg a kincset érő aranyszobrot, melyet személyesen Michael Curtiz rendező szállított le a díjátadónak otthont adó Grauman Mozi hátsó bejáratához állított limuzinnal. Ez a remek sajtófőnök mindent leszervezett előre. A filmet egyébként 6 Oscarra jelölték, de csak ezt az egyet sikerült elnyernie.

Joan Crawford és a rendező Michael Curtiz között egyébként nem volt ilyen harmonikus a kapcsolat a forgatás alatt. Crawfordról egyébként is elterjedt, hogy nehéz vele dolgozni, ezzel feltehetőleg Curtiz is egyetértett. Főleg eleinte - rengeteg volt a cirkusz. Olyan dolgokon ment a veszekedés, hogy a háziasszonyos ruhákba Crawford önhatalmúlag válltöméseket rakatott, hogy szebb legyen a vásznon, míg Curtiz szerint sokkal hitelesebb lett volna, ha a háziasszony otthonkájában nem lenne semmilyen válltömés. A már említett producer - Jerry Wald - vállalta magára a villámhárító szerepét a színésznő és a rendező között. Curtiz megígérte, hogy csak magyarul káromkodik, hogy az ne bántsa Crawfordot, és a színésznő is próbált kevésbé szembehelyezkedni a rendezővel.

Mildred Pierce tehát a noir-os keretnek és a belső melodrámának is remek központi figurája. Három férfi között őrlődik, és mindhárom férfinak fontos szerepe van az életében. És fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindhárom férfi szereplő a film magas színvonalához méltó, remek alakítást nyújt. Közülük az egyik lesz a hulla a nyitójelenetben, hogy a film magját képező flashback során eljátssza, mi vezetett idáig.

Végül még egy ismerős színésznő, akit talán nem mindenki ismer föl. Én a hangjáról szúrtam ki egészen véletlenül. A csíkos ruhás színésznő - itt Mildred éttermének üzletvezetője - vajon melyik 1978-as filmben játszott egy igen emlékezetes mellékszerepet? A poszt végén ott van a kép, addig lehet tippelni.

mv5bmtqxnta1njuxmf5bml5banbnxkftztcwnju0ndqynw_v1_sy1000_cr0_0_1537_1000_al.jpg

A posztjaimat igyekszem spoiler mentesen tartani, de a kommentek kívül esik ezen a védett zónán, ezért aki most tervezi megnézni a filmet, az várjon a kommentek elolvasásával.

A Grease (1978) - McGee nevű igazgatónője - Eve Arden a megfejtés a csíkos ruhás színésznőre.

grease_4dymft.jpg

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr2113707158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.01. 16:02:31

Ez egy nagyon jó film, az egyik kedvencem és Joan Crawford is remek volt. Amúgy egyáltalán nem volt ő rossz színésznő, sőt szerintem kifejezetten tehetséges volt, inkább csak a híre volt nagyon rossz, akivel nagyon nehéz volt együtt dolgozni, főleg karrierje másdoik felében. Bár ezért a hírnévért Kertésznek sem kellett a szomszédba mennie...két általánosan utált, arrogáns és kibírhatatlan ember viszont összehozta mindkettejük pályafutásának egyik legkiemelkedőbb filmjét.
MIldred Pierceből (már az eredeti regényből) 2011-ben készült egy öt részes sorozat Kate Winslettel és Guy Pearceval a főszerepekben, ami szintén nagyon jó lett, de ezt nem tudta felülmúlni.
Egyébként ilyen szintű meglepik és csavarok jó pár noirban vannak, főleg a domestic noirokban (amelyeknek nem nyomozó a főszereplője, hanem valamilyen átlag ember, mint pl Double Indemnity, vagy éppen ez). Én amúgy nem feltétlenül értek egyet azzal, ha "le" moledrámázzák ezt a filmet - főleg persze férfi kritikusok -, mert ennek szimplán csak az az oka, hogy nők a film főszereplői (és azon belül is JOan Crawford, aki valóban hajlamos volt erre), na de ez mindemellett egy szín kegyetlen noir.

Ha esetleg jobban meg akarnád ismerni Joan Crawfordot, akkor ajánlom az idei 8 részes Feud c. sorozatot, ami JC és Bette Davis viszályáról szól, és az egyetlen közös filmjük forgatása alatti és utáni eseményeket mutatja be. Egyikük sem volt kispályás p..., na. Ugyanakkor a világ legjobbjai voltak. Talán ebben a filmjében (Whatever happaned to Baby Jane 1962) volt Crawford a legjobb. De ezt majd úgyis látod, mert rajta van a listán.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.03.01. 16:49:27

@Time Goes By: A Feud-ról hallottam már, leginkább annak kapcsán, hogy Olivia de Havilland perli a készítőket, mert valami olyasmit adtak a szájába, ami nagyon nem tetszik neki. Gondolom a készítők nem gondoltak arra, hogy van olyan személy, aki még életben van, és nem lehet akármit a szájába adni... Ja, meg nevezték is Emmy-re talán nyert is néhány kategóriát. Annyi filmes néznivalóm van mostanában, hogy egyszerűen nem találok időt arra, hogy egy komplett sorozatot is beleiktassak a menetrendembe. Pedig egyre több minőségi sorozat készül. Néha az az érzésem, hogy a tehetséges emberek átmennek a filmtől a tévéhez, mert ott van most a több pénz. (tévéhez sorolom a netflix-et, amazont stb. akik mostanában minőségi sorozat-gyártással foglalkoznak az HBO mellett)

noir-nem noir: Én komolyan gondoltam amit a keretes szerkezetről írtam. Én annyira különbözőnek éreztem a jelen noir-os és a visszaemlékezés nem noir-os stílusát, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha a részt két különböző rendező készítette volna. Kb olyan különbséget éreztem, mint az Alkonyattól Pirkadatig-nák, amit ugye elfelezett egymással Tarantino és Rodríguez, és mintha két film lenne összetapasztva. Ezt a melodráma dolgot egyébként nem is lenézően mondtam, egyszerűen nem éreztem azt a noir-os hangulatot a középrésznél (azon túl, hogy dúskált az árnyékokkal való játékban), amit az általam nagyra tartott noir-oknál éreztem. És a noir-ra jellemző bűnügyi vonal is teljesen hiányzott itt.
Az elején viszont megvolt ez a hangulat. OKÉ, nem vagyok noir szakértő, úgyhogy miattam lehet noir-nak nevezni ezt is, és a film egy része szerintem is az.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.01. 20:46:08

@moodPedro: a noiroknak az egyik legjobb tulajdonsága, hogy annak ellenére, hogy sémákra épültek, mégis nagyon változatosak voltak, és ezerféleképpen variálták őket, ami persze az atmoszférában is megjelent, betartván azt, hogy alapvetően sötét és pesszimista hangulatúak. Nagyon sok noir nem tartalmaz minden szokásos műfaji elemet, van amelyikben nincsenek flashbackek és/vagy narráció (Máltai sólyom, The Big Sleep), vagy nem a férfi antihős a főszereplő (ez vagy pl. The phantom lady, meg vagy féltucat másik) vagy nem a szokásos lepukkant környezetben játszódik (pl. Laura), vagy nem annyira komor a hangulata, és akár vígjátékosan vicces elemeket is tartalmazhat (Lady in the train), vagy nem a szokásos második vh utáni amerikai környezetben játszódik (pl. Gaslight), vagy akár színes - egy noir - (pl. Leave her to heaven, Niagara stb), vagy a karakterizálás nem séma szerinti (ilyen pl. rengeteg van). A noir műfaján belül lehet thriller, krimi, dráma, melodráma, akár paródia, szóval elég széles a műfaji választék. Pont emiatt (is) vannak, akik szerint a noir nem is műfaj, hanem stílus, és amiket mi műfaji elemeknek mondunk, azok valójában stílusjegyek, amelyek sok (igazi) műfajon belül megjelenhetnek. Dde végül is tök mindegy, a lényeg, hogy rohadt jók. :)
Szóval ne mindig ugyanazt várd. Általában a legjobbakról elmondható, hogy van bennük valami, ami kívül esik a szokásos sémán, és ez teszi őket különlegessé műfajon/stíluson belül. De mindezek ellenére kapásból látni esetükben is, hogy egy noirral van dolgunk, mint pl. MIdred Pierce, ami nálam egyébként egy top10-es noir. A film lényege egyébként nagyon noiros, függetlenül attól, hogy első ránézésre ez nem biztos, hogy feltűnik, de a lényege a társadalmi változásoktól, azon belül is az egyre erősebbé és önállóbbakká váló nőktől való férfi félelmek megjelenítése, ami alapvetően a femme fatale karakterekben jelenik meg általábn a noirokban, itt egy kicsit variáltak ezen, de alapvetően mégiscsak ezt látod.
A sorozatok között az antológiaiakat szoktam nézni alkalomadtán, azok általában 6-8 részesek, és az még belefér esetenként, a hosszabbaknak és több évadosoknak már én sem állok neki, vagy csak nagyon-nagyon ritkán, de ezt sajnálom, mert manapság tényleg jobbak, mint a hollywoodi filmek.
Látom nagyon beizzítottad a blogodat mostanában, ez tök jó, mindig kíváncsian olvasom, hogy mit gondolsz egy-egy általam is ismert régi filmről, főleg ugye a noirokról. Most már hamarosan én is nekiállok megint, amint végzek azzal, ami most elfoglal, meg a bárányhimlő is lecsapott rám másodszor, de most már talán hamarosan lesz időm, energiám. :)
süti beállítások módosítása