1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

155. Az Ambersonok Tündöklése és Bukása (The Magnificent Ambersons) - 1942

2017. december 22. 00:15 - moodPedro

016-the-magnificent-amberson-theredlist.jpgUSA (RKO), 88 perc, ff., angol

Rendező: Orson Welles

Producer: Jack Moss, George Shaefer, Orson Welles

Az élet és a pénz elszalad, mint a higany a törött üvegből...

s ha vége, azt sem tudod, hová lett, mit csináltál vele...

Ez a - filmből vett - idézet sejtet valamit abból a komor hangulatból, ami ezt a filmet jellemzi. Ez Orson Welles második filmje. Két filmre szerződött le az RKO Welles-el, úgy, hogy szinte semmibe nem kértek beleszólást. Welles írhatott, rendezhetett, kiválogathatta a szereplőket, és még az utolsó vágás joga is az övé volt. Ez nagyon nagy szó, főleg úgy, hogy az Aranypolgár volt Welles első filmje. Még kipróbált, Oscar-díjas rendezőknek sem gyakran  adtak ezek a nagy stúdiók ennyi jogosítványt. Ez volt tehát a szerződés alapján Welles második filmje az RKO-nál. Ezúttal nem szerepelt, csak narrátorként hallható a hangja. Nem tudom, hogy csinálta Welles, de az előző film óta eltelt év alatt, legalább egy húszas felszaladt rá a forgatási fotók alapján.

Egy 1918-as családregényt filmesített meg ezúttal Welles Az Ambersonok Indianapolis leggazdagabb családja a XIX. század végén. Három generáció lakja pompás villájukat. Bálokat rendeznek, nagyvilági életet élnek... A huszadik század elejére pedig egy elszegényedett, megszomorodott magja marad csak a családnak... Rossznak tűnő döntéseket hoztak mind pénzügyi, mind szerelmi téren.

Ezúttal egyébként nincsen egy vagy két kifejezetten fő- szereplője a filmnek, hanem a család összes tagja szinte egyforma jelentőséggel bír. Néha azonban úgy éreztem, hogy az egész nem vezet sehonnan sehová. Nem igazán került hozzám egyik családtag sem. Nem izgultam senkiért, nem haragudtam senkire, nem sajnáltam senkit. És ez baj, mert ezek szerint hidegen hagyott az egész...

A film felépítése már nem annyira formabontó, mint az Aranypolgáré, bár itt is jócskán akadnak különleges, szokatlan, látványos megoldások. Pl. van, hogy csak a szereplők körvonalát látjuk, és csak a háttér van megvilágítva... Akadnak egész különleges kameraállások...

De ez esetben sokszor éreztem ezeket céltalannak, sőt helyenként kifejezetten esetlegesnek. Olyan érzésem is volt, mintha film közben elveszett volna az alkotói lendület. Az eleje még nagyon kidolgozottnak, kreatívan sziporkázónak tűnt, majd középtájon helyenként elszürkült, és nagyjából úgy is maradt.

Mint említettem, Welles ügyesen olyan szerződést kötött az RKO-val, ami még az utolsó vágás jogát is a kezébe adta. Ez - a Hollywood-i stúdiórendszerben, ahol a rendező - sok esetben végrehajtó iparosként - csak levezényelte a kézbe kapott forgatókönyv betűről betüre való leforgatását - hatalmas szó volt. 

Az elkészült film 135 perces volt. Csináltak egy tesztvetítést, és a nézőknek - hát... - nem nagyon tetszett a film. Maga Welles is érezte, hogy lenne még mit csiszolni rajta. Így kicsit újravágták, és néhány perccel rövidebb lett az új változat. Ám az újabb tesztvetítés eredménye semmivel sem lett jobb az előzőnél. 

Ezt látva az RKO tett egy ajánlatot Welles-nek, ami alapján a rendező kap egy harmadik filmes lehetőséget (ez a film végül soha nem készült el), cserébe az RKO visszavette a végső vágás jogát. De annyira visszavette, hogy teljesen új véget forgatott a filmnek, és kidobott további 40 percet a filmből. Szégyen ide, szégyen oda - bevallom - az izgalmasan kreatív kezdésen kívül nekem a befejezés tetszett - ami ezek szerint már nem Welles munkája volt. Welles ekkor már Brazíliában forgatott, és nem volt abban a helyzetben, hogy akár kicsit is beleszóljon abba, hogy mit csinálnak a filmjével.

A kivágott részek negatívjai egészen biztosan meg lettek semmisítve, ezek leselejtezése hivatalosan (egy rutin selejtezés során). A Welles-féle változat tesztvetítés-kópiáinak sorsáról nincs tudomásunk, a kivágott részek egyelőre örökre elveszettnek tűnnek, de láttunk már csodákat, kerültek már elő ennyi év után is filmek egy-egy archívum pincéjének rendezése során...

Welles a 70-es években még fejébe vette, hogy leforgatja az Ambersonok eredeti befejezését az akkor még életben levő szereplőkkel. Ez azért lett volna különösen izgalmas, mert a filmben maszkmesterek öregítették a szereplőket, így viszont Welles a valóban megöregedett színészekkel forgathatta volna le a film végét. Valaki ígéretet tett neki ennek a finanszírozására, de Wells szavaival élve - "végül lelépett a fickó"...

A kivágott részek elvesztek bár, de Welles eredeti, igen részletes filmterve megmaradt írásos formában, tehát egész pontosan tudhatjuk, hogy mi volt az eredeti filmben....

Zárásul néhány remekül sikerült festmény három szereplőről (egy-egy a három generációból, igaz, közülük egy nem az Ambersonoktól való, de erősen kötődik hozzájuk), melyeket a film reklámozására használtak.

 Jelen formájában sem volt sikeres a film. Veszteséges volt, nem hozta be az elkészítésre szánt pénzt.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr6213515355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.12.22. 00:48:17

talán ez a filmje mutatja meg a legjobban, hogy mi volt a baj Welles-szel úgy általában, függetlenül attól, hogy ez a jobb filmjei közé tartozik és látszik rajta a lehetőség... Sztm a harmadik-negyedik legjobb filmje az Aranypolgár és a Touch of Evil után, valamint a The Stranger mellett. Viszont itt úgy jöttek elő a szokásos hibái - nincs a nézőnek érzelmi (vagy akár pszichés) kapcsolata a film karaktereivel, a legtöbbször szép és kreatív fényképezés sokszor öncélú és nem a film egészét szolgálja (témát, hangulatot, karakterek erősítését), valamint a forgatókönyv hatalmas lyukai, amelyek akár a vágások következménye, akár nem, de amiket a történet és ezzel a film mondanivalója, üzenetei is mindig megszenvednek - és ezeket most nem tudja úgy elfedni, mint az Aranypolgárban és a Touch of Evilben . És amely hibákért később mindig a stúdiókat hibáztatta. Volt, hogy joggal, volt, hogy nem, már csak azért sem, az utómunkálatokon szinte soha nem vett részt, mivel addigra már általában elvesztette az érdeklődését a saját filmje iránt.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.12.22. 00:52:24

@Time Goes By: Én ezt az érdeklődés elvesztését már a film közben érzékeltem (céloztam is rá a posztban) Persze nem tudom, mennyire kronologikusan forgatott, de az elején határozottan éreztem a lelkesedést, a közepe táján meg már nem.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2017.12.22. 08:32:14

Vajon filmszakosként, ha jobban értenénk a filmnyelvet, jobban tetszene? Mert hogy bennem is csupán annyi maradt meg nagyjából, ahoy vacsoránál vitiakoznak az autók hatásáról.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.12.22. 12:34:55

@Liberális Artúr: lehet, hogy 'filszakosként' hozzáėrtőbb posztokat írnánk, de az nem lenne szerencsés ha egy müalkotás élvezete csak diplomával lenne lehetséges. Persze az ízlés formálódik ahogy egyre több filmet megnézünk, de azért ne kelljen mar egyikhez se felsöfokú végzettség... :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.12.22. 13:55:11

@moodPedro: @Liberális Artúr: nem kell "filmszakosnak" lenni, hogy értelmezni tudjál egy filmet, és lásd az erősségeit, gyengeségeit. Csak némi intelligenciával, jó ízléssel, ember és társadalom(esetleg történelem) ismerettel és élettapasztalattal kell rendelkezni, valamint "rutinnal" abban, hogy egy idő után kicsit más szemmel nézd a filmeket. De minél többet nézel - és legfőképpen írsz róluk - ez a rutin megjön szerintem. Az írás előtt megelégedtem azzal, hogy kialakult egy kép, egy érzet és a fejemben a filmről, de a részletek megfigyelésében pl. azóta nagyon sokat fejlődtem.
süti beállítások módosítása