USA (Warner), 105 perc, ff. angol
Rendező: William Wyler
Producer: Henry Blanke, Hal B. Wallis, William Wyler
A film címén gyorsan lépjünk túl: Jezabel (Izevel) egy bibliai királynő az ószövetségben. Velejéig gonosz. Nem róla szól a film. Akkor viszont miért ez a címe?
Angolban a jezebel szónak van egy különleges jelentése, mely természetesen a fenti bibliai alakra eredeztethető vissza. Azokra a nőkre szokták ezt a szót használni, akik veszélyt jelentenek a férfiakra. Akik gátlástalanul kihasználják őket saját céljaikra.
Így fordulhatott elő, hogy a film címe, melyet az 1939-es magyar bemutatókor egyszerűen Jezabel -re magyarosítottak, a magyar néző számára értelmezhetetlen, mivel nálunk teljesen hiányzik a szó másodlagos jelentése. Bevallom, kitartó kutatómunka kellett a megfejtéshez, hogy vajon mit keres ennek a bibliai alaknak a neve a címben...
Akiről tehát a film szól, az egy 1852-ben New Orleansban élő elkényeztetett csajszi. Van néhány apróbb viselkedési problémája: Akarnok, szeszélyes, önző... néha még kicsit gonosz is. Ugyanakkor a szemében van egy jó adag fájdalom is. Ő az a fajta nő, akiről önmaga is tudja, hogy azt bántja a legjobban, akit igazán szeret. És ez ellen valahogy képtelen tenni... Illetve amikor észbe kap, már késő...
Ő is az a fajta nő (mint például Marlene Dietrich), akinek sugárzó szépsége nem feltétlenül jön át a fényképeken, ragyogásának megtapasztalásához mozgóképen kell megtekinteni. Izgalmas személyisége így jön át igazán. A galéria két fotóján is látható egyik filmbeli férfipartnere. A fényképek után árulom csak el az illető nevét... kíváncsi lennék, hogy hányan ismerik fel...
A férfi, aki a fenti fotókon látható, valószínűleg a legtöbb embernek a Volt egyszer egy vadnyugatból ismerős, igaz valamelyest idősebb kiadásban: Henry Fonda. Ő ebben a filmben Julie jegyese. De nem véletlenül nevezi "jezebel"-nek Julie-t a nénikéje. Más férfival is kapcsolatban van. Kijátssza őket egymás ellen, így büntetve azt a férfit, amelyikre épp megharagszik, ha nem úgy táncol ahogy ő fütyülne neki.
Szokták ezt a filmet a fekete-fehér Elfújta a szélnek is nevezni. Tény, hogy van hasonlóság a két film hangulata között. Mindkettő egy déli ültetvényen élő elkényeztetett hölgyről szól, kinek legfőbb foglalatossága az őt körülvevő férfiak elszédítése. A két film megjelenése is nagyon közel volt egymáshoz. Bette Davis egyébként magának választotta ezt a szerepet. Szívesen játszott részben vagy egészben ellenszenves szerepeket.
Bette Davisnek egyébként "gyengéd kapcsolata" volt a film rendezőjével William Wylerrel a forgatás alatt. Hogy ilyen volt-e az alaptermészete, vagy csak filmbeli szerepét vitte magával műszak után, azt nem tudom, de hírlik, hogy a rendezővel történt egyik veszekedés után bosszúból összejött Henry Fondával is. Emiatt kicsit feszült volt a hangulat a továbbiakban... kivéve amikor Fonda hazautazott feleségéhez lányuk születésekor... akit Jane-nek neveztek el...
A film több Oscar jelölést is kapott, ezek közül Bette Davis el is nyerte a legjobb női főszereplőnek járó szobrot, ekkor már másodszor. Teljesen joggal. A korszak legjobb színésznői közé sorolható. Ez a szobrocska 2001-ben feltűnt egy aukción. Steven Spielberg megvette, és visszaadta az akadémiának. 
