USA (MGM), 127. perc, ff., angol

Rendező: Frank Lloyd

Producer: Albert Lewin, Irving Thalberg

Van a Csendes-óceáni polinéz szigetvilág keleti szélén egy Pitcairn nevű sziget, mely arról híres, hogy lakói az 1789-es Bounty nevű angol hajón elkövetett zendülés magját képező 9 fő és a Tahitiről elrabolt 13 fiatal nő és 6 férfi leszármazottai. És ez nem csak legenda. A kis szigetnek saját kormányzója van, de egyébként brit fennhatóság alatt áll.

Erről a hajóútról, a zendülésről és a zendülés utóéletéről készített filmet az MGM. Mint ahogy minden valós esemény megfilmesítésénél óhatatlanul lenni szokott, természetesen kisebb nagyobb eltérések azért akadnak a valósághoz képest... A gonosz, embertelen kapitány például a valóságban semmivel sem volt szigorúbb egy átlagos hajóskapitánynál, a zendülés vezetője pedig nem a tisztesség és erkölcs mintaképe volt, mint ahogy a filmet megnézve gondolhatnánk. A valóság az, hogy a Bounty küldetése az volt, hogy Tahitiről kenyérfákat telepítsen Nyugat-Indiába. Emiatt a hajó és legénysége 5 hónapot töltött Tahitin, hogy megfelelő mennyiségű kenyérfa csemetét gyűjtsenek, termesszenek helyben. Ez alatt az öt hónap alatt a legénység fegyelme jelentősen meglazult. Felhőtlenül töltötték az időt a helyiekkel keveredve, sok lányt és nőt teherbe ejtettek. Többen a helyi szokások szerint tetováltatták magukat. Nehéz volt visszazökkenni a várhatóan közel 10 hónapnyi kemény tengerész munkához hazafelé. Indulás után nem sokkal tehát a legénység fele rajtaütött a kapitányon és a mellette kitartó embereken, egy 7 méter hosszú mentőcsónakban sorsukra hagyták őket a nyílt óceánon. A lázadók egy része Tahitin telepedett le (őket később elfogták és elítélték), egy részük pedig egy lakatlan szigeten húzta meg magát a már említett elrabolt Tahitiekkel. Az ő leszármazottaik népesítik be a mai napig Pitcairn szigetét. Na, nincsenek túl sokan, most sem... 49-en vannak a legfrissebb adatok szerint. Próbálnak betelepülőket toborozni, kevés sikerrel...

De térjünk rá a filmre, mely a tények jó részén szinte nem változtat, mégis úgy formálja a két főszereplő jellemét, hogy az könnyen fogyaszthatóvá váljon a nézők széles rétegei számára. A kegyetlen, szadista kapitánnyal áll szemben a szigorú, de igazságos fedélzetmester. Előbbit Charles Laughton alakítja remekül. Szinte nem tudjuk undor és gyűlölet nélkül nézni ámokfutását, olyan meggyőzően alakítja a szerepet.

A pozitív főhőst pedig Clark Gable játssza, aki ezúttal kénytelen volt leborotválni az "Ez Történt egy Éjszaka" című filmben is látott bajszát, hiszen az angol haditengerészet tiltott bármilyen arcszőrzetet ekkoriban. A nők természetesen bajusz nélkül is oda voltak érte, de le kell szögezni, hogy színészi kvalitásaival sem voltak különösebb problémák.

Mivel a lista előző filmje (Blood Kapitány) műfajilag nagyon közel áll ehhez a filmhez, nem állom meg, hogy össze ne hasonlítsam a kettőt. Nos, míg a Blood Kapitánynál jeleztem, hogy egy olyan mesefilmről van szó, amit adott esetben gyermeklelkű felnőttek is élvezhetnek, addig ez a film már egyáltalán nem mese habbal. Jóval összetettebb történetvezetés, drámai végkifejlet mellett a látvány néhol egészen lenyűgöző.Míg ott korábbi filmekből kivett jelenetekkel és egyéb trükkökkel, de valós méretű hajó megépítése nélkül dolgoztak, addig itt két teljes méretű hajó is készült a filmhez. Nem véletlen, hogy 2 millió dolláros költségvetésével nagyon drága filmnek számított akkoriban.

A sztárokkal megtűzdelt társulatot nem merték a messzi Tahitire küldeni forgatni, ezért a kültéri jeleneteket Los Angelestől kb 20 km-re a Catalina nevű szigeten forgatták. A kettes stáb viszont Tahitin készített anyagot polinéz statisztériával. Kétszer is... első alkalommal ugyanis hazafelé jövet a felvett anyag nagy része megsemmisült. 

Kellemes esztétikai élményt nyújt a két polinéz hölgyet alakító színésznő. Nem csoda, hogy a pletykák szerint állítólag mindkét tengerész (egyikük Clark Gable) valóban összejött a filmben párját alakító lánnyal. A hölgyek egyikéről még érdemes azt az érdekességet is megjegyezni, hogy később  Marlon Brando felesége lett. Brando egyébként ugyanennek a történetnek az 1962-es feldolgozásában játszotta a zendülés vezetőjét.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Ehhez a filmhez sajnos nem találtam működő stream-et. Ha te tudsz ilyenről, küldd el légyszíves, és felteszem!

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!