USA (Paramount) - 66 perc, ff., angol
Rendező: Lowell Sherman
Producer: William LeBaron
Hiába kapott Oscar jelölést a legjobb film kategóriában, és volt 1933 ötödik legtöbb bevételt hozó filmje, erős meggyőződésem, hogy ennek a műnek a filmtörténeti jelentősége jóval meghaladja valódi jelentőségét... magyarul nem voltam elájulva tőle, de beszámolók alapján valószínű, hogy nagyban hozzájárult a következő évben bevezetésre kerülő, jelentősen megszigorított, un. Hayes-kódex létrejöttéhez, és ezzel értelemszerűen a pre-code időszak végéhez.
Mae West nem csak színházi színésznő volt, de darabjait - amikben játszott - részben maga írta. Jelen film egy korábbi, 1928-as nagy sikerű darabjának, a "Diamond Lil"-nek megfilmesített változata.
Hiába keresem Mae West vonzerejét, amivel a korabeli közönség rajongását kiváltotta, egyszerűen nem találom. Nem is annyira fiatal (itt 40), kicsit dundika, szerintem az arca sem túl szép... egyszóval nálam nem sikerül betalálnia. Szerepe szerint ebben a filmben szabad szájú, imádja az ékszereket, és a szexet, főleg a nála fiatalabb férfiakkal... hm...
A film férfi főszereplője Cary Grant, aki itt még harminc sincsen, karrierje elején. Lou (a színdarab Diamond Lili-je) aki a férfiakat általában csak céljai elérésére használja, ezúttal - talán életében először - beleszeret a fiatal misszióvezetőbe.
Semmi olyan, ami mai szemmel kiverné a biztosítékot. Még 16-os besorolást is aligha tudna kiérdemelni magának, ha ma tévébe kerülne. Van benne ugyan egy véletlen gyilkosság, de annak előadása kifejezetten ügyetlenül színpadias.
Azt is tudni lehet, hogy az eredeti színdarabból a legmeredekebbnek tartott részeket kihagyták az átdolgozás során, mégis több ország (Ausztrália, Ausztria és Finnország) cenzorai visszautasították a film bemutatását.
Nos, Lou (Gyémánt Lili) egy éjszakai szórakozóhely vezetője. És ez a hely maga a fertő. Ugye nyilvánvaló, hogy mint ilyen, egyrészt kuplerájként is funkcionál, másrészt bűnözők fellegvára is a hely. És mindez úgy bemutatva, hogy a film nem ítéli el őket egyértelműen. Na, ez így nem mehet tovább. 1934 nyarától néhány évtizeden keresztül az USA-ban ilyen nem fog előfordulni.
Kicsit vígjáték, bár a poénok feltehetően elavultak (vagy csak én nem értettem őket), kicsit romantikus is próbál lenni (legalábbis a végén), van benne egy kis maffiózós vonal, Lou néhány színpadon előadott énekes száma miatt még a musical jelleget is rá lehet fogni... egyszóval sok mindent belepréseltek ebbe a 66 percbe.
