Csehszlovákia (Filmové studio Barrandov), 73 perc, Eastmancolor/ff., cseh

Rendező: Vera Chytilova

A film egy mozgó fogaskerékkel kezdődik, párhuzamosan vágva háborús képekkel, melyen robbanások, bombázások láthatóak. Ezek alatt a bevezető képek alatt harci dob és trombita szól...

A bevezető képek után azonban valami egészen más következik, aminek semmi köze nincs az előtte látottakhoz. (A film végén térnek csak vissza a háborus dokumentumfelvételek képei.)

A csehszlovák új hullám egyik jelentős alkotása ez a film, és megtekintése közben az járt a fejemben, hogy ha ilyen volt a hatvanas évek közepén a kommunizmus, akkor ez mégsem lehetett olyan nagyon rossz... (de mint kiderült, tévedtem, hiszen a filmet szinte azonnal betiltoták, de erre majd késpbb visszatérek)

Egy szőke és egy barna húsz év körüli lány (mindkettő Marie) ül nyújtott lábakkal a padlón és beszélgetnek.

Miközben beszélgetnek, furán mozgatják karjaikat, melyek úgy nyikorognak, mintha a lányok valami régi marionettfigurák lennének:

És az utolsóként kissé indulatosan megszólaló barna Marie lekever egy pofont a szőkének, aki ettől hátraesik, és a vágás után már egy mezőn ér földet... És az eddigi fekete-fehér film átvált rikító eastmancolorba. (Avantgérd filmekben a tér-idő kontinuum ilyenfajta laza kezelése teljesen normális dolog.) A lányok találnak a réten egy almafát... ez nyílván a bűnbeesést szimbolizája, hiszen az imént határozták el, hogy romlottak lesznek. És elkezdenek romlottak lenni...

Később a film során egyszer majd elkezdenek ráunni romlottságukra, és elhatározzák, hogy még romlottabbak lesznek...

Bármennyire is igyekszenek azonban romlottak lenni, nem igazán sikerül nekik. Legalábbis nekem nem sikerült romlottnak látnom őket. Legközelebb talán akkor jutottak ahhoz, hogy annak lássam őket, amikor idősebb urakat próbálnak lehúzni (leginkább ingyen éttermi meghívásra) majd amikor jóllaktak, jól lerázzák őket... De még ekkor sem tűnt többnek az egész gyermeki ártatlan csínytevésnél... A becsapott áldozatok sokkal inkább tűntek romlottaknak, mint a lányok.

A film rendezője Very Chytilová groteszk filozófiai dokumentumnak szokta címkézni ezt a filmjét. Mások egyszerűen avantgárdnak nevezik. Ha ez az avantgárd, akkor nekem jöhet az avantgárd. Sajnos a hatvanas évek nemzetközi filmvilágában sok olyan avantgárdnak nevezett kísérlettel is találkozhattunk, melyek alsóhangon is nézhetetlenek voltak számomra. Ennek oka részben az lehet, hogy egyáltalán nem fogyasztok kábítószereket, gyanúm szerint viszont a hatvanas évek avantgárd mozgalmának jelentékeny része rendszeres fogyasztó volt, ami nagyban befolyásolta művészeti ízlésüket. Fű illetve LSD hatása alatt valószínűleg egész más hatással voltak rájuk ama "avantgárd" filmek, mint énrám. Na de térjünk vissza az efajta cseh avangárdra, mely kifejezetten fogyaszthatónak bizonyul.

A film rendszertelenül váltogat a színes, a feketefehér, illetve a virazsírozott (egytónúsúra színezett) képek között. Sőt, még előfordul ezeken kívül mindenféle más is, lásd például a fenti fotó színkomponensekre bomló képét. A képi színvilág változása hozzátartozik a film esztétikai élményéhez.

Azon kívűl, hogy a lányok döntést hoznak romlottságukról, nincsen különösebben elmesélhető története a filmnek. Tulajdonképpen össze nem függő kis epizódok láncolata az egész. (Ebben nagyon emlékeztetett egyébként a Gyerekbetegségek című 1965-ös magyar filmre.) Néha szinte burleszkbe fordul a jelenet, van, hogy különböző kalandokat élnek át a lányok, néha egyszerűen csak beszélgetnek.

A film valószínűleg meglovagolni igyekezett a '68-as pillanatnyi szabadság érzésének előszelét, amikor úgy tűnt, hogy többé-kevésbé szabadon lehet alkotni. A kritikusoknak tetszett is a film, nagyobb közönségsiker viszont nem lett. Nem is nagyon lehetett volna, mert viszonylag gyorsan betiltotta a hatalom. Egyrészt a sok "hancúrozás és céltalan enyelgés" ábrázolása miatt, ami egyáltalán nem illett a szocialista társadalom idealizált képébe, másrészt egy régi burleszk filmekre emlékeztető tortadobálós jelenet miatt. Az étel ilyen módon való pocsékolása szintén vállalhatatlan volt a vezetés számára. 

Őszintén szolva, nem biztos, hogy értem, mi volt a bajuk a filmmel... talán magukra vették? Hogy ez az ártatlan fiatalos lázadás talán a rendszer ellen szól? Hát nem tudom... Utólag hajlamosak sokan rendszerellenességet belelátni mindenbe ami lázadónak tűnik, hát nem tudom... Én el tudom képzelni, hogy ez csak egy amolyan hippi életérzést sugárzó minden ellen lázadó alkotás volt.

Talán  segít megtalálni a választ erre a kérdésre a film végi (!) ajánlás: 

Ezek szerint a cenzorok máson is felháborodtak...

Mindenesetre a szőke Marie (Ivana Karbanová) és a barna Marie (Jitka Cerhová) végig nagyon bájosan voltak romlottak, még akkor sem lehet rájuk haragudni amikor férfi nézőként azt látjuk, hogy az uborkát és a banánt olyan élvezettel nyiszáják ollóval mintha azok nem is gyümölcsök, hanem .... lenne.