Magyarország (MAFILM), 97 perc, ff., magyar

Rendező: Bán Frigyes

Az 1958-as Filmvilág című filmes folyóiratban így emlékeznek vissza a tíz évvel azelőtti film megjelenésére:

"1948 nyarán forgatták az államosított magyar filmgyártás elsőszülött művét, a Talpalatnyi földet"

Majd hosszasan ecsetelik, hogy akkoriban megújult a magyar filmgyártás, és, hogy így, tíz év elteltével újra egy hasonló megújulásra van szükség. Úgy látszik a magyar filmkritikusok folyton a hazai filmművészet feltámadását várták. Érdekes olvasni, hogy számukra a tíz évvel azelőtti film mennyire klasszikusnak és mintegy referenciapontnak számított.

Nemrég néztem egy nyolcvanas évek elején készült Gobbi Hilda interjút, melyben nosztalgiával mesélte, hogy fiatalkorára még nem volt jellemző ez a nagy rohanás, a mindenhol ezerszázalékos teljesítés... érdekes, mintha ugyanezt hallanám a mai öregektől, hogy régen (a nyolcvanas években) igaz, hogy kommunizmus volt, de mennyivel élhetőbb, kevésbé rohanós, kapkodós volt minden...

Egyébként tényleg ez volt a kommunisták által államosított filmgyártás első filmje, és szerencsésen beletenyereltek, mert tényleg egy egészen remek alkotást sikerült összehozniuk, nagyrészt (!) direkt propagandától mentesen. 

Az 1930-as években járunk. Juhos Marika (Mészáros Ági) szülei eladósodtak. Hogy anyagi helyzetükön segítsenek, odaadják lányukat a gazdag és iszákos Zsíros Tóth Ferkének (micsoda beszélő név: zsíros) feleségül, aki majd cserébe kifizeti a szülők adósságát. Ám Marika nem Zsíros urat szereti, hanem Góz Jóskát (Szirtes Ádám), aki az esküvő alatt (!) megszökteti az asszonyt. (Mert annyi ütemérzéke azért már nem volt, hogy a házasság kimondása előtt ejtse meg a lányszöktetést)

A pár hamar gyermekvárás elé néz... Igen ám, de így nem lehet nevet adni a gyereknek, hiszen az asszony tulajdonképpen házas, de Zsíros Tóth Ferke felesége... El kellene válnia. Jóska fel is keresi a szégyenben hagyott férjet, aki a szégyent még hajlandó lenne elfelejteni, de az esküvő és a válás költségeit már nem hajlandó lenyelni. 740 pengőbe került a kárba veszett esküvő és 200 pengőt számol fel válási költségnek. Ha ezt kifizeti Jóska, akkor nem gördít akadályt a válás elé. Ez a 940 pengő akkora összeg, hogy ezért Jóskának 6 hónapig kell kubikolnia... (kubikméter - köbméter) tehát ásóval és talicskával való földmozgatás a kubikméter szóból lett kubikolás...

Rögtön az első héten összetűzésbe kerül a munkaadóval (mocskos kizsákmányolók!!!) aki nem csak be akarja csapni a fizetséggel, de meg is akarja erőszakolni Marikát. Jóska csak azért nem öli meg, mert barátai lefogják...

Ezután a film hátralevő része arról a közdelemről szól, hogy csak azért is összeszedik minden elszántságukat, és talpalatnyi kis termőföldjükön (természetesen innen a cím) zöldségtermesztésbe kezdenek. Egy kereskedőtől hallják, hogy a gabonából rengeteg van, a szárazság miatt azonban a zöldségre nagy a kereslet. A zöldséghez viszont öntözővíz kell, azaz kutat kell ásniuk... és sikerül is nekik... az alábbi képen a nagyon szépen kivitelezett fa kútszerkezet emberi erővel való hajtását látjuk...

Igen ám, de a faképnél hagyott Zsíros Tóth Ferke nem hagyja szó nélkül, hogy hűtlen felesége más oldalán legyen boldog, tesz hát azért, hogy ez ne így legyen...

Csak a film legvége lesz nagyon propaganda-szerű, amikor a közösség jó kommunisták módjára összeáll a veteményes megmentéséért, és a gazdagok csatornarendszerét lerombolva maguk felé irányítják a vizet. 

Itt találkozunk a magyar filmművészetben találóan vörös farok-ként nevezett jelenséggel, amikor egy amúgy kifogástalan minőségű alkotás egy olyan zárást, vagy oda nem illő jelenetet kap, ami szinte minden bizonnyal csak azért került oda, hogy a cenzúra jól lakjon vele. Egy külső elvárás által kikényszerített, oda nem illő fordulat szokott lenni ez a vörös farok. A film egyik legmeghatóbb jelenete - ami talán azért hatott olyan erősen, mert szinte egy az egyben látható jelenkori híradókban is... A lány szülei természetesen nem tudják kifizetni az adósságot, mivel a hoppon maradt Zsíros gazda így nem vállalta át a tartozást. A házukat elárverezik, az idős szülőket kilakoltatják saját házukból... mintha semmit nem változott volna a világban hetven év alatt...

A kommunista vezetőség nagyon büszke volt erre a filmre, és meg kell jegyezni, hogy egyáltalán nem is lett rossz. Vidéken vándor vetítéseket tartottak, hogy ahol nem volt megfelelő moziterem, ott is le tudják vetíteni a filmet a parasztoknak.

Makk Károly, - aki rendező-asszisztensként dolgozott Bán Frigyes mellett - úgy emlékezett vissza, hogy a párt által jóváhagyott és előírt forgatókönyvből menet közben igen gyakran eltértek, visszanyúlva az eredeti Szabó Pál regényhez, elhagyva sok fölösleges kommunista sallangot...

Magyarország (MAFILM), 81 perc, ff., magyar

Rendező: Keleti Márton

A Mágnás Miska című Szirmai Albert operettet eredetileg 1916-ban mutatták be Fedák Sári és Király Ernő főszereplésével a Király Színházban. Korláthy grófot az idősebb Latabár Árpád játszotta, akit nyilván akkoriban még nem idősebbnek hívtak, hiszen Árpád fia ekkor még csak 13 éves volt, és ekkoriban még nem színészkedett. Az ősbemutatón szereplő Latabárt csak azért említem meg külön, mert a filmben a két fia: Latabár Kálmán (Latyi) és Árpád is szerepel, mint Pixi és Mixi gróf urak.

Míg mondjuk Kabos Gyula jellegzetes stílusa ma is szinte ugyanolyan szórakoztató, mint amilyen akkoriban lehetett a korabeli közönség számára, addig Latabárék megállás nélküli, igen erőltetett bohóckodása... ma rendkívül idegesítően hat. 

Nekik jutott az arisztokraták kifigurázásának legjobban eltúlzott két figurája, de a többiek sem maradnak el sokkal mögöttük: Ebben a filmben minden arisztokrata színtiszta idióta. Két kivétel akad csak. Egyikük természetesen Rolla (Németh Marika), az unoka, aki álruhában szökik ki a vásárba, hogy végre jól érezhesse magát a pór nép között, másikuk a Gobbi Hilda által játszott kleptomániás nagymama. Aki - mint a film végi csattanóban kiderül - maga is ugyanezt tette lánykorában. Nyilván a negyvenes évek végén az arisztokrácia ilyen módon való lejáratása erkölcsös, jó cselekedetnek számított, ezért a filmben messze eltúlozva jelenik meg ez a dolog az eredeti operetthez képest.

Két - szinte egyenrangú - férfi főszerep van - egyikük a címadó Miska, a lovász-inas (Miklós Gábor), akiből majd álruhával mágnást, azaz grófot csinál Baracs mérnök úr, hogy jól átverje a retardált nemeseket, amiért nem akarják hozzáadni lányukat Rollát, akivel a vásárban ismerkedett össze, amikor az álruhában ott szórakozott.

A képen Baracs István (Sárdy János) és Rolla (Németh Marika)

Gobbi Hilda érdekes figurája volt a színházi világnak. Én mindig is öregnek ismertem. A nyolcvanas években, amikor először láthattam, már hetven körül volt, de az alábbi képen is látható, hogy ő gyakorlatilag mindig is öreg volt, hiszen itt még harmincas éveiben jár, de a nagymama szerep cseppet sem tűnik erőltetettnek számára. Valószínűleg ő öregen született. Van ilyen. 

Zeneileg különösebben nem fogott meg ez az operett. Egy szám van, amit viszont szinte kívülről tudok, ráadásul úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy ennek az operettnek a leghíresebb dala, hiszen gyerekkoromban én mindig Halász Judittól hallottam a Csiribiri Csiribiri... kezdetű nótát...

A két Latabár között éneklő Marcsa (Mészáros Ági) egyébként Miska szerelme. Ő annyiban színesíti az egyébként nem túl különleges történetet, hogy gyakorlatilag minden férfi udvarlására nyitott, így a Latabárok természetesen szemet is vetnek rá, amit Miskánk nem vesz túl jó néven.

Rám nem volt igazán említésre méltó hatással ez a film, de mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez a film tartja a mozis rekordot Magyarországon, közel tízmilliós jegyeladással, amit feltehetően soha semmilyen más film nem fog megdönteni, hiszen (a tévé, a dvd és a letöltések miatt) az emberek már nem járnak annyit moziba mint régen, másrészt a kínálat is sokkal szélesebb, mint a negyvenes évek végén. Színházak ma is rendszeresen játsszák ezt a darabot. 

Ha már operett, akkor ebből az időszakból (igaz jó tíz évvel korábban mutatták be) a Kacsóh Pongrác-féle János vitéz a kedvencem. ami szerintem egy remekmű, de sem az 1938-as filmváltozat sem az általam ismert számos színházi változat (mely között volt néhány igen jó is) sajnos egyik sem lett igazán nagy siker.

Útólagos megjegyzés: Azóta láttam ezt a darabot két színházi feldologzásban is (Vígszínház, SZFE (Mohácsi  Osztály vizsgaelőadás) Egyik jobb volt mint a másik. A "Cintányéros cudar világ" az operett legütősebb száma, így ennek a filmből való kihagyására nem lehet sem mentség, sem magyarázat.  Sőt, egyenesen az operett elleni bűnnek tartom. Egyedül a nyitány jellegű első számban hangzik fel néhány taktus belőle.

Magyarország (MAFIRT - Radványi film), 100 perc, ff., magyar

Rendező: Radványi Géza

1947-ben vagyunk. Túl a második világháború rémálmán, felszabadultunk a náciktól, de a szovjetek még itt vannak. Akkor még ki tudta, hogy meddig maradnak? ... 

A megszálló szovjetek nálunk nem vezették be automatikusan a náluk már évtizedek óta olyan "jól működő" egypártrendszert, a nyugati hatalmak követelésének engedve kiírták a szabad választásokat, melyet abszolút többséggel a Kisgazdapárt nyert meg. Tehát elméletileg egyedül kormányt tudtak volna alakítani. A szovjetek azonban rákényszerítették a kisgazdákat a koalíciós kormányzásra, így kénytelenek voltak bevenni a szocdemeket és a kommunistákat. Sőt, mi több, a fegyveres karhatalmi testületek feletti ellenőrzést biztosító belügyminisztériumot is - hogy, hogy nem - szintén a kommunisták kapták. Így azok szinte nyílt utat kaptak a demokratikus erők leszalámizására, erőszakkal, koncepciós perekkel, megfélemlítéssel és lejáratásokkal. Az eszközök használatában a kommunisták - szokásukhoz híven - nem voltak válogatósak.

1948-ban már részleges demokráciáról sem igen beszélhetünk. Ez a film még 1947-ben készült, amikor az alkotók még bízhattak abban, hogy a van remény a szebb jövőre. Persze nem hallgathatom el, hogy a film készítését az a MAFIRT (Magyar Filmipari Rt.) finanszírozta, amely a Rákosi-féle kommunista párt irányítása alá tartozott.

A második világháborúban járunk. Árva gyerekek bandákba verődve járják a várost, lopnak, rabolnak, hogy eltartsák magukat. Vezetőjük a Hosszú becenevű srác, akit Gábor Miklós alakít. A kisebb-nagyobb gyerekekből álló csapat ellen már körözést is kiadnak, ezért egy lakatlannak tűnő romos kastélyban próbálják meghúzni magukat. 

Erről azonban kiderül, hogy nem teljesen lakatlan, egy volt karmester (Somlay Artúr alakítja) lakja. A gyerekek először bizalmatlanok vele szemben, ám hamarosan elnyeri bizalmukat, hiszen ellentétben a többi felnőttel ő nem hazudik, sőt perspektívát nyújt nekik. Együtt újítják fel a romos épületet, kiáll mellettük, amikor bajba kerülnek.

A karmester és a fiatalok kapcsolata azonban nem indult felhőtlenül. A film egyik emlékezetes jelenetében az akkor még gyerek Harkányi Endre által alakított fiú így fakad ki:

Gyerekek! Könyörgöm... Akasszuk fel!

Somlay Artúr egyébként mellékszerepekben látható volt a nemrég látott Halálos Tavasz-ban illetve a Zárt Tárgyalás-ban is, de szimpatikus egyénisége itt tudott igazán kibontakozni. Somlay még a filmművészet hajnalán, a némafilmes korszakban, az 1910-es évek elején kezdett filmezni. A Valahol Európában magányos öregura kétség kívül az egyik legemlékezetesebb szerepe.

A gyerekszereplőkkel kapcsolatban van egy igen érdekes információ: nagy részük az 1945 és 1950 között létező Gaudiopolis lakói voltak.

Érdekes módon erről a Gaudiopolis (Örömváros) nevű gyerek-köztársaságról alig hallani, holott különleges, utópisztikus szellemisége miatt mindenképpen említésre méltó. Természetesen jogilag nem volt köztársaságnak tekinthető ez a közösség, ám annak sok formai kelléke fellelhető volt ebben a kezdeményezésben.

Sztehlo Gábor, evangélikus lelkész a második világháború alatt is szinte minden energiáját árva (elsősorban zsidó) gyermekek megmentésére áldozta. A háború lezárultával a zugligeti Pax gyermekotthonban és annak környékén gyűjtötte össze a magányos fiatalokat, és közel ezer fős táborban nevelte őket öngondoskodásra. Államfője, miniszterei is voltak ennek a köztársaságnak. Iskolát, sportpályákat építettek a gyerekek, akkor még a kormány támogatásával. Hosszútávon azonban sem az egyház (bár ennek jelentősége ekkor már nem volt jelentős) sem az állampárt (ennek már annál inkább) nem támogatta a kezdeményezést. 1950-ben államosították, majd felszámolták a tábort. Ekkoriban nem ez volt az egyetlen illúzió ami elveszett.

Mindenesetre a film forgatásakor a gyerekszereplők nagy része ténylegesen ebből az árva gyerekek közösségéből került ki.

Magyarország (Hunnia Filmgyár), 88 perc, ff., magyar

Rendező: Szőts István

1942-ben jócskán benne járunk már a második világháborúban. A második Bécsi döntés (románban Bécsi diktátumnak hívják az eseményt) alapján 1940-ben Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, aminek azért van jelentősége, mert nem csak az események zajlanak itt, hanem a forgatás nagy része is az eredeti helyszínen zajlott.

Ellentétben a háború előtti filmek nagy részével, ezúttal viszonylag kevéssé ismert színészek szerepelnek. A férfi főszereplő Görbe János később ismert színész lett, ekkoriban még egyáltalán nem örvendett Jávorhoz vagy Karádyhoz hasonlítható népszerűségnek.

Az ő feleségét, Annát játszó Szellay Alice viszont teljesen amatőr volt. Semmilyen előképzettsége nem volt. Egy társasági eseményen ismerte meg Szőts István rendező, aki később feleségül is vette. Mivel semmilyen színiiskolai végzettsége nem volt, külön kamarai engedély kellett számára, hogy forgathasson.

Nem ő volt az egyetlen amatőr szereplő. Ahogy a faragott kopjafán olvasható kezdő felirat is írja a nevesített szereplők mellett:

"... és még favágók, pásztorok és más havasi népek..."

Nem csoda, hogy a későbbi olasz neorealizmus nagyjai több helyen is elismerően nyilatkoztak erről a filmről, miután megnyerte a Velencei filmfesztivál fődíját.Ők is előszeretettel alkalmaznak majd ismeretlen, képzetlen szereplőket.

Szőts István maga is Erdélyi származású volt, Nyírő József novelláit felhasználva (Kopjafák - 1933 és Havasok könyve - 1936 című kötetekből) írta Szőts a forgatókönyvet. 

"... történik valahol Csikban vagy Háromszéken"

- írja a kopjafa, hogy segítsen földrajzilag is eligazodni. Tehát valahol Székelyföldnek is a legtávolabbi végén lehetünk, a Csíki-havasokban, ahol a hegyekben a felhők felett is sétálhatunk...

„Sokan laknak emberek a havason, pásztornépek, más szegény emberek, fát vágnak és gondozzák a más jószágát. Erősek, szívósak az erdei emberek, akik nem félnek a vértől- haláltól.”

Jól megfigyelhető, hogy minél inkább benne vagyunk a háborúban, annál nyomasztóbbak a magyar filmek. Jókedvnek, vidámságnak itt már semmi helye. Igaz, a háborúról sem esik egyszer sem szó a filmben, a halál lépten-nyomon kopogtat.

Az első jelenetben még az újszülött gyermek életben maradásán aggódnak a fiatal szülők...

Az idill azonban nem tart sokáig, mivel megjelenik a gonosz maga, egy fakitermelő részvénytársaság vezetőjének képében. Megtetszik neki Anna, és hogy megszerezhesse, munkát ajánl neki is és férjének is. Amíg a férj az erdőben dolgozik, az erőszakos férfi megpróbálja kihasználni a helyzetet, ám Anna nem enged az erőszaknak sem. Egy (a negyvenes évek elejéhez képest) megdöbbentően realista jelenetben egy pillanatra még az asszony egyik melle is kibuggyan a ruha alól, ahogy a férfi próbálja letépni róla a ruhát. Ha nem látom, el sem tudtam volna képzelni, hogy a háború alatt ilyet leforgattak.

Az asszony menekülése közben felgyújtja a házat, és lezuhan egy szikláról. Sérülése nem azonnal, de később végzetesnek bizonyul. 

Férjével elzarándokolnak a Csíksomlyói búcsúba, hogy csodát nyerjenek Szűz Máriától, de ahogy egy szerzetes is mondja: "Csodát csak ott szabad remélni, ahol az emberi tudomány tehetetlen." Sajnos azonban sem csoda sem tudomány nem segít nekik.

Megható ahogy a férj teljesíti asszonya utolsó kívánságát, mely szerint szülőfaluja földjében szeretne nyugodni. Mivel nincs pénz a hazaszállításra, a férj maga kénytelen hazavinni elhunyt feleségét a vonaton, eljátszva, mintha még élne... néhány szép, megható jelenet bontakozik itt ki.

A film azonban elvesztett engem azon a ponton, amikor valóban hazaérnek, és a férj fölkelti alvó kisfiúkat: "Kelj föl kicsi, megjött édesanyád!" - hát... innét kezdve a "nyomasztó" kifejezés, igen enyhe finomkodás...

Valószínűleg ez a film annak az időszaknak minden keservét magába foglalta. Akik akkor éltek azok biztosan máshogy látták, mint én... nekem inkább egy kellemetlen élmény emléke marad meg vele kapcsolatban...

Magyarország (Atelier film), 85 perc, ff., magyar

Rendező: Radványi Géza

Producer: 

Nagyon félrevezető ez a cím. Zárt tárgyalást akkor rendelhet el a bíró, ha polgári ügyben mondjuk valamilyen üzleti titok miatt szükséges, vagy büntetőperben valamilyen erkölcsi ok, vagy kiskorú sértett védelmében látja a bíró elengedhetetlennek a nyilvánosság kizárását. Bár a filmben valóban van egy büntetőper, ami ráadásul gyilkossági per, de egyrészt a zárt tárgyalás ezúttal teljesen indokolatlannak és amúgy is irrelevánsnak tűnik, másrészt ez a cím azt a téves képet keltheti az emberben, hogy itt valami tárgyalásos filmről lesz szó. Magának a tárgyalásnak csak jelentéktelen szerepe van a filmben.

De magának a gyilkosságnak, méghozzá a féltékenységből elkövetett feleség-gyilkosságnak fontos szerepe van. Két párhuzamos szálon fut a film, mely szálakat Dr. Benedek Gábor védőügyvéd (Páger Antal) személye köti össze. Ő védi ugyanis az asszonygyilkost, és a másik szálon ő maga kerül nagyon hasonló helyzetbe, azaz rájön, hogy felesége feltehetően megcsalja őt, ráadásul egy régi jó barátjával.

Maga az asszony-gyilkosságos vonal viszonylag egyszerű, szerepe is csak annyi, hogy ellenpontozza a fő cselekményt, illetve egy lehetséges végkimenetelt mutasson fel. A gyilkos nem tagadja a tettét. Pontosan beszámol arról, hogy hogyan csalta meg a felesége, és hogyan végzett mindkettejükkel. Élete elvesztette értelmét, céltalannak érez bármilyen védekezést. Neki a halálos ítélet csak megkönnyebbülés lenne.

Egy érdekes nyitójelenetben látjuk, amikor a férfi lelő valakit, bár - mint hamarosan kiderül - csak a gyilkosság rekonstruálását láttuk. Ügyesen kivitelezett jelenet. A film során többször szakad meg a fő cselekmény azzal, hogy a film átvált a gyilkos és a védőügyvéd beszélgetésére. 

Visszatérve a fő szálra kiderül, hogy az ügyvéd úgy ismerkedett meg feleségével, hogy barátjától a híres zongorista Szentgyörgyi Pétertől tiszteletjegyet kapott egy koncertjére. Egy magányos hölgy mellé kapott helyet, aki szintén tiszteletjeggyel volt jelen. (Ő is a zongoristától kapta) Megismerkedtek, és összeházasodtak. A hölgy (Anna) korábban szerelmi kapcsolatba került a nőcsábász zongoristával, aki annyira megszerette a nőt, hogy megkérte, távozzon az életéből, mert tudja, hogy ha komolyabb kapcsolatba kerülnek, abból a nő úgyis csak fájdalommal fog kikerülni. Pont jókor jött tehát Anna életében az ügyvéd. Összeházasodtak, és boldogan éltek-haltak... volna... ha a zongorista néhány év elteltével nem tűnt volna fel újra az életükben. 

Barátját, az ügyvédet jött meglátogatni a zongorista, és legnagyobb meglepetésére ott látja Annát. Fogalma sem volt róla, hogy ők egyáltalán ismerik egymást. Anna nem mondja meg férjének az igazságot... A férj viszont egy idő után érzi, hogy valami nincs rendben. Felesége megváltozott, és háta mögött találkozgatnak a zongoristával..

Egy szerelmi háromszögnek vagyunk hát tanúi.

A forgatókönyvet a film rendezője, Radványi Géza írta, akinek mellesleg a felesége volt a film főszereplő nője, a gyönyörű Tasnády Fekete Mária. (Az alábbi képen ők ketten láthatóak). A színésznő neve egyébként korabeli nemesi származásra utal. Családja a partiumi tasnádi Fekete családból származott, és így Tasnádi-Fekete Magdolnaként anyakönyvezték. Később Magdolna helyett a Mária nevet használta.Tizenkilenc évesen benevezett a Miss Hungária szépségversenyre, és megnyerte. 

Radványi Gézát a legtöbben talán a Valahol Európában című film kapcsán ismerik. Talán kevesebben tudják róla, hogy Márai Sándor író öccse volt. A Zárt Tárgyalás volt az első önálló rendezése. Előtte Európa szerte dolgozott a filmes szakmában különböző posztokon 1939-es hazaköltözéséig. Túl sokáig nem maradt, az ötvenes évektől már újra nyugat-Európában tevékenykedett. Életművének nagy része ott készült. 1977-ben költözött vissza Magyarországra, hogy forgasson még egy filmet magyar színészekkel: Circus Maximus címmel 1980-ban. Ez nem került fel a 303-as listára, de a Valahol Európában kapcsán hamarosan újra találkozunk Radványival.

Magyarország (Pegazus Filmvállalat), 95 perc, ff., magyar

Rendező: Kalmár László

producer: Zilahy Lajos

A harmincas évek magyar filmgyártása kétségtelenül a könnyed romantikus vígjátékok sorozatgyártásában telt. A recept viszonylag egyszerű volt: Szükség van (1) Kabos Gyulára (2) egy-két fülbemászó dalra. (3) egy összeillő fiatal párra (4) és egy félreértésekre alapuló forgatókönyvre, mely nyomokban szerelmi bonyodalmakat is tartalmazott. Ezzel a négy összetevővel a siker szinte garantált volt.

Most viszont elérkeztünk az évtized végére, a második világháború kapujában vagyunk, a zsidótörvények közepette... hát az embereknek úgy általában nem lehetett valami fényes jókedvük... Ez a közhangulat kedvezett a komorabb hangulatú melodrámáknak, mint amilyen ez a film is.

Zilahy Lajos újságíróként, költőként és drámaíróként is dolgozott. 1922-ben írta meg első regényét Halálos Tavasz címmel, mely azonnal viharos sikert aratott. Későbbi drámáit a Nemzeti Színház is játszotta, több újság szerkesztőségében is dolgozott. Számos művét megfilmesítették a harmincas években. 

Alapvetően szimpatizál Horthy rendszerével, sőt a közismerten antiszemita Gömbös Gyula miniszterelnökkel is barátkozott, de a háború kitörése után szembefordult a rendszerrel, annyira, hogy a negyvenes években már bujkálnia kellett (többek között a Károlyi-birtokon) a gestapo és a nyilasok elöl. 1947 után Amerikába költözött.

A harmincas években azonban még saját filmstúdiót alapított Pegazus Filmvállalat néven, amivel többek között belevágott első nagy sikerének, a Halálos Tavasznak a megfilmesítésébe. 

Bár a rendező papíron Kalmár László volt, sokan úgy emlékeznek vissza, hogy Zilahy erősen beleszólt mindenbe.

A 303-as lista eme filmről szóló bejegyzésében az elemző azt írja, hogy a film "... nem állta ki az idő próbáját...". Ezzel azért erősen vitatkoznék. Ez az alkotás a legszebb magyar romantikus filmek közé tartozik. Még csak porosnak sem nevezném, egyszerűen nosztalgikus visszatekinteni, hogy hogyan éltek, hogyan udvaroltak, hogyan voltak szerelmesek az emberek a háborút közvetlenül megelőző időben. Mert itt kell megjegyeznem, hogy az eredeti regény első világháborút megelőző korát áthelyezi a film a harmincas évek közepébe.

A film első felében dr Egry Iván (Jávor Pál) megismerkedik a vele egy házban lakó Edittel (Karády Katalin). Viszonylag gyorsan és hatékonyan egymásba szeretnek. Edit édesapja azonban már másnak szánja a lányt, ezért kénytelenek titokban randevúzni. Iván egy kis eldugott utcácskában bérel egy kis lakást titkos kis randevúik számára.(A filmbeli Ág utca 2 valójában a II. kerület Kilátás utca 4-ben van, ahol a ház - bár erősen átalakítva, azért - ma is áll és felismerhető)

A film egyik legtöbbet emlegetett jelenete, mely akkoriban ráadásul sokak tiltakozását, és persze mások elismerését is kivívta: amikor Iván kéri, hogy miközben zongorázik, Edit vetkőzzön meztelenre mögötte. Ígéri, hogy nem néz oda. És Edit ezt megteszi.. Nagyon izgalmas jelenet még akkor is (vagy talán pont épp ezért), ha magát a meztelenséget nem látjuk, csak Karády kezeit, ahogy dobja le a ruháit, és ahogy kezei és a falon testének árnyéka ringanak a gyönyörű zenére... Mire véget ér a dal, Edit újra ruhában áll, és csak ekkor veszi észre, hogy a pianínó fölött álló mézeskalács szív kis tükrében Iván mindent látott. De úgy tűnik, ez őt már egyáltalán nem zavarja.

Karádynak ez volt az első filmszerepe, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a bemutató másnapján hatalmas sztár lett belőle. Az általa megformált nőalak nagyon eltért a korábban megszokottaktól. Kimért, visszafogottságában is eleganciát sugárzó, ugyanakkor szenvedélytől sem mentes alakja sok férfi fantáziáját beindította. Gyönyörű jelenet! 

Ez lett a veszted...

Mind a kettőnk veszte...

Gyönyörű dal. Többször visszatér a film során, mindig egy kicsit más hangulattal, más funkcióval...

EZ szól a fenti vetkőzős jelenet alatt is, de érdemes meghallgatni azt a változatot is, amikor Karády először énekli a zongora mögül:

Karády hűvös szépsége kegyetlen női szívet sugallhat. A valóság nem is állhat távolabb a látszattól. Önfeláldozása a nácik és a kommunisták rendszerében is bajba sodorta. A Gestapo állítólag kis híján agyonverte kémkedés vádja miatt, azonban ezek után sem fogta vissza magát: egyes elbeszélések szerint zsidó gyerekek életét vásárolta meg családi ékszereivel a nyilasoktól, hogy megmentse őket a Dunába lövetéstől, némelyiküket saját lakásán gondozva a háború végéig. Furcsa módon a kommunisták alatt is folytatódott üldöztetése. Nem nagyon kapott munkát, az emberek teljesen elpártoltak tőle. 1951-ben külföldre szökött, 1968-ban New Yorkban telepedett le ahol 1990-ben halt meg. És ami egyszerűen nem fér a fejembe: ennyi magyarországi üldöztetés és szenvedés után, végakaratában kérte, hogy Magyarországon temessék el.

Anélkül, hogy a film fordulatait lelőném, rátérek a film második felére, ahol Iván egy másik nővel ismerkedik össze. Nagy Józsába (Szörényi Éva) szeret bele, aki túl van már egy férfi elvesztésén. Nem is szeretne komolyabb kapcsolatba kerülni, mégis úgy alakul, hogy Ivánnal összegabalyodik az élete.

Józsa szinte pontos ellentéte Editnek. Naiv, érzelmeit őszintén kimutató, imádni való nő. Szépsége sokkal egyszerűbb, bájosabb. Talán a titokzatosságtól való mentessége sodorja Ivánt bajba. Izgalmakat keresve - és talán még előző csalódása miatti bánatában - a kártyaasztalnál tölti ideje nagy részét, gyakorlatilag eltékozolja teljes vagyonát.

Szörényi Éva sorsa sokban hasonlít Karádyéhoz. Ő is menekült Magyarországról, igaz, ő csak '56 után. 

A film végét nem mondhatom el. Bár a legelső percek sugallják a konkrét befejezést (a címből is sejthetjük, hogy valaki bizonyosan meghal) ami az utolsó pár percben történik arra nem számítottam, és teljesen letaglózott. 

Az én filmtáramban ez bizony a tökéletes filmek közé kerül. Az egyik legjobb, legszebb magyar film.