USA (First National Pictures), 76 perc, ff., angol

Rendező: Mervyn LeRoy

Producer: Hal B Wallis, Darryl F. Zanuck

Kormányos Tóni, Pöttöm, Gyilkos Pepi, Kobak, Rettegett Joe, Gorilla... ezekből és még néhány hasonlóan "kedvesen csengő" névből áll az a Chicago-i gengszterbanda, mely körül a Kis Cézár zajlik.

Nagyjából 1920-tól 1933-ig tartott az Egyesült Államokban a híres alkoholtilalom (prohibition) időszaka, mely megágyazott az Al Capone-féle gengszter-bandák - másnéven: Maffia - felvirágzásához.

1920-tól tehát az USA összes államában betiltották az alkohol nagyüzemi gyártását, és árusítását - bár otthon nem volt tilos alkoholt lepárolni és fogyasztani a legtöbb államban. Az igény ettől persze még megmaradt az italozásra,  amit a szervezett bűnözés ki is használt. Náluk tudott italhoz jutni, aki továbbra sem kívánt enélkül a bódulat nélkül élni. Ugyanaz volt tehát a szerepük ezeknek a bandáknak akkor az alkohollal kapcsolatban, mint manapság a kábítószer terjesztésében.

A Kis Cézár a gengszterfilmek egyik - ha nem az egyes számú - alapműve. A filmben rengeteg motívum látható, mely újra és újra visszaköszön a későbbi maffiafilmekben is (például a Keresztapa trilógiában).

Ezzel a filmmel belépünk az Amerikai filmgyártás egy rövid, de izgalmas időszakába, melyet pre-code időszaknak szokás nevezni - sehogy sem találok magyar elnevezést hozzá.

Pre-code érának nevezzük Hollywood 1934 közepéig tartó hangosfilmes időszakát.

A huszas évek közepén William Hays elnökletével létrejött az MPPDA  (Film producerek és forgalmazók szövetsége), mely 1927-ben kidolgozott egy ajánlást arról, hogy miket tilos ábrázolni a filmekben, milyen témákat lenne illendő feldolgozni, stb... 1930-ban kicsit szigorítottak ezen, még a helyénvaló szóhasználatra is kitértek. Ezt a szabály-gyűjteményt szokás Hays-kódex-nek - angolul Hays-code - hívni (a szövetség elnökéről elnevezve). Létrehoztak e mellé egy PCA (Production Code Administration) nevű szervezetet, melynek a kódex betartatása lett volna a feladata, azonban eleinte szinte semmilyen tényleges hatáskörük nem volt.

1934 Június elsejétől viszont már csak úgy vetíthettek moziban egy filmet, ha a PCA jóváhagyó pecséttel látta el a művet. Ezzel zárul tehát le a pre-code éra, és jön a Hays-kódex által évtizedeken át az erkölcsiség (vagy helyesebben prüdéria) béklyójába kötött post-code időszak. 

Na, de ne siessünk ennyire előre, hiszen mi még csak a hangosfilmes - és ezzel együtt a pre-code korszak - elején járunk...

 A film elején két piti bűnöző elhatározza, hogy elköltöznek Chicago-ba , és kezükbe veszik sorsuk irányítását. A két barát azonban végül különböző utakon indul el. Míg a Douglas Fairbanks, Jr. (igen, ő a nagy Douglas Fairbanks fia) által alakított Joe Massara táncos lesz, szerelmes lesz, és megpróbálja távol tartani magát a bűnözéstől, addig az Edward G Robinson által alakított Rico (kis cézár) beleáll a bűnözés közepébe: felkeresi a Chicagoi maffia egyik alfőnökét, hogy csatlakozzon hozzájuk. A filmbeli fordulatok helyenként kicsit gyermetegek, Rico felemelkedése például kifejezetten erőltetett: Ahogy az al-főnök beveszi őt a csapatba, szinte azonnal átveszi az irányítást, és a banda tagjai is rögtön meglátják benne a jövő tehetséges vezetőjét. A valóságban nyilván nemcsak, hogy repült volna az első alkalommal, amikor leszólja a főnökét, de valószínűleg a régi bandatagok sem engednek azonnal maguk fölé egy jöttmentet... 

De nem baj, ettől még ez a mozi a gengszterfilmes műfaj egyik kiindulópontja. 

Nem sikerült egyébként egyik pólust sem igazán megszeretni. Rico, a főszereplő gengszter nem rendelkezik szinte semmilyen pozitív tulajdonsággal. Még a későbbi filmes maffiózókra (akár Don Corleone-ra, vagy mondjuk a Donnie Brasco-ban Al Pacino által játszott Leftie-re) jellemző sajátos erkölcsi rendszerükhöz való ragaszkodással sem rendelkezik. Ugyanakkor a törvényes útra rátérni próbáló Joe Massara sem tud a film kedvelhető hősévé válni a karizma szinte teljes hiánya miatt. A másik oldal - a rendőrség - pedig inkább az a levakarhatatlan, idegesítő  tesze-tosza banda, akik rendszeres időközönként megjelennek a gengszterek körül, jelezve, hogy szemmel tartják őket, de valójában az akadékoskodáson kívül képtelenek bármire is.

Tehát szerethető oldal nem nagyon van itt, ez kérem a pre-code éra, ahol még nem is volt ilyen elvárás.

Végezetül egy örök dilemmámat szeretném megosztani, ami a némafilmek során eddig teljesen megszűnt létezni, nevezetesen a: "szinkron vagy eredeti nyelv?" kérdésköre.

Előre leszögezem, hogy szerintem nincs általánosan elfogadható jó válasz. Nyilván az alkotó (azaz rendező) abban a formában kívánta elénk tárni a filmet, ahogy ő letette az asztalra. Nem ismeri igazán Al Pacino-t , aki nem hallotta eredetiben kubai bevándorlóként latino akcentussal beszélni - igaz, valószínűleg értékelni is csak az tudja igazán, aki alapszinten érti a nyelvet. De másik oldalról nézve milyen veszteség lenne, ha nem hallhatnánk mondjuk a Piszkos 12 Reisman őrnagyát Sinkovits Imre hangján. Sinkovits hangját hallgatni önmagában olyan élmény, hogy ahhoz csak öccse, Sinkó László hangja hasonlítható valamennyire például dr. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins)  szinkronjaként. És akkor meg kell jegyezni azt is, hogy bizony a szinkron már rég nem a régi - és ez talán nem is szorul bővebb magyarázatra...

De még jó néhány évtized áll előttünk, amikor még elsőrangú színészek szinkronizáltak. Így azt az álláspontot tettem magamévá, hogy - mivel arra nemigen tudnék időt szánni, hogy mindkét változatot megnézzem - hacsak valamilyen érv nem szól kifejezetten az egyik mellett, akkor azt a változatot fogom megnézni, amelyik jobb képminőségben elém kerül. 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

DAILYMOTION - Kis Cézár - 1931

Little Caesar (1931) EDWARD G. ROBINSON by CinemaLibreWatchonline

Szovjetunió (VUFKU), 70 perc, ff, néma

Rendező: Alexandr Dovzsenko

A falu kollektívája megkapja első traktorát, megindult a gépesítés, a "kulákok" órái meg vannak számlálva...

Az egész falu izgatottan várja az új jövevény érkezését, fiatalok, öregek, férfiak és nők, mindannyian kíváncsian nézelődnek.

Ám a traktor hirtelen zötyögve megáll... ez kínos...

Mindenki töri a fejét, nagyon komoly arccal... telefon a pártközpontba (vagy a minisztériumba, mindegy...) ... hosszas egyeztetés, végül valaki felnyitja a traktor egyik tartályát, és kiderül, hogy nincs benne hűtővíz... ajaj...

Az emberek törik a feküket... nagyon komoly arccal állnak - látszik, hogy zakatol minden agytekervény...

Végül valaki megtalálja az egyetlen helyes megoldást: A falu férfiai kollektíven belevizelnek a traktorba. A premier plánban mutatott erőlködő arcok mintha azt sejtetnék, hogy viszonylag sokan szenvednek prosztata problémától a faluban...

A fent említett jelenet az egyik, mely elakadt a korabeli cenzorok hálójában (szép kis képzavar) - ezen kívül még a meggyilkolt férfi meztelenül őrjöngő jegyese is kiborította a bilit náluk.

Megszokhattuk, hogy szovjet film esetén - legalábbis ebben a Sztálini sötét időszakban - kikerülhetetlen a propaganda. Hol kevesebb (Dzsingisz Kán Amulettje), hol több, de nem ússzuk meg propaganda nélkül. 

A film tagadhatatlanul tartalmaz néhány szépen megkomponált természeti képet, és helyenként a már jól ismert szovjet montázs-elméletből is kapunk újabb ízelítőt, ám összességében véleményem szerint dramaturgiailag egyenetlen, különösebben izgalmas színészi teljesítmény nélküli mű, mely szinte semmilyen érzelmi hatást nem tudott bennem kiváltani.

Franciaország 63 perc, ff, francia

Rendező: Luis Buñuel

Producer: Noailles vicomte-ja

A lényeg a nemi ösztön és a halál érzete. Szürrealista őrületbe csomagolt romantikus film. - mondja Buñuel a filmről...

Nos, a "szürrealista őrület" megfogalmazással semmiképpen nem szállnék vitába.

Dalí és Buñuel első közös filmje, Az Andalúziai Kutya felkavarta a kedélyeket, de az igazi botrány elmaradt, és bár arra jó volt, hogy Noailles vicomte-jától felkérést (és persze pénzt) kapjanak egy nagyobb lélegzetvételű film elkészítéséhez, a fiúk azért rossz néven vették, hogy az embereknek tetszett a filmjük:

Dalí: „A közönség nem fogta fel, mi az erkölcsi mondanivalója ennek a filmnek, amely minden kegyetlenségével és erőszakosságával őket veszi célba”

Buñuel: „Akik látták, azt hiszik: nagy sikerű film. De hát mit tehetek azok ellen, akik lelkesednek minden újért, még akkor is, ha a szóban forgó újdonság legmélyebb meggyőződésüket sérti? Mit tehetek a félrevezetett és hazug sajtó ellen? Az ostoba tömeg ellen, amely szépnek meg költőinek minősíti azt, ami valójában kétségbeesett, szenvedélyes bujtogatás gyilkosságra?”

Egy szó, mint száz, Buñuel leszerződött az említett "szponzorral", és Dalí-val elkezdték tervezgetni a folytatást "Andalúziai Szuka" címmel. Ez végül - további címötletek elvetése után - módosult "Aranykor"-ra. Szürrealista film lévén sok esetben hiába keresünk összefüggéseket. A cím magyarázata sem feltétlenül egyértelmű: De talán a legvalószínűbb megoldás a következő: Dalí gyerekkorában az általa a mosókonyhában berendezett műteremben szeretett egy vizes dézsában ülve festményeket tartalmazó albumokat nézegetni. Kedvencei az aktokat tartalmazó képek voltak. Ezek közül is kiemelkedett Ingres - Aranykor című olajfestménye. Feltehetően innét tehát a cím.

Újra összeállt tehát a páros, de végül nem jött össze a közös munka. A folyamat viszonylag korai szakaszában megakadt az együttműködés, és Buñuel végül egyedül készítette el a filmet.

A két fél persze különbözőképpen tekint vissza a dologra: Míg Buñuel például úgy emlékezett vissza később, hogy Dalí egyetlen ötletét valósította csak meg a filmben (a parkban kővel a fején sétáló férfit), addíg Dalí visszaemlékezései szerint a film gyakorlatilag az ő forgatókönyve alapján valósult meg, de Buñuel által lebutított formában.

Az igazság - mint a legtöbb esetben - valahol félúton a kettő között lehet. Mindenesetre az biztos, hogy az egyik jelenet helyszínét - a Creus-foknál játszódóét - Dalí jelölte ki a forgatókönyvben. Ez Spanyolország legészakibb pontja, egyben Dalí születési helye.

Az első francia hangosfilmek között készült ez a film, ugyanakkor nem mondható el, hogy erőteljesen kihasználná a hang adta lehetőségeket, bár a szűrrealitás ezen a csatornán is megjelenik. Többször előfordul, hogy a beszélő szereplők csak némafilmes képfeliratot kapnak, ám emellett az a valószínűtlen dolog is megesik, hogy halljuk a szereplőket egymással beszélgetni, de igazából nem mozog a szájuk. Ugye emlékszünk? Ez az Andalúziai Kutya folytatása, tehát ezek ugyanolyan álomképek, mint amiket abban láttunk. Itt bármi megtörténhet, sőt, minél valószerűtlenebb valami, annál helyénvalóbb!

Például ki lepődik meg azon, hogy egy öngyilkos belügyminiszter teste felesik a plafonra és ott hever élettelenül? Vagy azon, hogy a franciaágyon teljesen normális, ha egy tehén lustálkodik, és csak hosszú tusakodás hatására hajlandó átadni a helyet? Ezek a dolgok ebben a filmben a lehető legtermészetesebbek...

A posztot azzal kezdtem, hogy a kitűnő művészek nehezményezték, hogy az előző filmjük nem kavart igazi botrányt. Nos, ennél a filmnél Buñuel-nek már semmi oka nem volt a panaszra!

Az még talán elment volna, hogy egy felajzott nő, egy szobor lábujját "szopkodja", de az, hogy a De Sade márkitól kölcsönzött Szodoma 120 napja jelenetben az egyik perverz szadista - Blangis herceg - mikor színre lép, Jézust látjuk, - pontosabban egy olyan figurát ahogyan csak és kizárólag Jézust szokták ábrázolni - már sok volt.... Ezek a dolgok tehát kiverték a biztosítékot annyira, hogy a felhergelt csőcselék végül betört az egyik vetítésre, tintát locsolt a vászonra, szétverte a termet, és kizavarta a közönséget... végül a hatóságok betiltották a filmet.

Buñuel tehát ezúttal megvalósította célját. Megvolt a botrány, a film beteljesítette célját. Ámen.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Németország (UFA), 103 perc, ff., német

Rendező: Josef von Sternberg

Producer: Erich Pommer

Marlene Dietrich énekli a filmben:

"Férfiak gyűlnek körém, mint lepkék a fény körül,

Ha megégetik magukat... arról nem én tehetek..."

Ez a két sor tulajdonképpen velősen összefoglalja a film cselekményét - és ezzel talán nem követtem el túl nagy spoiler-ezést...

Új évtizedbe léptünk, és ez az évtized már a hangosfilmé lesz. Tartogat ugyan még 2-3 némafilmet ez az időszak is, de ezek már ennek a korai formátumnak az utolsó rezdülései csak. 

Marlene Dietrich... kissé kemény, időnként kifejezetten szigorúnak tűnő arc. Nem csak ebben a filmben igaz, amit feljebb idéztem tőle; életében is körülrajongták a férfiak - és nők is. Néhányan a legismertebbek közül, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt élt: J.F. Kennedy, Jean Gabin, Gary Cooper, James Stewart illetve Mercedes de Acosta, ha a másik nemet is meg akarjuk említeni...

A Pandora Szelencéjének Loulou-ja után A Kék Angyal Marlene Dietrich által alakított Lola-ja nálam nem talált be elsőre, a "hűvös szépség"-ből - talán a premier plánok szinte teljes hiánya miatt - a szépség sem igazán jött át. 

Aztán megtaláltam azt a felvételt, amikor Marlene Dietrich casting-olt ehhez a filmhez - igen, talán meglepően hangzik, de nem a modern idők találmánya a casting. A rendező azt kérte a jelöltektől, hogy mindenki készüljön egy angol nyelvű dallal a próbafelvételhez, mivel a filmet két nyelven - németül és angolul - is leforgatták. Marlene volt az egyetlen, aki - gondolván, hogy úgy sem választják majd ki - magasról tojt az egészre, és csak közvetlenül a próbafelvétel előtt egyeztetett dalt a zongoristával. Hallható is, hogy angolul ugyanazt az egy sort ismételgeti végig.  A rendező viszont pont ezt a hűvös nemtörődömséget kereste a szerephez. És látva ezt a felvételt, pontosan értem, mi fogta meg a rendezőt. Ahogy elkezd énekelni, valóban ott van az az izgalmas kisugárzás az arcán ami végül világhírt hozott neki! Kissé - nyilván részben szándékosan - mesterkéltek a gesztusok, mégis bájos az egész. Sajnálom, hogy a filmen ez sokkal kevésbé jön ki. Annak aki nem értené: a jelenetben végig a zongoristát piszkálja, mintha miatta kellene mindig újrakezdeni a dalt, néha ráhamuzik, stb... A legvégén, amikor vége a felvételnek, még halljuk, ahogy elnézést kér tőle:

Marlene Dietrich Blue Angel Screentest 1930 from BLANK-MAG on Vimeo.

 A férfi főszereplő az az Emil Jannings, akit az Utolsó Ember c. Murnau filmben láttunk. Hát... rá sem lehet ismerni. Nagy átváltozóművész volt az öreg...

Adott egy pancser professzor, akiről első látásra nem nagyon hisszük el, hogy akárcsak egy nővel is intim kapcsolata volt életében. Diákjairól kiderül, hogy a közeli Kék Angyal mulatóban - innét tehát a film címe - Lola művésznőt körülrajongva múlatják szabadidejüket. A tanár úr felkeresi a mulatót, hogy a fiúkat tetten érje, ám Lolá-val való találkozása nem várt lavinát indít életében...

Lola több dalt is énekel a mulatóban a film során. Már-már musical-szerűen, többnyire végigmennek a számok, de a musical-től, mint műfajtól azért messze van ez a film. Zenés komédiának indul, de drámai, már-már tragikus irányba halad a végjáték.

Ahogy a filmművészet kezdeti időszakában kísérleteztek a plánokkal, kamera-mozgásokkal és montázsokkal, úgy a hangosfilm kezdeti időszakában is keresgélni kellett a hang - és különösen a zene - felhasználási lehetőségeit. Amint a Jazzénekes és a Zsarolás esetén látható volt, eleinte a zene jelenlétének igényét úgy teljesítették, hogy valaki a történethez kapcsolódva énekelt vagy zenélt a jelenetben. Tehát a zene itt még minden esetben "tartozéka" a filmen megjelenített képi valóságnak. Még egyszerűbben fogalmazva, a film hősei is ugyanazt a zenét hallják, amit mi, nézők.

Végezetül nem állom meg, - bár nem itt lenne a helye, mert lesz még későbbi Marlene Dietrich film is -, hogy be ne tegyem a színésznőtől a "Hova lett a sok virág" német nyelvű változatát. Vajon csak engem varázsol el ennyire? 

 Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

A Kék Angyal - 1930