USA (Warner Bros), 86 perc, ff. angol
Rendező: Lloyd Bacon
Producer: Hal B. Wallis, Darryl F. Zanuck
Igazi sztár-kavalkádot hozott össze ehhez a filmhez a Warner. Persze hozzátenném, hogy ezeknek a sztároknak a többségét ma már kevesen ismerik. Talán egyedül Ginger Rogers neve cseng ismerősen, aki Fred Astaire állandó partnere lett a következő években, itt egy viszonylag kisebb szerepben látjuk.
A filmet legtöbbször azzal hirdették, hogy "200 lány, 14 sztár", illetve a tánckart nem riadtak vissza a "világ 200 legszebb lánya"-ként sem beharangozni. Hogy pontosan hány "chorus girl" szerepelt, azt persze nem számoltam meg, a százas nagyságrend jó közelítés lehet. A "chorus girl" - ahogyan a filmben is hívják őket - egyébként nem "kórista lány"-t jelent, mint ahogy szó szerint fordítanánk. Kartáncos vagy karénekes lányt is jelenthet, tehát a táncos lányokat is chorus girl-öknek hívják, még akkor is, ha egy hangot sem énekelnek.
Ez a film a backstage musical-ek alapműve lett, majd a 80-as években a Broadway-en és Londonban is hatalmas színházi sikerré vált.
Mielőtt megmagyaráznám a besorolást, lássuk a film lobby card szettjét:
Mi is pontosan a backstage musical? A modern zenés-táncos daraboknak egy olyan szubzsánere melyek nagyrészt színházi kulisszák mögött/között játszódnak, és egy színházi darab (leginkább zenés darab) színpadra állításáról szól.
Esetünkben egy idegösszeomlásra hajlamos, kezelés alatt álló sztár rendező/producer (Mr Marsh) megbízást kap a Pretty Lady című fiktív musical színpadra állítására. Ezt követjük a casting fázisától a bemutatóig, és persze az ezeket körülvevő zaftos történéseket... Persze arra ne számítsunk, hogy dokumentarista pontossággal valós képet kaphatunk erről az izgalmas folyamatról. Erről természetesen szó sincs. Viszont a film kifejezetten szórakoztató. Szerelem, féltékenység, intrika... és persze sok ének meg tánc...
Csupa ismerős karakter: ott van a kövér, öreg ámde milliomos mecénás, aki szerelmes a dívába, ezért biztosítja a darab színpadra állításához szükséges összeget.
Ám a díva egy nem túl gazdag, Jávor Pál karakterű színészbe szerelmes, akivel meglehetősen óvatlanul csalja a szponzort, ezzel kockáztatva a darab létrejöttét. A színész viszont nem ül ölbe tett kézzel akkor sem, amikor a díva éppen a gazdag szponzort szórakoztatja...
Az utolsó kb. 15 perc, - mely az elkészült musicalt villantja fel egy hosszú táncos-zenés-énekes jelenetben - váratlanul lehengerlő volt. Egy olyan látványos jelenetet kerekítettek az utolsó percekre, hogy kifejezetten leesett az állam. A lenti videón pont ez a záró negyed óra látható, abban is a 13. percnél kezdődik a bombasztikus befejezés.
Busby Berkeley koreográfusnak köszönhetőek ezek a látványos táncos jelenetek. Érdemes megjegyezni a nevét, mert ezzel a sikerrel elérte a Warnernél, hogy annyira megbízzanak benne, hogy több filmnél is szabad kezet kapott. Ezekből kettővel azonnal találkozunk is a listán tovább haladva.
Térjünk vissza még egy bekezdés erejéig a kartáncosokra, ugyanis viszonylag sok forgatási fotó maradt fenn róluk.42nd Street (1933) final show from sine maestro on Vimeo.
Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)
Sajnos ehhez a filmhez nem találtam szabadon elérhető streaming linket, de a fenti videon megnézhető az utolsó 17 perc.
Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!
Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!