1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


116. Olympia (A Berlini Olimpia) - 1938

2017. július 27. 02:02 - moodPedro

wt0emmmw7gztrhtrngexnrccthp.jpgNémetország (Tobis Film),  120+93 perc, ff., német

Rendező: Leni Riefenstahl

Producer: Leni Riefenstahl

A rendezőnő másik híres dokumentumfilmjéről (Az Akarat Diadala) szóló írásom végén jeleztem, hogy Riefenstahl még egyszer szerepelni fog a listán. Itt van tehát ez is, és újfent leesett az állam látva azt a technikai színvonalat, amelyen a rendezőnő 1936-ban alkotott.

Talán túlzónak fog hatni, - bár egyáltalán nem érzem annak -, ez az 1936-os berlini olimpiáról szóló dokumentumfilm technikai és esztétikai értelemben is vetekszik, sőt helyenként túlszárnyalja a mai olimpiai-, vagy akár a cikk írásakor is zajló budapesti vizes vb. közvetítéseit.

Erős megállapítás, tudom, és nem is teljesen igazságos, hiszen a sport-közvetítések általában élőben kerülnek szerkesztésre, míg Riefenstahl-nak két éve volt összerakni ezt a filmet. Mindenesetre a végeredmény pazar. 

Technikailag nem egy, hanem két filmről beszélünk, bár a kettő valójában szerves egységet alkot. 

A Népek Ünnepe

Ez a címe az első, - közel két órás - filmnek, mely három részre tagolható: (1) Az olimpiai láng útja (2) Az olimpiai megnyitó (3) Az atlétikai versenyek.

mv5bmtu4otq3mzezn15bml5banbnxkftztgwmzk4nzg2mje_v1.jpg

A bevezető részben az olimpiai lánggal kapcsolatban visszatekintünk az ókori görög olimpiákra is. Nemcsak a klasszikus görög épületek felvételeivel idézi meg számunkra az ókort a rendezőnő, de a meztelen tornász hölgyek és a majdnem meztelen tornász férfiak mozdulatsorai is erre a hangulatra erősítenek.

Jó, jó... az ókori olimpiákon nemhogy meztelen, de semmilyen hölgyek nem vehettek részt, még vendégként sem, a férfiak akkoriban valóban meztelenül szerepeltek. Ám Riefenstahl filmjében a meztelen hölgyek táncából születik a tűz, mely az olimpiai lángot adja Görögországban. 

Apropó, tudja valaki, hogy az ókori görög olimpiákon honnét hozták az olimpiai lángot?

Bizony... sehonnan. Mivel ez a szokás erről az 1936-os Berlini olimpiáról származik. Igen, a játékok főszervezője, Carl Diem találta ki ezt a futást a lánggal, mely azóta elmaradhatatlan eseménye az olimpiát megelőző heteknek.

A film nagy része tulajdonképpen bármelyik ország bármilyen politikai rendszerében készülhetett volna. Élvezettel nézhető egy sportrajongó szemüvegén keresztül. Ezt az alkotást véleményem szerint igazságtalan lenne bármilyen náci ideológiával vádolni. Ha átadjuk magunkat a sport látványának, akkor a legtöbb résznél el lehet feledkezni arról a mocskos rendszerről, melyben ez az esemény megrendezésre került. A német sportolók horogkeresztes meze persze gondoskodik róla, hogy ebből az állapotból időnként kizökkenjünk, de a sportfelvételek annyi érdekes és különleges élményt nyújtanak, hogy javaslom, adjuk meg a filmnek ezt a sanszot.

A film második (középső) része, az egyetlen, ahol esélyünk sincs "félrenézni", hiszen a megnyitón végig ott pöffeszkedik Hitler, így esélyünk sincs elfelejteni, hogy hol járunk térben és időben.

Az stadion, mint általában az olimpiai megnyitó ünnepségeken, tele van. A világ minden tájáról. A nemzetek bevonulása hasonlóan történik, mint ahogy azóta is látjuk. Az egyetlen furcsaság, hogy néhány ország náci karlendítéssel vonul. Na de a Franciák is??? Ezt nem értettem... ennek utána kellett néznem...

És itt megint egy olyan érdekességre bukkantam, amiről szerintem sokan nem tudnak: létezik ugyanis egy úgynevezett olimpiai üdvözlés, mely majdnem megegyezik a náci karlendítéssel. A különbség, hogy míg a nácik maguk előtt emelték a karjukat, addig az olimpiai üdvözléskor - előírása szerint - kicsit jobbra tartjuk a kart. Azért írom mindezt jelenidőben, mert hivatalosan most is érvényben van ez az üdvözlési forma az olimpia szabályzata szerint, csak éppen - érthető okokból - gyakorlatilag nem használja senki. A Franciák (és még néhány ország) nem a náci karlendítést mutatták tehát, hanem az akkor még közismert olimpiai üdvözlést. 

Az alábbi képen Ondina Valla látható, aki egy olasz atléta volt, így az ő esetében nehéz eldönteni, hogy a karlendítés hogyan értelmezendő.

mv5bmtg3nzi5mdqyov5bml5banbnxkftztgwnzk4nzg2mje_v1_sy1000_cr0_0_1239_1000_al.jpgAz érmes sportolónő fényképén még egy dolog van, ami furcsa lehet: nincsen a nyakában érem. Ezen az olimpián ugyanis nem érmeket adtak, hanem az ókori görög olajfa koszorúra rímelő, tölgyfa koszorút tettek a győztesek fejére, melyet a stadion mellé ültetett fa ágaiból készítettek. Mint a képen látszik, a német tölgyfa kultusz itt nem állt meg, hiszen az aranyérmesek egy tölgyfacsemetét is kaptak azzal a szándékkal, hogy azt otthon ültessék el. Az olimpiai stadion mellett ma is ott árválkodik az említett fa.

gela-cc-88ndeplangrafiken_0003-podbielski-eiche.jpg

És akkor ezzel rá is kanyarodtunk az első film harmadik, záró szakaszára, az atlétikai versenyekre. Bár az atlétikai számok alatt még egy-egy alkalommal megmutatja a rendezőnő a kényszeres mozdulatokkal szurkoló Führert, ettől kezdve már tényleg a sporton van a hangsúly.

mv5bmjaxmzq3njg1of5bml5banbnxkftztgwntu4nzg2mje_v1.jpg

Az atlétika az a sport, mely talán a legkevesebbet változott 1936 óta. Egyébként a film során a bravúros felvételeken túl az egyik legizgalmasabb szempont az volt, hogy melyik sportág milyen furcsaságokat kínál. Hol, milyen változásokat veszek észre?

Nos, az atlétika esetében a legszembeötlőbb, és legfélelmetesebb látvány az volt, hogy a magasugróknál 1936-ban még nincs szivacs. Homokra érkeznek.De még a rúdugrók is, akik 4 méter körüli magasságot ugranak át, azaz gyakorlatilag erről a magasságról esnek le... Hogy egyik sem töri össze magát??? Egész félelmetes látvány, de tény, hogy mindegyik atléta saját lábán távozott, legalábbis sérülést - ennél a számnál - nem mutatott a film.

mv5bmjexntmzmzm3of5bml5banbnxkftztgwndk3nzg2mje_v1.jpg

A Szépség Ünnepe - Talán a címből is érződik, hogy ez a második film végképp el kíván távolodni a politikától, és kizárólag a sport és vele az emberi test szépségével foglalkozik.

A film elején még ellátogatunk az olimpiai faluba, ahol betekintünk egy-egy ország csapatának a mindennapjaiba. Kézenfekvő lenne, hogy Riefenstahl kizárólag a német csapat "acélos" felkészülését mutassa, ám ő nem ezt teszi. Ide is, oda is betekint. Még ha nyilván megrendezettek is az egyes jelenetek, mégis valami olyan hangulatot sikerül bemutatnia, ami valóban lehetett akkoriban egy ilyen olimpiai faluban.

Az olimpiai falu egyébként ma üresen áll, és a legfrissebb tervek szerint lakóparkká kívánják alakítani. Néhány hete az indexen jelent meg erről egy érdekes cikk, mely itt olvasható.

Az 1936-os olimpián 21 sportágban lehetett indulni, mely valójában 20 volt, hiszen az úgynevezett "művészeti verseny"-t én nem tartanám valódi sportágnak, a film egyébként nem is említi. Ebben a művészeti versenyben különböző alkotók indultak sporttal kapcsolatos műalkotásaikkal. Összehasonlításképpen, 2016-ban 28 sportág szerepelt az olimpián.

Számomra ez a második film volt igazán izgalmas, hiszen ez mutatta be az olimpiai versenyek atlétikán kívüli sportágait 1936-os állapotukban. Volt jó néhány érdekesség. Szinte mindegyik sportágra jutott legalább néhány perc. Lovaspóló, gyeplabda, foci ... Sajnálatomra talán egyedül a kedvencem, a kézilabda maradt ki a filmből. Holott ennek külön érdekessége lett volna, hogy 1936-ban még nagy pályán, szabadtéren, kétszer 11 emberrel játszották. Szívesen megnéztem volna, hogy milyen lehetett ez a ma már szigorúan teremben űzött sportág kint a füves pályán...

De érdekes például, hogy a torna is szabadtéren került megrendezésre.

Az is sporttörténeti érdekesség, hogy a mellúszók futamában az úszók nagy része pillangóban úszik, anélkül, hogy tudott volna erről. Ekkor már néhány éve ugyanis néhány úszó áttért a mellúszásnak erre a kissé módosított formájára. Csak 1956-ban választották külön a pillangó úszást a melltől.

A lovastusán látványos bukásokat okozott, hogy az egyik akadály utáni "medence" mélyebb volt a vártnál, így a lovasok nagy része bukott. Furcsa módon a német lovasok sikerrel vették az akadályt. Sok óvás érkezett, mivel gyaníthatóan a német versenyzők tudták, hogy a medence mely részén lehet száraz bőrrel venni az akadályt.

mv5bmtq2mjm4mze5ml5bml5banbnxkftztgwmdk4nzg2mje_v1_sy1000_cr0_0_1196_1000_al.jpg

Ha valaki sajnálná a közel 4 órát az életéből, mely ennek a két filmnek a végignézéséhez szükséges, és egyetlen sportág megtekintését kellene ajánlanom számára, akkor feltétlenül a műugrást javasolnám megtekintésre. Olyan varázslatos felvételek készültek ugyanis erről a számról, hogy külön ezt a részt még egyszer meg kellett néznem. A poszt írásakor zajlik a 2017-es Budapest vizes VB, de olyan szép képeket még a mai technikával felszerelkezett stábunktól sem láttam, mint ami ebben a filmben látható.

Riefenstahl korábbi filmje, "Az Akarat Diadala" után hajlottam arra a véleményre, hogy aki náci nagygyűlésről  készít propagandafilmet, az kisebb vagy nagyobb mértékben, de nyilván bűntársa is a rendszernek. Nos, ezt a filmet látva hajlamos vagyok kicsit átértékelni az álláspontomat. Riefenstahl számára láthatóan fontos volt, hogy monumentálisat alkosson. Elképzelhető, hogy számára a tárgy mellékes volt. Mindegy volt, hogy náci nagygyűlés vagy éppen olimpia. Grandiózus filmet akart csinálni bármiről. Nyilván abban a korszakban ez a két dolog volt, aminek az ilyen színvonalon történő megörökítésére a rendszer megfelelő mennyiségű pénzt áldozott. Ezzel a filmmel kapcsolatban úgy vélem Riefenstahl-nak nem volt semmi szégyellni valója. 

9 komment

82. Az Akarat Diadala (Triumph des Willens) - 1934

2017. február 13. 06:36 - moodPedro

mv5bndu3mtqymdy4nl5bml5banbnxkftztgwmdyzota2mje_v1_sy1000_cr0_0_532_1000_al.jpgNémetország (NSDAP - Reichsleitung), 111 perc, ff. német

Rendező: Leni Riefenstahl

Producer: Leni Riefenstahl

A rókaképű Rudolf Hess felmegy a dobogóra Hitler mellé. Vigyáz, nehogy úgy tűnjön, hogy el akarja lopni a show-t a nagyfőnök elől. De arcán azért ott a letörölhetetlen, sunyi mosoly. Hosszú hatásszünet után megszólal:

A Párt maga Hitler!

De Hitler maga Németország, ahogyan Németország is maga Hitler! 

Hitler! Sig Heil!

...ezzel, és a náci párt himnuszával (Horst Wessel-Lied) zárul az a közel két órás dokumentumfilm, mely a nácik által szervezett 1934-esrief28eb57709b0be0b9bd7e7a8d3d64939c.jpg Birodalmi Pártnapokról (egyben a párt 6. kongresszusáról) szól.

Leni Riefenstahl, ez a szép arcú fiatal hölgy "pénzt, paripát, fegyvert" kapott, hogy létrehozza eme grandiózus filmet. Nem túlzás ez a jelző. A technika, ami felvonult ennek a rendezvénynek a rögzítésére, "jelenértékre átszámítva" a mai olimpiai közvetítések színvonalával vetekszik. Hatalmas szerkezeteket építettek - nem egyet, sokat -, hogy a lehető legjobb szögekből, és lehetőleg sínen mozgó kamerákkal vehesse az eseményeket a stáb. (172 ember dolgozott a rendező keze alá) Ahol kellett, ott gödröket ástak az operatőrök számára, máshol pedig a gigantikus zászlórudakra szereltek függőleges sínszerkezetet a kamera számára. Egyértelműen látszik, hogy itt nem volt kompromisszum. Amire a rendezőnőnek szüksége volt, azt megkapta. És a végeredmény esztétikai értelemben pazar!  Látványban megelőzi korát.

triumph_will_crowd.jpg

Ha nem tudnám, hogy mibe taszította a világot az az ordibáló eszelős, akinek a szavait láthatóan issza az a közel 700.000 (!) ember, aki részt vett a rendezvényen, akkor azt mondanám, hogy ez egy bravúrosan megvalósított propagandafilm, tagadhatatlanul művészi színvonalon kivitelezve... csak azon gondolkoznék, hogy miért nem találtak alkalmasabb szereplőt ehelyett a Chaplin-bajszos paprikajancsi helyett? Ugyanis számomra a film megnézése után is valamennyire érthetetlen, hogy hogyan tudott ekkora tömeget magába bolondítani ez az ember ilyen semmitmondó és mai szemmel kissé idegesítő előadásmóddal? Ja... igen... Hitlerről beszélek.

large.jpg

Még gyerekkoromban nagyszüleimnél szóba került Hitler. Nagyapám szerint már a beszédén látszott, hogy nem volt normális... és hát tényleg van ebben valami. Nem számoltam, pontosan hány beszédet mondott el Hitler a hatnapos rendezvény alatt (naponta egyet biztosan), de mindegyik pontosan ugyanarra a koreográfiára hajazott: Elkezdi a beszédet viszonylag visszafogottan, de ezt csak néhány mondatig bírja, hamar behergeli magát, néhány mondat után minden esetben beindul, és akkor már izzadva, kart lóbálva üvölti a jól hangzó semmitmondásokat.

A tömeg issza a szavait, a beszédek második felénél már minden mondatot egy - a tömeg felől feltörő - "Heil" akaszt meg. A Führer láthatóan élvezi a helyzetet, igazi ripacsként lubickol a szerepben. Majd a beszéde végén kissé visszalép, és zavartan élvezi az ünneplést.

Próbáltam magamban mentegetni a tömeget... talán még nem sejthették, hogy mi lesz ebből... De eszembe jutott, hogy 1934 Szeptemberében vagyunk, ekkor már vagy 2 hónapja megtörtént a "Hosszú kések éjszakája", valami azért sejthető volt abból, hogy nem csak egy ártalmatlan bohóc üvöltözik a pódiumon. 

Egyébként ez a második nagygyűlés volt, amit Leni Riefenstahl lefilmezett. Mondhatjuk azt is, hogy ez az előző évi film remake-je volt, hiszen annak az összes kópiáját megsemmisítették, mivel azon szerepeltek az akkor még élő, időközben kiiktatott (magyarul legyilkolt) kollegák, Ernst Röhm SA vezérrel az élen. Teljesen véletlenül Angliában fennmaradt abból a filmből is egy példány, ami vagy hatvan évvel később került elő. (A Hit Győzelme címmel)

Bár a közel két óra egy idő után unalmassá vált, azért érdekes volt látni, hogy hogyan  üzemelt ennek a diktatúrának a marketing gépezete. Nagyjából persze hasonlóan, mint minden más diktatúráé. De azért a részletek izgalmasak. Ki gondolta volna, hogy a Nürnbergbe való érkezés napján a tömeg szerenádot ad a Führernek?

Én például az ereklyeként körbehordott Vérzászlóról sem hallottam korábban. Ezt a zászlót állítólag a nácik 1923-ban lelőtt "mártírjainak" vére áztatta. Ennek a zászlónak a sarkát érintették a rendezvényeken az új, megszentelendő zászlókhoz. És akkor még nem beszéltem a Fények Katedrálisáról, mely egy hatalmas, 152 reflektorból álló kompozíció volt.

bundesarchiv_bild_183-1982-1130-502_nurnberg_reichsparteitag_lichtdom.jpg

1934 Szeptember 5-től 10-ig Nürnbergben tartották ezt a grandiózus gyűlést. Nürnberg egyébként nagyon kedves kis városnak tűnik a film bevezető képei alapján. Itt volt mindenki a pártból, aki számított. Hitler, Himler, Göring, Göbbels, Hess, stb. Az urak egy része jóval kellemetlenebb körülmények között tartott ugyanebben a városban egy jubileumi találkozót a náci főbűnösök Nürnbergi pere során.

A rendezőnő utólag persze próbálta kisebbíteni a náci propaganda alakítása során elért érdemeit, hangsúlyozni próbálva a szakmaiságot a bűnös politikában való részvétel ellenében. A valóság persze az, hogy őt is hatalmába kerítette a náci ideológia, bár nem egyértelmű, hogy az idővel nyilvánvalóvá váló háborús és emberiesség elleni bűntettek után mennyire maradt híve a pártnak.

Riefenstahl a háborút követően évekig hadifogságban volt, végül nem ítélték el náci háborús bűnök miatt. 101 évesen halt meg 2003-ban. Idősebb korában a fotográfiában ért el sikereket, de a náci múlt bélyege élete végéig kísértette. Hamarosan újra találkozunk vele az 1001-es listán.

 

52 komment

61. Vámpír (Vampyr) - 1932

2016. november 02. 06:10 - moodPedro


postermain.jpgNémetország/Franciaország (Tobis Klangfilm), 74 perc, ff, német

Rendező: Carl Theodor Dreyer

Producer: Nicolas de Gunzburg, Carl Theodor Dreyer

A Nosferatu és a Dracula után ez a harmadik vámpíros film az 1001-es listán. De valójában sokkal közelebb áll Buñuel szürreális Andalúziai Kutyájához illetve az Aranykorhoz, mint az említett két vámpírfilmhez.

Bár a filmben valóban egy "vámpír által sújtott település" egyik dermesztő éjszakáját és másnapját követhetjük nyomon, a vámpír mint vérszívó itt egészen marginális szerepet kap.

A film misztériuma szerint a vámpírok itt is halott emberek, akik nem halnak meg teljesen, nem porladnak el, de efféle létezésük fenntartásához gyerekek vagy fiatalok vérét kell szívniuk. Hű segítőjük a Sötétség Hercege, aki természetfeletti képességeket kölcsönöz nekik. Csak úgy szabadulhatunk meg tőlük, ha valamivel átszúrjuk a szívüket, amikor éppen "alszanak".

Valójában a vérszívás nyoma is csak egyetlen alkalommal jelenik meg láthatóan, amikor az egyik fiatal lány nyakán a vámpír ejtette sebet fertőtlenítik. Aki tehát a vérszívásos vonalra kíváncsi az megint csalódni fog, sőt ahogy a Dracula c. film esetében sem volt, itt sincs nyoma a módosult, jellegzetesen vámpírosra növekedett szemfogaknak sem.

vampyrf.jpg

Akkor hát mi az amire számíthatunk? Egy nagyon nyomasztó, álomszerű másfél órára. Olyan szimbólumokkal megtámogatva, mint a kaszás, a sírásó, a méreg-fiola, vagy éppen az ember nélkül is jelen lévő és mozgó árnyékok.

Dreyer előző - mozipénztáraknál megbukott - Jean D'Arc c. filmje után most valami egészen másba fogott. Talált is ehhez egy finanszírozni képes szponzort: a holland Nicolas de Gunzburg bárót, aki egyébként egy jóképű fiatalember volt, és kikötése volt, hogy ő kapja az egyik főszerepet, amit - le a kalappal - remekül meg is oldott. Szülei kérésére - ekkor még nem volt kifejezetten megbecsült szakma a filmszínészet - művésznéven, és nem valódi nevén szerepelt: a Julian West nevet választotta ehhez. Ő játssza azt a fiatalembert, aki ellátogat a francia kis településre, hogy utánajárjon a misztikus rejtélyeknek.

3677_12.jpg

Ez a film tulajdonképpen egy elkésett némafilm. Elkésett, mert 1932-ben már nem volt divat némafilmet készíteni. Papíron persze nem az, hiszen tulajdonképpen még beszélnek is benne, de ha az a néhány mondat, amit utólag a zene alá kevertek nem lenne, akkor is pont ugyan ennyire lenne élvezhető. A történetet sokkal inkább a némafilmnél megszokott felirattáblák viszik előre. És végig szól a zene, ahogy azt korábban megszoktuk, ellentétben a korai hangosfilmekkel, ahol zene csak indokolt esetben hallatszik, például, ha szól a zenekar, a gramofon, stb.

Az egyik legötletesebb jelenet, amikor a halott főszereplő olyan koporsóba kerül, mely az arcnál üvegezett, és - mindenki kapaszkodjon meg! - a halott szemszögéből követjük ahogy viszik a koporsót!

Ez a Dreyer film sem tetszett a nézőknek. Nagy bukta volt ez is, mint az előző filmje. Dreyer ettől annyira kikészült, hogy egy időre ideg-gondozók kezei közé került, és jó tíz évig semmilyen filmet nem készített.

2 komment

59. M - Egy Város Keresi a Gyilkost - 1931

2016. október 30. 05:23 - moodPedro

018-m-theredlist.jpgNémetország (Nero-Film AG), 91 perc, ff. német

Rendező: Fritz Lang

Producer: Seymour Nebenzal

Nem csak azért különleges ez a német film, mert egy pedofil kéjgyilkosról szól... - na azért az mindenképpen meglepett, hogy 1931-ben ilyen témában mozifilmet forgattak - hanem leginkább azért, mert a film eltért attól a prekoncepciótól, ami bennem volt megtekintése előtt.

Nem vitás, ha az én kicsi lányomat valaki bántaná, akkor olyan indulatok képződnének bennem, aminek nem biztos, hogy megálljt lehetne parancsolni. Másképpen fogalmazva, nem biztos, hogy egészen független lenne az igazságszolgáltatás, tőlem legalábbis biztosan nem lenne független.

A filmnek az az igazi különlegessége, hogy az egyik jelenetben a rendező sikeres játékot játszik velünk, és még ha természetesen nem is állunk a sorozatgyilkos mellé, ha kellő empátiával követjük a filmet, akkor talán valami hajszálnyit megérthetünk egy ilyen torzult személyiségű ember kínjaiból. Ebbe nem is mennék mélyebben bele, mert ez a jelenet olyan elementáris erejű, hogy nem lenne szerencsés kiragadni egy-egy részletét.

Van tehát egy gyilkosunk, aki gyermekeket gyilkol, élvezetből. Kisiskolás korú lányokat. Az édesanyák minden tanítási nap végén rettegve várják haza kislányaikat.

009-m-theredlist.jpgEleinte nem látjuk a gyilkos arcát, csak halljuk fütyülését. Kényszeresen ugyanazt a dallamot fütyüli mikor irtózatos vágya eluralkodik rajta. Grieg: Peer Gynt 1. szvitjéből A Hegyi Király barlangjában című darabot fújja egyre nagyobb hévvel. Micsoda bravúros megoldás: Látunk egy felhőtlenül vidám kislányt... egyszer csak meghalljuk a jól ismert dallamot... továbbra is a kislány mosolyát látjuk, a gyilkost nem, de már a füttyszóból tudjuk, hogy a gyilkos a közelben van... Ördögien hatásos!004-m-theredlist.jpg

Nagyon jól működik ez a dallam vezérmotívumként (Leitmotif). Aki ismeri ezt a 2-3 perces darabot, az tudja, hogy az egész nagyjából egy 4 ütemnyi fülbemászó dallam ismételgetése változó hangfekvésben és egyre nagyobb dinamikával. Kellemes hallgatni, a rövid hossza miatt még csak unalmassá sem válik a sok ismétlődés, mégis valami mélyről jövő feszültséget érez az ember miközben hallgatja. Remek választás volt ezt a dallamot a kéjgyilkos szájába adni. (A főszereplő egyébként nem tudott fütyülni, Fritz Lang úgy nyilatkozott, hogy a fütyülést ő maga "követte el") Ez egyébként az egyike annak a sok zeneműnek, amit szinte mindenki ismer, mégis csak kevesen tudják, hogy mi a címe. Íme tehát a mű zongorán előadva (eredetileg nagyzenekari műről van szó). Érdemes meghallgatni:

Fritz Langtól láthattuk a monumentális Metropolisz-t és a kicsit hosszúra sikerült Dr Mabuse-t. Ha valaminek nekikezd, akkor ő nem viccel, komolyan veszi a dolgot.

Mielőtt belevágott volna ebbe a filmbe, állítólag 8 napot töltött egy elmegyógyintézetben, és sokat beszélgetett valódi gyermekgyilkosokkal. Olyanokkal, akik a filmbeli gyilkoshoz hasonlóan belső vágyukat követve gyilkoltak. Személyesen találkozott a korszak leghíresebb kéjgyilkosával Peter Kürtennel (másnéven: a Düsseldorfi Vámpíral)  is.

Érdemes említést tenni a főszerepet játszó Peter Lorre-ről, aki Löwenstein László néven látta meg a napvilágot a mai Szlovákiához tartozó Rózsahegyen. Hatéves korában családja elhagyta Magyarországot, felnőtt korában alig tudott magyarul. Fiatalon Bécsben színészkedett, majd a nácik hatalomátvételét követően sikeresen próbált szerencsét Hollywoodban. Többek között a Casablancában illetve a Máltai Sólyomban is szerepelt, jó barátja (és ivócimborája) lett Humphrey Bogart-nak. 

Nagyjelenetében, vádlói előtt állva remek beleéléssel tárja elénk azt, amit valószínűleg Lang a valódi gyilkosoktól első kézből is hallhatott a zárt osztályon. Ha nem is kapunk magyarázatot tetteikre, - ahogy a poszt elején is írtam - valami ízelítőt kaphatunk, hogy mit élnek át...

"Futni akarok, elfutni magam elől...

de magam elől nem tudok elmenekülni...

Járom a végtelen utcákat,

csak futok, futok vég nélkül... Csak el!

És velem futnak az édesanyák és gyermekeik szellemei... sosem tűnnek el, mindig ott vannak velem... kivéve akkor..."

A film nagy része egyébként már-már krimi jellegű, és a gyilkos utáni nyomozásról szól, kicsit talán hosszasan. Nyomoz a rendőrség, és nyomoz a maffia is, mert a gyilkos miatti gyakori razziák rossz hatással van a bűnözők mindennapjaira. Így nekik is érdekükben áll, hogy a bűnös mielőbb rács mögé kerüljön. Érdekes stílusgyakorlat, amikor szinte filmhíradóba illő formában számolnak be a rendőrök feletteseiknek a nyomozás állásáról.

Nagyon elgondolkodtató film. Olyan kérdéseket vet fel, hogy vajon mekkora egy ember felelőssége, ha olyan személyiséggel áldotta meg a sors, hogy tudatalattija olyan vágyakkal bombázza, amiről elméje pontosan tudja, hogy az a létező leghalálosabb bűn. Az ilyen kérdésre persze nincsen igazi válasz... 

Ja, és ha valaki kíváncsi, hogy mi az M betű a cím elején: M mint Mörder azaz Gyilkos németül.

 

4 komment

47. A Kék Angyal (Der Blaue Engel) - 1930

2016. szeptember 26. 02:48 - moodPedro


poster5_5.jpgNémetország (UFA), 103 perc, ff., német

Rendező: Josef von Sternberg

Producer: Erich Pommer

Marlene Dietrich énekli a filmben:

"Férfiak gyűlnek körém, mint lepkék a fény körül,

Ha megégetik magukat... arról nem én tehetek..."

Ez a két sor tulajdonképpen velősen összefoglalja a film cselekményét - és ezzel talán nem követtem el túl nagy spoiler-ezést...

Új évtizedbe léptünk, és ez az évtized már a hangosfilmé lesz. Tartogat ugyan még 2-3 némafilmet ez az időszak is, de ezek már ennek a korai formátumnak az utolsó rezdülései csak. 

Marlene Dietrich... kissé kemény, időnként kifejezetten szigorúnak tűnő arc. Nem csak ebben a filmben igaz, amit feljebb idéztem tőle; életében is körülrajongták a férfiak - és nők is. Néhányan a legismertebbek közül, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt élt: J.F. Kennedy, Jean Gabin, Gary Cooper, James Stewart illetve Mercedes de Acosta, ha a másik nemet is meg akarjuk említeni...

A Pandora Szelencéjének Loulou-ja után A Kék Angyal Marlene Dietrich által alakított Lola-ja nálam nem talált be elsőre, a "hűvös szépség"-ből - talán a premier plánok szinte teljes hiánya miatt - a szépség sem igazán jött át. 

Aztán megtaláltam azt a felvételt, amikor Marlene Dietrich casting-olt ehhez a filmhez - igen, talán meglepően hangzik, de nem a modern idők találmánya a casting. A rendező azt kérte a jelöltektől, hogy mindenki készüljön egy angol nyelvű dallal a próbafelvételhez, mivel a filmet két nyelven - németül és angolul - is leforgatták. Marlene volt az egyetlen, aki - gondolván, hogy úgy sem választják majd ki - magasról tojt az egészre, és csak közvetlenül a próbafelvétel előtt egyeztetett dalt a zongoristával. Hallható is, hogy angolul ugyanazt az egy sort ismételgeti végig.  A rendező viszont pont ezt a hűvös nemtörődömséget kereste a szerephez. És látva ezt a felvételt, pontosan értem, mi fogta meg a rendezőt. Ahogy elkezd énekelni, valóban ott van az az izgalmas kisugárzás az arcán ami végül világhírt hozott neki! Kissé - nyilván részben szándékosan - mesterkéltek a gesztusok, mégis bájos az egész. Sajnálom, hogy a filmen ez sokkal kevésbé jön ki. Annak aki nem értené: a jelenetben végig a zongoristát piszkálja, mintha miatta kellene mindig újrakezdeni a dalt, néha ráhamuzik, stb... A legvégén, amikor vége a felvételnek, még halljuk, ahogy elnézést kér tőle:

Marlene Dietrich Blue Angel Screentest 1930 from BLANK-MAG on Vimeo.

 A férfi főszereplő az az Emil Jannings, akit az Utolsó Ember c. Murnau filmben láttunk. Hát... rá sem lehet ismerni. Nagy átváltozóművész volt az öreg...b022-the-blue-angel-theredlist.jpg

Adott egy pancser professzor, akiről első látásra nem nagyon hisszük el, hogy akárcsak egy nővel is intim kapcsolata volt életében. Diákjairól kiderül, hogy a közeli Kék Angyal mulatóban - innét tehát a film címe - Lola művésznőt körülrajongva múlatják szabadidejüket. A tanár úr felkeresi a mulatót, hogy a fiúkat tetten érje, ám Lolá-val való találkozása nem várt lavinát indít életében...

Lola több dalt is énekel a mulatóban a film során. Már-már musical-szerűen, többnyire végigmennek a számok, de a musical-től, mint műfajtól azért messze van ez a film. Zenés komédiának indul, de drámai, már-már tragikus irányba halad a végjáték.

Ahogy a filmművészet kezdeti időszakában kísérleteztek a plánokkal, kamera-mozgásokkal és montázsokkal, úgy a hangosfilm kezdeti időszakában is keresgélni kellett a hang - és különösen a zene - felhasználási lehetőségeit. Amint a Jazzénekes és a Zsarolás esetén látható volt, eleinte a zene jelenlétének igényét úgy teljesítették, hogy valaki a történethez kapcsolódva énekelt vagy zenélt a jelenetben. Tehát a zene itt még minden esetben "tartozéka" a filmen megjelenített képi valóságnak. Még egyszerűbben fogalmazva, a film hősei is ugyanazt a zenét hallják, amit mi, nézők.

Végezetül nem állom meg, - bár nem itt lenne a helye, mert lesz még későbbi Marlene Dietrich film is -, hogy be ne tegyem a színésznőtől a "Hova lett a sok virág" német nyelvű változatát. Vajon csak engem varázsol el ennyire? 

 

 Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

A Kék Angyal - 1930

Szólj hozzá!

46. Pandora Szelencéje (Die Büchse der Pandora) - 1929

2016. szeptember 23. 16:31 - moodPedro

posterdie-buechse-der-pandora_a2a80cbe.jpgNémetország (Nero-Film), 132 perc, ff. néma

Rendező: Georg Wilhelm Pabst

Producer: Seymour Nebenzal

- Megházasodom. - mondja Dr. Schön a gazdag lapkiadó hosszú gyötrődés után szeretőjéhez (Loulou-hoz) fordulva...

- És már meg sem csókolsz, csak azért mert megházasodsz? - válaszolja Loulou, ártatlan, szinte gyermeki értetlenséggel...

... és ebben a mondatban szinte minden benne van, ami Loulou... Tényleg... azért mert ez a dúsgazdag férfi most bejelentette, hogy elvesz feleségül egy nőt, - aki nem Loulou - mi oka lenne arra, hogy többé meg se csókolja? 

Loulou szinte senkit nem hagy érintetlenül. Különlegesen vonzó külseje és személyisége folytán nincs nyugalom körülötte. Imádják vagy kihasználják, őrületbe kergeti a férfiakat - néha a nőket is -, vagy éppen rossz esetben őrültek már akkor is, amikor beleszeretnek...

Lapozgatva az 1001-es könyvet, a fotókat nézegetve már régóta fentem a fogamat erre a filmre, és elmondhatom, hogy egyáltalán nem csalódtam

A Loulou-t alakító amerikai Louise Brooks tehát képernyőre (vászonra) szegezi a szemeket, de mellette több remek alakítás is látható. 1817889_obhwgb2sljcttledjvdl4q62dt_jxvkaygucut7mibmeaxmnwdevlqzldwxxuauev7j9mb1qgwsky5pcp9avaw.jpg

Itt van rögtön Schigolch (a képen balra), az ördögi figura, ez a töpörödött vénember, aki Piszkos Fred-hez hasonlóan a legszorongatottabb helyzetben sem habozik előállni valamilyen megoldással. Nem egyértelműen tisztázott Loulou-val való viszonya. Feltehetőleg ő az apja, mindenesetre Loulou őt is rajongással imádja, és a helyzetet tovább árnyalja, hogy Loulou megbocsájtó mosollyal nyugtázza, ha esetenként a férfiaktól kapott pénzét erőteljesen "megsápolja" az öreg. Tehát, ha apasága bizonytalan is maradt, az biztos, hogy "szervezőként" jutalékra tart igényt Loulou bevételeiből. Játéka pazar, szerintem az egész film legjobbja, még akkor is, ha Loulou tündöklése többnyire háttérbe szorítja.

De ott van Dr. Schön is, a már említett lapkiadó, aki tudja, hogy Loulou nem összeegyeztethető a nyugodt élet fogalmával. Tesz is egy kísérletet a nélküle való életre, de Loulou-t nem olyan fából faragták, hogy csak úgy le lehessen rázni. Ha valakit ő szeret a maga módján - és ilyen férfiből nem egy van! - azért bármit megtesz.

astill-of-louise-brooks-in-die-buchse-der-pandora-_1929_-large-picture.jpg

Pedig Dr Schön ifjú menyasszonya sem hétköznapi szépség: őt Daisy D'Ora egy későbbi német szépségkirálynő alakítja. Talán ő és Loulou konfliktusa az egyetlen momentum a filmben, amikor Loulou-ban egy szikrányi gonoszságot is meglátunk. És ez is jól áll neki.

Alwa Schön - a milliomos lapkiadó fia - talán az egyetlen férfi, aki minden érdektől mentesen, őszinte barátsággal viszonyul Loulou-hoz. Sem anyagilag, sem testileg nem akarja kihasználni. mv5bmjmynjy3mtgxmv5bml5banbnxkftztgwnjc1mta5mte_v1.jpg

Minden férfit nem is akarok megemlíteni akik a testét vagy rajta keresztül a gazdagodást keresik Loulou-ban, viszont 1929-et tekintve talán meglepően hangzik, de nő is akad, aki rajongásával tünteti ki őt: egy ruhatervező hölgy. Igen, leszbikus szerelem a 20-as évek végén, Németországban filmvásznon! ... Volt ekkor néhány liberális évük, amíg ezt  még megtehették... mielőtt hatalomra került egy eszelős...1453988909-56aa1c2d14aa1-008-lulu-pandora-box-theredlist.jpgSok remek alakítás látható tehát, de a főszereplő Louise Brooks ragyogása uralja a filmet. Erotikus kisugárzását helyenként kislányos akarnoksága, naivsága teszi izgalmassá. A rendező visszaemlékezése szerint a főszerepre Marlene Dietrich neve is szóba került, de ő az ártatlanabb "alkatú" Brooks-t választotta, amikor kiderült, hogy a színésznő elérhető a filmhez. Feltétlenül jó választás volt. Ugyancsak a rendező számolt be arról, hogy egy adott jelenetben tudatosan csak egyféle érzelem megjelenítését kérte Brooks-tól. Hogy ez a színésznő esetleges képességbeli korlátai miatt lett volna, azt nem tudom, mindenesetre működik a dolog! Az első képen feltehetőleg egy másik közös filmjük stábfotóján Brooks mellett ül a rendező G.W. Pabst.

Maga a rendezés is kifejezetten modernnek hatott az adott korban. Szellemes megoldás például ahogy a mulató világát ábrázolja, ahol Loulou fellép az egyik felvonásban (németül Akt-ban). Megismerjük a mulató szinte összes kiszolgáló helységét, de magát a színpadot szinte csak mellékesen, a személyzet nézőpontjából látjuk. Holott nagy lehet a kísértés, hogy legalább egy szám erejéig a publikum felől, szemből láttassa a film a színpadot, de sokkal izgalmasabb így. A fő szál az, ami a színpad mögött történik, a színpadon csak mellékesen zajlanak az események.

Szerelmi drámának indul, de van itt szinte minden műfaj... bíróságos-tárgyalótermes, kalandfilm-szerű világutazós, és thriller-szerű kéj-gyilkosságos...

Végül mint érdekesség jegyzem meg: egészen meglepődtem azon, amikor az egyik raktár-helységben rászóltak egy férfira, hogy ott tilos a dohányzás. Hiszen még a 90-es években is szinte a fél repülő pöfékelt amikor nyaralásra utaztunk, a 20-as évek filmjeiben pedig szinte mindenhol minden körülmények között dohányoznak a férfiak, de ezek szerint már akkor is volt olyan helység, ahol nem lehetett. Feltételezem, hogy ez esetben inkább tűzbiztonsági okok játszhattak szerepet...

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Pandora Szelencéje (1929) - YOUTUBE

5 komment
Címkék: film német ff néma
süti beállítások módosítása