USA (Andy Warhol), 63 perc, ff., angol

Rendező: Andy Warhol

Producer: Andy Warhol

Ha ebből a hatvanas évekbeli időszakból New York-i underground vagy avantgárd  filmmel találkozom, akkor elég pontosan tudom, hogy milyen minőségre és színvonalra számíthatok.

Nos, a Hollywood-i filmstúdiók ekkorra már minden tekintetben tökéletes minőséget produkáltak a filmkedvelők számára, csak éppen a jó ötletek kezdtek elfogyni. A saját magukra kényszerített Hayes-kódex annyira megkötötte a kezüket, hogy kezdett kissé egysíkúvá válni a termés...

(Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy szerény véleményem szerint pont egy ugyanilyen korszakot élünk át most is, csak már nem a Hayes-kódex köti gúzsba a stúdiók és a rendezők kezeit, hanem a politikai korrektség ostoba túltolása. Ebből következik, hogy ma már szinte semmi mást nem nézünk a mozikban, csak szuperhősöket. Ahogy a Hayes-kódexet végül elsöpörte a palackból kitörő szellem, úgy reményeim szerint ezt a kb 15-20 éve tartó terméketlen időszakot is felrobbantja majd valami új filmes mozgalom hamarosan. Zárójel bezárva.)

A New York-i fiatalok elérkezettnek látták az időt, hogy megmutassák, lehet ezt máshogy is csinálni. Hogy ebből rendszerint mi sült ki, az jól látható, ha ezeknek az éveknek az underground/avantgárd filmjeiből szemezgetünk. Rendszerint a filmes képzést láthatóan messziről elkerülő fiatalok valahogy kamerához jutottak Az még látszik, hogy valahogy hogy el is tudták indítani a "műszert", és forgattak valamit... ami éppen az eszükbe jutott...

Kis gonoszsággal mondhatom, hogy aki ezt az animgif-et látta, az nagyjából az egész filmet látta. Fel is merült bennem a film megnézése közben a következő költői kérdés: vajon milyen feltételeknek kell megfelelnie egy felvételnek ahhoz, hogy azt joggal FILM-nek lehessen nevezni? Ha valaki fog egy kamerát leteszi egy sarokba, és néhány ember azt csinál a kamera látószögében, amihez éppen kedve van, azt érdemes filmnek nevezni? Valószínűleg nem. És ha a kamerát Andy Warhol teszi a sarokba? Akkor ez hirtelen művészetté válik? - Őszintén szólva nem is igen értem, hogy hogyan lehet egy lapon említeni ezt a felvételt komoly műalkotásokkal (talán kommentben valaki elmagyarázza nekem) Ez egy polgárpukkasztó gesztus, semmi más. 

Elemezzük kicsit, hogy mit látunk a képen. (Itt jegyzem meg, hogy a film 63 percéből az első 49 ebből a szögből, vágás nélkül mutatja ezt a társaságot.) A háttérben egy fehér ruhába öltözött "doki" kínoz egy félmeztelen férfit. (forró gyertyával, szíjjal, stb) Balra különböző férfiak cigarettáznak. Jobbra egy nő cigarettázik... Na ennek a hölgynek volt némi köze ahhoz, hogy valahogy végig bírtam szenvedni ezt a filmet. Esztétikailag kicsit emészthetőbbé tette az amúgy csupa férfiból álló a látványt.

Edie Sedgwicknek hívták a szőke hölgyet. Érdeklődött Warhol művészete iránt, bejárkált a művész Manhattan-i műtermébe, melyet Factory-nak hívtak. Egyszer úgy alakult, hogy pont akkor látogatta meg Warholt, amikor ezt a filmet kezdték forgatni. Warhol pedig megkérte, ha már ott van, üljön be ő is a kamera elé. Pontosan ennyi - és nem több - az avantgárd rendezői koncepciója. 

Ezután Edie egy darabig minden Warhol filmben szerepelt, amíg össze nem vesztek valamin, ekkor a lány megtiltotta Warholnak, hogy azokat a filmeket vetítse, amelyekben ő szerepel. (A vetítések többnyire a Factory műteremben zajlottak. Hagyományos mozik természetesen nem nagyon vetítettek ilyesmiket) Edie ezután saját filmezéssel próbálkozott, de erős drogfüggősége miatt ez nagyon nehezen jött össze. Ideiglenesen sikerült összeszednie magát, és 1971-re valahogy elkészült az a film, és így kiereszthetett annyira, hogy nem sokkal ezután túl is adagolta magát...

Ha tovább kívánjuk elemezni a képet, akkor a centerben egy fiatalembert látunk, aki eleinte táncol, majd bántalmazni kezd egy férfit, amiért a társaság többi tagja őt is megkínozza, ahogy azt a "doki" a már említett másik férfival teszi a háttérben.

Magamtól nyilván sosem jöttem volna rá, hogy ez az A Clockwork Orange című regény - még Kubrick-ot megelőző - feldolgozása akart lenni. Néhány helyen áradoznak erről a "feldolgozásról", meg arról, hogy Warhol mennyire "átírta" az eredeti művet... nos... érzésem szerint nemhogy átírásról, de még csak írásról sincs szó ebben az esetben. Az történt ebben a bő egy órában pontosan az, ami Warholnak és a szereplőknek éppen az eszébe jutott. Helyenként látszik, hogy egy-egy szereplő időnként tanácstalanul kinéz (feltehetően Warhol-ra), majd a kintről kapott jelzések alapján folytatja az improvizációt. Egy helyen a szado-mazo állarcba öltöztetett főszereplő elkezd kiabálni, hogy fáj az amit művelnek vele, és ez érezhetően nem szerep volt, mert kínzói kis teketória után leállnak, és máshogy folytatják...

Mindenesetre, ha Andy Warhol neve a jövőben valahol felmerül, már nem fogok annyira bután bámulni. Eddig csak azt tudtam róla, hogy más alkotásait szerette átszínezni különböző rikító színekre. Ez volt a POP-ART, a hatvanas évek Amerikájának egyik legmenőbb stílusa. Ez például biztosan mindenkinek megvan: (és azt kell, hogy mondjam, ez még tetszik is)

Andy Warhol az ötvenes évek tömegkultúrájának igyekezett fricskát adni. Sikerrel. Ellenművészete a hatvanas évek közepére jellemző emblematikus alkotásokat hozott létre. Ettől függetlenül mozgóképes termékei maximum a korszak mementóiként értékelhetők, önálló alkotásokként nem állják meg helyüket. Így ízlésem szerint az "1001 film..." listáján sem lenne sok keresnivalója, ha abból indulunk ki, hogy ez a lista nem művészettörténészeknek készült, hanem filmrajongóknak kíván a jó filmek gyűjteményeként szolgálni.

Andy Warhol

Warhollal kapcsolatban van még egy feloldásra váró ellentmondás. Fentebb magam is ellenművészetként jellemeztem munkásságát, viszont több interjúban Warhol maga is ellentmondani látszik ennek a nézetünknek. Azt mondta ugyanis, hogy ő nemcsak csodája a mainstreamet, de "egész életemben arra vágytam, hogy beleolvadjak az üres, bárgyú Hollywoodba". Nos, ahogy filozofikus dolgozatokban nálam műveltebb tollforgatók nyilván írnák: "az ellentmondás csak látszólagos"...

...hiszen az üresség tökéletesen jelen van Warhol műveiben, csak éppen hiányzik a filmes képzettsége és tehetsége ahhoz, hogy ezt a Hollywoodtól megszokott formába is tudja önteni.

Ja, még valami... Warholhoz köthető a következő jóslat is, melyet szerintem mindenki ismer:

"a jövőben mindenki híres lehet majd 15 percre"

Magyarország (Magyar Televízió), 90+88 perc, ff., magyar

Rendező: Fejér Tamás

1964 január 11-től kezdve minden szombaton bemutattak egy 25 perces részt ebből a "filmsorozat"-ból. Azért emeltem ki a "filmsorozat" szót, mert ma már kissé retro hangzása van. (Egy helyen említik egyébként folytatásos ifjúsági filmnek is). Egyszerűen "sorozat"-nak hívjuk az ilyesmit manapság, "film"-nek pedig a mozifilmeket, esetleg az önálló tévéfilmeket. De 1964-ben még filmsorozat volt  a hivatalos besorolás. 

A szombati bemutatás után néhány nappal - akkori szokás szerint - megismételték az adott rész. Aztán a nagy sikerre való tekintettel ugyanebben az évben mégegyszer levetítették a teljes sorozatot, és 3-4 évente újra és újra elővették. Ez sem számított egyáltalán különösnek, mivel ekkoriban még nem létezett semmilyen otthoni tévés rögzítési lehetőség, csak úgy nézhette újra az ember az adott sorozatot, ha a tévé megismételte. 

Illetve, ha bekerült a mozikba. 1965-ben ugyanis az összesen 327 percnyi 13 részből összevágtak egy kétszer közel 90 percből álló mozifilmet. (Itt jegyzem meg, hogy szokásomtól eltérően itt balra fent nem a film mozi-plakátja látható, hanem a sorozat alapján megjelentetett regény borítója. Valószínűleg sokaknak ugyanolyan ismerős, mint nekem, akinek megvolt a polcán ez a könyv)

Két nagysikerű angol sorozatot is vetített a televízió ezt megelőzően: a Tell Vilmost és a Robin Hood Kalandjait. Érezhető volt, hogy nagy nézői igény van az ilyen ifjúsági kalandfilm-sorozatokra, ezért a Magyar Televízióban elhatározták, hogy nekünk is készítenünk kell valami ilyesmit. Így Fejér Tamás rendező és Örsi Ferenc forgatókönyvíró el is kezdtek dolgozni a projecten.

1704-ben, a Rákóczi szabadságharc elején vagyunk. Siklós várát elfoglalják az osztrák csapatok - a sorozat végére ezt kell majd a kurucoknak visszafoglalniuk. A kuruc - labanc szembenállás válik tehát a sorozat központi motívumává. (Rákóczival nem találkozunk, sőt, ha jól emlékszem, nevét egyszer sem említik.

És itt csak egy pillanatra álljunk meg: a labancok a megszálló osztrákok katonaságát jelentette itt (bár a szónak tágabb értelmezése is létezik, mely szerint az osztrákokkal szimpatizáló magyarokat is labancoknak hívják. A kurucok pedig a magyar felkelők.

A két felet több dologról is gyakorlatilag első látásra meg lehet különböztetni. A labancok mindig ebben a jól szabott fehér egyenruhában, parókával és jellegzetes formájú sötét kalapban vannak. (még akkor is, ha a képen épp a főszereplő Tenkes kapitánya van labanc egyenruhában). Továbbá minden labanc iszonyú buta és látványosan gonosz.

Ezzel szemben a kurucok egyszerű, magyaros ruhában vannak, egytől egyig eszesek, ravaszok...  és végtelenül igazságosak.

Tisztázzuk a következő kérdést is, hiszen a filmből nem derül ki a teljesen pontos válasz: Mi az a Tenkes, melynek kapitányává nevezi ki magát a Zenthe Ferenc által alakított Eke Máté nevű kuruc tiszt?

Nos, a Tenkes-csúcs a Villányi-hegység nyugati végén található. Szokták ezért az egész környéket is Tenkesnek is hívni. Itt jegyzem meg, hogy aki gyerekkori emlékeinek szeretne a Tenkes látogatásával adózni, azt részben szeretném kiábrándítani: a film nagy részét ugyanis nem eredeti helyszínen, hanem főváros környéki terepen (Pilisborosjenő, Etyek), illetve a Balaton-felvidéken (Nagyvázsony, Nemesvámos) forgatták. Egyedül a feljebb már említett Sikósi várhoz köthető jeleneteket forgatták a Tenkes közelében.

Történelmileg sem tekinthetjük referenciaként azt, amit látunk! Van például egy Buga Jakab (Szabó Gyula) nevű karakter, de ő nyilvánvalóan nem az a 17. századi szabad vitéz, aki valójában is létezett. A központi figura, Eke Máté (Zenthe Ferenc) teljesen kitalált személyiség, még ha sokáig meg is voltam győződve, hogy ő egy valós történelmi alak. Valószínűleg tudat alatt Csák Mátéval kevertem, aki amúgy többszáz évvel korábban élt. Ott van aztán a kurucok helyi vezetője, Béri Balogh Ádám (Zentay Ferenc), akiről a történet  folyamán egyszer sem említik, hogy ekkoriban a Habsburgok irányába is  elköteleződött. 

Az is kissé hitelteleníti a történetet, hogy a labancok, akiknek a nevük németes ugyan, egytől-egyig tökéletesen beszélnek magyarul. Ez tulajdonképpen nem tűnik fel az embernek egészen addig a pontig, amig Buga Jakab nem akarja elhinni a labanc álruhába öltözött Eke Máténak, hogy ő magyar. Nyilván, ha a labancok németül beszélnének, akkor ilyen identitásprobléma nem merülhetne fel egy magyarul tökéletesen beszélő kuruc kapcsán...

Emlékszem, gyerekkoromban imádtam a kardozós jeleneteket, és talán nem tévedek, pont a Tenkes kapitánya lehetett az első, ahol ilyen kardozásokat láttam. Szerintem legalább tíz év telt el úgy a későbbiekben, hogy meg voltam győződve arról, hogy a kardozás lényege, hogy az ellenfelek különböző szögből egymásnak ütik a kardjaikat. Tehát ezekben a jelenetekben fel sem merült, hogy a kardokkal egymást próbálnák megsebesíteni a harcoló felek... Egyáltalán, a filmben gyakorlatilag nem történik semmilyen sebesülés, a kurucok közül senki nem hal meg. A történet vége felé akad egy-egy - szinte szimbolikus - haláleset a labancok részéről, de alapvetően ezek az összecsapások inkább olyanok, mint a Tom & Jerry jelenetek: a labancok mindig megpróbálják elkapni a kurucokat, azok pedig mindig túljárnak az eszükön. És ahogy a macska sem szenved komoly sérüléseket az említett rajzfilmekben, úgy a labancok is többnyire inkább megszégyenülnek csak, de ezen kívül nem lesz különösebb bajuk. Mint például amikor a közvetlen közelükben felrobban egy puskaporos hordó, csak megkormolódnak...

Az 1964-es Filmvilág egyik cikke fel is rója a film készítőinek, hogy ez a bárgyú történet leginkább a gyerekek számára emészthető. Felnőtteknek ez édeskevés... ezzel sajnos egyet kell értenem. Fiatalon én is imádtam ezt a sorozatot, most viszont a felújított HD sorozat vs gyengébb minőségű, de fele hosszra vágott mozi változat közötti választást a rövidebb időtartam döntötte el, még úgy is, hogy jellemzően a jobb minőséget szoktam előnyben részesíteni. 

Ha már szóba került az eredeti sorozat: a készítők külön felhívták a figyelmet, hogy az egyes részek önálló dramaturgiai egységek, azaz tulajdonképpen egy-egy rész az egészből kiragadva is értelmezhető, mégis az egész sorozatnak van egy íve, mely összeköti az egyes részeket.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a zenét Vujicsics Tihamér szerezte. Zenthe Ferenc pedig ezzel a szerepével lett igazán népszerű, mai szóval sorozat-sztár.