Lengyelország (Kamera) 124 perc, ff., lengyel
Rendező: Wojciech Has
Rendhagyó film ez, sőt, már maga a film alapjául szolgáló 1813-as Jan Potocki regény is igen csavaros, abban a tekintetben, hogy nagyon nem lineáris a történetmesélése, hanem egy többszintes labirintusként - szinte áttekinthetetlenül - tekereg.
Látszólag minden normálisan indul... A napóleoni háborúk idejében egy Zaragozai fogadó emeletén egy katona (Zbigniew Cybulski) talál egy szépen illusztrált könyvet, ami nagyon megtetszik neki. Annyira belefeledkezik a könyv lapozgatásába, hogy nem is zavartatja magát, amikor az ellenség olvasgatás közben rajtaüt. Mágikus ereje lehet ennek a könyvnek, mert az ellenség kapitánya ahelyett, hogy bilincsbe veretné, segít neki lefordítani a kéziratot, amiről kiderül, hogy saját nagyapja írta.
Ekkor a történet átvált nagyapjának történetére. Ez még nem különösebben rendhagyó, láttunk ilyesmit már sokszor....
De ez csak a követhetetlen váltások sorozatának az első állomása... Ahogy később tapasztaljuk, az egész film/regény apróbb történetek mozaikjaként van összerakva. Valahol valakivel találkozik az addigi főszereplő, és ez az illető elkezd mesélni egy történetet, és máris abban az újabb történetben találjuk magunkat. És amikor már épp elfeledkezünk arról, hogy egy közbenső történetben vagyunk, akkor ebben a közbenső történetben is jön egy szereplő, aki elkezdi mesélni a saját történetét, és természetesen mi azonnal ugrunk bele ebbe a következő történetbe. De az elbeszélő időnként megszakítja a történetet, hogy visszaugorjunk egy szintet. És emiatt nagyon résen kell lenni, hogy egyáltalán követni tudjuk, melyik helyszínen, melyik generáció korszakában vagyunk éppen...
Egy idő után - bevallom férfiasan - elvesztettem a fonalat. Ami izgalmasnak és újszerűnek tűnt az elején, az sajnos pont a visszájára fordult...
Holott az elején minden olyan ígéretesnek tűnt. A képi világ - amolyan mese felnőtteknek jelleggel - egy elvarázsolt világba repít minket. Gyönyörű, részletesen kidolgozott díszletek, helyszínek. 
Pont emiatt az izgalmas látványvilág miatt sajnáltam nagyon, hogy a kellemes, szélesvásznú képarány nem színes nyersanyagon valósult meg. Holott ez az izgalmas kidolgozottság kifejezetten megérdemelte volna.
Ezt a regényt Potocki állítólag 18 éven keresztül írta... műfajilag valahol "dobozregény"-ként is láttam emlegetni, ami egyébként azt jelenti, hogy az egyes fejezetek sorrendje tulajdonképpen az olvasón múlik. Az első ilyen regényt dobozban adták ki, és az olvasó döntötte el, hogy mikor melyik fejezetet húzza ki belőle. Film esetén, különösen a film megjelenésének évében természetesen ez a nézői választás még nem volt lehetséges, de az mindenesetre kétségtelen, hogy az egyes kis történetek nem alkotnak különösebben koherens egészet....
Ez még önmagában nem lenne baj egyébként, de én az egyes kis történetekben sem találtam túl sok izgalmat a már említett vizuális izgalmakon túl... Szokás szerint megjegyzem, hogy ez persze fakadhat alapvetően az én hiányosságaimból is.
A film egyik főszereplője az a Zbigniew Cybulski, akit szinte mindig a lengyel James Deanként emlegetnek. Jómagam ezt a hasonlóságot semmilyen síkon nem találom meg bennük azon kívül, hogy mindketten viszonylag fiatalon haltak meg valamilyen elkerülhető közlekedési baleset során. James Dean közúti (nem hivatalos) autóversenyben halt meg, Cybulski pedig egy mozgó vonatra próbált meg felugrani, de olyan szerencsétlenül esett le róla, hogy a vonat keresztülment rajta.
Nagyon ritkán fordult elő, hogy jellegzetesen sötétített üvegű szemüvege nélkül szerepelt egy filmben. Ezért nem is ismertem fel azonnal...
Nagyon hosszú, kicsit több, mint 3 órás a film, nem csoda, hogy az amerikai piacra egy megvágott, rövidebb változatot küldtek. A gitáros Jerry Garcia valamilyen San Franciscoi vetítésen látta ezt a filmet évtizedekkel később, és annyira beleszeretett, hogy Martin Scorsese és Ford Coppola segítségével felújították az eredeti, hosszú verziót. Nekik köszönhető, hogy most tényleg gyönyörű minőségben látható ez a film is.
