Magyarország (Hunnia Filmstúdió), 97 perc, ff., magyar

Rendező: Ranódy László

Kosztolányi Dezső novellájából Huszty Tamás írt forgatókönyvet a Ranódy László által rendezett filmhez.

Valamikor a "századforduló" idején vagyunk Sárszegen (a mai Románia területén). A történet középpontjában egy idős házaspár és rút vénlányuk szerepel....

... de mindjárt pontosítanom is kell magam... igazából alig történik valami ebben a történetben...  nem a felszínen keresendő a lényeg, hanem a lelkek mélyén... és ki kell hangsúlyoznom ezúttal, hogy úgy történik vajmi kevés az egész filmben, hogy közben egy percig sem válik unalmassá!

A film első perceiben a nyugalmazott megyei levéltáros Vajkay Ákos (Páger Antal) és felesége (Tolnay Klári) éppen segít Pacsirtának (Nagy Anna) szerencsétlen, csúnyácska lányuknak a készülődésben. Néhány napra a rokonokhoz utazik, ahol a szülők reményei szerint a megözvegyült ispán (Görbe János) talán majd megkéri a kezét...

Ahogy a lány eltávozik a vonaton, a szülők egyszeriben kivirulnak. Szép lassan világossá válik, hogy szerencsétlen lányuk miatt gyakorlatilag bezárkózva, a világtól elvonultan élnek. És ez a kizárt külvilág most erre az időszakra újra megnyílik előttük. Újra vendéglőbe, társaságba, színházba kezdenek járni. 

Ahogy látjuk, hogy hogyan éli meg "másodvirágzását" az idősödő pár, úgy ágazik le a történet a körülöttük feltűnő ismerősök egy-egy epizódját felvillantva. És elképesztő látni, hogy néha egy ilyen pár perces epizódszerepre is mekkora színészóriások ugrottak be: Törőcsik Mari csak pár percig látható egy színházi előadás dívájaként, de említhetném a mindig gyönyörű Bara Margitot, a szikár Görbe Jánost, a nagyhangú Bessenyei Ferencet, vagy a gyakran cinikus figurákat alakító Darvas Ivánt. Az ember csak néz, hogy melyik színészóriás tűnik fel az egyik pillanatban, hogy aztán egy másik csodálkozás elvonja a figyelmet az előzőről.

A kis elágazások, a már említett kis epizódok szépen felvonultatják a házaspár szinte teljes ismeretségi körét, és mindenhol belepillanthatunk egy-egy hasonlóan zavaros magánéletbe. És nagyon úgy tűnik, hogy hiába csillog a felszín, a mélyben mindenhol súlyos problémák lapulnak...

Velős mondata a filmnek... minél jobban ízlelgetjük, annál mélyebb tartalmat találhatunk benne... sokkal többet, mint ami első olvasatra előjön...

Páger Antal ismét megmutatja, hogy mennyire zseniális színész. Apró, finom mozdulatai, gesztusai, csendjei teszik tökéletesen világossá nagyságát. Külön érdekes látni a 303-as listán két egymás utáni filmben (a Hattyúdal volt az előző) két teljesen ellentétes karakterben.

Páger tökéletes társa a filmben Tolnay Klári, aki bájos idős asszonyból szinte kivirágzik, ahogy újra megnyílik előttük az élet. De minden hiába, mert lelkiismeretfurdalásuk mégsem engedi, hogy szabad utat engedjenek másodvirágzásuk okozta boldogságuknak.

Pacsirta alakja talán egy kissé eltúlzott volt. Na nem színészileg, hanem maszkmesterileg...

Persze nem volt könnyű feladat Pacsirta megjelenítése, mert a színészválasztásnál nem volt meg a rendezői bátorság egy igazán csúnya színésznőt kiválasztani... ehelyett egy gyönyörű lányból kellett rút kiskacsát varázsolni, és hát valljuk be, ez nem volt könnyű feladat. Legalábbis a mai szemmel olyan "Betty a csúnya lányos", kissé erőltetett, maszkmesteri megoldás született, elsősorban hatalmas műfogsor alkalmazásával csúnyítva el az eredetileg gyönyörű arcot, sőt, még egy árnyalatnyi pejhedző bajuszkával is fokozva a látványt.

Szívbe markoló történet, a végén feloldozás nélkül... talán pont emiatt marad meg bennünk ilyen mély nyomot hagyva ez a film.

Érdekesség, hogy egészen az utóbbi évekig nem volt színházi feldolgozása ennek a regénynek/filmnek. 2019-ben végül a Pesti Magyar Színházban bemutatták, és ugyanebből az előadásból végül egy tévéfilm is készült, ami várhatóan valamikor mostanában (2021 őszén) kerül bemutatásra valamelyik közszolgálati csatornán. Kíváncsian várom! Annyit lehet előre tudni, hogy a századfordulóról áthelyezték az 1960-as évekbe (tehát nagyjából a film készítésének idejére) a történetet.