Nagy-Britannia (Springbok Productions), 112 perc, ff., angol

Rendező: Joseph Losey

Producer: Joseph Losey és Norman Priggen

Az 1001-es listáról ez volt számomra az utóbbi időszak egyik legkülönösebb, legfurcsább filmje. 

Joseph Losey rendezőre általánosságban is jellemző volt ennek a filmnek az egyik legkarakteresebb vonása, nevezetesen, hogy amikor a néző érteni véli, hogy mire megy ki a játék, hogy hova látszik kifutni a történet, akkor rá kell jönni, hogy szépen belesétáltunk a csapdába. Sőt, a végén még arra is rá kell jönni, hogy még az sem egészen egyértelmű, hogy tulajdonképpen mi volt ez az egész... ?

Ez persze nem olyan nagyon nagy baj, hiszen ennek köszönhető, hogy órákkal, vagy adott esetben napokkal később is az ember fejében marad ez a film, próbálva helyére rakni a dolgokat.

Nálunk "A Szolga" címmel ment ez a film a mozikban. Ezt a fordítást kicsit szerencsétlennek tartom. A szolga szó szerintem nem azt a jelentést sugallja, ami itt helyénvaló lenne. "Az Inas" vagy "A komornyik" - azaz egy olyan férfi alkalmazott, aki gyakorlatilag vezeti a háztartást a főzéstől a takarításig, akár még a háziúr tisztálkodásába is besegítve - sokkal szerencsésebb lehetett volna.

A nyugágyon alvó Londoni üzletember, Tony (James Fox) épp beköltözik üresen álló új lakásába. Ahhoz segítségül, hogy a lerobbant ingatlant felújítsa, és utána abban lakjon, felveszi maga mellé Hugo Barrettet (Dirk Bogarde) az inast. 

Az inas tökéletesen végzi a dolgát. Bár vannak apróbb ízlésbeli különbségek közöttük, alapvetően harmonikus kettejük együttélése. Tony barátnője, Susan (Wendy Craig) viszont nem nézi jó szemmel az inas felbukkanását. Kettejük között egy olyan rivalizálás alakul ki, mint amilyenek a jól ismert anyós - meny konfliktusok szoktak lenni.

Később megismerjük az inas húgát is, aki tervezi hamarosan meglátogatni bátyját...

Nagyjából ilyen mederben zajlik a film első negyvenöt perce... amikor váratlanul kiderül, hogy a két férfi közül az egyik nagyon nem az, akinek mutatja magát... nem akarom lelőni, hogy pontosan mi történik, de ahhoz képest, hogy 1963-at írunk - bár igaz, hogy nem Hollywoodban vagyunk - nagyon fülledten erotikus jeleneteket látunk. Olyan irányba megy el a történet, amire nagyon nem számít az ember...

Csak egy példa arra, hogy zéró meztelenséggel is mennyi szexualitást lehet csempészni egy jelenetbe:

A rendező, Losey ekkor már 10 éve elhagyta Amerikát. Ő is egyike volt azoknak, akiket a vérszomjas McCarthy szenátor ellehetetlenített, kommunista gyanú miatt feketelistára került, és így hivatalosan nem rendezhetett. Egy darabig megpróbálkozott más neve alatt tevékenykedni, de a végső megoldás az lett, hogy Angliába emigrált. 

Itt láthatóan lazábbak voltak ekkoriban a filmesek kezét kötő szabályok, mint Hollywoodban. Még egy jó pár évig elképzelhetetlen marad, hogy a tengerentúlon egy olyan (meztelenség nélküli) orgia jelenet kerüljön bele egy filmbe, mint ami eme film végén látható.

Kevéssé ismert film ez, mégis azt kell mondanom, hogy ez az eddig látott 60-as évekbeli filmek közül az egyik kedvencem...