Magyarország ( Budapest Filmstúdió), 85 perc + 105 perc, színes, magyar

Rendező: Homoki-Nagy István

Tulajdonképpen pontatlan a fenti római számokkal jelzett I-II részek feltüntetése, hiszen eredetileg - bár időrendben valóban egymást követő filmekről van szó, - nem számozással, hanem alcímekkel kerültek megkülönböztetésre.

Az első rész a Nádi Szélben alcímet kapta és a Kis-Balatonnál játszódik, a második rész a Hegyen-Völgyön alcímet kapta és az Alföldön valamint az Északi-Középhegységben nézünk körül.

Homoki-Nagy István természetfilmesként volt ismert. De ha valaki amolyan megszokott, dokumentarista jellegű természetfilmre készül, az csodálkozni fog. Furcsa hibrid ez az alkotás: kaland-természetfilmként tüntetik fel a filmes enciklopédiák.

Nevezhetném fikciós állatfilmnek is. Mindkét rész kiindulópontja az, hogy a három barát (két kutya és egy héja) különböző okokból idegen környezetbe keverednek, és megpróbálnak hazatalálni.

A Kis-Balatonnál játszódó első részben az erdőmérnök gazda légipostával elküldi a cimborákat egy vadászati kiállításra, ám a kisrepülőgép kényszerleszállást kénytelen végrehajtani, az állatokat pedig ejtőernyővel ledobva menekítik. Bájosan szürreális már ez is, és végig ilyen is marad...

Hét nem olyanok, mint kutyabőrbe bújt Stan és Pan?

Nem lenne olyan furcsa az egész, ha animációs filmet látnék. Vuk - vagy mondjuk akármelyik Disney karakter - esetén teljesen magától értetődő, hogy az állat-karakter megszólal. De amikor természetfilmes stílusjegyek között látunk emberi tulajdonságokkal felruházott állatszereplőket, akkor egy kicsit zavarban van az ember.

Ugyanis még mindig inkább természetfilm ez (főleg az első rész), épp ezért néztem fejet csóválva, amikor például a kutya megvédte az őzgidát, amikor azt egy hiúz támadta meg (mintha a hiúz gonoszságból próbálná elejteni a zsákmányát)

Nézzük ki is ez a három cimbora:

Fickó a magyar vizsla

Pletyka a tacskó. (Ő egyébként további néhány Homoki-Kis filmek is a főszereplője lesz majd).

Végezetül Nimród a vadászhéja.Ő egy kicsit kilóg a sorból. (érthető okokból). Jelentősége is eltörpül a két kutyaszereplő mellett.

Nehéz volt a madarat úgy belekombinálni a történetbe, hogy a baráti hármas részének tűnjön. Nem is igen sikerült. Nagyrészt inkább a két kutya kalandjait látjuk.

Talán furcsa lesz, hogy ezt mondom, de kisgyerekeknek nemigen ajánlom ezt a filmet. Vagy legalábbis szülői felügyelet nélkül nem. Vannak benne olyan részek, amik durvák egy kicsi számára. A kissé gyermeteg megfogalmazású narrátori szöveget idézve villantom fel az egyik ilyen jelenetet:

"Megfojtott vízityúkot hurcol a vérszomjas ragadozó. Gyilkos fogú görény pusztítja a nádi fészkelőket. Pletykának minden őse gyűlölte a kártevő dúvadat."

Hát nem rasszista ez a szöveg egy kicsit a görények kárára? És mindezek után látjuk, amint a kis tacskó egy véres összecsapásban kivégzi a kis görényt. Nyolc éves kislányom feltehetően itt zokogva szaladt volna ki a szobából... Ami ebben (és a többi jelenetben is) igazán zavart, hogy a film a létfenntartásáért vadászó ragadozókat gonosz állatoknak mutatja be, az őket megölő, majd a tetemet érintetlenül otthagyó tacskót pedig hősnek.

Természetesen nem ez az egyetlen "politikailag inkorrekt" momentum. Ma már szinte elképzelhetetlen olyan állatszereplős film bemutatása, amiben ne lenne az elején (esetleg a végén) kiírva, hogy az állatoknak nem esett bántódásuk, stb...

Nos az ötvenes évek végén az állatjogokkal még senki nem törődött. Más világot éltünk, változott az emberek értékítélete. Ezt nem is lehet a film számára felróni. Mindenesetre van néhány jelenet, mely állatvédelmi szempontból ma (!) igencsak kifogásolható lehetne.

Például, amikor vasvillával fog halat egy halász (nem ecsetelem a jelenetet) vagy amikor halászathoz az ügyes halfogó hírében álló kárókatonát alkalmaz valaki. Ennek a módja pedig az volt, hogy a madárnak annyira elszorították a nyakát egy kötéllel, hogy az a víz alatt fogott halat nem tudta lenyelni, az megakadt a torkán, így a halász könnyedén lenyúlt a gigáján elakadt  zsákmányért.

Ezek után úgy tűnhet, hogy kifejezetten rossz véleménnyel vagyok erről a filmről, holott ez nem igaz. Aranyos film, és akkoriban nagy közönségsikere volt, imádták az emberek.

Lehet, hogy nekem a nosztalgia faktor miatt tetszett igazán. Az a nagyon jellegzetes hang az első film narrátora, aki nagyon sok akkori dokumentumfilmben volt a narrátor. Szerintem filmhíradók alatt is az ő hangja volt hallható. Sajnos nem tudom a nevét, sehol jegyzik, hogy ki a Nádi Szélben narrátora. (Aki tudja, kérem írja meg, az alábbi videón meghallgatható) Önmagában ezt a hangot hallva szinte visszaröppenek gyerekkoromba. Ami így ötvenhez közeledve egyre nagyobb örömöt okoz. (bár hozzáteszem, hogy gyerekkoromban feltehetően már nem dolgozott az illető, akkor is inkább réginek tűnő filmekben rémlik hallani a hangját elképzelhető, hogy a hetvenes nyolcvanas években már nem élt az illető. Ezt támasztja alá az is, hogy a második résznek már nem ő a narrátora)

A második részről már lehet tudni, hogy Sinkovits Imre a mesélő. Ő a másik hang, akinek a hangját, ha meghallom, csodálatos bizsergést érzek. Itt még nem azon az érdesen csengő érett hangján szól, amivel szerintem mindenki ismeri.

Ez a narráció végigkíséri az egész filmet, közben Vincze Ottó kellemes kísérőzenéje festi a hangulatot. 

Nem tudom ki írhatta ezeket a kísérő szövegeket, de tendenciájukban nem állnak messze a kommunista propagandaszövegektől. A különbség, hogy itt nem a kulákokról és a kapitalistákról beszélnek egészen durva stílusban...

... hanem például a pézsmapockokról... (biztos kapitalisták szegények)

Szépítkezik a pézsmapocok család...No, ezeket most Pletyka bekeríti... Levonulnak a családi vacokba... úgy látszik, meglógtak a hitvány férgek...

Nem viccelek, valóban ez hangzik el róluk... ettől még aranyos, szórakoztató filmecske mindkettő.

A második részben egy cirkuszból elszabadult gepárdot is látunk, ami azért különösen izgalmas, mert én még állatkertben is talán, ha egyben láttam gepárdot, cirkuszban szinte képtelenségnek tartom. Ezek az elegáns és karcsú állatok valamiért rosszabbul bírják a fogságot, mint a többi nagymacska rokon.

A hínárokról sincs sokkal jobb véleménnyel a szövegíró:

Vízalatti hínár-erdő... Jaj annak, akit alattomos karjai megragadnak!

Állatvédőknek nem ajánlott. Van benne jó néhány jelenet ahol nagyon gyanús, hogy igen kellemetlen élményeket szereztek a főszereplő állatok...