Magyarország (Hunnia Filmstúdió), 81 perc, ff., magyar
Rendező: Palásthy György
Jól emlékszem a kilencvenes évek egyik legjobban beharangozott magyar filmjére, a Bujtor István által rendezett "A Három Testőr Afrikában"-ra. Amennyire vártuk, akkora csalódás lett. Azóta - akárhányszor szóba kerül Rejtő esetleges megfilmesítése - mindig mindenki felhívja a figyelmet arra, hogy Rejtő regényből lehetetlen jó filmet csinálni. A rejtői abszurd humor egész egyszerűen meghal, ha előszereplős filmen próbáljuk ábrázolni. Képregényben viszont remekül működik, éppen ezért bízom benne, hogy ha esetleg létrejön végre az a Piszkos Fred-es rajzfilm, mely újra és újra előkerül időnként, hogy aztán évekig ne halljunk róla semmit. Utoljára 2020 Novemberében csillantotta fel a reményt az Index ebben a cikkben arra hogy talán mégis lesz az egészből valami...
Emlékeztem a nyolcvanas évekből egy tévéfilmre, mely alapvetően Rejtőről szól, de felvillant jeleneteket a legnépszerűbb regényekből is... nem tudtam, hogy volt ezen kívül még egyéb próbálkozás is ...
De, hogy ne szaladjunk annyira előre, Kezdjük azzal, hogy Rejtő Jenő életében is részt vett filmek létrehozásában!
Az 1936-ban forgatott Sportszerelem című film történetét részben ő írta. A film készítői állítólag sok helyen belenyúltak az ő történetébe, nem is lett sikeres a film. Ez volt Latabár Kálmán első filmszerepe - igaz, csak késve - 1938-ban mutatták be a mozikban.
1937-ben Rejtő zenés színpadi vígjátékát dolgozták fel az "Úrilány Szobát Keres"-ben.
Ezután jöttek a zsidótörvények, melyek ostoba módon lehetetlenné tették, hogy Rejtő saját néven a filmvilágban dolgozzon. Ezért csak sejtjük, hogy legalább két további film írásához is köze volt: (Pillanatnyi pénzzavar ill. Pepita Kabát)
Rejtő Jenő valószínűleg 1943 Januárjában halt meg munkaszolgálatban. Számomra egészen érthetetlen módon a Rákosi rendszerben egészen annak végéig, 1956-ig tiltólistán voltak művei. A háború előtt kiadott könyvei aranyat értek a feketepiacon, hiszen az emberek továbbra is imádták olvasni, s ezt csak tetézte a tiltott gyümölcs iránti kíváncsiság.
A forradalom után végre újra elérhetővé váltak írásai a széles közönség számára is. Háború utáni első filmadaptációja a "Vesztegzár a Grand Hotelben" című regénye alapján készült Meztelen Diplomata volt.
Napjaink pandémia sújtotta világában talán kicsit máshogy látjuk azt az alapszituációt, hogy egy dél-tengeri sziget luxus-szállodájában egy halálos betegség tör ki, mely következtében a szállodát vesztegzár alá vonják. Mint kiderül, a betegség valójában a szállodaigazgató trükkje volt arra, hogy a szállóvendégek a lehető legtöbb időt töltsék a hotelben, és a lehető legtöbbet fogyasszák házon belül. A betegség trükk volta - Rejtő Jenőhöz méltó módon - természetesen nem jelent akadályt abban, hogy újabb és újabb megbetegedések történjenek.
Eközben - mint megtudjuk - az első beteg tulajdonképpen egy fontos nemzetközi diplomáciai találkozó kulcsfigurája. Nála van ugyanis egy füzet, mely egy dél-tengeri olajlelőhely pontos helyét tartalmazza. Akié a füzet, azé az olaj. 
(A képen a film legszórakoztatóbb figurái: A két - Stan és Pan figurájára hajazó - gengszter Szendrő József és Garas Dezső által megszemélyesítve, továbbá ügyvédjük, akit egyik kedvencem, Márkus László alakított.
Nem írom le a teljes történetet. Egyrészt azért, mert általában ezekben a posztokban a történettel szoktam a legkevésbé foglalkozni, megóvva azokat, akik még a film megnézése előtt vannak... Másrészt azért, mert a film olyan lazán kezeli az eredeti Rejtő-féle történetet, hogy maga a sztori másodrangúvá jelentéktelenedik. Látszólag van történet, ám egy idő után követhetetlenné, esetlegessé válik. Maga a film egy remek poénok füzérévé összeálló alkotás inkább, mint az eredeti regény adaptációja. Ezt a hiányosságot (már, ha ez az) érdekes módon a korabeli kritikák is a rendező szemére vetették.
Okos választás volt ez a regény abból a szempontból, hogy gyakorlatilag elejétől a végéig ugyanabban a szállodában játszódik a történet, ellentétben a Piszkos Fred regényektől nincsenek hajón, tenger játszódó jelenetek, illetve a légiós regények elmaradhatatlan sivatagára sincs szükség.
A korabeli kritikák negatívan említik a díszletet, ami pedig nekem kifejezetten tetszett. Persze ma már különleges nosztalgiával tekintek vissza ezekre az izgalmas belsőkre...
A film talán a benne felvonuló színészekben a legerősebb. A feljebb már említetteken kívül olyan nevek láthatók még, mint Rátonyi Róbert, Alfonzó (Markos József) , Krencsey Marianne, Rajz János, Ascher Oszkár, Kibédi Ervin vagy Kaló Flórián... de pár másodperces szerepekre is fel-feltűnik egy-egy komolyabb név... Sinkovits Imre a narrátor, akinél szebben zengő hangja nemigen volt azóta sem senkinek.
Ahogy olvasom, nem volt túlságosan sikeres film, és ez a sikertelenség tulajdonképpen végig kiséri a nagyjából évtizedenként felbukkanó Rejtő-adaptációkat.
1963-ban egyébként készült egy másik laza adaptáció is: Részben A fehér foltot dolgozta fel a Férjhez menni tilos szintén kevesebb, mint több sikerrel.
1970-ben A halhatatlan légiós című film Rejtő utolsó napjairól szól, ahol látomások során megjelennek főhősei. Somló Tamás operatőrnek ez volt egyetlen játékfilmes rendezése. Szerintem a sikerültebb adaptációk közé sorolható - már, ha egyáltalán lehet annak nevezni. Monokróm munkaszolgálatos utolsó napokat színes Rejtő jelenetek (látomások) szakítják meg.
1981-ben egy tévéfilm próbálta bemutatni az újra divatba jövő Rejtő Jenő életét regényeiből kiemelt jelenetekkel: P. Howard. Írta: Rejtő Jenő címmel.
Ezután jött 1996-ban a Bujtor féle A három testőr Afrikában fiaskója.
2002-ben újabb tévéfilm Ötvenéves találkozó címmel, melyről semmit sem tudok...
Végül 2015-ben Madarász Isti forgatott tévéfilmet A fekete múmia átka címmel, mely szintén nem sima adaptáció, inkább Rejtő szellemiségét próbálta megidézni egy érdekes stílusgyakorlattal.