USA (The Harold Lloyd Corporation), 82 perc, ff. néma
Rendező: Ted Wilde, J.A. Howe
Producer: Jesse L. Lasky, Harold Lloyd, Adolph Zukor
"Te mekkora humorherold vagy?!" - mondják gyakran arra, aki sikertelenül próbál vicces lenni. De vajon hányan tudják, hogy miért heroldnak (helyesen Harold-nak) hívják az ilyen embert?
1981-től 1986-ig volt egy Szombat Esti Filmkoktél nevű műsorblokk, mely a teljes Szombat esti műsorsávot átölelő filmfolyam volt, benne olyan hosszabb-rövidebb műsorokkal, mint Menő Manó, Nagyon Különleges Ügyosztály (A Csupasz Pisztoly filmek sorozat-őse), Meghökkentő Mesék (krimi/thriller sorozat), Starsky és Hutch, Breki és a Többiek (Muppet Show), Egy Úr az Űrből (Nanu-nanu, Robin Williams főszereplésével), és gyakran vetítettek itt "one-reeler"-eket, azaz egytekercses (10-12 perces ) némafilmeket Harold Lloyd főszereplésével. Ezeknek a rövidfilmeknek a Humor Harold (kvázi sorozat-) címet adta a Magyar Televízió.
Chaplin és Buster Keaton mellett ő volt a némafilm korszak harmadik nagy komédiása. (És akkor még ott van Stan és Pan avagy eredetiben Laurel & Hardy). Ahogy Chaplin ismertetőjegye a sétapálca és a keménykalap, Buster Keaton-nek jobb híján a beton-merev arca, úgy Harold Lloyd-nak a jellegzetes, kerek szemüvegkeret. Még logónak is ezt használta filmjeinek elején, melyeket saját produkciós cége gyártott.
A Kid Brother itthon "A Kisebbik Testvér" és "Öcskös" néven is előfordult.
Harold egy serif családjában a fekete bárány. Bolondok napján született, és mindenben kirí a család többi tagjai közül. Apja és bátyjai lenézik esetlensége miatt, minden fontosabb ügyből kihagyják. Egyik ilyen alkalommal, amikor a "nagyok" ügyeket intéznek, Harold fölveszi a serif-jelvényt és a maga szórakoztatására elkezd játszani a pisztollyal. Pózolgat magának a tükröződő ablaküvegben.
Pont arra jár egy bűnbanda, akik azt hiszik, hogy ő a serif, és ez a találkozás egy olyan lavinát indít, ami az egész filmhez biztosítja a témát. Vicces szituációk, szerelem és kalandok. És persze nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy a film végére Harold-ból a többi családtag által is megbecsült hős lesz.
Ez a Harold Lloyd film, hasonlóan Buster Keaton filmjeihez bájos, szinte gyermekien ártatlan, de semmi több. Ja, és a vége felé van benne egy aranyos kis majom. Ügyesen csinálja a számára betanított dolgokat, mintha egy igazi színész lenne ő is.
Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)
Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!
Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!
Franciaország (Societé Générale), 332 perc, ff., néma
Rendező: Abel Gance
Producer: Abel Gance
Napóleon megítélése még Franciaországon belül sem teljesen egyértelmű. Aki esetleg túlságosan pozitívan nyilatkozik róla, arra könnyen rásütik, hogy nem eléggé köztársaság párti. Holott a francia forradalom, - mely létrehozta a Francia Köztársaságot - voltaképpen jakobinus terrort és anarchiát hozott az országnak, melyből pont Napóleon diktatúrája jelentett kiutat.
Napóleon feltehetőleg a leghíresebb francia, és "Code Napoléon" néven ismert polgári törvénykönyve - persze módosításokkal - még mindig érvényben van, sőt a világ több országának törvényalkotására is nagy hatással volt. Jelentősége tehát vitathatatlan.
Úgy tűnik, hogy Abel Gance személyében egy őszinte rajongójára talált Napóleon. Több mint 9 (!) órás filmet forgatott róla, és tervei szerint ez egy 6 részes sorozatnak csak az első filmje lett volna. Ennek megfelelően nem a teljes Napóleon-életrajzot dolgozza fel. Az itáliai hadjárattal ér véget a film, amikor Napóleon még "csak" tábornok volt. Tehát császárságáról még csak szó sem esik. Végül a 6 részes project nem folytatódott, bár Napóleonhoz többször visszatért élete során Gance.
A főszereplő - a Napóleont alakító Albert Dieudonné - furcsa választás volt erre a szerepre. A későbbi francia császárt festményeken leginkább tömzsi, kissé kopaszodó férfiként ábrázolják. Ebben a filmben viszont dús, hosszú a haja, alkata pedig inkább soványkás... Színészi teljesítménye pedig leginkább abban merül ki, hogy nagyon komoly arccal szemléli az eseményeket. Egyszer a film második felében elmosolyodott, mintegy bizonyítva, hogy képes alapvető érzelmeket is kimutatni. Ez persze még mindig elviselhetőbb, mint az általam gyakran kifogásolt teátrális ripacskodás, de egy főszereplőtől azért ennél többet várnánk, főleg azért, mert ennél szinte minden másik szereplő komolyabb teljesítményt nyújt ebben a filmben.
Mint említettem, a film nagyon hosszú... nagyon... Egy ülésben gyakorlatilag végignézhetetlen. 1927-ben még nem nagyon voltak TV adások (bár teszt-adásokkal már kísérleteztek), de ennek a filmnek a felépítése alapján Gance mintha kicsit a kora előtt járva tv-sorozat jellegű formátumban gondolkozott volna. Ugyanis a film 5 darab egyenként nagyjából 1 órás részre bontható, melyek szinte függetlenek egymástól: (1) Gyerekkor a kadétiskolában; (2) Francia Forradalom; (3) Toulon-i felkelés leverése (4) A Jakobinus terror (Napóleon is börtönbe kerül); (5) Az Itáliai sereg.
Impresszionista filmről beszélünk, és ez a film újra megerősíti bennem, hogy a francia impresszionizmus nagyon közel áll az Eisenstein-féle montázsfilmekhez. De egy csomó újítással még azokra is rátesz egy lapáttal.
A legszembeötlőbb újítás ebben a filmben a szélesvásznú jelenetsor az utolsó 20 percben. Ebben az időszakban a filmek még 4 : 3-as képaránnyal készültek. Ez pontosan ugyanaz, mint amilyen a TV-k képaránya is volt a 20. század nagy részében. Gance viszont már ekkor érezte, hogy sokkal kellemesebb egy széles formátumú vásznon nézni a filmet. A formátum-váltások általában azt jelentik, hogy le kell cserélni a használatban levő vetítő gépeket. Gance ehelyett olyan megoldással próbálkozott, amihez nem kell lecserélni a vetítőket, csak a meglevő mellé be kell tenni két másikat. Így a formátum már 12 : 3, azaz 4 : 1
A Polyvision nevet kapta ez a technika. Formátumnak nem igazán nevezném, hiszen ezen a filmen kívül soha senki más nem használta. Sőt, a filmből néhány hét után ki is vették ezeket a széleket, - bonyolulttá tette a vetítést - és csak a 70-es évekbeli restauráció során lett újra látható ez a szélesvásznú változat.
Abel Gance rendkívül kreatívan használta ki ezt az ötletét. Volt, hogy ultra-szélesvásznú képet hozott létre...
...de volt, hogy tablóként használta ezt a kiszélesített vásznat, és különböző képeket vetített az egyes harmadokra.
Osztott képernyős megoldást egyébként nem csak a film végi szélesvásznú részen használt, a film elején is kísérletezik 2 x 2 majd 3 x 3 osztásokkal. Ezek a kreatív kísérletezések egyébként rendkívül jellemzőek erre a filmre. A ma már megszokott feszültség növelő fogások, mint pld. a kamera különböző módokon történő mozgatása - pld. lóhátra, hintára, stb. való rögzítése akkor még egyáltalán nem volt magától értetődő. Emlékezzünk vissza mondjuk a Bagdadi Tolvaj - ami kalandfilm lenne a javából - statikus képeire.
Kicsit bosszankodtam, amikor kiderült, hogy idén Novemberben fog megjelenni a film csilli-villi felújított változata, hiszen a jelenleg elérhető legjobb verzió is mélyen a többi 1927-es film képminősége alatt van. Közé tettek egy rövid részletet ebből a felújított változatból, és irigyen néztem...
A legtöbb elemzésben a gyermekkori szakasz hógolyózós jelenetét szokták kiemelni - egyébként joggal -, felhívva a figyelmet a különleges vágások és kameramozgások által létrehozott atmoszférára, én azonban két másik jelenetre hívnám fel a figyelmet:
Az első az egyik legviccesebb némafilmes jelenet, amit eddig láttam. Olyan váratlan volt ebben a filmben, hogy először nem is igazán hittem a szememnek: Egy hivatalban, ahol a terror alatti nagyüzemben végzett kivégzésekhez gyártották a vádiratokat, két humanista írnok titokban elkezd megsemmisíteni néhány terhelő dokumentumot. Úgy, hogy megeszik azokat. Annyira jól adják elő, és annyira váratlanul, minden előkészítés nélkül jött ez az abszurd jelenet, hogy a meglepetés ereje miatt dupla erősséggel hatott. Fergeteges...
A másik viszont már valóban drámai csúcspontja a filmnek. Amikor Napóleon az itáliai sereg átvétele előtt belép az elhagyatott Konventbe összeszedni a gondolatait, megszólítja őt a "Forradalom Szelleme" az akkor már halott Danton, Robespierre, Marat és Saint-Just képében. Itt jegyzem meg, hogy Saint-Just-öt maga Abel Gance alakítja, ezt azért is tartom fontosnak megjegyezni, mert Saint-Just első megjelenése előtt a rendező is fontosnak tartotta feliratozni, hogy ezt a szerepet bizony maga Abel Gance játssza. Volt tehát ego-ja a a rendező úrnak.
Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Még nem láttad? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)
Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!
Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!
USA (The Harold Lloyd Corporation), 82 perc, ff. néma
Harold Lloyd főszereplésével. Ezeknek a rövidfilmeknek a Humor Harold (kvázi sorozat-) címet adta a Magyar Televízió.
Franciaország (Societé Générale), 332 perc, ff., néma
