1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


83. Atalanta (L'Atalante) - 1934

2017. február 19. 04:28 - moodPedro


mv5byjk0owqymzetzjyzoc00zjmwltgxnjgtztiwyje1nzbhmtfkxkeyxkfqcgdeqxvynji5ntk0mze_v1_sy1000_cr0_0_714_1000_al.jpgFranciaország, (Gaumont-Franco Film-Aubert), 89 perc, ff, francia 

Rendező: Jean Vigo

Producer: Jacques-Louis Nounez

Aki megnézi Jean Vigonak ezt a filmjét, az elmondhatja magáról, hogy látta a rendező összes nagyjátékfilmjét. Rövid élete során összesen négy filmet készített Vigo. Jelen film mellett az 1001-es listán találkoztunk már a Magatartásból Elégtelen c. erősen szürrealista hatású rövid játékfilmjét. Ezek előtt készített két dokumentumfilmet: egyet Nizzáról, másikat pedig Jean Taris úszóról.

Talán megtévesztő dokumentumfilmnek nevezni az utóbb említetteket, hiszen az úszóról készült 10 perces film inkább egy képi tobzódás az úszó testéről, úszó-mozdulatairól, megfeszülő izmairól. A Nizzát bemutató kisfilm műfajával kapcsolatban pedig a legtalálóbb, amit olvastam, az a "városszimfónia" elnevezés.

Vigo a l'Atalante készítése alatt végig betegeskedett. Állapota egyre romlott, a végső vágást már nélküle kellett megcsinálni. A film elkészülte után nem sokkal meg is halt.

latalante_c09e6426.jpg

Az elkészült filmet megtekintették a forgalmazók, és szörnyülködve állapították meg, hogy abban a formában a film alkalmatlan a bemutatásra. Úgy próbálták menteni a helyzetet, hogy újravágták az egészet. Az eredetileg több, mint 90 perces filmet 65 perc hosszúságúra vágták. Az egyik zenét kicserélték az akkor éppen népszerű Le Chaland Qui Passe (Az Elhaladó Uszály) című sanzonra, sőt, magát a filmet is átkeresztelték erre a címre. Így fordulhat elő, hogy a filmnek két hivatalos címe is van. (Lásd a posztereken is mindkettőt). 

A filmet egyébként több ízben is restaurálták a 20 század végétől, és többé-kevésbé sikerült visszaállítani az eredeti állapotot, ahogyan Vigo maga elképzelte. 

latalante_45397030.jpg

Négy szereplő körül zajlik ez a film, akikből egyet, a hajósinas fiút rögtön zárójelbe is tehetjük, szinte semmi jelentősége, vele csak eggyel többen vannak.

Akik számítanak: Az ifjú pár (Dita Parlo és Jean Dasté), akik mintha nászúton lennének. Egyébként pont az esküvő után csatlakozunk be a történetbe, amikor mindannyian kijönnek a templomból. Nászút helyett valójában a feleség csak beköltözött férjéhez annak uszályába, mellyel Franciaország csatornáin szállítanak különböző rakományokat. A film eredeti címe egyébként a hajó neve: "Az Atalante". A magyar címadás szerintem tévedés: "Atalanta", tehát mintha a hajó nevét is részben le akarták volna fordítani....kb. mintha a Titanic-nál a "Titános" vagy méginkább az "Acélos" címet adták volna. Sebaj...

Az ifjú páron kívül harmadikként ott van Jules papa, aki jelenlétével erősen dominálja az egész filmet. Őt az a Michel Simon alakítja, akivel többször találkozhattunk már francia filmekben. (Jeanne d'Arc, A Szuka és A Vízből Kimentett Boudu). Valami megmagyarázhatatlan, talán indokolatlan ellenszenvvel viseltetek iránta, aminek egyik gyökere talán az a valószerűtlenül plöttyedt arc (mely a Shar Pei kutyákat is meghazudtoló módon, a szükséges bőrmennyiségnek a kétszeresével rendelkezik), ami valamiért elvonja a figyelmet minden másról, ami a vásznon ezalatt történik.

Olyasfajta film ez, amely igazából nem vezet sehova. Nincs egy nagy cél vagy probléma, mint ahogy az a Hollywood-i filmekre annyira jellemző. A csatornahajó utasairól szól, útjukról Párizs felé, majd megérkezésükről... a hétköznapokról. A civakodásokról, vágyódásról és elvágyódásról, féltékenységről... olyan dolgokról, ami a valódi hús-vér (nem pedig az idealizált) szerelmeseket jellemzi. A film tehát inkább realista, ellentétben Vigo előző filmjével (Magatartásból Elégtelen) mely tobzódott a szürreális képektől. Szürrealista hatásokról jelen film esetén csak kis részben beszélhetünk. És itt a francia filmes szürrealizmus gyakorlatilag le is zárul. 

o-atalante-1934.jpg

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Youtube - L'Atalante

Szólj hozzá!

70. Magatartásból Elégtelen (Zéro de Conduite) - 1933

2016. december 10. 14:26 - moodPedro

mv5bntayy2yyzjutotbhyi00zte1lwjjzmqtodlmnzc2m2e5mge1xkeyxkfqcgdeqxvynji5ntk0mze_v1_sy1000_cr0_0_750_1000_al.jpgFranciaország (Argui Film), 42 perc, ff., francia

Rendező: Jean Vigo

Producer: Jean Vigo, Jacques-Louis Nounez

Európa filmművészete ekkorra már látványosan más irányt vett, mint az USA filmipara.

A megszilárdult Hollywoodi stúdió-rendszer alapvetően úgy üzemelt, hogy nemcsak számítottak a közönségsikerre, de elsősorban üzleti vállalkozások voltak, és csak másodsorban, ha megvolt az elvárt nyereség, akkor kaptak esetleg teret a kísérletező kedvű művészi hajlamok is.  Ezzel szemben Európában, ahol a hangosfilm térnyerésével a nyelvi határok miatt jelentősen csökkent az egyes nemzetek filmgyártásának felvevő piaca, - és egyébként is országonként különböző filmgyártási struktúrák alakultak ki - sokkal nagyobb jelentősége volt a kísérletező kedvű, művészi indíttatású filmek készítésének. Ezzel semmiképpen nem szeretném azt sugallni, hogy az USÁ-ban nem készültek magas művészi színvonalú filmek!

A szürrealizmus - ezt a filmet is ide sorolnám - nem az az irányzat, mely széles rétegeket képes a mozikba vonzani. Vigo filmjei gyakorlatilag visszhang nélkül maradtak bemutatásukkor, csak jóval a második világháború utáni újra felfedezésükkor kaptak jó kritikát.

Életrajzírók szerint Jean Vigo édesapja anarchista volt, a világháború alatt bebörtönözték, cellájában megfojtották. Jean-t a család barátai nevelték, megvolt tehát az alapja annak az anarchista szemléletnek, mely ezt a filmet is erősen jellemzi.

Egy katonásan szigorú internátus fiú lakóinak tanáraik elleni lázadása kerül bemutatásra, a franciáknál ez idő tájt divatos szürreális módon. 

A filmet nézve azon gondolkodtam, vajon nem a császár új ruhájának esetével van-e dolgom? Azaz, nem arról van-e szó, hogy senki nem meri bevallani, hogy a film gyenge, és mindenki azt hiszi, hogy azért nem tetszik neki, mert olyan művészi színvonalról van szó, amit esetleg ő már nem ér fel?

Én bizony valahogy így vagyok ezzel a filmmel... Az volt az érzésem, hogy talán nem is nagyon volt forgatókönyv, mintha menet közben, ötletszerűen alakult volna az egész. Ritmikailag szinte mindenhol pontatlan, és általában is, színvonalában az 1920-as évek elejét, a némafilmes korszakot idézi. web-zero_de_conduite_14je.jpgFurcsa az is, hogy a gyerekek oldaláról a lányos külsejű fiún kívül szinte mindenki arctalan marad, ellenben a tanárok mindannyian különleges, emlékezetesnek mondható karaktert kapnak.

Maradandó, a kevés jól sikerült jelenet egyike az iskolaigazgató első színre lépése. Minden tanár izgatottan készül a rettegett igazgató érkezésére, látszik, hogy nagy az izgalom, egyszer csak megjelenik egy kis szakállas törpe, ráadásul kisgyermekien magas hanggal... ő a rettegett igazgató.

Vannak tehát izgalmasnak tűnő momentumok, de az egész valahogy nagyon nem áll össze a fejemben. Mint ilyenkor mindig, erős a gyanúm, hogy a hiba az én készülékemben lehet...

Jean Vigonak ez volt a harmadik, utolsó előtti filmje. A megjelenést követő évben fiatalon meghalt. 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

1 komment
süti beállítások módosítása