USA (Joel Productions), 100 perc, ff., angol
Rendező: John Frankenheimer
Producer: John Frankenheimer, Edward Lewis
Az eredeti amerikai cím valószínűleg szándékosan félrevezető, hiszen angolul a "seconds" szó "másodpercek"-et is jelenthet, és szerintem ez az első értelmezés, ami az embernek eszébe jut a címet olvasva. A "second" szó azonban "második"-at is jelent, és itt erről van szó: Bizonyos emberek, akiknek vakvágányra került az életük, kapnak egy második lehetőséget egy fura cégtől.
Az ötvenes éveit taposó, láthatóan megfeneklett, sivár házasságban, szürke középkorúságát taposó Artur Hamilton (John Randolph) egy nap telefonhívást kap gyerekkori barátjától, Charlietól. Ezzel csak az a baj, hogy Charlie Evans már évekkel ezelőtt meghalt. Legalábbis mindenki így tudja. A telefonvonal másik oldalán beszélő Charlie viszont minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy ő valóban Charlie. Olyan emléket elevenít fel, amiről csak ők ketten tudhatnak. Charlie ráveszi Arthurt, hogy menjen el egy megadott címre, és akkor végre kiléphet eddigi üres életéből. 
A megadott címről titokzatosan továbbküldik egy másik helyre, hogy további konspiráció után végül egy furcsa "CÉG" székházában találja magát. Nevük nincsen, és valószínűsíthető, hogy a tevékenységük teljesen illegális. Sőt! Az, aki ide belép, annak nincs visszaút, végérvényesen az ügyfelükké válik. Arthurt ugyanis a neki felkínált itallal alattomosan bedrogozzák, aminek hatására látszólag megerőszakol egy ebből a célból számára előkészített nőt. Az "erőszakról" felvételt készítenek, amivel a későbbiekben megzsarolják, ha nem kívánna élni az általuk felkínált lehetőséggel... ami a következő: 30.000 dollárért (akkoriban hatalmas pénz volt ez, ma kb a tízszeresét éri, azaz hozzávetőlegesen 120 millió forintot mai értéken) eljátsszák az ügyfél halálát, még holttestet is biztosítanak helyette. Új külsőt és új személyazonosságot, azaz egy teljesen új életet kínálnak neki.
Frankenheimer általunk korábban látott filmjében (A Mandzsúriai jelölt - 1962) is olyasmivel kísérletezett, amire akkoriban elvi lehetőség látszott kínálkozni (egy ember adott célra való hipnózisos programozása), de az általa ábrázolt szinten nem volt, és úgy gondolom, hogy soha nem is lesz megvalósítható. Jelen filmben pedig a plasztikai sebészet lehetőségeit képzelte olyan magas fokúnak, hogy átlagosból egy igen jóképű férfit tudjanak faragni. (Az alábbi képen még az átmenet látható: a műtét utáni öltésekkel, de már az új karakterű arccal, akit John Randolph helyett immár Rock Hudson alakít)
És pár hét múlva, a hegek begyógyulása után (és egy kis hajfestés eredményeként) így néz ki az új élettel megajándékozott főhősünk:
Ugye, mondanom sem kell, hogy ha a plasztikai sebészet ilyen ragyogó eredményekre lenne képes, akkor nem látnánk annyi idősödő hollywoodi sztárt, akik saját maguk karikatúráivá váltak... (sajnos)
Ami viszont meglepett, és ebből a filmből tudtam meg, hogy 1966-ban már teljesen hétköznapinak számított a mikrosütő amerikában... nálunk emlékeim szerint a nyolcvanas években jelent meg azon szerencséseknél, akik külföldről (nyugatról) valahogyan be tudták hozni maguknak... előtte még csak nem is hallottunk róla.
Új személyiségével, immár Antiouchus Wilsonként nem csak új személyazonosságot, de új otthont is kap, vele személyzetet, új szomszédokat, új szerelmet... Ehhez kapcsolódik egy izgalmas jelenet, ahol főhősünk új barátaival egy olyan szüreti bulin vesz részt, ahol mindannyian meztelenül tapossák a szőlőt. Láthatóan lazulnak tehát a hollywoodi erkölcsi szabályok, de le kell szögeznem, hogy olyan kreatívan sikerült megoldani a tömeges meztelenség mutatását, hogy gyakorlatilag egy "kényes" testrész sem látszik... Ettől függetlenül megjegyzem, hogy a Hayes-kódex szabályai alapján korábban nemhogy meztelenséget nem lehetett mutatni, de sejtetni sem volt szabad. Azaz úgy sem lehetett valaki meztelen az adott jelenetben, hogy nem mutatják, csak mondják róla. Hát igen... az amerikai prüdéria határtalan...
A fő kérdés azonban az, hogy Arthur - Antiochus tud-e élni ezzel a második lehetpőséggel?
És ha esetleg nem tud, akkor van-e visszaút? Illetve, ha a kapott második élet valamiért nem működik számára, akkor van-e esetleg egy harmadik lehetőség???
Mint kiderül... esetleg van... de ehhez szponzorként kell ajánlania valakit, egy korábbi barátot, ismerőst, akit szintén be lehetne vonni ebbe a programba... és ekkor értjük meg, hogy ő miért került a CÉG hálójába... találkozunk Charlieval is, aki most neki köszönhetően megkapja "harmadik lehetőségét"...
Na de mi van, ha az illető nem tud élni a második lehetőséggel, de nem tud szponzort sem találni a harmadik lehetőséghez??? .. Már így is többet mondtam el a kelleténél... nem akarok lelőni több poént!
Egészen izgalmas (de B-filmes jellegű, színvonalú) pszicho-dráma kerekedik ebből a filmből. Annak idején bejutott a Cannes-i filmfesztiválra, sőt operatőrét, James Wong Howe-ot Oscarra is jelölték. Az alábbi képen látható az operatőr egyik innovatív megoldása. Testre szereli a kamerát, amivel egy nagyon különleges, egyedi hatást ér el, amit azóta több más operatőr is alkalmazott. A lényege, hogy ellentétben a legegyszerűbb megoldással, amikor az álló háttérben a színész mozog, ezzel a setup-pal a színész stabil a képen, és a háttér mozog. Nem ez volt az egyetlen ötletes képi megoldás a filmben.
Annak ellenére, hogy a Paramount utólag felkarolta és forgalmazta a filmet - hatalmasat bukott. A rendező Frankenheimer nyilatkozta egy helyen, hogy ez a film úgy lett kultfilm, hogy egy percig sem volt sikeres. A bukás okát ő maga abban látta, hogy aki ilyen exploitation jellegű filmre volt kíváncsi, azt elriasztotta Rock Hudson címszereplése. Aki viszont Hudsonra lett volna kíváncsi, az inkább a mainstreamben keresgélt.
Frankenheimer - aki egyébként tévés rendezőként kezdte - korábbi filmjei kifejezetten sikeresek voltak. Belefért tehát egy ilyen blamázs.
Hudson mellett egyébként sok olyan színész játszott akik korábban éveken keresztül feketelistán voltak. Az Arthur Hamiltont alakító John Randolph például 15 éve nem forgatott ezelőtt a film előtt.
Ha túllépünk néhány elvi buktatón, mint például azon, hogy aki második lehetőségével sem tud élni, az miért tudna egy harmadikkal, - és még több hasonló felmerülő problemát sorolhatnék - az egy igen izgalmas, szórakoztató, de közben kifejezetten nyomasztó filmet láthat.
USA (M.C. Productions), 126 perc, ff., angol
Nagyjából Vlagyivosztok magasságában terül el Észak-Koreától északra. (a térképen a sötétebb piros a szűkebb értelemben, a halványabb a tágabb értelemben vett Mandzsúria). Akkora nagy jelentősége nincs a történetben, hogy feltétlenül címadóvá váljon (egy jelenet játszódik itt a film elején), de marketing okokból kétségtelenül jó ötlet, hiszen titokzatossága miatt igen jól hangzik.
