USA (Caddo), 94 perc, ff, angol

Rendező: Howard Hawks

Producer: Howard Hawks

Nem véletlen a cím egyezése az 1983-as Brian de Palma féle Sebhelyesarcúval, hiszen ez utóbbi ennek az 1932-esnek a feldolgozása. Sokszor láttam már az újabb változatot, melynek főszereplője egyébként Al Pacino, így nem tudtam megállni, hogy ne végig az újabb változattal összehasonlítgatva nézzem ezt az eredetit.

Sokan, még komoly kritikusok is próbálkoznak azzal, hogy ez a film Al Capone-ről szól. Ennek az alapja leginkább az, hogy az említett maffia főnök arcán is ott virított egy olyan sebhely, mint ami itt a moziplakáton is látszik.

Ez a hasonlóság még magát Al Capone-t is összezavarta. A pletykák szerint, amikor részleteket hallott a készülő filmről, mely egy sebhelyes arcú gengszterről szólt, elküldte két emberét a forgatókönyv íróhoz, és számon kérték, valójában ki az, akiről a film szól. A forgatókönyv író elmagyarázta nekik, hogy nem Capone-ről szól a film, de elismerte, hogy a filmbeli események hasonlítanak bizonyos valós eseményekre, melyek a szervezett alvilágban  történtek akkoriban. Csak azért hívják a filmet A Sebhelyesarcúnak, hogy az emberek azt higgyék, hogy Capone-ről szól, és beüljenek a moziba. A két gengszternek már az is nagyon imponált, hogy a gyártók átverik az embereket, így megnyugodva, békén hagyták a filmest. Állítólag magának Capone-nek annyira tetszett végül a mozi, hogy egy saját példányt is tartatott belőle, ami abban az időszakban még nem volt olyan mindennapos, mint a VHS illetve a DVD korszakban.

Valójában - bár tényleg vannak hasonló életrajzi elemek - maradjunk annyiban, hogy ez a Sebhelyesarcú egy fiktív karakter, nem pedig Al Capone.

Míg az 1983-as változatban Toni Montana (Pacino) egy Kubai kivándorlóból küzdi fel magát a szervezett bűnözés elitjébe, és kábítószerrel, bérgyilkosságokkal foglalkozik, addig az 1932-es Toni Camonte (Paul Muni) a kor szellemének megfelelően a szesztilalom nyújtotta üzleti lehetőségeket aknázza ki erőszakos módon. Azaz vagy tőle rendelik a titkos lebujok az italt, vagy szétzúzza a helyet és az ott dolgozókat. 

Az italkimérések meggyőzése tehát nem különösebben bonyolult feladat. A problémát az okozza, hogy ez a módszer nem saját fejlesztés. Minden banda ezzel a módszerrel dolgozik. És mivel a területek felosztása nem kőbe vésett dolog, időnként egymásnak feszülnek ezek a bandák. Ez bizony azzal jár, hogy hullanak a fejek. A sok-sok gyilkosság tulajdonképpen mindig képernyőn kívül zajlik. Halljuk, de igazából nem látjuk. Vagy, ha látjuk, akkor sem közvetlenül. 

Itt érdemes megemlíteni a filmen végigvonuló X motívumot. Ha valaki meg fog halni, akkor a képen valahol egy X motívum jelenik meg. Persze úgy, hogy egyáltalán nem feltűnő. Csak akkor veszi észre az ember, ha kifejezetten figyel rá. Az alábbi három fotón látható egy-egy példa. Mivel tényleg rengeteg gyilkosság van a filmben, jó szórakozás lehet csak azért végignézni, hogy ezeket az Easter Egg-eket keresgéljük.

Ahogy egyre feljebb kapaszkodik Toni, úgy válik egyre gátlástalanabbá. Ezúttal a főszereplő úgy lesz a film főhőse, hogy semmi, de semmi szimpatikus nincs benne. Nagy kutatómunka kell, hogy egy kicsit is szerethető karaktert találjunk a filmben. A rendőrök például ezúttal sem szimpatikusabbak a bűnözőknél, közöttük hiába keresgélnénk. A bűnözök között találunk ugyan egy karaktert (Tony "titkára"), mely annyira tahó és már-már értelmi fogyatékos, hogy - ha nem is megszeretjük, de - várjuk, mikor tűnik fel újra a színen, hogy jókat röhöghessünk rajta.

Tony szeretője (Karen Morley) pont azt a hideg, számító karaktert hozza, mint Michelle Pfeifer a feldolgozásban. Benne sincs sok szerethető. 

Talán Tony húga (Ann Dvorak) a legrejtélyesebb személyiség a filmben. Pontosabban kettejük kapcsolatára gondolok. Míg Tony a leggátlástalanabb módon merül el a bűnözésben, addig húgát minden tőle telhető módon megpróbálja megvédeni a romlottságtól. Kapcsolatuk talán szándékosan tisztázatlan marad. Bizonyos mondatok azt engedik sejtetni, hogy közöttük egy mélyen elrejtett, kölcsönös vérfertőző szerelem lehet. Erre csak halvány utalásokat látunk, a végső megoldás a néző feladata.

Aki végig megőrzi tartását, az egyedül Toni édesanyja, aki legalább lányát próbálná távol tartani Tony kétes életvitelétől, sikertelenül...

The World is Yours - Tiéd a Világ. Ez a motívum egy utazási iroda hirdetőtábláján olvasható, egyúttal Tony életfilozófiájává emelkedik. Minden az övé lehet, csak el kell vennie, gondolja. Hogy ez hova vezet, sejthetjük... A film lezárása végkifejletében hasonló, mint az 1983-as változat, mely egyébként brutálisan durvára sikerült. Viszont karakterükben különbözik a kettő. Ez az eredeti változat hangulatában más, nekem egyébként még jobban is tetszik.