Szovjetunió (SZOVKINO), 93 perc, ff. néma

Rendező: Szergej Eisenstein, Grigorij Alexandrov

Eisenstein előző, Patyomkin Páncélos c. filmje az 1905-ös sikertelen orosz forradalom 20. évfordulójára készült. Jelen film pedig a sikeres "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" 10. évfordulójára került közönség elé, és annak az eseményeit meséli el. Eisenstein tehát feltehetően nem érzett túl erős késztetést a propaganda-filmektől való eltávolodásra.

Pedig a Szovjetunióban ekkor már nagyjából kezdett láthatóvá válni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok ahogy a lelkes forradalmárok azt elképzelték. Lenin meghalt 1924-ben, Sztálin ügyesen lavírozva ekkor már nagyrészt totális uralomra tört. Legnagyobb ellenfelét Trockij-t a film bemutatásának hónapjában száműzi a közép-ázsiai Alma-Atába, majd egy év múlva az országot is el kell hagynia. Furcsa ez a galamblelkűség Sztálintól, később ok nélkül is kivégeztetett bárkit, akire gyanakodott, sőt, idővel a kivégzőkből is kivégzettek váltak (ld. Jezsov). Mindenesetre Trockij még különböző országokban írogathatta Sztálin ellenes írásait, mígnem 1940-ben egy spanyol komcsi egy jégcsákánnyal végzett vele Mexikóban.

Az Októberrel kapcsolatban ennek annyi jelentősége van, hogy Trockij a film készítése alatt került végleg perifériára, emiatt kicsit újra kellett vágni, hiszen a korábbi vezető ideológus viszonylag sokat szerepelt az eredeti verzióban. Az ő jeleneteinek nagy részét tehát ki kellett dobni a végső változatból. Állítólag ezzel fél órával rövidült a film.

Ettől függetlenül sem a közönség, sem a "Párt" nem lelkesedett különösebben a filmért. (Ellentétben a Patyomkinnal)

A Sztrájknál még újszerű és izgalmas volt Eisenstein különleges stílusa. A Patyomkin leginkább a nagyon ütős lépcsős jelenet miatt volt rám erős hatással. Az Októbernek van egy erős jelenete az elején, amikor a bolsevik puccskísérletet leveri az ideiglenes kormány. Jellegében hasonló a lépcsős jelenethez, itt is a lázadó nép eltiprása kerül ábrázolásra: ahogy a hidakat nyitják fel, a szétvert tömeg hídon maradt sérültjei és halottai zuhannak a mélybe. Ezen túl nagy odafigyelést igényel - és az események pontos ismeretét - hogy egyáltalán megértsük, mikor mi történik. Gyanítom, hogy a Trockij miatti rövidítés sem tett jót a filmek. Lenin végrendeletében megpróbált fellépni Sztálin ellen, lehet, hogy emiatt szerepel ő is nagyon keveset.

A filmet ezúttal Eisenstein nem egyedül rendezte. Alexandov-val már dolgozott együtt a Sztrájk megírásakor, majd Alexandrov szerepelt a Patyomkin-ban, ezúttal pedig társrendezőként működött közre.