1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

105. Éjféli Dal (夜半歌声) - 1937

2017. június 03. 16:12 - moodPedro

ffztpzc1elmy.jpgKína (Xinhua), 119 perc, ff., mandarin

Rendező: Ma-Xu Weibang

Producer: Shangkun Zhang

"Je-ban ge-seng" így kell ejteni mandarin nyelven a film címét. Még a lista elején, a Patyomkin Páncélosnál eldöntöttem, hogy a zárójelben feltüntetett eredeti címeket eredeti betűkkel (és nem fonetikus átírással) fogom majd feltüntetni. Így viszont külön, a szövegben megadom a nagyjából helyes kiejtést, hátha valakit nagyon érdekel.

Ha már egy kínai filmbe botlottunk, ráadásul olyanba, amitől nem voltam annyira elájulva, hogy túl hosszasan lelkendezzek, írok néhány sort a "kínai nyelvről" és a kínai betűkről. Persze végül azért a filmre is rátérek majd!

Rögtön meg kell jegyezni, hogy kicsit félrevezető egyetlen kínai nyelvről beszélni. Hivatalosan nyelvjárásoknak nevezik őket, valójában azonban annyira különböznek a Kínában beszélt egyes nyelvek, hogy ezek beszélői meg sem értik egymást. Mindenesetre a kínaiak több, mint fele a filmben is hallható mandarint beszéli, ezért kétségtelenül ez a legfontosabb az összes közül.

Érdemes még megjegyezni, hogy mindegyik kínai nyelv ugyanazokat a kínai betűket használja. Ezek a betűk - durva egyszerűsítéssel - szavakat jelölnek (erre még visszatérek mindjárt) ezért az a furcsaság fordulhat elő, hogy egy kantonit és es mandarint beszélő kínai, ha elkezdenek beszélgetni, egy szót sem értenek egymás szavaiból, ám, ha leírják amit egymásnak mondani akarnak, akkor többé kevésbé sikeres lesz a kommunikáció. Ezt egy kicsit bonyolítja, hogy a Kínai Népköztársaság kidolgozott egy egyszerűsített betűrendszert. Na nehogy azt higgye valaki, hogy ezek a betűk a mi szemünknek valamivel is egyszerűbbnek tűnnek, mint a hagyományos kínai betűk! Kicsit kevesebb vonalból állnak, valamivel gyorsabb leírni őket. Kínában nagyjából mindenhol ezeket az egyszerűsített betűket használják, Taiwan-on, Hong Kong-ban és Makaón viszont a hagyományosat. A poszteren és fent a zárójelben egyszerűsített betűk láthatóak. Tényleg csak érdekességként jegyzem meg, hogy a Japánok is részben (elég nagy részben) kínai írásjeleket használnak, így - bár kevésbé, mint két kínai - egy japán és egy kínai között is előfordulhat, hogy a két teljesen különböző nyelv ellenére, ha egymás szövegeit olvassák, akkor valamit nagy vonalakban azért megértenek egymáséból.

Na és akkor, hogy is néz ki a film címe - 夜半歌声 ? 

: éjszakát jelent,    : pedig felet. Így a kettő együtt éjfél

: dal

: hang.

Megkérdeztem egy Shanghai-i kínai ismerősömet, hogy ő hogyan fordítaná angolra ezt a címet. Azt mondta, hogy "The Phantom Lover" ... haha... mert ez a film angol címe... de igazából a legjobb fordítás "The Sound of Midnight Singing" ... azaz "Az Éjféli Dal Hangja" ... mint ahogy azt a kínaiaktól megszokhattuk, igencsak giccs- közeli maga a cím is.

song-at-midnight-2.jpg

A filmet nézve az volt az érzésem, hogy visszarepültem az 1910-es évekbe. Olyan rossz a film képminősége (nincsen felújított változat), és a színészi játék is annyira giccsbe hajlóan eltúlzott, mint az 1910-es évek némely filmjében. 

Azt vártam, hogy a lista első távol-keleti filmje valami igazán ázsiai témát fog földolgozni. Ezzel szemben az Operaház Fantomjának a sajátos feldolgozását láthatjuk. Igaz, meglehetősen szabad feldolgozásban. A fantom itt nem álarcot, hanem csukját hord, mivel egy tiltott szerelmet megakadályozandó a lány apja leöntette savval a szerelmes ifjú arcát. Az eltorzult arcú fiú (korábban Song Danping a híres operaénekes) minden este énekel volt szerelmének (lásd fenti kép). Elterjesztette magáról, hogy halott, hogy ne kelljen ezzel az arccal senkinek meglátnia őt. Volt szerelme ebbe egyébként belebolondult. Ezúttal a "szörnyeteg", aki nem is olyan szörnyeteg, nem nőt, hanem egy férfi énekest vesz pártfogásába. Amikor a fiatal pártfogolt a torz arcú mentor kérésére felkeresi annak volt szerelmét, a nő azt hiszi, hogy a halottnak hitt volt szerelmét látja. Egy visszatekintő jelenetsorban láthatjuk  a még ép arcú férfit. (lásd alább)

song-at-midnight.jpgSok helyen az első kínai horror-filmként emlegetik ezt a filmet. Bár van egy-egy jelenet, mely tényleg sikeresen rémisztget, horror filmkén aposztrofálni azért erős túlzás szerintem. Ügyesen használja ki egy helyen azt a pszichológiai tényt, hogy sokkal jobban tudunk félni attól, amit nem látunk, mint attól amit látunk. Egy adott pontig ugyanis a szerencsétlent csak csukjában látjuk, mely eltakarja egész arcát. A múltjának elmesélésekor látjuk meg először az eltorzult arcot. Amikor a hosszú lábadozás után az orvos eltávolítja a kötést az arcról, először csak az őt körülvevő család arcán látjuk a rémületet. Na ez az a pont, ahol a feszültségkeltés a leginkább hatékony. Ezután amikor mi is meglátjuk a szétmart arcot, az első pillanat még valóban ütős, de hosszú távon azért nem tart ki ez a hatás ahhoz, hogy csak emiatt horror filmnek nevezzük ezt a mozit.

Lehet, hogy egyedül vagyok a fanyalgásommal. Kínában hatalmas sikere volt a filmnek, 1941-ben folytatást kellett csinálni hozzá. Majd több remake is készült (1962, 1985, 1995), és 2005-ben még szappanopera is lett belőle.

 

2 komment
Címkék: film ff kínai

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr6412558469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2017.06.03. 18:02:04

Sajnálom hogy az első ázsiai filmélményed nem sikerült. Igazán majd az 1950-es években indulnak be, addig kitartást a nyugati filmekhez. És akkor még hol van Afrika... :(

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.06.03. 23:44:12

@Életunt Cápa: "És akkor még hol van Afrika... :("

Távol... :)
süti beállítások módosítása