1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


163. Különös Eset (The Ox-bow Incident) - 1943

2018. január 15. 00:05 - moodPedro

postermv5bmjfhngnmytetmzc1ny00ogm2lwiwnzctmgqwmgu2mmjmogqzxkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1_sy1000_cr0_0_922_1000_al.jpgUSA (20th Century Fox), 76 perc, ff. angol

Rendező: William A. Wellman

Producer: Lamar Trotti

Látszólag egy western filmről fogok írni ebben a posztban, és bár a műfaj szinte minden formai kelléke megvan - "cowboy" ruhák, coltok, lovak, puskák, western-kocsma (azaz "saloon") - én mégis megkockáztatom, hogy a helynek és időnek szinte semmi jelentősége nincs.  Ugyanezt a történetet meg lehetett volna csinálni mondjuk ókori díszletek között, de akár a huszonegyedik századba is helyezhetnénk, hiszen korunkban is történnek lincselések (lásd Olaszliszka, vagy Kadhafi esete, hogy két példát is mondjak). Így én azt mondom, hogy műfaja nem western, hanem vadnyugati környezetben játszódó, igen komoly filmdráma, melynek a középpontjában egy csoport önbíráskodása áll.

Egy Nevadai városka kocsmájában vagyunk, 1885-ben. Jön a hír, hogy megölték és kirabolták az egyik polgárt. Pillanatok alatt szerveződik egy önkéntesekből álló csapat, mely tagjai vállalják, hogy elfogják és felakasztják a tetteseket. Ez már akkoriban sem volt teljesen jogszerű, és az emberek józanabbik része igyekszik értesíteni a seriffet, hogy vegye inkább ő kézbe az ügyet, de amaz a városon kívül tartózkodik. A tömeg viszont vérszomjas és türelmetlen, így mégiscsak elindulnak a bűnösök felkutatására.

mv5bmtq4nze4mjm4m15bml5banbnxkftztcwntkynjq5ng_v1.jpg

Az amúgy sem túl hosszú (76 perces) film első felében gyakorlatilag a szereplőkkel ismerkedünk. Néhány karakter kiemelt jelentőséget kap, ezek részletesebb bemutatást kapnak.

Érdekes módon Henry Fonda karaktere van leginkább előtérbe tolva, holott a film végén azt kell mondanom, hogy kis túlzással neki volt az egészben a legkisebb jelentősége. Talán azt is mondhatnám, hogy ő olyan, mint legtöbbünk: sem nem hideg, sem nem meleg. Érzi, hogy nincs rendben csak úgy tárgyalás nélkül felakasztani valakit - még, ha bűnös is az illető -, de ha rajta múlik, végül is megtörténhet a dolog. Háborog az igazságérzete, de annyira nem, hogy cselekedjen. 

Fonda karaktere annyira fel van építve, hogy ő még külön előélet-foszlányt is kap. Az elkövetők keresése során összetalálkozik egy volt szeretőjével, aki már mással van. Izgalmas pillanatok, csak úgy vibrál köztük a levegő. A film felénél olyan csúcsra járatja a feszültséget, ami azt sejteti, hogy ennek még nagy jelentősége lesz a továbbiakban, de lehet, hogy csak bolondját járatták velünk, mert a feszültség kapcsoló még annyira feljebb lesz tekerve, hogy erről az incidensről a későbbiekben majd teljesen elfeledkezünk.

mv5bnthlmdlkm2etntrjnc00zmrhltg2ntytztbjmmmwzjyzndm2xkeyxkfqcgdeqxvyntgwntk5mdi_v1_sy1000_cr0_0_1333_1000_al.jpg

Aztán a karakterek között ott van persze az önjelölt vezető. Akikre hallgatnak az emberek, mert látszólag már letett valamit az asztalra. Esetünkben egy veterán katona, aki vért akar látni. Ölni akar, és mindezt úgy, hogy lehetőleg minden pillanatát kiélvezze.

Több más tipikus karakter (például egy irtózatos nevetéssel rendelkező kövér öregasszony) mellett persze ott vannak az igazság védelmezői is, akik próbálják elkerülni a fölösleges vérontást. Úgy tűnik, ők kisebbségben vannak. Bár helyenként a film annyira emlékeztet a Tizenkét Dühös Emberre, hogy az ember már azon sem csodálkozna, ha egyesével növekedve az átállók száma, előbb-utóbb meglenne a lelkiismeretes társaság többsége.

A film felénél elkapnak három embert, akik egy tűz mellett alszanak. Náluk vannak az ellopott marhák, de mindent tagadnak. Egy kifejezetten tisztességesnek látszó családapa (őt érdemes külön is kiemelni: Dana Andrews), egy bolond öregember és egy mexikói, akiről eleinte úgy tűnik, hogy csak spanyolul tud (ő pedig Anthony Quinn). - az alábbi kép bal alsó sarkában látható a három vádlott.

mv5bodviyjcwnmmtztyyzi00mduwlthjytytztfjytgyzmi1yju0xkeyxkfqcgdeqxvynjkxmjm5nzc_v1_sy1000_sx1269_al.jpg

Ki mit tenne, ha azt az ajánlatot kapná, hogy ha hármuk közül elmondja, ki a gyilkos, akkor a másik kettő megmenekülhet? Van egy hasonló játékelméleti kérdés is egyébként (fogolydilemma a neve, és persze nem tökéletesen fedi jelen szituációt): Mi ilyenkor az optimális stratégia? Ha válasz nélkül mindenkit felakasztanak, akkor legalábbis játékelméletileg nem a végtelenségig tartó tagadás a legüdvözítőbb. Van is olyan, aki rögtön be akar mártani valakit, ám van olyan is, aki semmi áron nem tudna hamisan vallani azért, hogy mentse az életét. A végkifejletet nyilván nem lövöm le...

Éreztem, hogy a vége felé lesz egy hatalmas csattanó... Lett is, de nagyon nem az, amire számítottam. És ezért megemelem a kalapomat!

mv5bytvmmda1zmutyjjmyi00ztfiltgwmwmtnzewm2uxmzqxodjmxkeyxkfqcgdeqxvymte2nza0ng_v1_sy1000_cr0_0_1264_1000_al.jpgFonda imádta ezt a filmet, állítólag ez volt a kedvence azok közül, amikben szerepelt. Gondolom a legtöbben azért a Volt Egyszer egy Vadnyugat miatt szeretik (hiszen sokan csak abban ismerik), ami viszont műfajilag is remek western, még ha annak csak a spaghetti-ről elnevezett tengerentúli rokona is. (Jómagam a műfaj csúcsának tartom azt a filmet, de erről majd a maga idejében, úgy kb. az 1001-es lista fele táján)

El kell ismerni, különleges film ez, és jól van összerakva. Nem tudom, mennyire hitelt érdemlő részlet, hogy Fonda állítólag annyira el akart mélyülni karakterében, hogy még aludni is ebben a ruhában volt csak hajlandó ez alatt az időszak alatt.

A film hangulatára rányomja a bélyegét (nem feltétlenül rossz értelemben) az is, hogy minden díszletek között lett felvéve. Ott vannak ezek a filmesek Hollywood-ban, ahol a környéken azért tengerparttól kezdve sivatagon és hegyes vidéken át szinte minden van. Erre is simán találtak volna megfelelő igazi helyszínt. De nem, ők inkább felépítenek egy hegyi utat a stúdióban, hogy ott nyugodtan - minden zavaró körülménytől mentesen - tudjanak dolgozni. Ez Hollywood aranykora...

mv5bzgjkmjbjmmutntbhyy00ogm4lwe4mmmtnjg2mzq5mddlnwfjxkeyxkfqcgdeqxvymduyotuynq_v1.jpg

Föl lehet tenni a kérdést: Mi mit tennénk, ha egy 20-30 fős társaság éppen kivégezni készülne három embert, akik lehet, hogy megöltek valakit, de akár az is lehet, hogy nem? Belesimulnánk a tömegbe? Hallatnánk a hangunkat, vagy akár tennénk is valamit? Súlyos kérdések ezek. Persze ilyenkor felmerül azoknak a felelőssége, akik törvény adta jogukkal - akár lelkiismeretlenségből, akár nemtörődömségből - ügyészként, bíróként ítélnek, ítéltetnek el olyan embert, akiről tudják, hogy nem bűnösök, vagy enyhébb esetben csak - tévesen - tudni vélik, hogy bűnösök. Mert hát ilyen is van szép számmal. Ezt csak azért hozom fel lezárásnak, mert a film slusszpoénja - a levél is - a konkrét ügynél valami sokkal általánosabb dolgot vet fel. Vajon ítélkezhet-e ember egy másik ember felett annak életéről és sorsáról? Van-e ehhez erkölcsi joga? Nekem persze nincs válaszom.

5 komment

58. A Közellenség (The Public Enemy) - 1931

2016. október 25. 09:05 - moodPedro

the-public-enemy_9c24ed3b.jpgUSA (Warner Bros.), 84 perc, ff. angol

Rendező: William A. Wellmann

Producer: Darryl F. Zanuck

Ez a film nem készülhetett volna el mondjuk négy évvel később. A Kis Cézár kapcsán említettem már a Hollywood-i pre-code érát, mely a 20-as évek végétől - azaz a hangosfilm korszak elejétől - a brutálisan szigorú film-cenzúra bevezetéséig, 1934 júliusáig tartott. A Közellenség egy tipikusan olyan film, ami simán elhasalt volna ezen a cenzúrán

Nem mintha olyan durva jelenetek lennének benne. A gyilkosságok legtöbb esetben képernyőn kívül történnek, és vért is talán egyszer, ha látunk. Igaz ugyan, hogy van egy váratlanul - vagy talán a legjobb szó: brutálisan drámai jelenet, de az sem explicit durva, hanem bravúrosan van felépítve, és egészen meghökkentő, főleg egy harmincas években készült filmben elhelyezve. 

Más okok miatt nevezném ezt a filmet a pre-code időszak egyik legjellemzőbb filmjének. Akárcsak később az igazán komoly maffia-filmeknél (Keresztapa, Nagymenők, Casino, Bronx-i Mesék és még sorolhatnám...) a bűnözők nem egyértelműen negatív szereplők. Nézve a filmet, esetenként kicsit talán még szimpatizálunk is egyik-másik maffiózóval... Legjobb példa erre Don Corleone, a szervezett bűnözés legszimpatikusabb karaktere. Ugye?

A pre-code időszak utáni évtizedekben ilyen filmet egyszerűen nem lehetett csinálni. Bűnözők, gyilkosok  nem lehettek kicsit se szimpatikusak. Figyelni kellett a nép erkölcsi fejlődésére!

Két barát életét kísérhetjük végig a film során, ahogy szegény utcakölykökből először tolvajokká válnak, majd a szesztilalom nevetségesen korlátolt időszaka alatt, - ahogy ezt a legtöbb bűnbanda tette,- komoly bűnszervezetté fejlődtek.

Emlékezetes jelenet, amikor a rumot úgy csempészik ki a raktárépületből egy benzinszállító teherautóba, hogy az épület csatornarendszerén keresztül egy csövön lefejtik az elrejtett hordók tartalmát a teherautóba.

A szesztilalomba bele volt kódolva a bűnözés felerősödése, hiszen nem lehet egyik napról a másikra leszoktatni a társadalmat az alkoholról. A dohányzásról ugyan sikerült Amerikát leszoktatni, de inkább évtizedek, mint évek alatt, ráadásul úgy, hogy maga a dohányzás végül is nem illegális, de már senkinek nincs kedve rágyújtani. Jól van ez így.

A film egyébként nagyrészt valós eseményeken alapul. A főszereplő Tom Powers (James Cagney) története szinte szóról szóra megegyezik Hymie Weiss sztorijával, aki Al Capone egyik fő riválisa volt a valóságban. A film elején ott szerepel az a fajta megjegyzés, mely ekkoriban vált igazán divatossá: A film igaz történeten alapszik, de a karakterek és nevek kitaláltak. Mindemellett, ha valaki utánaolvas az említett maffiózó életének, akkor gyakorlatilag a film tartalmát is elolvasta egyúttal. Kiderül, hogy azok a mocskos bűnöző módszerek, amikkel nálunk a 90-es években a hasonló csoportok megkeserítették a törvényes utat járó emberek életét, a huszadik század elején az USÁ-ban már régen ki voltak találva. Nincs új a nap alatt.

A hangosfilm hajnalán egyáltalán nem volt elterjedt a zene filmes eszközként való használata. Ha a zenekar zenélt, akkor persze hallatszott, de ekkor még nem volt jellemző olyan zenét hallani, amit a jelenet szereplői nem hallhattak. Ebben a filmben van egy olyan jelenet, ahol ilyen előfordul. Mintegy kísérleti jelleggel egy érzelmesebb helyen a rendező talán tesztelni akarta a közönséget, és merészkedett egy jelenet erejéig úgy zenével aláfesteni, hogy a muzsika jelenlétét semmi racionális nem indokolja, nem látunk gramofont vagy zenekart. Eleinte a rendezők tartottak attól, hogy az embereket zavarni fogja, ha olyan zenét hallanak, ami "csak úgy szól" és nincs megindokolva, hogy honnan szól. De mint tudjuk, a közönség teljesen természetesnek vette a hangosfilmben is a zenét, és hamarosan az lesz a furcsa, ha egy filmben huzamosabb ideig nem szól semmilyen muzsika.

Ebben a filmben felismerni vélem a klasszikus maffiafilmek (Scorsese filmek, Sopranos, Keresztapa trilógia, stb.) közös ősét. Felismerhetőek benne olyan motívumok, amit nézve az ember egyszer csak azt mondja: "Hoppá, én ezt már láttam valahol..." 

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Sajnos ehhez a filmhez nem találtam működő streaming linket. Ha tudsz ilyet, kérlek jelezd, és felteszem ide!

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Szólj hozzá!