1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


150. A Palm Beach Történet (The Palm Beach Story) - 1942

2017. december 10. 02:53 - moodPedro

mv5byta2mjuyowitnmmwny00ytc0lwexnwitm2fiymnjnzjlyzi0xkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1.jpgUSA (Paramount), 88 perc, ff., angol

Rendező: Preston Sturges

Producer: Paul Jones

Lassan lezárul a screwball comedy-k klasszikus korszaka - a listán előre tekintve legalábbis nem találom több képviselőjét ennek stílusnak. Valójában még volt egy-kettő, de azok nem kerültek be a legjobbak közé.

Igazság szerint nem különösebben bánom. Ezekből a könnyed romantikus vígjátékokból alapvetően két dolgot szoktam hiányolni: a romantikát és a viccességet. 

Romantikát nyilván azért nem nagyon találok ezekben a filmekben, mert a zsáner egyik alapvető jellegzetessége, hogy a férfi-nő főszereplő páros gyakorlatilag végigveszekszi a filmet. A lista első screwball comedy-jében az Ez Történ egy Éjszakában például még csók sem csattan el a főszereplők között.

A humor hiányára nem tudok egyszerű magyarázatot, hiszen úgy egyébként voltak ebben az időszakban bőven olyan filmek, amiken nagyokat tudtam nevetni, de konkrétan a screwball-ok legtöbb esetben nem találták el a nevető szerv-rendszeremet.

Claudette Colbert-et láttuk már az előbb is említett Ez Történt egy Éjszakában. Párja most az a Joel McCrea, aki az előző Preston Sturges filmben (a Sullivan utazásában) is szerepelt. Egyikükben sem érzek különösebb karizmát. 

Ez a film annyiban különbözött a többi screwball-tól, hogy Sturges mintha megszánt volna engem, a fő történetszál mellett azért belecsempészett néhány szereplőt, akik bizony okoztak nekem néhány nevetős percet. Ilyenek volt például a nagyothalló milliárdos, aki nem szereti, ha kiabálnak vele. A vonaton utazó vadászegylet tagjai is óriási fazonok voltak. the-palm-beach-story_czkh5i.jpgA főszereplő páros - mint ahogy az minden második screwball-ban előfordul - házasok, de válni készülnek. A hölgy rájön, hogy talán nem is szereti a férfit, de amiben biztos, hogy anyagilag nem megfelelő partner számára. Így hát elindul Palm Beach felé, hogy megfelelően gazdag férfit találjon magának, aki majd mellesleg segít jelenlegi férje üzletét is beindítani. (Kicsit erőltetett az ötlet, nem?)

A hölgy már a vonaton felkelti egy jómódú férfi érdeklődését, és persze a féltékeny férj is rájön, hogy nem így kellene jövőjüket biztosítani. A feleség így kellemetlen helyzetbe kerül, hiszen az új jelölt mit sem tud a nőt üldöző férjről, a férj viszont nem akarja keresztülhúzni felesége számításait annak akarata ellenére. Így egy darabig eljátsszák, hogy testvérek. 

mv5bzgnjmji4mditnzjlyy00ndi0lwfhnjqtotmwmjvmmjjlnjkzl2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvynje5mjuyotm_v1.jpg

Hogy a feleség végül kit választ, azt persze nem árulom el, és azt sem, hogy milyen vigaszra lelnek azok akik végül hoppon maradnak. Mindenesetre a slusszpoén ezúttal egy nagyon aranyos kis happy end....

Szólj hozzá!

148. Sullivan Utazása (Sullivan's Travels) - 1941

2017. december 04. 00:22 - moodPedro

postermv5bnwvkndk1nwetmzi2nc00mjbmlwjhnjytmde4ndfhyzc2yte1xkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1_sy1000_cr0_0_739_1000_al.jpgUSA (Paramount), 90 perc, ff. angol

Rendező: Preston Sturges

Producer: Paul Jones, Buddy G. DeSylva, Preston Sturges

Amikor elkezdtem nézni, eleinte semmi nem utalt rá, hogy ez egy igen fura film lesz. Preston Sturges rendezőtől nemrég láttam a Lady Eve-et ,ami nagyon jó film volt, de mégiscsak egy hagyományos értelemben vett romantikus vígjáték. 

Elolvastam a filmről szóló pár mondatos ajánlót is, amiből kiderült, hogy egy híres rendező a szegénységről szeretne filmet forgatni, ám semmi elképzelése nincs arról, hogy hogyan élnek valóban a szegények. Ezért Mátyás királyként álruhába bújik és elvegyül a szegények között.

Jó ötlet egy fergeteges vígjátékhoz, akár még kalandfilmet is lehet kerekíteni belőle. Ám amit Sturges kihozott belőle, arra nem számítottam. Az egészből egy olyan műfaji keverék lett, ami összetettségében az Aranypolgáron is túl tesz. (Nem csodálkoznék, ha az adta volna az ötletet)

De még mielőtt rátérnék a stíluskavalkád elemzésére, nézzük a két főszereplőt: A híres rendezőt, Sullivan-t Joel McCrea alakítja. Még nem találkoztam vele, holott már a húszas évek óta szerepel filmekben. Női partnere, a nála több, mint egy fejjel alacsonyabb Veronica Lake, aki amikor éppen nincs hajléktalannak fazonírozva, akkor kifejezetten esztétikus hatást kelt a vásznon:

Először azt hittem, hogy vígjátékot fogok látni. Aztán amikor Sullivan megismerkedett a gyönyörű "lánnyal" (nincs neve a filmben) akkor screwball comedy-re módosítottam a várakozásaimat, mivel kettejük könnyed konfliktusai erősen ebbe az irányba mutattak. Aztán egyszer csak átmentünk némafilmbe (!!!) - micsoda nosztalgikus érzés volt ez a pár perc. Nem mondom, hogy visszasírom, hogy csak zene van és semmi más, de előjött az a furcsa hangulat, ami csak a némafilmeket jellemzi. És hirtelen azt vettem észre, hogy már nem is vígjátékban vagyunk. A szegénység realista ábrázolása került a középpontba, hol volt ekkor már a könnyed romantika... A későbbiekben egy másik némafilmes blokk is volt, az meg burleszkes stílusban készült. 

Aztán kicsit átmegyünk bíróságos-tárgyalásos filmbe egy cseppet, majd mintha a majdnem tíz évvel ezelőtti Szökevény vagyok című filmbe csöppentünk volna, egy kényszermunka-telepen találjuk magunkat. És - mint tortán a hab - kerül rá végül dísznek egy gospel-szerű musical blokk.  Ja... és közben még egy Disney rajfilm is színesíti ezt a sokszínű felhozatalt. mv5bmty3nzuwodu4n15bml5banbnxkftztcwnjy1mju4mw_v1_sy1000_cr0_0_1478_1000_al.jpg

Hát... nem volt azonnali közönségsiker, és én is elég bizonytalan vagyok a filmmel kapcsolatban... a szegénységgel kapcsolatos társadalomkritika kicsit elavultan hat, a screwball comedy-k valahogy nem tudnak megfogni, olyan élesek voltak néha a váltások, hogy nem tudtam igazán áthangolódni talán...

Ami (aki) legjobban tetszett, az Veronica Lake volt ezúttal, és be kell valljam, elsősorban nem színészi kvalitásaival fogott meg, inkább ártatlan tekintetével... Ja, érdekességként megjegyzem, hogy a film forgatásakor 6 hónapos terhes volt, amiről állítólag csak a jelmeztervező és a rendező felesége tudott. Azért tartotta titokban, mert félt, ha elárulja, elbukja a szerepet. Hát, le a kalappal, én sosem szúrtam volna ki. Jó, hogy a jelmeztervező sokat tudott ebben segíteni, de akkor is...

 

2 komment

142 Lady Eve (The Lady Eve) - 1941

2017. november 19. 23:26 - moodPedro

mv5bmze4n2u5yjktodvkyy00mjlhlwflmgetmjazmwqwnjk1ytzixkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1_sy1000_cr0_0_705_1000_al.jpgUSA (Paramount), 94 perc, ff., angol

Rendező: Preston Sturges

Producer: Paul Jones

Bevallom, Henry Fonda karakterét nem tudtam igazán utálni a Volt egyszer egy Vadnyugatban, hiába irtott ki egy ártatlan családot gyerekestül. Van Fonda arcán valami örök szomorúság, ami miatt nem tudtam karaktere irányába teljes megvetéssel fordulni. És itt most bevallom, hogy amikor Charles Bronson lelőtte... hát sajnáltam...

Ugyanezt a mélyen gyökerező szomorúságot véltem felfedezni a nemrég látott Érik a gyümölcsben is, de mivel az alapvetően nem egy vidám film, így nem különösebben csodálkoztam rajta. Viszont mivel ez meg egy alapvetően vidám film, így már tényleg feltűnt... vajon csak én látom így?

Barbara Stanwyck-kel sem először találkozom: a Stella Dallas-ban már lehengerelt egyszer, most pedig méginkább. Lényegre törően megfogalmazva: Nagyon bejön a csaj! Eszméletlenül szexi, színészileg is remek, és ott van az a plusz, ami miatt még nagyon vonzó is.

Hozzá kell tennem, hogy ennyire erotikus jelenetet, mint amik ebben a filmben vannak, a korszak műveiben ritkán látni. Ne gondoljon senki explicit szexre, vagy hasonlóra, az nyilván nem ment volna át a cenzorokon, de az a túlfűtött erotika, amit Stanwyck megjelenít szintén szokatlan volt ekkoriban. És ehhez azért gyorsan hozzáteszem, hogy semmi közönséges nincs abban, ahogy a szerepet megformálja.

Határozottan két részre tagolható a film. Az első felében a Stanwyck által alakított hölgyemény, - aki arra szakosodott, hogy óceánjáró hajókon gazdag úri fiukat szabadítson meg pénzüktől hamiskártyás apja, na meg saját vonzerejének bevetésével - kiszemeli a Fonda által alakított milliomos fiút, aki épp egy Amazon expedícióról tér vissza. A bökkenő az, hogy a nő - életében először - beleszeret áldozatába. Ennek köszönhetünk is néhány szellemesen vicces jelenetet: például amikor apja - aki továbbra is a kifosztással foglalatoskodik - próbálja lánya akarata ellenére is csalással legyőzni a fiatalembert. Ahányszor a lánya tönkreteszi a csalással behúzott győztes lapkombinációt, annyiszor villant egy pillanat alatt az előzőnél is jobbat. És nem csak a poén remek, hanem ahogy a jelenet össze van rakva az az igazán kacagtató.

5d157ee11833b80735ecb7581d17a4ca.jpg

Nem lövök le nagy titkot, ha elárulom, hogy a film felénél a társaság lebukik. Hiába szerelmes a hölgy, a Fonda által alakított szerelmes férfi már nem tud hinni neki. Elküldi. A film második fele így arról szól, hogy a szerelmes hölgy hogyan próbálja mégis visszaszerezni szerelmét. Egész váratlan megoldást eszel ki. Egy darabig nem is tudtam követni a dolgot, de a végére persze minden a helyére került, leesett a tantusz. Tökéletes megoldás volt arra, hogy elkerüljenek valami sablonos megoldást a film második feléhez. 

A film egyik érdekessége, hogy a forgatókönyvet maga a rendező (Preston Sturges) írta. Ez sem volt kifejezetten mindennapos dolog Hollywoodban ez idő tájt. De az sem volt gyakori, hogy Fonda kifejezetten komikus szerepet vállaljon. Itt tett egy - nem is sikertelen - kísérletet ebbe az irányba, és - bár jobban állnak neki a komolyabb szerepek - azért egy ilyen romantikus vígjátékban is izgalmasabb volt számomra, mint Cary Grant. 

80e5279f7729a877c98a9f390fdb9ba0.jpg

 

2 komment