1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


240. Egy Hely a Nap Alatt (A Place in the Sun) - 1951

2018. december 12. 00:35 - moodPedro

mv5bytdkmzrjmmmtmtuzmy00yja3ltllmzetzdezmtjindyyzwnjxkeyxkfqcgdeqxvyodcwodg0oq_v1_sy1000_cr0_0_729_1000_al.jpgUSA (Paramount), 122 perc, ff., angol

Rendező: George Stevens

Producer: Ivan Moffat, George Stevens

Bár már 1949-ben leforgatta ezt a filmet a Paramount, és 1950-ben mozikba kerülhetett volna, inkább egy éven keresztül dobozban tartották, hogy ne rontsák egymás Oscar esélyeit az Alkony Sugárúttal.

Utólag nézve bizony jó döntés volt, mert az Alkony Sugárút 11 jelölése és 3 elnyert szobra feltehetőleg megnehezítette volna ennek a filmnek a 9 jelölésből 6 szobrot elnyernie. (rendezés, forgatókönyv, zene, operatőr, vágó és jelmez)

Theodore Dreiser amerikai író 1925-ös Amerikai Tragédia című regényét a Paramount egyszer már megfilmesítette 1931-ben, Az a verzió annyira nem lett sikeres, hogy a stúdió kerülni próbálta a névazonosságot, így lett a film címe ezúttal Egy Hely a Nap Alatt.

Sztárparádé látható a főszerepben. Elizabeth Taylor tinisztárként kezdte, de itt már szinte felnőtt sztár, bár a forgatás időpontjában még csak 17 éves volt. Sokan a világ egyik legszebb színésznőjének tartották. Szép-szép, de valamiért nekem nem sikerült szerelembe esnem vele...

Mindenesetre akármekkora sztár is volt Elizabeth Taylor, sok rendező egybehangzó nyilatkozata szerint mentes volt minden sztár-allűrtől, pontosságára és együttműködésére minden körülmények között számítani lehetett. Ő volt a film szerelmi háromszögének gazdag és szép női tagja. A klisétől eltérően ebben a felállásban a gazdag szép lány belső tulajdonságaival sincs semmi probléma, nem a kézenfekvő elkényeztetett, gazdag lány - kedves szegény lány ellentétről lesz szó...

A szegény lány szerepét ezúttal Shelley Winters kapta, ami azért meglepő, mert ezelőtt jellemzően szőke bombázókat alakított, lásd például a 73-as Winchestert... Az Egy Hely a Nap alatt castingjához - ahova a szegény munkáslány szerepére jelentkezett - azonban átfestette a haját barnára. Így esett meg, hogy a rendező, aki a szőke Shelley Winters-re számított, átnézett a feje felett, és majdnem meghiúsult a próbafelvétel, mert azt hitte, hogy a színésznő nem jött el.

Shelley Winters közel 30 évesen alakította a filmbeli 21 éves szegény munkáslányt. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy szinte semmi nem jön át abból a szexi külsőből, amihez Shelley Winters esetében számítanánk.  Meg is kapta érte élete első Oscar jelölését. A díj tényleges elnyeréséhez azonban még néhány évet várnia kell majd.

A harmadik főszereplő Montgomery Clift volt, aki a gazdag Eastman cégtulajdonos egyik távoli elszegényedett rokonát alakítja, akit felkarol a tehetős nagybácsi és állást ajánl neki a cégénél. Eleinte a ranglétra legalján kezdi, de szép lassan bizalmat szavaz neki a nagybácsi, és előléptetést kap. Igen ám, de a cég íratlan szabályait megszegve a fiú (George) összejön az egyik kolléganőjével, akit hamarosan teherbe is ejt. Ennek eltitkolása még könnyen kivitelezhető lenne, de amikor George összeismerkedik a gazdag rokon társaságának egyik fiatal hölgytagjával, Angela Vickers-szel (Elizabeth Tailor), hirtelen beleszeret, és elveszti minden érdeklődését előző barátnője iránt.

 A terhesen faképnél hagyott barátnő azonban nem fogadja el, hogy George magára hagyja. Megfenyegeti a fiút, hogy vagy elveszi feleségól, vagy tönkreteszi a kapcsolatát új szerelmével és persze egy füst alatt a munkahelyén is ellehetetleníti, ahol már a cégvezetés környezetébe sikerült magát feltornásznia a fiúnak. George tehetetlenségében beadja a derekát, ám a megfelelő hivatal, ahol az esküvőt azonnal nyélbe lehetett volna ütni, aznap éppen árva tartott, így egy nap haladékhoz jutott.

Hirtelen ötlettől vezérelve George elviszi csónakázni volt barátnőjét azzal a tervvel, hogy vízbe folytja és így megszabaduljon tőle. És ezen a ponton a történések erős párhuzamban vannak kedvenc némafilmem - a Virradat - eseményeivel. Kiviszi a lányt a csónakkal, a döntő pillanatban visszalép a tervtől, ám a kegyetlen sors dönt róla, hogy mégis halállal végződjön a csónakázás.

a-place-in-the-sun_nyk6m0.jpg

Váratlan fordulatot vesz itt a film, amiről egészen eddig azt hittem, hogy valami melodráma felé halad. Helyette határozottan film noir-os stílusjegyeket kezd felvonultatni a rendező.

Egy igazán szemét ügyész végzi a nyomozást (mellesleg remek színészi alakítás), mely arra hivatott, hogy kiderítse gyilkosság áldozata lett-e a lány...

Izgalmas - klasszikus - tárgyalásos jelenetet is kapunk a film vége felé (azaz "tiltakozom Bíró úr!" ... " a tiltakozásnak helyt adok"... ismerős, ugye?) Az alábbi képhez kapcsolódik az egyik legfeszültebb jelenet, amelyről érdekes módon semelyik általam olvasott elemzésben nem láttam említeni, de a rendező elhúzza a mézesmadzagot előttünk, felvillantja, a bizonyítékot George ártatlanságára, ám azt valahogy az ülésterem egyik tagja, de George sem veszi észre. Kíváncsi lennék, hogy rajtam kívül valaki kiszúrta-e... (kommentben nyugodtan)

a-place-in-the-sun_n7wl22.jpg

 Maga a történet is izgalmas, de számos szép megoldása miatt is remekműnek mondható ez a film.

Milyen szépen megkomponált az a jelenet például, amikor George még első barátnőjének lakására megy. A  rádióból szóló karibi zene lüktetése mellett a kamera ráközelít az ablakra majd hosszasan elidőz a mozdulatlan utca látványán. A szereplőket nem látjuk, csak halljuk, hogy "Ó, George.... George..." egyre szenvedélyesebben. Nem látjuk, csak sejtjük, hogy a szerelmes pár bizony olyasmit csinál, amit 1951-ben nem hogy mutatni, de még csak sejtetni sem lett volna igazán szabad a cenzori tiltás miatt... 

Ekkorra azonban már a rendszer szigora lazulni kezdett. 

a-place-in-the-sun_080cc37f.jpgElizabeth Taylor és Montgomery Clift nagyon közel kerültek egymáshoz a forgatás alatt. A pletyka össze is boronálta őket, ennek azonban nem biztos, hogy volt is valós alapja.a-place-in-the-sun_f8kvba.jpg

Montgomery annyira a method acting - azaz a valós élményekből táplálkozó színjátszásban hitt, hogy a siralomházas jelenetét megelőző éjjel egy valódi siralomházban töltötte az éjszakáját. Hát ez elég bizarr azért...

 

Szólj hozzá!

128. Gunga Din - 1939

2017. szeptember 30. 22:32 - moodPedro

postermv5bn2exywu0njktytaymc00ndbilthlzgmtoda1ymqzmdcwmti4xkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_833_1000_al.jpgUSA (RKO), 113 perc, ff., angol

Rendező: George Stevens

Producer: George Stevens

Kiplinget leginkább a Dzsungel könyve című regénye kapcsán ismerjük. Persze rengeteg más művet is írt: verseket, novellákat és még politikai újságcikkeket is. A huszadik század elején világszerte népszerű volt, 1907-ben még irodalmi Nobel díjat is kapott. Manapság azonban elsősorban a Maugli-ról szóló történethez hasonló ifjúsági regényei jutnak róla eszünkbe.

Gunga Din, egy indiai vízhordó szolga, Kipling egyik versének főszereplője. Megmenti egy angol gyarmatosító katona életét, aki korábban szinte rabszolgaként kezelte. Röviddel ezután azonban meghal egy halálos lövés miatt. Az angol katona, aki korábban lenézte a szolgát , a vers végén már elismeri, hogy kettejük közül Gunga Din volt a jobb ember.

Nos ezt a verset gondolta tovább az RKO stúdió, és egy kalandfilmet kerekített köré. 

gunga_din05.jpg

Ambivalens érzésekkel néztem végig ezt a filmet. Humorosnak és kalandosnak is szánták, de nekem egyik "irányból" sem talált be. A kalandos jelenetek izgalmait talán egy gyerek tudja értékelni, de számomra annyira kiszámíthatóak és esetlenek voltak a fordulatok, hogy kicsit sem tudtam befeszülni rajtuk.

A sok humorosnak szánt mozzanat közül egy poénra emlékszem, amin sikerült elmosolyodnom: amikor a film végén az egyik szereplőről, - aki nem értettem, hogy mit keres a képernyőn -, kiderült, hogy Kipling maga. Nem szeretném lelőni teljesen a poént, ez az egyetlen,ami tényleg működik a filmben.

lobby00gunga_din06.jpg

A csalóka cím ellenére nem Gunga Din a film főszereplője (a fenti fotón a baloldali, turbános alak), hanem a három angol katona, akiket Cary Grant, Douglas Fairbanks Jr., és Victor McLaglen játszanak. Hármuk közül Cary Grantet (az alábbi képen balra) talán nem érdemes bemutatnom, hiszen ez már az ötödik filmje a listán, és amúgy is ő azok közé a színészek közé tartozik, akiknek a nevét a legtöbben ma is ismerik. Fairbanks Jr.  (a képen jobbra) mellék-szerepelt a Kis Cézárban, édesapját láthattuk a Bagdadi Tolvaj-ban, aki egyébként az Oscar-díjat adó Film Akadémia első elnöke is volt. Egyedül McLaglen (középen) új figura hármuk közül.

Azért voltam kénytelen azt írni feljebb, hogy ellentmondásosak voltak az érzelmeim a filmmel kapcsolatban, mert be kell vallanom, hogy szinte végig unatkoztam alatta. Mégis, megemelem a kalapomat, mert sok későbbi film ősét megtaláltam benne. Nehéz nem észrevenni a kapcsolatot az Indiana Jones és a Végzet Templomával. A film második felét ugyanaz a hangulat lengi körül, mint amikor Indiana Jones az említett filmben a furcsa szekta foglya lesz. Talán nem véletlen, hogy ugyanúgy Kali istennő gyilkos és kegyetlen követőiről van szó mindkét film esetében. Természetesen ebben a korszakban még elképzelhetetlen volt, hogy a stáb Indiába költözzön egy kalandfilmet leforgatni. A díszletet California egyik sziklás-sivatagos részén építették fel. 

Ha viszont a film első felében burjánzó bunyós részeket nézem, akkor azoknak a Bud Spencer filmekben találom meg a reinkarnációit. Szinte szóról szóra ugyanazok a poénok, mint amikre a Piedone filmekből emlékszem. De ha messzebbre megyünk, és Rejtő egyik regény-címét szeretném kifordítani, akkor a három fegyelmezetlen, de rátermett katonáról szóló kalandfilm címe akár lehetne "A három testőr Indiában" is. 

Fekete fehér a film, amin picit csodálkoztam, de csak azért, mert ebben az évben készült két remekül sikerült színes film Hollywoodban (az Óz és az Elfújta a Szél), egy ilyen nagyszabású kalandfilmre lehet, hogy érdemes lett volna megkockáztatni a borsos befektetést, amibe a színes kamerák bérlése került volna. Persze tudom, a Technicolor még nagy különlegességnek számított. Az a néhány kamera, mely képes volt erre a technológiára, az év nagy részében a két előbb említett filmet szolgálta ki. Még jó néhány évet várni kell, hogy a színes film magától értetődővé váljon. Persze a fekete - fehérnek is megvan a maga varázsa!

Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy míg ez a film hatalmas kasszasiker volt, addig Oscarra csak egy kategóriában jelölték. (fekete fehér filmes operatőr) Oké, persze az Oscar-t nem tekinthetjük feltétlen etalonnak, de mégis talán elárul valamit...

Zárásul színezett lobby card-ok.

Szólj hozzá!

96. Egymásnak Születtünk (Swing Time) - 1936

2017. április 10. 01:01 - moodPedro

posterlarge_dywtvdxllxfdibqwjo8vprxcqj7.jpgUSA (RKO), 104 perc, ff., angol

Rendező: George Stevens

Producer: Pandro S. Berman

Egy újabb musical a 30-as évekből, ezúttal Virginia Katherine McMath és Frederick Austerlitz főszereplésével... Hogy a poszteren más nevek olvashatóak? Hát igen, ezek a nevek Ginger Rogers és Fred Astaire eredeti nevei. Ugyanis egyikük sem azzal a névvel született, amivel megismertük.

A Klakkban és Frakkban (1935) mellett ez a második legsikeresebb közös musical-ük. Mivel előbbi nagyon meglepett friss humorával, kellemes dalaival, helyenként bizarr, de mégis izgalmas díszleteivel, azt vártam, hogy ennél a filmnél minderre rátesznek majd még egy lapáttal. Sajnos csalódnom kellett, mert érzésem szerint mindenben elmarad az említett film mögött. Holott ez a film még Oscart is kapott a legjobb zene kategóriában. Egyetlen mentséggel szolgálhatok csak a film védelmében: Ezúttal szinkronizált változathoz sikerült hozzájutnom, és sajnos ez esetben valószínűleg jobban jártam volna az eredetivel.

 Mint általában a Fred Astaire - Ginger Rogers musical-ek esetén, a zenés táncos jelenetek közti időt a humor és a romantika (azaz szerelem) tölti ki. Lucky (Astaire) sikeres táncos (és szerencsejátékos), épp esküvőjére készül, amikor a leendő "üzletfelek" (após és lánya) rájönnek, hogy jobb lenne olyan férjhez hozzámenni, akinek van valami vagyona. Mivel hősünknek ilyen nincsen, abban maradnak, hogy esküvő helyett Lucky inkább elmegy szerencsét próbálni New Yorkba. Ott szinte az első pillanatban belebotlik a Ginger Rogers által alakított Penny-be. Különböző - nem túl meglepő - fordulatok után persze egymáséi lesznek. Közben sokat énekelnek és táncolnak.

Ahogyan a Klakkban és Frakkban stúdióban felépített Velencéjében is, úgy a stúdióban felépített havas tájban is meg tudtam találni a különleges szépséget. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy miért áll közel hozzám a Hollywoodi giccs több különböző formája, de tény, hogy valami megfog benne.

A film legemlékezetesebb, és egyben legötletesebb jelenete talán mégis a "Shadow Dance - Árnyéktánc"-ként emlegetett betét, ahol Frank Sinatra három irányba kivetülő árnyéka nem bírja követni Astaire táncát, majd végül lemondóan legyintenek, és távoznak - Astaire nélkül...

Ginger Rogers persze megint szép, de mintha ebben a filmben nem csillogna akkorát, mint a Klakkban és Frakkban címűben. Neki mindenesetre ez volt a kedvenc filmje Fred Astaire-el.

Szólj hozzá!