Linda Morvai • 1 hónap
Nagy-Britannia, India (Goldcrest, International, NFDC, Indo-British), 191 perc, Technicolor, életrajzi dráma
A Filmről
A film Mohandas "Mahatma" Gandhi (Ben Kingsley) történetét meséli el attól az időszaktól kezdve, amelyet Dél-Afrikában az apartheid idején rasszizmus ellen küzdő ügyvédként töltött, egészen addig, amíg az indiai függetlenségi mozgalom vezéregyéniségé nem lett. Indiába visszatérve Gandhinak szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy a gyarmatosító britek másodrendű polgárként kezelnek minden indiai állampolgárt. Ezek után vált a gyarmati birodalom elleni erőszakmentes, nem együttműködő indiai függetlenségi mozgalom vezetőjévé, melynek végén megtörtént, amit senki sem gondolt volna, ez az eltökélt ember legyőzte a Brit Birodalmat.
Richard Attenborough mind a mondanivaló, mind a megvalósítás tekintetében igazán nagyszabású végeredményben gondolkodva vitte vászonra Gandhi életének viharos évtizedeit. India ötvenéves szakaszát felölelve a film követi az Arábiai Lawrence által kijelölt utat. Először a főszereplő halálát láthatjuk, majd a temetését, végül visszaemlékezésként ismerhetjük meg élete történetét. Ebből kifolyólag már az is grandiózus volt, ahogy Attenborough a film elkészítéséhez nekifogott. A rendező már a forgatás előtt húsz évvel belekezdett a téma kutatásába és a filmet két évtizeden keresztül érlelte magában, mielőtt végleg megvalósította azt. Ez idő alatt több forgatókönyv is elvérzett, míg végül John Briley mestermunkájának sikerült megragadnia Gandhi pályájának lényegét. Lord Louis Mountbattennel, India utolsó brit alkirályával való kapcsolata révén találkozhatott Nehru miniszterelnökkel és annak leányával, Indira Gandhival is. Nehru jóváhagyta a filmtervet és megígérte, hogy segít támogatni a gyártását, de 1964-ben bekövetkezett halála a film egyik hátráltató tényezője lett. Attenborough a filmet így Lord Mountbatten és Nehru emlékének is ajánlotta.
Richard Attenborough-nak egyáltalán nem volt könnyű dolga, amikor úgy döntött, hogy filmre viszi az életét, de volt egy jó forgatókönyve és nem követte el azt a hatalmas hibát, hogy üres történelmi tablót forgasson Gandhiról, mindehhez pedig megtalálta a tökéletes főszereplőt is. Az évtizedek során számtalan színész jött számításba, míg végül a szinte ismeretlen Ben Kingsleyre esett a választás, akinek indiai apja révén egyik előnye volt a hiteles külső, sokak szerint annyira hasonlított Gandhira, hogy a helyiek azt hitték, szellemet látnak. Hatalmas elszántsággal látott neki a munkának: lefogyott, régi híradófelvételeket nézett Gandhiról, elolvasta az írásait, megtanult jógázni és fonni és igyekezett mindenben Gandhi módjára élni. Az átalakulás annyira jól sikerült, hogy gyakorlatilag legelső filmszerepéért rögtön kivívta az Akadémia elismerését.
A Gandhi rácáfolt arra a közhiedelemre, hogy a hosszú előkészítés során elvész a hajtóerő, a frissesség a kezdeti ihlet. A film az 55. Oscar-díjkiosztón tizenegy jelölést kapott és nyolc díjat nyert, köztük a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb színész díját, ezt a számot csak a Ben Hur, a West Side Story, a Gigi (1958), Az utolsó császár (1987), Az angol beteg (1996), a Titanic (1997) és A Gyűrűk Ura: A király visszatér (2003) szárnyalta túl. A filmet 2016. augusztus 12-én utólagosan levetítették az indiai filmfesztiválok igazgatósága és a védelmi minisztérium által közösen rendezett Függetlenség napi filmfesztivál nyitófilmjeként, az indiai függetlenség kikiáltásának 70. évfordulóján.
Érdekességek
- A forgatás bejelentéséről Richard Attenborough sajtótájékoztatót tartott Delhiben az indiai médiának. Sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy egy olyan nagyra becsült személyről akar filmet forgatni, mint Gandhi, aki szinte istensége volt sok indiainak. Egy újságírónő komolyan azt javasolta, hogy Gandhi csak mint ragyogó, fehér fény jelenjen meg a képernyőn, mire Attenborough türelmét vesztve kifakadva így szólt: "Asszonyom, én nem az átkozott Csingilingről akarok filmet forgatni!"
- Akkoriban a modern technikát (CGI) még nem hívhatták segítségül a filmkészítők nagy tömegek bemutatásához, így a Gandhi Guinness rekordot állított fel azzal, hogy a temetési jelenetben 300.000 statisztát szerepeltetett. Megafonokkal toborozták az embereket a forgatásra, de nem volt nehéz dolguk, hiszen a szikh kisebbségen kívül mindenki szívesen ment a szeretett Gandhi életéről szóló filmben dolgozni.
- A temetési jelenetben eredetileg egy viaszbábot használtak volna Gandhi holttestének. Azonban annyira tűzött a nap, hogy Attenborough tudta, nem megoldható így a felvétel, ezért Kingsley-t kérte meg, hogy feküdjön a máglyára. Végig rezzenéstelenül csukva tartotta a szemét, annak ellenére, hogy folyamatosan záporoztak rá a virágszirmok.
- Ben Kingsley ugyanúgy megtanult szőni, mint Gandhi. Az igazi problémát nem is maga a készség elsajátítása jelentette számára, hanem az, hogy egyszerre fonjon és beszéljen, amit csak nagy nehézségek árán tudott elsajátítani.
- A Gandhi bemutatóját 1982. november 30-án tartották Újdelhiben, Indiában. Két nappal később, december 2-án a londoni Odeon Leicester Square-en volt a királyi premier, Károly herceg és Diana hercegnő jelenlétében.
Vélemény
Mahatma (Nagy Lélek) Gandhi a világtörténelem egyik legjelentősebb személyisége volt, így nem kérdéses, hogy életének története mindenképp filmvászonra kívánkozott. Ugyanakkor számos történelmi alakkal szemben az ő élete és életmódja nem mondható annyira mozgalmasnak, még annak ellenére sem, hogy nélküle India feltehetően csak jóval később vívhatta volna ki függetlenségét. Ez az apró termetű, leplekbe burkolt ember, halk szóval, mindenféle fenyegetés és erőszak nélkül legyőzte a világ akkori urát egyik legnagyobb urát, Angliát és felszabadította hazáját. Épp ezért Richard Attenborough valóban nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy filmre viszi az életét és mindezt úgy mutassa be, hogy ne csupán egy unalmas történelemórának tűnjön, hanem sikerüljön meggyőznie a kritikusokat is és végig fenn tudja tartani a mozinézők figyelmét is. Oscar-díjak ide vagy oda, én is kissé félve álltam neki az alkotásnak, mert szinte biztos voltam benne, hogy három órán keresztül képtelenség lesz fenntartani a figyelmemet a film elejétől a végéig. Mindezek után, a film végén meglepődve tapasztaltam, hogy néhány percnyi holtidőtől eltekintve egy kifejezetten érdekes és felemelő történetet kaptam, kiváló tálalásban és egy tényleg zseniális színészi alakítással megspékelve.
Kezdeném rögtön az utóbbival, ugyanis amit Ben Kingsley művel a címszerepben, az valami egészen elképesztő. Ráadásul a Gandhival való hasonlóság valami döbbenetes, mintha egy késői reinkarnációja lenne, de minden egyértelműen a színész érdeme. Puszta színészi erővel és zseniális mozgáskultúrával játssza végig a teljes filmet, mindezt döbbenetes hitelességgel. Nem kevés filmet láttam már életem során, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy minden idők egyik legjobb színészi alakítását láthatjuk, így egy pillanatig sem kérdéses, hogy megérdemelt volt az Oscar-díj. Az már csak egy plusz adalék, hogy Ben Kingsleynek mindezt úgy sikerült elérnie, hogy a Gandhi főszerepe volt a filmes debütálása, soha rosszabbat.
Richard Attenborough alkotása szerencsére nem csupán egy jól felmondott történelmi lecke, hanem egy élettel teli történet, amely nem csupán az eseményeket meséli el, hanem képes az érzelmeinkre is hatni, miközben csak minimális hatásvadász jelenetet tartalmaz. A Gandhi a történelem iránt rajongóknak kötelező alapmű, de aki csak szeretné megismerni annak az embernek az életét, akit öt alkalommal jelöltek Nobel-békedíjra (végül egyszer sem kapta meg), a Time magazin az év emberének választotta 1930-ban és az erőszakmentes ellenállás megteremtője volt, annak is megéri rászánnia ezt a három órát az életéből legalább egyszer.
https://www.youtube.com/watch?v=TxRx96F9DF4
Ítélet: 10/8
