1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

310. A Testrablók Támadása (Invasion of the Body Snatchers) - 1956

2019. szeptember 01. 18:34 - moodPedro

mv5bytexyjm3mdytmzg4mc00mju4ltljzjatyzdlmtfmytjmyte4xkeyxkfqcgdeqxvyntayodkwoq_v1.jpgUSA (Walter Wanger Productions), 80 perc, ff., angol

Rendező: Don Siegel

Producer: Walter Wanger

Amikor már sokadik alkalommal állok fel csalódottan az ötvenes évek közepén nagy költségvetéssel készült, sztárokkal forgatott, de igencsak lagymatag Hollywood-i filmek megtekintése után, akkor szerencsére mindig jön egy olyan film, ami visszaadja a reményt.

Bár formailag valóban Hollywood-i ez a film, nem a nagy stúdiók egyikében (Fox, Paramount, Warner) készült, még csak nem is a kisebbek közül valamelyiknél (Universal, Columbia), hanem egy teljesen független produkciós cégnél, ami azé a Walter Wanger-é volt, aki 1939 és 1945 között egy kisebb megszakítással annak a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának az elnöke volt, amely a jól ismert Oscar díjakat osztja.

A 80 perces időtartamon, és a sztárok teljes hiányán már előre sejthető, hogy a stúdió csak B filmes reményekkel vágott bele ennek a filmnek a készítésébe. Mégis sokkal több kellemes percet okozott, mint az 1955-56-os évek többi Hollywoodi termése (leszámítva a remek  A Tiltott Bolygót)

kevin_mccarthy1.jpg

A fenti fotót nézve kicsit felderenghetnek későbbi korok zombis, élő-halottas üldözései, amikor a magára maradt embert, vagy párost a legizgalmasabb jelenetben már egy egész városnyi élőhalott veszi üldözőbe. Nos, itt a kis stúdiónak nem volt költségvetése egy városnyi élőhalott ábrázolására, ettől egy fázissal még hátrébb vagyunk az időben, de a végeredmény ettől még ugyanolyan izgalmas.

A főszereplő orvos (Kevin McCarthy) egy konferenciáról a hazatérve azt tapasztalja, hogy egyre több furcsa eset fordul elő a városban. Különböző emberek panaszkodnak, hogy egy-egy rokonuk, ismerősük, bár látszólag semmit sem változtak, mintha nem azok lennének akik eddig.... például egy kisfiú, aki menekül édesanyja elől, sírva panaszolja, hogy aki az édesanyjának tűnik, az valójában nem az, csak úgy néz ki. És egyre több ilyen eset fordul elő... Ez a furcsa, járvány-szerűen terjedő valami hamarosan az orvosunk ismerősi körében is felüti a fejét...

invasion-of-the-body-snatchers_f63n8h.jpgHamarosan kiderül, hogy valahonnét testek kerülnek elő, amik eleinte még viszonylag arctalanok, de néhány nap alatt felveszik egy-egy ember pontos mását, és ezután - a feltételezések szerint - átveszik életüket, emlékeiket és gondolataikat is. De mégsem teljesen ugyanazok az emberek lesznek, inkább valami zombiszerű lényekre hasonlítanak. Legfontosabb ismertetőjelük, hogy ezek az utánzatok nemigen mutatnak intenzív érzéseket, megnyilvánulásokat. Ha tehát valaki ilyen lények közé keveredik, és nem akar lebukni, jó, ha tudja, hogy nem szabad a pánik jeleit mutatni.

Na és honnét kerülnek elő ezek a bábszerű formából kialakuló emberszerű lények? Hát az égből hulló magokból kikelt növények gubóiban teremnek... Jó ez így kicsit erősen hangzik, elismerem, de a filmben - bár elsőre kicsit viccesnek tűnhet - működik a dolog.mv5bmtg1otk5mtc4nl5bml5banbnxkftztgwotg5ntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_1356_1000_al.jpg

Az fenti képen látható, hosszúra nyúlt gigantikus kelbimbó szerű gumóból bújnak ki a még szinte alaktalan bábok. Egy ilyen báb kibújása látszik az alábbi képen a földön:

36046256920_41fee2850c_b.jpgA speciális effektekre állítólag mindössze 15.000 USA dollárt költöttek, ami még akkoriban is egészen kis összegnek számított egy Hollywoodi filmes költségvetésben. Itt jegyzem meg, hogy az egész filmet nagyjából három hét alatt leforgatták. Egy átlagos film leforgatása általában inkább néhány hónapig szokott tartani.mv5bmtqyndu4mte4ml5bml5banbnxkftztgwntg5ntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_1247_1000_al.jpg

A főszerepet Kevin McCarthy játssza, szerintem nem rosszul. Jól áll neki ez a noir-os stílus, ami ezt a filmet áthatja. Nem szokták kifejezetten film noir-nak titulálni, én mégis inkább éreztem benne azt a tipikus noir-os hangulatot (persze, kinek mit jelent a noir-os hangulat?!), mint sok más, hivatalosan noir-ként elkönyvelt filmben.

Kevin McCarthy megkapta azt a megtiszteltetést, (amit én mindig nagyon kedves gesztusnak érzek), hogy egy kisebb mellék-szereppel megajándékozták az 1978-as remake-ben, mely Donald Sutherland és Jeff Goldblum nevéhez kötődik, és amely 7,4-es IMDB pontszámával feltételezhetően szintén remekül sikerült. (aki látta, írjon róla kommentben).

mv5bytiymgy2mzmtytjmni00odkxltg5yzgtotvjyjk1nji0m2m3xkeyxkfqcgdeqxvymdm2ndm2mq_v1_sy1000_cr0_0_1429_1000_al.jpg

5 komment

309. Amit Megenged az Ég (All That Heaven Allows) - 1956

2019. augusztus 31. 15:01 - moodPedro

poster-all-that-heaven-allows.jpgUSA (Universal), 89 perc, Technicolor, angol

Rendező: Douglas Sirk

Producer: Ross Hunter

Az Amerikai filmekkel valahogy mostanában nem érzem magam elkényeztetve. Az ötvenes évek elejének amerikai filmtermését nézve most már minden alkalommal kicsit félve ülök neki ezeknek az 1001-es könyv által kiválogatott  Hollywoodi filmeknek, és rendre csalódást is okoznak, szemben az európaikkal, melyek nagy része kifejezetten remek.

Elgondolkoztat, hogy vajon miért nem került fel több olasz, francia vagy mondjuk skandináv (hogy a magyarokról ne is beszéljünk) film a listára, ha Hollywood hanyatlása ennyire szembetűnő már az ötvenes évek közepén.

Douglas Sirk előző - A Szélbe Írva c. - filmjét látva kicsit bizonytalan voltam, hogy a rendező cinikusan használt egy olyan formátumot, ami a mai üres szappanoperákra hasonlít, vagy egyszerűen csak ezt tudta kihozni magából.

Ezt a filmet látva úgy tűnik, inkább az utóbbi. Ehhez képest az előbb említett film még nem is volt olyan rossz... Ha az a Dallas című sorozatra hajaz, akkor ez a Született Feleségek déd-nagymamája...

all-that-heaven-allows_psbvct.jpg

A történet néhány mondatban vázolható: A középkorú özvegyasszony (Jane Wyman) beleszeret a nála jóval fiatalabb kertészbe (Rock Hudson). Az érzelmek tiszták és kölcsönösek. Össze is szeretnének házasodni, ám a hölgy gyerekei és társasági köre mélységesen ellenzi, hogy egy sokkal fiatalabb, ráadásul más társadalmi rétegből való férfival házasodjon.

all-that-heaven-allows-1789_bw_00013.jpgMindez annyira mesterkélten és didaktikusan van előadva, hogy az számomra fájdalmas volt. A "tökéletes férfi" szinte zokszó nélkül tűri a gúnyolódó, megalázó megjegyzéseket, a nő ennek ellenére állandóan bizonytalankodik, depressziós, csalódott... Az özvegyet játszó Jane Wyman ekkor egyébként 38 éves volt, míg az ügyeletes sztár Rock Hudson 30. A film egyébként ennél talán kicsit nagyobb korkülönbséget sugall.

all-that-heaven-allows-1955-006-cary-ron-reclining-by-fire.jpgBár engem ez az idősebb nő - fiatalabb férfi felállás különösebben nem hoz lázba, nyilván van a témáról mit beszélni, érdemes rávilágítani ezekre a problémákra, csak kár, hogy ilyen szájbarágós módon kísérli ezt a feladatot megtenni ez a film.

Például amikor az özvegyasszony felnőtt lánya mellékesen megjegyzi, hogy bizonyos kor után a szex illetlenség ... (tehát nem beszélni róla illetlenség, hanem megélni az...) meg, hogy a korral az emberek "szétesnek", és ezt főleg a nők fogadják el nehezen...

Nos ez olyan dialógus volt, ami nálam kiütötte a biztosítékot. Nem azért mert otromba dolgokat mondott a lány, hanem azért, mert nem volt valódi, hiteles ahogy mondta... 

all-that-heaven-allows_3hb8fy.jpgHa mindenképpen kellene olyasvalamit kiemelnem a filmből, ami tetszett... az a szép, szélesvásznú, színes Technicolor kép. Az ötvenes évek második felére lassan eljutunk oda, hogy a filmeknek nagyjából a fele színesben készül. Liberális Artúr oldalán van egy nagyon szemléletes grafikon a színes filmek arányáról az egyes évtizedekben. Itt jól látható, hogy a hatvanas években ez az arány meghaladta az 50%-ot, míg a hetvenes években a filmek túlnyomó része már színes lesz. 

Szóval a szép hegyvidéki, téli felvételek tényleg nagyon hívogatóak, de ez azért kevés ahhoz, hogy jó élményként gondoljak vissza erre a filmre. A jelek szerint viszont a korlátozott eszköztárral, de jó megjelenéssel rendelkező Rock Hudson és a szép színes kép elég újszerűen hatott a korabeli közönségnek, hogy a moziba csábítsa őket...

2 komment

308. Az Óriás (Giant) - 1956

2019. augusztus 30. 22:49 - moodPedro

mv5bnmvhowixmjgtndi0mi00ywmwltk1odmtmgm3zjkxmdrkodhkxkeyxkfqcgdeqxvymjgynjk3mze_v1_sy1000_cr0_0_707_1000_al.jpgUSA (Warner Bros), 197 perc, Warnercolor, angol

Rendező: George Stevens

Producer: Henry Ginsberg, George Stevens

James Dean utolsó filmje ez. Halálos kimenetelű autó balesete előtt mindössze egy héttel vette fel a legutolsó jelenetet. Néhány szükséges utószinkronhoz így is mást adta végül a hangot.

Mindössze három főszerepet kapott Dean rövid karrierje során, és szerintem itt messze nem nyújtott olyan felejthetetlen alakítást, mint a Haragban a Világgal során. Ezt nem is nevezném igazán főszerepnek, amolyan fontos mellékszereplőként jelenik meg inkább ebben a filmben.

Több helyen is western-nek láttam titulálni ezt a filmet, ám aki klasszikus westernre számít, az jókorát fog csalódni. Ugyanis nem a klasszikus western korszakban játszódik, hanem nagyrészt a huszadik század első felében. Bár a Texas-i pusztaság tulajdonképpen tényleg tipikus western díszlet, de ettől még ez a műfaj számomra valami egész mást jelenet.

source_1.gifEz sokkal inkább egy borzasztóan terjengős, három és egynegyed órásra nyújtott családtörténet, mely - korát jelentősen meghaladva - végső soron a rasszizmus ellen tiltakozik. Sokáig nem világos, hogy mire megy ki a játék, mert a fiatal pár (Liz Taylor és Rock Hudson) egymásra találása után egy jó darabig csak helyenként kerül képbe a Mexikóiak szegénysége és hátrányos helyzete. Az utolsó fél órában éleződik csak ki igazán erre a kérdésre a film.

A film vontatott lassúságához képest meglepő rendezői eszköz, hogy időnként hatalmasakat ugrunk az időben. Hajlamos a film unalmas részleteken hosszasan elidőzni, majd hirtelen azt vesszük észre, hogy a nemrég összeismerkedett pár már házas. Időnként vissza is tekertem a filmben, helyenként arra gyanakodtam, hogy esetleg bebólintottam, és azért estek ki részek, de minden alkalommal rá kellett jönni, hogy ezek vagy már nem fértek be ebbe a gigantikus terjedelembe, vagy tudatos rendezői döntés volt, hogy bizonyos korszakonként egy határozott ugrást végzünk, és kicsit agyalni kell, hogy milyen fontos eseményekről maradtunk le...

A film címe (Óriás/Giant) is elgondolkoztató. A hossza valóban gigantikus, de feltételezem, hogy ennél mélyebb értelmet kell keresnünk. A film egyébként az azonos című Edna Ferber regény alapján készült. Ferber ismert volt erős női karakterek köré épülő történeteiről, melyben az említett szereplőt valamilyen hátrányos megkülönböztetés ér.

Ez a családtörténet a fent említett fiatalok megismerkedésétől unokáik gyermekkoráig tart, durván ötven évet ölel fel. Látjuk, hogy hogy alakul át a Texasi gigantikus farm egy olaj-lelőhellyé, melyet a tahó Jett Rink (James Dean) fedez fel, aki csöves kis senkiből multimilliárdos, gigantikusan nagy tahóvá válik.

Dean-be állítólag többször is beletörött a rendező bicskája. Nem nagyon lehetett instruálni ugyanis... Megvolt a maga elképzelése a szerepről, és nem nagyon szerette, ha ebbe beleszóltak. Néhány manírt a rendező fölöslegesnek tartott, ám ezekről véletlenül sem lehetett Dean-t lebeszélni. Olyan is volt, hogy 3 napig állt a forgatás, mert nem tudtak zöld ágra vergődni.

A férfi főszereplő Rock Hudson sem tartotta túl nagyra a Dean (vagy akár Marlon Brando) által képviselt vonalat, (melyet szokás method actingnek nevezni), Liz Taylor viszont nagyon szimpatizált az ifjú titánnal. A férfi balesete utáni napokban borzasztóan letargikus állapotban volt.

A kültéri jeleneteket egyébként Texasban vették fel. Autentikus tehát a helyszín. A filmben sokszor feltűnő épület viszont már nem annyira. Csak az az oldalfal került felépítésre, amit látunk, melyet néhány telefon-kábel oszlophoz rögzítettek.

mv5bmzjloddjntetndhhns00nzkwlwi0ymytowe2mju3m2q3mgzlxkeyxkfqcgdeqxvymte2nza0ng_v1.jpg

6 komment