Magyarország (Hunnia Filmgyár), 88 perc, ff., magyar

Rendező: Szőts István

1942-ben jócskán benne járunk már a második világháborúban. A második Bécsi döntés (románban Bécsi diktátumnak hívják az eseményt) alapján 1940-ben Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, aminek azért van jelentősége, mert nem csak az események zajlanak itt, hanem a forgatás nagy része is az eredeti helyszínen zajlott.

Ellentétben a háború előtti filmek nagy részével, ezúttal viszonylag kevéssé ismert színészek szerepelnek. A férfi főszereplő Görbe János később ismert színész lett, ekkoriban még egyáltalán nem örvendett Jávorhoz vagy Karádyhoz hasonlítható népszerűségnek.

Az ő feleségét, Annát játszó Szellay Alice viszont teljesen amatőr volt. Semmilyen előképzettsége nem volt. Egy társasági eseményen ismerte meg Szőts István rendező, aki később feleségül is vette. Mivel semmilyen színiiskolai végzettsége nem volt, külön kamarai engedély kellett számára, hogy forgathasson.

Nem ő volt az egyetlen amatőr szereplő. Ahogy a faragott kopjafán olvasható kezdő felirat is írja a nevesített szereplők mellett:

"... és még favágók, pásztorok és más havasi népek..."

Nem csoda, hogy a későbbi olasz neorealizmus nagyjai több helyen is elismerően nyilatkoztak erről a filmről, miután megnyerte a Velencei filmfesztivál fődíját.Ők is előszeretettel alkalmaznak majd ismeretlen, képzetlen szereplőket.

Szőts István maga is Erdélyi származású volt, Nyírő József novelláit felhasználva (Kopjafák - 1933 és Havasok könyve - 1936 című kötetekből) írta Szőts a forgatókönyvet. 

"... történik valahol Csikban vagy Háromszéken"

- írja a kopjafa, hogy segítsen földrajzilag is eligazodni. Tehát valahol Székelyföldnek is a legtávolabbi végén lehetünk, a Csíki-havasokban, ahol a hegyekben a felhők felett is sétálhatunk...

„Sokan laknak emberek a havason, pásztornépek, más szegény emberek, fát vágnak és gondozzák a más jószágát. Erősek, szívósak az erdei emberek, akik nem félnek a vértől- haláltól.”

Jól megfigyelhető, hogy minél inkább benne vagyunk a háborúban, annál nyomasztóbbak a magyar filmek. Jókedvnek, vidámságnak itt már semmi helye. Igaz, a háborúról sem esik egyszer sem szó a filmben, a halál lépten-nyomon kopogtat.

Az első jelenetben még az újszülött gyermek életben maradásán aggódnak a fiatal szülők...

Az idill azonban nem tart sokáig, mivel megjelenik a gonosz maga, egy fakitermelő részvénytársaság vezetőjének képében. Megtetszik neki Anna, és hogy megszerezhesse, munkát ajánl neki is és férjének is. Amíg a férj az erdőben dolgozik, az erőszakos férfi megpróbálja kihasználni a helyzetet, ám Anna nem enged az erőszaknak sem. Egy (a negyvenes évek elejéhez képest) megdöbbentően realista jelenetben egy pillanatra még az asszony egyik melle is kibuggyan a ruha alól, ahogy a férfi próbálja letépni róla a ruhát. Ha nem látom, el sem tudtam volna képzelni, hogy a háború alatt ilyet leforgattak.

Az asszony menekülése közben felgyújtja a házat, és lezuhan egy szikláról. Sérülése nem azonnal, de később végzetesnek bizonyul. 

Férjével elzarándokolnak a Csíksomlyói búcsúba, hogy csodát nyerjenek Szűz Máriától, de ahogy egy szerzetes is mondja: "Csodát csak ott szabad remélni, ahol az emberi tudomány tehetetlen." Sajnos azonban sem csoda sem tudomány nem segít nekik.

Megható ahogy a férj teljesíti asszonya utolsó kívánságát, mely szerint szülőfaluja földjében szeretne nyugodni. Mivel nincs pénz a hazaszállításra, a férj maga kénytelen hazavinni elhunyt feleségét a vonaton, eljátszva, mintha még élne... néhány szép, megható jelenet bontakozik itt ki.

A film azonban elvesztett engem azon a ponton, amikor valóban hazaérnek, és a férj fölkelti alvó kisfiúkat: "Kelj föl kicsi, megjött édesanyád!" - hát... innét kezdve a "nyomasztó" kifejezés, igen enyhe finomkodás...

Valószínűleg ez a film annak az időszaknak minden keservét magába foglalta. Akik akkor éltek azok biztosan máshogy látták, mint én... nekem inkább egy kellemetlen élmény emléke marad meg vele kapcsolatban...

Magyarország (Atelier film), 85 perc, ff., magyar

Rendező: Radványi Géza

Producer: 

Nagyon félrevezető ez a cím. Zárt tárgyalást akkor rendelhet el a bíró, ha polgári ügyben mondjuk valamilyen üzleti titok miatt szükséges, vagy büntetőperben valamilyen erkölcsi ok, vagy kiskorú sértett védelmében látja a bíró elengedhetetlennek a nyilvánosság kizárását. Bár a filmben valóban van egy büntetőper, ami ráadásul gyilkossági per, de egyrészt a zárt tárgyalás ezúttal teljesen indokolatlannak és amúgy is irrelevánsnak tűnik, másrészt ez a cím azt a téves képet keltheti az emberben, hogy itt valami tárgyalásos filmről lesz szó. Magának a tárgyalásnak csak jelentéktelen szerepe van a filmben.

De magának a gyilkosságnak, méghozzá a féltékenységből elkövetett feleség-gyilkosságnak fontos szerepe van. Két párhuzamos szálon fut a film, mely szálakat Dr. Benedek Gábor védőügyvéd (Páger Antal) személye köti össze. Ő védi ugyanis az asszonygyilkost, és a másik szálon ő maga kerül nagyon hasonló helyzetbe, azaz rájön, hogy felesége feltehetően megcsalja őt, ráadásul egy régi jó barátjával.

Maga az asszony-gyilkosságos vonal viszonylag egyszerű, szerepe is csak annyi, hogy ellenpontozza a fő cselekményt, illetve egy lehetséges végkimenetelt mutasson fel. A gyilkos nem tagadja a tettét. Pontosan beszámol arról, hogy hogyan csalta meg a felesége, és hogyan végzett mindkettejükkel. Élete elvesztette értelmét, céltalannak érez bármilyen védekezést. Neki a halálos ítélet csak megkönnyebbülés lenne.

Egy érdekes nyitójelenetben látjuk, amikor a férfi lelő valakit, bár - mint hamarosan kiderül - csak a gyilkosság rekonstruálását láttuk. Ügyesen kivitelezett jelenet. A film során többször szakad meg a fő cselekmény azzal, hogy a film átvált a gyilkos és a védőügyvéd beszélgetésére. 

Visszatérve a fő szálra kiderül, hogy az ügyvéd úgy ismerkedett meg feleségével, hogy barátjától a híres zongorista Szentgyörgyi Pétertől tiszteletjegyet kapott egy koncertjére. Egy magányos hölgy mellé kapott helyet, aki szintén tiszteletjeggyel volt jelen. (Ő is a zongoristától kapta) Megismerkedtek, és összeházasodtak. A hölgy (Anna) korábban szerelmi kapcsolatba került a nőcsábász zongoristával, aki annyira megszerette a nőt, hogy megkérte, távozzon az életéből, mert tudja, hogy ha komolyabb kapcsolatba kerülnek, abból a nő úgyis csak fájdalommal fog kikerülni. Pont jókor jött tehát Anna életében az ügyvéd. Összeházasodtak, és boldogan éltek-haltak... volna... ha a zongorista néhány év elteltével nem tűnt volna fel újra az életükben. 

Barátját, az ügyvédet jött meglátogatni a zongorista, és legnagyobb meglepetésére ott látja Annát. Fogalma sem volt róla, hogy ők egyáltalán ismerik egymást. Anna nem mondja meg férjének az igazságot... A férj viszont egy idő után érzi, hogy valami nincs rendben. Felesége megváltozott, és háta mögött találkozgatnak a zongoristával..

Egy szerelmi háromszögnek vagyunk hát tanúi.

A forgatókönyvet a film rendezője, Radványi Géza írta, akinek mellesleg a felesége volt a film főszereplő nője, a gyönyörű Tasnády Fekete Mária. (Az alábbi képen ők ketten láthatóak). A színésznő neve egyébként korabeli nemesi származásra utal. Családja a partiumi tasnádi Fekete családból származott, és így Tasnádi-Fekete Magdolnaként anyakönyvezték. Később Magdolna helyett a Mária nevet használta.Tizenkilenc évesen benevezett a Miss Hungária szépségversenyre, és megnyerte. 

Radványi Gézát a legtöbben talán a Valahol Európában című film kapcsán ismerik. Talán kevesebben tudják róla, hogy Márai Sándor író öccse volt. A Zárt Tárgyalás volt az első önálló rendezése. Előtte Európa szerte dolgozott a filmes szakmában különböző posztokon 1939-es hazaköltözéséig. Túl sokáig nem maradt, az ötvenes évektől már újra nyugat-Európában tevékenykedett. Életművének nagy része ott készült. 1977-ben költözött vissza Magyarországra, hogy forgasson még egy filmet magyar színészekkel: Circus Maximus címmel 1980-ban. Ez nem került fel a 303-as listára, de a Valahol Európában kapcsán hamarosan újra találkozunk Radványival.