1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

270. A Rakparton (On the Waterfront) - 1954

2019. március 15. 18:12 - moodPedro

mv5bnjjhn2yznwqtyta2oc00mwizlthizdmtzjy0ntfjzdgwnda4xkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_714_1000_al.jpgUSA (Columbia, Horizon), 108 perc, ff., angol

Rendező: Elia Kazan

Producer: Sam Spiegel

Elia Kazan (a film rendezője) életének valószínűleg meghatározó eseménye lehetett, hogy 1952-ben elment a McCarthy féle kommunistaellenes bizottság meghallgatására, és bizony elmondott sok mindent a korábbi párttársakról. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Kazan 15 évvel korábban összesen 19 hónapon keresztül volt tagja az amerikai kommunista pártnak, akkor, amikor az még legális volt. Tehát törvényellenes dologgal semmiképpen nem volt vádolható. Viszont az ötvenes években, a hidegháborúban kialakult boszorkányüldözések során remek célponttá váltak ezek az emberek. Hasonlóan az itteni koncepciós perekhez, ahol mindenkit imperialista kémkedéssel vádoltak, Amerikában a volt kommunistákat szovjet ügynökökként kezelték, bizottság előtt kellett beszámolniuk a volt párttársaikról. Voltak tízen, akik  erre nem voltak hajlandóak, ők börtönbe kerültek a parlamenti bizottság munkájának akadályozásában való bűnösség miatt. Amerika egyik sötét korszakáról beszélünk tehát. Volt néhány ilyen, például - hogy ne menjünk sokat vissza a történelemben - amikor Pearl Harbor után az Amerikában élő japánokat koncentrációs táborokba zárták. Ezekről manapság nem divat beszélni.

Kazan hosszas hezitálás után elment a meghallgatásra, neveket és információkat mondott volt párttársairól. Ez nyilvánvalóan hatással volt hátralevő életére, és a Rakparton című film tulajdonképpen magyarázkodásnak, önfelmentésnek is felfogható. A bűnözők közé keveredő főhős (Marlon Brando) végül a bíróságon tesz vallomást a maffiával szemben. A párhuzam persze sántít...

mv5bndk3odc5nzi2n15bml5banbnxkftztgwmzawotc5mte_v1_sy1000_cr0_0_1267_1000_al.jpgA New York-i dokkmunkások ekkoriban döntően a társadalom legalsó rétegében helyet kapó katolikus írekből és olaszokból állt. A rakodómunkásokat képviselő szakszervezet pedig a maffia kezében volt. Ők osztották el például reggelenként a munkára jelentkezők között az aznapi teendőket. Teljesen valós volt tehát a film kiinduló szituációja. Annyira, hogy a film hatására a hatóságok megszüntették a nyugati parton tevékenykedő, maffiakézben levő rakodómunkások szakszervezetének működését.

Arthur Millerrel kezdett bele Kazan a forgatókönyv megírásába, ám amikor Kazan elment a bizottsági meghallgatásra, Miller kiszállt a projectből így Kazan végül Budd Schulberggel készíttette el a könyvet.

Terry Malloy (Brando) egy volt pénzdíjas ökölvívó. Bátyja révén belekeveredik a már említett bűnszervezetbe. Segít nekik lépre csalni egy barátját, akit a maffiózók megölnek, mert "beszél" a rendőrségnek. Malloy-nak viszont fogalma sem volt arról, hogy gyilkosság lesz a dologból, ő úgy tudta, hogy csak "el akarnak beszélgetni vele". 

Remek munkát végzett a film maszkmestere, Brando arca - főleg a szemei - csakugyan úgy néz ki, mintha korábban szétverték volna. mv5bndziowy0mdqtztm0my00mgvmlwjlmwutm2rjzde5mda3zty4xkeyxkfqcgdeqxvynjuwnzk3ndc_v1_sy1000_cr0_0_788_1000_al.jpg

A gyilkosság után nem sokkal összeismerkedik Malloy a halott fiú húgával Eddie-vel. Így a főszereplő abba a kínos szituációba kerül, hogy azzal a lánnyal randizik, akinek a bátyja halálában ő is közvetetten felelős.

A lányt az első(mozi)filmes (jelenleg 95 éves!) Eva Marie Saint játssza lehengerlően. Színre lépésének első másodpercétől izzik a képernyő ha jelen van. Tökéletes választás volt Brando mellé. Ezek a szemek mennyire beszédesek, ahogy megállás nélkül mozognak:

nc4q.gif

Nem véletlen, hogy élete első mozifilmes szerepéért megkapta a mindenki által vágyott arany szobrocskát. Tévében már jó pár éve szerepelt, de az ekkoriban jóval nagyobb presztízsnek örvendő nagy vásznon most tűnt föl először. Jó, azt meg kell jegyeznem, hogy mellékszereplőként került a plakátokra, mert a stúdióban ülők - bár érezték, hogy ezzel az alakítással várományos lehet, így mellékszereplőként több esélyét látták annak, hogy tényleg nyerni fog.1954_03_supporting_saint.jpgHa már itt tartunk, - kissé csapongva - hadd jegyezzem meg, hogy nem csak ezt az egy szobrot nyerte meg ez a film, hanem hét másikat is. Az 1954-es eresztésből ez lett a legjobb film, Brando is megkapta a legjobb színésznek járó szobrot, továbbá kapott egyet az operatőr, a vágó, a díszlettervező, a forgatókönyvíró, és kapott egyet maga Kazan is a rendezésért. Ekkor már túl vagyunk a bizottság előtti meghallgatásán, de érdekes módon - ahogy ez az alábbi felvételen is látszik, a közönség soraiból nem szűrődik ki semmilyen tüntető vagy tiltakozó hang. Csak érdekességképpen, a házigazda az a Bob Hope, aki a díjátadók történelmében a legtöbbször, összesen 19-szer volt házigazda. Volt amikor öt egymást követő évben is rá esett a választás. De ami ennél is érdekesebb, hogy azt a Marlon Brando-t kérték fel a díj átadására, aki így véletlenül pont a saját rendezőjének adja át a díjat.

1999-ben viszont, amikor Kazan életműdíjat kapott az akadémiától, bizony voltak színészek, akik kínosan feszengtek, voltak akik tüntetően nem tapsoltak, nyilván a rendező 47 évvel azelőtti, megkérdőjelezhető döntése miatt. Mindenesetre érdekes nézni, hogy ki tapsol állva, ki az aki visszafogottan ülve, ki az, aki - amikor látja, hogy a kamera rátévedt, - majdnem elkezd tapsolni, de időben észbe kap, és ki az, aki határozott állásfoglalásként karba tett kézzel tüntet a díj ellen. Kívülállóként persze könnyen foglal állást az ember, de azt hiszem, hogy egy öregember esetén, talán lehetünk annyira nagyvonalúak, hogy túllépünk egy közel ötven évvel korábban elkövetett hiba miatt. Végtére is nem ő rakta börtönbe azt a tíz embert, ehhez azért sok más embernek sokkal több köze volt. (Bírók, McCarthy-ék, sőt, állítólag Reagan, aki a színész-szakszervezet vezetője volt akkoriban, szintén elég sok információt átadott már korábban az FBI-nak két "színész-klikkről", mégsem kellett ezért soha semmilyen nyilvános megszégyenítést elszenvednie, valószínűleg azért, mert ezt nem nyilvánosan tette, mint Kazan) 

A sok díjat elnézve, kicsit furcsán hangzik, hogy amikor Brando először megnézte a készre vágott filmet, nagyon kiborult a látottaktól. Állítása szerint leginkább magával volt elégedetlen. Felállt, szó nélkül kisétált a vetítőből, és mély depresszióba zuhant. Úgy érezte, hogy itt vége a karrierjének. Ehelyett megkapta élete első Oscar-ját.1954_02_actor_brando_host_hope.jpg

Tényleg remek ez a film. Kicsit olyan, mintha a film noir és az európai neorealizmus szerelemgyereke lenne. Ez utóbbinak a vonásait egyébként erősebbnek éreztem, de ezúttal szerencsére nem volt olyan Rossellini-s kellemetlenül kommunista felhangja a dolognak (még jó, hogy!) - mindenesetre a maffia szakszervezeti beágyazottságára való utalás miatt valószínűleg akkoriban jóval erősebb lehetett az aktuális üzenete a filmnek, mint ahogy azt a mai néző látja. Külön érdekesség, hogy a rakodómunkások elsöprő többségét valódi New York-i rakodók alakították. A gengszterek némelyike pedig valódi bokszoló volt. Hát némelyik arc le sem tagadhatná, én azt is elhittem volna, hogy igazi bűnözőket kért fel Kazan, olyan ijesztőek voltak...

A zenét Leonard Bernstein komponálta, így ez volt az egyetlen olyan film, melynek ő volt a zeneszerzője, és nem musical volt. Általában dicsérni szokták a zenéjét. Nekem kicsit didaktikusnak hatott helyenként. 

Függetlenül attól, hogy nagyon jó a film, a legvége egy kicsit giccsesre sikerült. Kazan-ban talán túlságosan is benne volt az önigazolás utáni vágy. A főszereplőből ugyanolyan hőst (már-már mártírt) akart csinálni, mint amilyennek talán magát képzelte.

11 komment
Címkék: film ff USA Elia Kazan

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr4414688942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.03.15. 20:36:34

Engem az lepett meg a legjobban, hogy amerikai létére ennyire realista. Amennyire emlékszem, nekem az az oldala jött ki legerősebben, hogy Terry mennyire elfojtja érzéseit.

Kár, hogy ezek után már csak néhány kiemelkedő amerikai film lesz, pedig erősen indult az ötvenes évek.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.15. 21:20:59

@Liberális Artúr: "Kár, hogy ezek után már csak néhány kiemelkedő amerikai film lesz"

úgy érted, hogy az ötvenes években? mert ha úgy általában gondolod, akkor azt mindenképpen túlzásnak érzem.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.03.15. 22:18:50

@moodPedro: Ja, nem zártam be az időintervallumot. :D Hát úgy a hatvanas évek második feléig...

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.15. 22:58:56

@Liberális Artúr: Hát igen, erre lélekben kezdek felkészülni...viszont látom, hogy az európai mozi lesz az én világom... most már egyre biztosabbnak tűnik...

ezek szerint Amerika majd a hetvenes évektől kétezerig lesz újra izgalmas, aztán tényleg lehúzzuk a rolót...:(

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.16. 09:41:04

Az írás kedvet csinált ahhoz, hogy alkalmasint újra megnézzem a filmet, mondjuk a haverjaimmal közös filmklub keretében. Kösz az ötletet!

Egy pontosítás: ama Oscar-gála, ahol Kazan díjazását nem fogadta egyértelmű lelkesedés, nem 1989-ben volt, hanem 1999-ben.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.16. 13:04:41

@Field64: Köszi a pontosítást.

filmklub: Talán emlékszel, hogy érdeklődtem nálad a "Szarvassá vált fiúk" című filmmel kapcsolatban. Közben utánajártam a dolognak, és a Nemzeti Filmarchívum rendelkezik a film jogaival. Tőlük ki lehet kérni a film digitális változatát zártkörű vetítésre. Egy alkalom 15.000 Ft. (Ne kérdezd, hogy ellenőrzik, hogy csak egy alkalom) Odaadják a filmet egy file-ban. Ott akadt el nálam a dolog, hogy csak céggel szerződnek... szívesen kifizetném az összeget pedig.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.16. 14:21:41

@moodPedro:

Még mindig rajta vagyok az ügyön, bár kicsit más úton közelítek felé. A siker még bizonytalan, de hátha... :)

Egyébként jövő héten megint egy Gyöngyössy-film kerül sorra: a Tanácsköztársaság kikiáltásának 100. évfordulója alkalmából az idén ötvenéves Virágvasárnap lesz a téma a MovieCopson. (Nem, nem vagyok lelkes kommunista, de a film vizuálisan és általános mondanivalója tekintetében több, mint egy kommunista propagandafilm.)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.16. 14:41:25

@Field64: Na és a Virágvasárnap megvan? Mert azt is sikertelenül kerestem mindenhol. Az is csak a film-archivumban van meg egyelőre...

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.16. 16:58:16

@moodPedro:

Az egy letöltőoldalról van meg, VHS-rip, szóval screenshot-készítésre nem alkalmas. Szerencsére a Régi Mozifilmes Vitrinfotók tulajától kaptam jó minőségű képeket az illusztráláshoz.

De ha érdekel, emilben át tudom küldeni a filmet.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.16. 17:01:30

@Field64: Igen, nagyon érdekelne, előre is köszönöm. Majdnem olyan régóta vadászom rá, mint a Szarvassá vált fiúkra. EMail címemet megtalálod itt az oldalon, vagy korábbi levelezésünk alapján... Legalább a posztod olvasásába már úgy kezdek, hogy láttam a filmet.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.16. 18:27:13

@moodPedro:

Elküldtem Filemaillel az arnoldos e-mail címemről az itteni címedre.
Mondanám, hogy jó szórakozást, de hát igazából nem egy vidám film.